Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-06 / 154. szám

1912 julius 4. DÉLMAGYARORSZÁG fi csak kevés hája volt annak, hogy egy katona gínronyárv.ai le nem szúrt. Ellenben rendelkezésére bocsátottam a felségnek titkos tanácsosi méltóságomat és kértem, hogy előterjesztésem fölött dönteni kegyeskedjék. \ német kancellár Pétervárott. Péter. várról jelentik: Beethmaai-Hotlweg 'német birodalmi kancellár szombaton Pétervárra érkezik és a német nagykövetség palotájában száll meg. Vasárnap reggel Sassonoy reggelit ad a kancellár tiszteletére s ezen a lakomán jelen lesz az egész orosz kormány, valamint a pétervári német nagykövetség tagjai. A Partfürdő botrányai. Ilyen címmel jelent meg a Friss Hírekben egy kvaiifiikálhatatlan és durva támadás Szeged ileg ujabb közegészség ügyi és sport intézménye ellen, amelynek hazug rágalmai ugyan rövidesen bírói eljárás tárgyát fogják képezni, mégis a közönségre való tekintettel szükségesnek látom, hogy ezekkel a rágalmakkal nyilvánosan leszámoljak. Hogy mi vagy ki rejlik ezen támadások mögött, azt itt nem kutatom, azt majd a ibiróli tárgyalás lesz hivatva tisztázni. Már maga az igazgatóság tagjainak iutaktsága és azok társadalmi állása eleve kizárja azt, hogy a fürdőtelepen törvényellenes vagy trágár üzelmek történjenek. A fürdő alapításának célja tisztán ós kizárólag a közönség s főleg a kevésbé vagyonos közönség érdeke, mely ez által nagyobb áldozatok nélkül a parti fürdőzés ihaszmos ós szórakoztató élvezeteiben részesülhet. A fürdőtelep vezetői a legnagyobb ós legönzetlenebb .munka és személyes anyagi áldozatok árán csinálták meg Szeged lakosságának ezt az intézményt, minden anyagi érdekeltség felles kizárásával, magúiknak a legcsekélyebb kedvezményt sem tartották fenn, sőt még a fürdő rendes diját is ép ugy megfizetik, mint bármely más fürdővendég. . Lássuk a rágalmakat sorjában. 1. Életveszélyes tolongás a csónakokban. Miikor a hatóság a esónaikközlekedést engedélyezte, hivatalosan megátlupiiották, hogy azok ham hány személy foglalhat helyet. Ezt szigorúan betartjuk és soha a csónak a megengedett létszámnál /több egyénnel nem indul. A csónakokban állandóan 2—2 evezős és egy kormányos foglal helyet ós pedig szakértő hajósok. Kétségtelen, hogy nagy forgalom esetén az ilyenkor állandóan működött 4 ladik is csak nehezen tudja a közlekedést lebanyoliitamii, azonban csak napok kérdése, hogy iá már hetek óta birtokunkban levő gőzmotorcsónak meginduljon. Eddig a hivatalos engedély késett. 2. A fürdőközönség nagy torlódása. Ez persze a nagy és megérdemelt érdeklődés eredménye, amely arra inditatta a vezetőséget, hogy rövidesen a kabinok száma a parton felállítandó sátrakkal, kabinokkal és kerekes kabinokkal megduplázódik. A jegyet pedig mindenkinek meg kell váltani, aki a fürdőtelepre lép, tekintet nélkül arra, hogy fiirdik-e vagy nem. Hisz az oda és vlisszacsónakázásban, a sportokban és egyéb játékokban s egyéb szórakozásban elegendő kárpótlást nyújtunk. 3. Vájjon mit mondjunk az olyan szemenszedett rágalomhoz, mely ugy tünteti . fel fürdőinket, mintha az éjjeli találkozóhely volna. Avagy hogy ott közszemérem elleni trágárság ok folynának'? Hogy rendőri leányok fülődnének? Bizonyára elegendő megnyugvás a közönség számára az ilyen liazudozások ellen, hogy Szeged társadalmának legelőkelőbb tagjai nagyszámmal állítottak, illetőleg állítanak fel a telepen családi sátraikat és kabinokat, miáltal a fürdő nemsokára egész Lódiszedü jelleget fog nyerni. Sőt maga Somogyi Szilveszter dr főkapitány lis mindennapos vendége a fürdőnek családjával egjütt. 4. Ami végül saját személyemet illeti, való igaz, hogy a „Friss Hirek" munkatársát, aki tegnap délután egy hölgy társaságában automobilon ia fürdőtelepre érkezett (notahene: jegy nélkül) s ott kihívóan viselkedett, Vékes Imre igazgatóval egyetemben egyszersmindeuk orra ik in tasitottuk. Ennyit tartottam szükségesnek csupán a közönség megnyugtatására megírni, megjegyezvén, hogy semmiféle kirlapi polémiába tnein bocsátkozom. HOLLÓS JÓZSEF dr. i A tanyaház titka. — Áruló álombeszéd. — (Saját tudósítónktól.) Pénteken délelőtt egy fiatal eselédleányt tartóztatott le a szegedii rendőrség. A leánynak az a bűne, hogy negyedfél "évvel ezelőtt elégette a magzatát, Talán már örök feledésbe merült volna a bestiális cselekedet, ha a véletlen a leány árulójává nem szegődik. Nagygyörgy Rozál 1909. telén Csongrádon szolgált Forgó Tamás gazdálkodó tanyáján. A dolgos leánnyal eleinte megelégedett volt a gazdája. Néhány hónap mult/fn aztán a gazdálkodó különös változást észlelt a leányon. Elhagyta a munkaereje, szótlanul járt-keflt a tanyán. — Talán belehabarodtál valakibe? — kérdezte Forgó Tamás. — Ugy én! — felelte egykedvűen a leány. Rozáliát elcsábította egy gazdalegény. Hitegette, hogy feleségül veszi, aztán pedig a fa. képnél hagyta. Bántotta a. szégyen, mindönki elől bujkált. Érezte, hogy a Forgó-tanyán már tűrhetetlen a sorsa. 1909 decemberében elszegődött Pekulics Sándor csongrádi gazdálkodó tanyájára. Állandóan egyedül volt a tanyaházban, a cselédek künn dolgoztak a pusztán. Egy decemberi éjszakán szörnyűséges cselekedetre határozta el magát a leány. Elhajtotta öt-ha*t hónapos méhmagzatát. A magzatot aztán beledobta a banyakemeneébe. Nagygyörgy Rozália bűnéről senki nem tudott. A csongrádi tanyán szolgált még mintegy másfél esztendeig. Két évvel ezelőtt egy szegedi uri család házába szegődött, A két év alatt semmi panasz netni volt ellene. Lelkiismeretesen végezte a munkáját, éjjelente soha ki nem maradt a házból. Áz utóbbi napokban különös jelenséget észlelt a ház úrnője. A cseléd álmában beszélt, napró-napra hangosabban. Az asszony ügyet sem vetett az álombeszédre. Szerdán éjjel azonban akaratlanul is végighallgatta a cseléd álombeszédét, amely valósággal megdöbbentette. — A kis magzatom ... — hebegte — szegény . . . elégett a kemencében . . . könyörülj rajtam istenem . . . Az asszony a különös álombeszédet elbeszélte a rendőrségnek. Borbola Jenő dr rendőrségi, osztályjegyző kihallgatta Nagygyörgy érezzük méreteiket, az embereket kell néznünk, a szórványosam föl-fölbukkanó fehér kísérteteket, melyek meglepően kicsinyeknek tűnnek fel. A nap hanyatlóban viam már, mikor testőrömmel a legelső, sánccal bekerített belső udvarba érék; már teljes benne a homály, magas falak, a magas, zordon falak, melyek mindent eltakarnak, hirtelen lefokozzák a fényt, mint óriási ernyők; fürészformán csipkézett ormukkal fenyegetően, kegyetlenül tekintenek alá. A kapuval szemben eső kőfalba vágott nagy csúcsíves kapu négy négyszögű sarok tornyocskájával egy másik udvarba vezet. Mindegyik torony egyetlen kőtömbből vau vágva; impozánsain merednek fel az égre, akárcsak a vinoennes-i donion, de tekintetük még gonoszabb, mivel ormaikat kőkupok koronázzák. Ennek az első udvarnak a gödrös, hepehupás földje tele van hintve kavicscsal és különféle hulladékkal. Két-három teve legelész itt, keresgélve a gyéren nőtt füvet; olyan kicsinyeknek tetszenek itt a magas kőfalak tövében. Az egyék sarokban, ugyancsak kis tömeggé összezsugorodva, feltűnik egy kis fehér sátortábor: olyan mint egy liliputi falucska. Három burnuszos alak, kik éppen most bukkannak elő ia nagy kapu homályából, valósággal törpének tetszik. A levegőben az elrnavadhatlau gólyák; fejünk fölött .huzana el, átszelve a csipkézett ormoktól a levegőégbe vágott üres négyszöget. S ezer meg ezer fényes fekete tollazatú madár, lapul a faiakhoz, mintegy fürtökben, egymáshoz tapadva, taszigálódva, egymásra mászva, nyüzsgő, fekete foltokban, mint a legyeik, melyeik nyáron sűrű rétegekben lepik el a tisztátlan tárgyakat. Megindulok a nagy csúcsíves kapu felé, mely egy második zárt térségre fog vezetni, alioil a fehérkömtösü vizirek minden nap igiazságot szolgáltatnak a népnek . . . Oh! ezek az araib kapuk, titokzatos rajzalik kifogyhatatlan változatosságával! hogy mondjam el, minő varázsa van rám valamennyinek, minő vallásos mólahut, multakba ringató eknélázást keltenek bennem. Magányosan állnak elszomorító, fogházaikra emlékeztető falak közepén; nyilasuk csúcsíves, félköríves vagy cirádás. De minek legyeinek is, valamennyiben van valami meghatározhatatlan, ami a legcsapcngóbb változatosság közepette is, mindig ugyanegy marad. És ia nyílásokat minidig finom geometriai disz fogja keretbe, amelyeknek ritka eleganciájában van valami szigorúan komoly, eszményien tiszta és határtalanul misztikus . . . A másodlik udvar, hova sötét baltiven át jutunk, éppen olyan nagy, impozáns és vad, mint az első. De — amire nem számítottam — tele van néppel; lépten nyomon elállják az utat székes nyereggel fölszerelt öszvérek és lovaik, melyeket gazdáik kézen vezetnek. Mert javában folyik az igazságszolgáltatás, majdnem szabad ég alatt. A miniszterek kőfülkéket képező csuesivek alatt, ülnek s nagyon kevés iródiák s nagyon kevés papirosfogyasztás mellett végzik hivatalos teendőiket. Az egyik iv alatt ül ia hadügyminiszter (vizir). A .másik láilatt az igazságügy,miniszter hoz rögtönözve meglel ebbezbetetlen Ítéleteket; körülötte katonák hosszú botokkal verik el az útból az alkalmatlankodó tömeget. A vádlottakat, az al- és felpereséket, valamint a, taniukat, miniden különbségtétel nélkül, egyazon módon, nyakszirten marokra szorítva, állítják elő ,az atléta termetű őrök. Mivel ugy Mrlilk, hogy ez a hely a nazarénusoknak nem nagyon bátorságos, megállok a bejáratnál, hogy ne okozzak diplomáciai bonyodalmakat, Különben, amint sejtette is, ;az e gésznek vége van már, mert későre jár az idő. A vizirek, szolgáik segítségével, felülnek öszvéreiikre, hogy haza menjenek. Hosszú szakáll, h-osszu fehér köntös, hosszú fehér fátyol; felülnek a vörös posztónyerges fehér öszvérekre, melyeket négy-négy fehér köntösű, vörös- és magassüveges rabszolga tart. S miközben a tömeg elszéled, megindulnak lassan, nyugodtan, felséges méltósággal, miként agg próféták, komor álmodozásba, mélyedt szemekkel, hófehéren, patyolat köpenyeikben, a nagy sáncok, a nagy romok hátterére vetve festői alakjaik körvonalait... A nap nyugovóra száll, s mint minden este, hüs szél támad a hirtelen sárgába olvadó ég alatt, befurakodik a magas csuesivek alá, végigsivit az ódon köveken....