Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-31 / 111. (175.) szám

2 @ÉLMA(W AR0RSZÁG 1912 julius 31. A tanács ezzel szembe a rendes közigazgatási jó, hosszú labirintusba terelte a dolgot és a pénzügyi bizottság elé utalta az egész ügyet. Talán a pénzügyi bizottság be fogja látni, hogy évi négyszáz koronával tényleg nijicsen kielégítően dotálva ilyen állás, melynek eltekintve hivatásos fontosságától, még órák hosszáig tartó kocsikázást is igényel. No meg talán azt is belátják, hogy egy kórházban ápoló is kell. Árpád sírja. — Közli Pillich Kálmán. — A magyar nemzet történetében nincsenek biztos adatok arra, hogy hol temették el a honalapító Árpádot. Áz öntudatos történettudomány mindig különös ambícióval fáradozott azon, hogy Árpád sirját kikutassa. Csak néhány nap előtt is bejárta a napi sajtót az a hir, hogy Árpád sirját kutatják Budán, a Rózsadombon. Ennek a hirnek csak a magva igjaz, de maga az egész cikk és a hozzáfűzött kommentár csak találgatás. Az általános hit szerint, a honalapító Árpád sirja Óbudán, Aqiikum mellett keresendő: mert Anonymus leirása legjobban erre a helyre illik. Pár évtizeddel ezelőtt Lafranconi Énéa mérnök erősen kutatott Árpád sirja után. Kutatásai azt eredményezték, hogy Árpád sirját nem Óbudán, hanem Rózsadombon kell keresni. A legutóbbi időben Edvi Illés Aladár kereskedelmi miniszteri osztálytanácsos kezdett Árpád vezér sirja utáu kutatni. Rokoni összeköttetésemnél fogva, érdekes közleményei jutottak kezeidbe/ és mert a hírlapok kezdenek ezzel az ügy gyei foglalkozni, szívesen teszem közzé, mindazon érdekes adatokat, amiket velem közöltek. Edvi Illés Aladár, — mint ahogy ő irja — „az általános .hit ellenére, a honalapitó Árpád sirját nepa Óbudán tartom keresendőnek, hanem a bajor krónikás, Aventinus leirása alapján, azon föltevésre jutottam, hogy mivel történelmi fcutforrásaink szerint a 907. évben bajor Lajos biztosítani akarta a magyarok támadásai ellen a bajor nemzetet, Aventinus krónikája szerint, nagy haderőt gyűjtött össze és Bajorország s Karintia kormányzóján kivül, még az összes főpapok hadi kíséretével, mintegy 100,000 főnyi jól fölfegyverzett vitézzel, indult Magyarország ellen." Seregét három részre osztotta, a- Duna jobb- ós balpartján haladt egy-egy hadosztály. Ensburgban maradt a tartalék hadosztály, de volt hajóhada is. » Aventinus szerint, Árpád vezérrel 907 augusztus első felében, Pozsony táján ütközött meg a bajor sereg, de a bajorok teljes vereséget szenvedtek, ugy, liogy hadseregük megsemmisült. Edvi Illés Aladár szerint — „ez a győzelem volt a honfoglalás legfényesebb s legdöntöttebb ténye és Anonymus éppen erről nem emlékezik meg." Ebből következteti Edvi Illés Aladár, bogy Árpád vezér is, a harc áldozatai között volt; talán a két hétig tartó rettenetesen fárasztó küzdelem okozhatta halálát. Ebből, — folytatja véleményét, ha ott halt meg Árpád, ahol ezt a döntő ütközetet megvívta, ott is temették el. Az, érdekes közleménybein folytatja — Edvi — ebből a meggondolásból kiindulva, sokszor kutattam, s találtam is, Hainburg és Deutsch-Altenburg között, egy hatalmasbalmot (Korgánt), mely 18 méter magasságával és 90 méter átmérőjű alapkörével, nagyság dolgában az összes magyarorsázgi balkon tul emelkedik. Emellett vau egy templom, melynek közepe szent István korabeli román épitkezés. A templomban két kép vall arra, liogy első királyunk épittette. Van egy képe, (régi festményutáni másolatnak látszik), mely sztiz Máriát ábrázolja. Szent István koronájával tehát a Géza király koronája, nélkül, vagyis csak a felső rérésze a mai koronánák. Egy másik, melyben, Szent István a templom alapkövét veti le. A templom Mária tiszteletére épült, közel a halomhoz vannak a Deutsch- Alténburgi kénes források s AJte(nburgon tul, rómaiak legnagyobb dunavölgyi városa: Cárnuntnm, ahol még a közelmúltban a vízvezeték oszlopai is megvoltak. Tehát Anonymus leírásának a hely telje. seu megfelel. — Ezt a halmot akarom meg. ásatni, — mondja Edvi, —- gyűjtöttem is reá, s most alkuszom a tulajdonosával: Ludwjgsdorf gróf fal, hogy ehez az engedélyt adja meg. —- Ez a megegyezés sikerült, junius ha\á. iv.i.i !n?g»:•'.!•,tem a inunkat Megjegyzem hogy túlságos nagy remény gem kecsegtet, A halmot 1830. táján átkutatták és ami értétékes volt benne, bizonyára el is vitték: ha egy néhány darab honfoglalás korabeli bronz, vagy vasdarab van benne, megelégszem, s ha, megtalálom a kurgánák jellemző sirüregét, szinte elértem célomat. Ezt a közleményt jnnins 5-ón kaptam Edvitől. Junius 18-án már Edvi Illés Aladár, ismét megjelelt Pozsonyban és a közleményét következőkép folytatja: — Kevés reménye mvan arra, liogy kurgánban, lovas vitéz skelettjét találjuk, mert a halmot már megbolygatták, azonban egykét honfoglalás korabeli emlék, talán még is akad. Ha valamelyes eredmény lesz, közlöm. Az ásatások junius 18-á.n megkezdődtek. Már az is nagy dolog, ami e;ddig napfényre került. A alom tejszinén egy méter vastag agyagos kavics van. Azután alatta futóhomok. — Az ásatás első eredménye az — irja későbibi levelében, — hogy egy méteres vastagságú kőfalat találtunk, mely valószínűleg az egész halmot gyürüalalkban körülöleli, s e hivatása valószínűleg az volt, hogy a futófutóhomokot összetartsa. A futóhomok lapja ismét agyagos kavics 70 centiméter vastagságú döngölt agyag. Geniális megoldás. A döngölt agyag nem ereszti a sirhoz a vizet, a futóhomok pedig igen-igen megnehezíti a víznek a sirhoz vagyis a kup belsejéhez való befolyását. — Ezt látva kzdek reménykedni, hogy a sirgödröt nem bolygatták meg. Minő nagy dolog lenne, lia megtaláljuk a sirgödröt és benne a lovasvitézt, illetőleg annak csontvázát Junius 30-iki levelóbe,n ezt irja: — Az ásatások dolga jól áll. Most már 18 méternyire vagyunk a középtől. A döngölt agyag rétegen oly magasságban, mint a homokpalástot tartó kőfal, ujabb kőréteget taLeontopolis. Irta : Strindberg Ágost. A régi egyptomi Heliopolistól keletre egy karaván pihent le. Sokan voltak, mindnyájan hebráusok. Tevéken és szamarakon vándoroltak Palesztinából a sivatagon keresztül; ugyanazon a sivatagon, amelyen ezer óv előtt Izrael gyermekei is végigvonultak . . . Az esthomályban, a hold sápadt fényénél a tábori tüzek százai látszottak ós mellettük ültek az asszonyok, apró gyermekeikkel, mig férjeik vizet kerestek ós hoztak. Talán még sohasem látott a sivatag ennyi kis gyereket ós most, mikor le akarták őket fektetni, visszhangzott a tábor a gyermeksirástól. Olyan volt a tábor, mint egy óriási gyermekszoba. Mikor azonban a mosdatásnak vége volt ós a pici gyermekek anyjuk mellén pihentek, lecsendesedtek a kiáltások, egyik a másik után és csend lett a pusztaságon. Egy sykomorfa alatt egy asszony ült és gyermekét szoptatta; mellette egy hebráus állott és szamara elé takarmányt rakott. Mikor ezt elintézte, felment egy dombra ós észak felé kómlelődött. Egy idegen ment el mellettük — ruházatáról Ítélve, egy római — és végignézte az anyát a gyerekkel, mintha számolná őket. A hebráus nyugtalankodott ós hogy ezt elrejtse, beszédbe ereszkedett a rómaival — Mondd, vándor, az ott nyugatra, a Nap városa ? — Láthatod, — felelte a római. — Tehát az Beth Semes? — Heliopolis az, ahonnan a görögök ós rómaiak bölcsesége származott, maga Plató is itt született. — Leontopolist is lehet innen látni? — Templomának bádogtetejót ott láthatod két mértföldnyire észak felé. — Ez Gosen földje, amelyet Ábrahám ősatyánk meglátott ós amelyet Jákób örökölt, — mondta a hebráus, asszonyához fordulva, aki fejbólintással felelt. Azután a rómaihoz szólt: — Izrael Egyptomból Kanaába vándorolt. A babilóniai fogság után azonban egy rósz ismét idejött ós itt letelepedett. Ezt tudod? — Ugy, hozzávetőleg! És most az izraeliták sok ezerre szaporodtak; templomot is épitettek maguknak, éppen azt, amit ott látsz. Tutad ezt? — Hallottam róla. De az a föld a római birodalomhoz tartozik. — Igen. — Most minden római: Syria, Kanaán, Görögország, Egyptom . . . — Germania, Gallia, Britannia, az egész világ Rómáé a cumáai Sybilla jóslata szerint. — Jó. De a világot Izrael fogja megváltani, Istennek Ábrahám előtt tett kijelentése szerint. — Ezt a mesét ón is hallottam, de most Róma tölti be ezt a hivatást. Jeruzsálemből jössz? — Én a többiekkel jövök a sivatagon keresztül és magammal hozom asszonyomat és gyermekemet. — Igaz, a "gyermek! Miért van veletek annyi gyermek? A hebráus elnémult. Mivel azonban sejtette, hogy a római tudja az okot ós különben is nagyon jóakaratú embernek látszott, elhatározta, hogy megmondja az igazat. — Heródes, a tetrarcha, keleti bölcsektől hallotta a jóslatot, hogy Juda országában, Betlehemben, egy zsidókirály született. És hogy a vélt szerencsétlenségtől megmeneküljön, az összes kis fiukat, akik azon a vidéken az utóbbi időben születtek, megölette. Épp ugy, mint a farao itt, a mi elsőszülötteinket megölette. De Mózes megmenekült, hogy népünket az egyptomi szolgaságból megmentse. — Mondd csak, ki ez a király tulajdonképpen ? — Ez a Messiás, a Megváltó. — Azt hiszed, hogy megszületett? — Azt nem tudhatom. — Én tudom, hogy megszületett — mondta a római. - Uralkodni fog az egész világon ós minden nép a jogara alatt lesz. — Ki az ? — A császár, Augustus. — Ábrahám ivadékai közül való, vagy Dávid házából származott ? Nem. És békével jött ? Mert Ézsajás prófáta azt mondta, hogy „uralma növekedésének és békéjének nem leszen vége!" A császár egész biztosan nem a béke embere. — Élj boldogul, Izrael gyermeke! Most római alattvaló vagy, elégedjél meg azzal, hogy Róma megvált; más megváltót nem ismerünk. A római elment. A hebráus közeledett az asszonyhoz. — Mária! — szólt. — József ! — felelt az asszony. — Csendesen ! A gyermek elaludt.