Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-31 / 111. (175.) szám

?9I2 ' l í. ,111 szam Szerda julius 3! 'V'IBl íjwwtfw.'íwv.* íízponti szerkesztőséé te kiadóhivatal Szeeeú, cs Kcrona-utca 15. szám c= liéspctsi szerkesztőség te kiadóhivatal IV., kz> Városház-Btcs 3. szám a ELŐF12ETES1 AR S2E6EDFM ee«z évre . F. 24'— íélévre ... fi negyed ívre . fi 6'—' egy hcnaprí fi Egyes szám ára 10 Ette. I2"2ELÖfSZETESI AR VÍDEfiEK: egész évre , A 2S-— ieievre ... fi Í4'— negyedévre. fl t— egy hónapra fi 2.4Í Egyei szám ara 10 srer. TELEFON-SZAK: íierhesztóseg 305 eUidóh.vatsl S34 Interuj bán 305 budapest. szerkesztőseit leleton-szams .25—17 „Tisztességes kiegyenlítés." Beöthy Pál, a képviselőház alelnöke szerencsés kifejezést talált annak a feladatnak megjelölésére, mely a közeljövőben a magyar parlamenti pártokra hárul. Tisztességes kiegyenlítés: vagyis az ellentétek elsimítása, a szenvedélyesség kiküszöbölése, egyedül arra vaíó figyelem, hogy a parlament, megszabadulván az ob sír ükeiétől, visszanyerje régi tekintélyét, méltóságát, s a munkának, az ország érdekében való komoly tanácskozásnak, a törvényalkotásnak váljék színhelyévé. Komoly a szó, amelyet a Ház alelnöke az ellenzékhez és kivált az ellenzék azon vezéralakjaihoz intéz, akik maguk soha obstrukcióban részt nem vettek, sőt az obstrukeiót mindenkor éiesen elítélték s legutóbb kétségkivül csak az izgalmas események hatása alatt, indulatból s logikai tévedés folytán foglalnak el olyan álláspontot, amily nemcsak a kormány és a munkapárt ellen való, hanem az obstrukció mellett is szóló, tehát egész múltjukkal, felfogásukkal ellenkezik. Komoly és nyíltszívű a Beöthy Pál felhívása. Neki, akit diktátori hanggal vádoltak meg első beszámoló beszéde kapcsán, akinek szavaiba, épp ugy mint a Tisza István gróf nyilt levelébe, azt az értelmet csempészték be, mintha ellene volna a békének s az ősszel való megnyugvást mindenképpen megakarná akadályozni, kötelessége volt saját maga, a kormány .és a munkapárt iránt, hogy e •kérdésben való álláspontjáról hitvallást tegyen az ország szine előtt. Beöthy Pál e kötelességének férfiasan felelt meg. Nem törődött azzal, milyen kommentárok, fogadják m/ajd békenyilatkozatát. Megszokott dolog az ma már, hogy ha békéről beszélünk, ijedt voltunkat hirdetik, ha meg nem beszéltünk róla, azzal rágalmaznak az ország előtt, hogy ellenségei vagyunk a békének. Az efféle bojtorkodás, mely beleköt mindenbe, akár mit mondunk, vagy cselekszünk is, amelynek az is'baj, ha békét akarunk, az is baj, ha nem akarunk békét, nem befolyásolhat állásfoglalásában felelősségérzéstől áthatott, lelkiismeretes államférfiakat és pártot. Ahogy nem habozott a munkapárt, a mikor meg kellett mérkőznie az ország erdekében az. obstrukció sárkányával, ugy a parlamenti rend biztositása után sem törődik mellék jelenségekkel, hanem csak azt akarja szolgálni: a megbékélés kiegyenlítés müvét. E tekintetben minden faktorban meg van a kétség és minden faktornak főfeltétele az, hogy a nehéz küzdelmekben élért nagy eredményt: a parfamenti rend biztositása meg is mar adjon. E nélkül hasztalan lett volna minden harc hasztalan Lukács László miniszterelnöknek és Tisza Is.tván gróf házelnöknek minden önfeláldozása: enélkül béke nem lehet. Küfönben a parlamenti rend ujabb kockáztatását maguk az ellenzék értékes elemei sem akarhatják. Erö és tehetség nem érvényesülhet maga és nem szolgálhatja az országot a tehetségtelennek és felelőtlenek garázdasága közepette. A Ház alelnöke helyesen appellált az ellenzék férfiainak hazafias belátására, s helyesen jelölte meg, hogy a munkapárt harcának nem az volt a célja, hogy az ellenzéket törje le: csak az obstrukciót akarta kipusztítani. Tul ezen a határon nem ment, sőt eljárásával az ellenzéki bírálat szabadságát is biztosította. Az obstrukció ugyanis nemcsak a munkapárt szólásjogát, nemcsak a Ház határozati s zabadságát hanem az ellen zék szólásszabadságát is korlátozta. Emlékezzünk csak rá, milyen szégyenteljes dolog volt, amikor a Kossuth-párt és a néppárt felszólalni kivánó tagjainak a teknikázók bizottságától kellett engedélyt kér niök arra, hogy birálatukat a véderőreformról elmondhassák. Ez az egy példa elegendő annak bizonyítására, hogy az obstrukció veszedelme nemcsak az országnak, nerbesak a kormánynak és a többségnek, hanem minden komoly tisztességnek, mindn komoly ellenzéki politikának is. Éppen ezért a „tisztességes kiegyenlités"-ből elvileg ki van zárva egy: az obstrukció szabadsága. Minden egyéb szabadságot pedig az uj rend nem korlátoz, hanem éppen biztosit, meg véd törpe és lelkiismeretlen pártföredékek visszaélései ellen. Ilyen módon a kiegyenlítésben való közreműködés lehetővé válik minden olyan államférfinak köztük elsősorban Andrássy Gyula grófnak, aki a nagy harcon kivül állván, a parlament rendjének mega is hive az obstrukciónak pedig elvi ellensége. A törökszntmiklósi beszéd megjelöli a kiegyenlités útját. Az ellenzéken áll akar-e járni rajta. KiderlenJWáchter nyilatkozata. Berlinből jelentik: Kiderien-Wáchter külügyi államtitkár, aki most Kisszingenben van, egy barátjának az európai helyzetről hozzá intézett kérdésére azt felelte, hogy a helyzet minden irányban kielégitő és semmi tekintetben sem ad aggodalomra okot. • * A budapesti francia főkonznl távozása. Fontenay vikomt budapesti francia főkonzuli rendkivüli követté és meghatalmazott miniszterré nevezték ki. Bogotába, Kolumbia délamerikai köztársaság fővárosába. Tarthatatlan állapotok a ragálykórházban. — A főorvos lemondása. — (Saját tudósttóriktfól.) Ilyenkor nyáron, mikor mindenfelé kisért a legveszedelmesebb ragályos betegség réme: a kolera, nagyon aktuális a szegedi ragálykórház iigye. Ezt az ügyet különösen aktuálissá teszi most az is, hogy a kórház kiváló főorvosa, Rusz Gusztáv dr., aki évekig vezette az intézetet, te akár mondani állásáról, mivel a szegedi ragálykórházban szerinte is tarthatatlan állapotok vannak. Mi már hozzá szoktunk régóta ahhoz, hogy a szegedi kórházi viszonyokkal kapcsolatban mindig csak tarthatatlan állapotokról lehet hallani. Nincs talán az egész, országban még egy olyan város, ahol anynyira elhanyagolnák a közegészségügyet, mint éppen Szegeden. Nem lep meg tehát egyáltalán bennünket, amikor egy szakférfi: Rusz Gusztáv dr., aki egyébként a városi közkórház elmeosztályának vezető főorvosa, nyíltan a városi tanácshoz intézett átiratában kijelenti, hogy ilyen körülmények között kénytelen lesz lemondani állásáról. Nem csak arról van szó itt, hogy Rusz dr kevesli az évi 400 korona fizetését, amit a várostól kap a ragálykórház vezetéseért, hanem arról is, hogy ez a régen nagy fontosságú intézményt nem lehet fentartani a hatóság teljes nemtörődömsége miatt. Először ha a fizetést vesszük, ami még tiszteletdíjnak is kevés, akkor igazán csodáljuk, hogy Rusz dr. eddig is megmaradt az intézet éjén. Mert tudnivaló, bogy a ragálykórház a város területén kivül fekszik. Oda gyalog nem iehet az orvosnak kimenni. Állandóan orvosi kezelés alatt tehát csak ugy lehetnének a betegek, ha a főorvos kint lakna a ragálykcrbázban: vagy pedig ugy, ahogy jelenleg is történik, hogy többször naponta kocsin kimegy az orvos. . . '.:.'.. , Ismerve a mai általános drágasági viszonyokat, igy már azonnal érthetővé válik, hogy évi 400 korona Rusz dp-nak még kocsipénzre sem elég. Eltekintve tehát attól, hogy ő állásara határozottan ráfizet és a közkórházban viselt fontos és nagy elfoglaltságot igénylő tiszte mellett még egy olyan mellékfoglalkozást is vállalt, amely minden- szabad ' idejét leköti, amely minden kényelmétől megfosztja, még a hatóság részéről méltánylásra sem talál. Rusz dr. már évek óta hangoztatja, hogy a ragálykörház szűk, rossz helyen épült és céljának egyáltalán nem .felel meg. Ezenkívül a kórházban nem alkalmaza város rendes ápolót, hanem ha kiüt a ragály, akkor ugy kell szerezni valahonnan teljesen tudatlan személyzetet, ha pedig nincsen ragályos beteg, akkor egyszeiien elbo- • csátják a már betanított ápolókat. Ezek az állapotok kényszeritették Rusz dr.-t arra, hog-" a tanácshoz beadott kérelmében a bajok orvoslását kéje. Most, mikor igazán nagy és fontos szükség lehet a ragálykórházra, nem lenne szabad a hatóságnak egy pillanatig sem késlekedni, hanem kötelessége lenne azonnal teljesíteni a.főorvos minden kérelmét, mert az bizonyára csak az intézmény javára volna.