Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-04 / 152. szám

1912 julius 4. DÉLMAGYARORSZÁG fi mindig megvan a maga méltósága. És a lé­leknek épen úgy őrizkednie kell hűlni a szennytől, akárcsak a testnek . . . Vétkezhet, de nem alacsonyodhat le . . . beleszerethet egy kalandorba is, de ez a (kalandor látszóla­gosan -gentleman legyen . . . Odaadhatjá magát valamely efféle megtévesztésben, de jegyen ebben az odaadásban legalább poézis és illúzió!.! . . És ha valaki szerelmében meg akar halná, arra is -találhat családjának, nevének, társadalmi állásának megfelelőbb formát, mint -a Rebechino szennyes, szegé­nyes, rosszhírű odúja, hol egyet­len szála, sem nyílhat valamely nemesebb vi­rágnak. így a jóizlés olasz arbitere, Sci-pio Sighele. Idéznünk kellett, mert senki sem irt vagy mondott az egész pör alatt -ennél megszliéle­ilendőbb igazságokat. És amit mondott, áll minden népek társadalmára, áll minden szenvedő emberre, mely valamely heOyrehoz­hutatlan tévedés küszöbén innen vagy tul az ő -nagy -egyéni harcát vivja. Trigona épen annyi van, ahány Palermo. Csakhogy szi­éiliaí vér kell hozzá, hogy nyilt tragédiáig jusson, néma, sokszor egy -életen át vonszolt gyötrelmek helyett. Ez magyarázza meg, miért rázta föl annyira a lelkeket, mi-ért ha­tott oly mélyre mindenkire a pörnék anya­ga, Ítélete és tanulságai. Ujabb merénylet a zimonyi lőporraktár ellen. — Rálőttek az örségre. — (Saját tudósítónktól.) Néhány héttel ez­előtt nagy föltűnést költeti a zimonyi ka­tonai lőporraktár ellen való merénylet. Az éjszaka sötétjében gyanús alakok köze­ledtek a lőporraktár felé, az őrség azon­ban elűzte őket A nyomozás csak annyit állapított meg, hogy szerb alattvalók ter­vezték a lőporraktár föl robbantását. Az eredménytelen nyomozást aztán beszün­tette a zimonyi rendőrség, mintha semmi nem történt volna. Kedden éjjel táviratban jelentették, hogy a zimonyi katonai lőporraktár ellen újból merényletet kiséreítek meg. Most már bizonyos, hogy tervszerű -merénylet­tel állunk s-Vmben. Az ujabb merénylet részletei a követ­kezők: A lőporraktár előtt állandóan katonai őrjárat posztol. Az őrjárat kedden éjfél tájban két gyanús alakot látott a lőpor­raktár környékén ólálkodni. Amikor a gyanús alakok óvatosan a lőporraktárhoz közeledtek, a résen levő őrség fegyveré­hez kapott és a parancsnok éles hangon kiáltotta az éjszakában: — Halt, wer da! Az ismeretlenek revolverlövésekkel rea­gáltak a fölhívásra. Az őrség felé lőttek, a merénylők golyója azonban célt tévesz­tett. Az őrség üldözőbe vette a merénylő­ket, a belső épületben levő katonák is ki­rohantak a lövések zajára, a támadóknak azonban nyoma veszett az éjszakában. Az őrség parancsnoka nyomban vizsgá­latot tartott. A katonák szerint a merény­lők nők voltak. Az esetről értesítették a zimonyi rendőrséget, amely megindította a nyomozást. Éjszakai razziát tartottak a gyanúsabb helyeken. Az egyik korcsmá­ban két különös viselkedésű női alakra akadtak a rendőrök. Megmotozták őket. Kiderült, hogy a női ruhák két erőteljes férfit rejtegettek. Az álruhás alakok beval­lották, hogy a belgrádi egyetem hallgatói. A barátjaik megtréfálására öltözködtek női ruhába. A merényletről mit sem akar­tak tudni. A zimonyi rendőrség minden fölvilágo­sítást megtagadott, épen ugy, mint az első merénylet .alkalmával. Sőt cáfolni igyek­szik az esetet. Azt jelenti ugyanis, hogy a lőporraktár ellen elkövetett merényletről eddig még nincs tudomásuk, hivatalos jelentést még nem kaptunk, anélkül pedig nyomozást nem folytathatunk. A rendőrség nyilatkozatával szemben pedig az a valóság, hogy a két női ruhába öltözött belgrádi diákot órák hosszáig val­latták a rendőrségen, amely után szaba­don bocsátották őket. A rejtélyes merényletek ügyében a ka­tonai hatóság nagy apparátussal megin­dította a nyomozást. Oszkár, te csalsz! — Kártya-botrány a Fészekben. — (Saját tudósítónktól.) A fővárosi „Fé­szekben", ott ahol a Dob-utca a Kertész­utcába ömlik, a művészek ez intim és elő­kelő klubjában, súlyos kártyaskandalum történt. Egy chemin de fer partiból fakadt fel a csúf és visszataszító botrány. Che­min de fer! Ez a szép hangzású francia sző magyarul egyszerűen és szerényen ennyit jelent: vasút. Még pedig milyen vasút? Vasút, amelyik mindenkit elgázol, cafrangokra tép; vasút, amelyik a rom­lásba száguld, vasút, amelyiknek a kezdő állomása egy klub, végállomása: — Tönk. A tönk széle. A pusztulás. Hat csomag francia kártyával játszszák ezt a játékot, a játékosok körülülik az asztalt és azért hijják chemin 4e fernek, mert a bank-adás és lap-vétel joga, mint a vasút ugy robog sorba végig és körül az egész asztalon. Egyébként olyan szabályok szerint játsz­szák, mint a bakkarát, vagy a makaót és épen olyan veszedelmes, mint a másik két játék. A Fészekben, egy idő óta, főként amióta ujabb és veszedelmesbb játékbar­langok alakultak, a bakkara egészen meg­csökkent, sőt majdnem teljesen megszűnt. Azok, akik mindenáron játszani akartak, kisebb partikat alakítottak és ugy játszot­tak. Egy ilyen partiban, tegnapelőtt este, történt a nagy botrány. A Fészeknek egy Ravasz Oszkár nevü tagját leplezték, hogy hamisan játszott. A kártya és a kártyázás­nak a rendkívül demoralizáló ereje ismét elpusztított egy embert, egy fiatal; esetleg jobb sorsra is érdemeset. Felesleges és unalmas dolog volna most ebből a vissza­taszító alkalomból nekiszaladni a kártyá­nak, a bakkarának, a gyilkos kártyaklu­boknak. Csak hagyjuk, hadd menjen min­den a maga utján. Figyelmeztetés, intő szó, jajkiáltás ugy se használ, durranó browningok, amik emberéletet oltanak ki, j se állítják meg ezt a veszedelmet. Vala­minek történnie kell és valami történni fog. Ki kell irtani a közéletből ezt a halá­los mételyt. Ki kell kúrálni a magyar fő­városból ezt a ragályos, fertőző, undok vérbajt, a bakkarát. (Hétfőn este.) Hétfőn este történt. A Fészek kertjében chemin de fért játszott egy nagy társaság, köztük ült Ravasz Oszkár is. Ravasz Oszkát fiátál ember liarmfnéhat éves, az Országos Kaszinónak is tagját Nagyon szeret, kártyáz­ni, gyanúban kártyázik és az utolsó időben megfigyelték. Raskó, a. Király43zimház és Tarnay, a Magyar Színház színészei leplezték le. Ők vették észre, hogy Ravasz csal. Ami kor a bank-adás jóga rákerült, egy előre le­készített csomó kártyát a többihez csempé­szett, a tetejére, ugy, hogy azt osztotta le. Hetet ütött. Nem mind a hét volt sláger. sokszor egészen kis poénekkel nyert. Szóval, előre összerakta ' ni kártyákat. Mindössze hétszáz koronát nyert és ez még szerencse, mert a játék most egész kicsibe megy. Egyéb­ként ezreket nyerhetett volna. Éjfél után két órakor történt ez, de Ravasz nem ment azon­nal, csak reggel felé, ami a botrányt még kí­nosabbá" tette. fLépjen kilj N ' ' A Ravasz leleplezése nagy komsternáeiót okozott a Fészekben. Tegnap este összeült egy bizailmas értekezlet, amély ezzel az afférral ! foglalkozott. Pálmay Andor, a Fészek gaz­dája. a botrányról é$ az értekezletről igy nyi­latkozott : — Mindenekelőtt kérem, tessék megál­lapítani, hogy Ravasz Oszkár ügyével a Fészek-Kör választmánya még nem fog lalkozott. Tegnap egy baráti értekezlet; ült egybe, körülbelül tizen vettek részt, benne, én is ott voltam. Az értekezlet eéíja az volt, hogy a nyilvánosság elkerülésé­vel és anélkül, hogy a választmány vé­gezze ki Ravaszt, intézzük el bizalmasan ezt az "ügyet. Az értekezlet egészen bizal­mas és baráti jellegű volt és ezt ha kell. akár okiratilag is bizonyítani tudom Jegyzőkönyvbe vettük, hangsúlyozom.. hogy az értekezlet nem egy hivatalos funkció, hanem bizalmas jellegű tanácsko­zás. Kihallgattuk a tanukat; R,avasz Osz­kárt nem hallgattuk ki, nem is volt jelen., nem is volt jogunk megidézni. Határoza­tot nem hoztunk, ellenben megállapodá­sunkat egy baráti tanács formájába öntöt­tük. Ez a tanács az, hogy Ravaszt felszó­lítjuk: lépjen ki! Az volt a terv, hogy egyik tagtársunk közli ezt vele személyesen, de erre már nem került a sor, mert a lapok már megelőztek bennünket. Igaz, hogy té­vesen irják az összes lapok, amikor azt állítják, hogy Ravasz ügyében a választ mány döntött. A Fészek gazdája elmondotta még, hogy véleménye szerint ez az ügy simán és iázzál fog befejeződni, hogy Ravasz önként ki fog lépni a klubból. Ha ezt. nem tenné meg, vagy ha ő kfivámma vizsgálatot a dologban, akkor­foglalkozni fog esetével a választmány is. (így történt!) A hétfő éjszakai éhemin de fer egy őru után kezdődött és hajnali négy óráig tartott. Egyik szemtanú, akti a végzetesen megtéve­dett Ravasz Oszkár jobbján ült, igy mondta el az esetet munkatársunknak: Tiz koronás ailapbankkal kezdődött a játék. Az asztal körül tizenhatan ültek, többnyíre­színészek, a Magyar és a Király 'tagjai, aztán egy fővárosi orvos és Ravasz Oszkár. Ami­kor Ravaszra került a bankadás, a mellette ülők, akiknek már régen gyanús vélt klub társuk szerencséje, erősen meg figyelték. hogyan veszti a bankár a csomagot a kezébe . Ravasz láthatólag izgatott volt. A jobb keze • a zsebében, baljával az asztalra könyökölt. — Tessék uraim, tessék tenni, — mondotta. E pillanatban levette a csomag egyharmad­részét és a jobb kezével a kártyára csapott. Ezzel a mozdulattal tette a paklira a zsebé­ben tartott és előre elkészített tiz nyerő coup ot. A színészek rögtön észrevették és egy fit

Next

/
Thumbnails
Contents