Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-04 / 152. szám

6 nfLMAHY AVQKSZAU 1912 jiilius 4. tért sem tettek. Csak azok játszották ineg, akiik távolabb ültek ós fagalmnk sem volt őr­ről, hogy milyen csúnya dolog történt. Az első coup sláger volt. Nyolc a banknak! —mondta halkan Ra­vasz. Aztán háromszor egymásután nyert. Ekkor az asztalnál már majdnem mindenki tudta, hogy a bankár ihamftsatn játszik, csal. A poentőrök felállottak és csoportokban tár­i gyalták, mit tegyenek, nyilvános botrányt ' csapjanak, leleplezzék, vagy egyszerűen je­lentsék be ia választmánynak és csöndesen tá­volítsák el a szerencse 'korrektorát. Ez alatt Ravasz folyton nyert. Az orvos, aki ritkán jár he a klubba és még ritkábban kárty ázik, nem vett észre semmit és hétszáz koronával ' dutt be a bankba. A hetedik elosztásnál Ra­vasz észrevette, hogy csak négyen maradtak az asztalnál. A keze remegni kezdett, alig hallható hangon mondta be a poénokat, az arca sápadt volt, riadtán, kétségbeesetten né­zett körül. — Valami machlojka van ? —• kérdezte. fMaoblojika kártyások közölt bajt, félreértést ás zavart jelent..) A kérdést Raskó Gézához intézte. — Igen! — felelte Raskó és a bankár sze­me közé nézett. Ravasz keze megrándult, de azért nem mozdult, mintha helyéhez szögez­ték volna, halálsápadtan 'adta le a lapot ós nyert, folyton nyert . . . Már csak a peches orvos tett ki pénzt elllane,-a többiek az asztal ikorü'l álltak. Tizenhét eoup-őt nyert a. bankár, amikor végre vesztett és "felállott. Négyszáz­korona nyereséggel vonult vissza, Rettenete­sen nézett k)i ez a: Ravasz Oszkár. Már akkor 'bizonyára tudta, liogy csaláson érték, vége van, itt többé nincs keresni valója.. Mégis leült, feltette a monokli ját, rágyújtott és öt óra. reggelig ott szivarozott a Fészek kertjé­ben. Talán ő volt az utolsó, aki a .klubból távo­zott. Végignézte, amig megolvasták a kártyá­kat. Negyvenöt lappal több volt, mjint ameny­nyivel a játékot megkezdték . . . A Fészek tagjai közüli sokan amellett vol­tak, hogy a megtévedt Oszkárt még játékköz­ben, nyíltan leleplezzék. Mégis a mérsékelteb­bek nem akarták a társaságot hangos bot­ránynak kitenni. Tegnap a. Választmány te­kintélyesebb tagjai is odanyilatkoztak, hogy bevárják, amig Ravasz levonja tetténék .kon­zekvenciáit és kilép a Mubbóll, Szóval, riem golyózzák ki. Pálmay Andor fogja felszól i­?ani, hogy levélben jelentse be kilépését. (A játékos, aki nyer.) A hétfői éjszaka bőse, Ravasz Oszkár, 36 éves, kitűnő modorú, biztos 'fellépésű és most már nem használhatunk neki, mit titkoljuk — elragadóan kedves és rokonszenves férfiú. Nem magas, de feltűnően széliesviállu, rövid­látó, állandóan monoklit hordott. Tizennyolc éven keresztül Révüy Ferenc báró titkára víűt, a dúsgazdag mágnás házait is ő kezelte, most két éve ment nyugdíjba. Ez alkalommal a báró, aki ugy szerette, 'mintha a fia lett vol­na, gazdagon megajándékozta Ravasz Osz­kárt Ezt az ajándékot Ravasz néhány hónap alatt elkártyázta. A Fészeknek bat év óta tagja. Akkor lépett be, amikor az Országos Kaszinó egy tekintélyes csoportja csatlako­zotta Fészek-klubhoz. Ravasz egyébként még ma is tagja a Semmelweisz-utéai exkluzív társaskörnek. Néhány év.el'őtt az előkelő tár­saságban egy szerelmi affér kapcsán emleget­ték Ravasz Oszkárt. Egy vidéki mérnök gyö­nyörű feleségét szöktette, .meg, .aztán .a me­nyecskével együtt élt .á muilt évig. Akkor egészen letört Ravasz, vigasztalan balszeren­csevei játszott, teljesen .elkészült. A szép asz­szouy is bucsut vett a dzsentri gavallértól és azóta Montekarlóban él, ahol valósággal kö­rülrajongják. Ravaszt kedvelték a Fészekben. Csak az utóbbi időben vették észre, hogy fel­tűnően korrigálja a. szerencsét. Nem szóltak neki, várták, amig egyszer tetten érik. Ren­desen liajiyalban ült a bankár helyére, ainliikor már fáradtak és kimerültek az emberek ós .nem nagyon figyelnek a bankár körmeire. i A fiam: világbajnoki — Látogatóban Prokoppéknál. — (Saját tudósítónktól.) A vöröstéglás stockhol­mi Stadion hatalmas árbocára, amelyen a vi­lágbajnokságot jelzik, hétfőn felszökkent az első zászló, a piros-fehér-zöld magyar címeres lobogó. A verseny legelső napján a magyar dicsőséggel volt tele áz idegénéktől megszál­lott Stockholm és a táviródrótok szerte az egész világba elvitték ifjabb Prokopp Sándor nevét, aki a céllövészet világbajnoka lett. Leír­hatatlan örömet keltett, a fővárosban és a vidé­ken a magyar dicsőség híre. A legnagyobb öröm azonban egy kispesti villában volt. Ab­ban a házban, ahol a fiatal világbajnok szülei laknak. Kispesten villaszerű háza van Pro­- kopp Sándornak, a világbajnok édesapjának, aki az olympiád első világbajnoka. A Délma­gyarország budapesti munkatársa kinn járt tegnap Kispesten és meglátogatta a világbaj­nok édesanyját. A Nagyműveltségű, kedves úriasszony, a pol­gári leányiskola tulajdonosa, az édesanyja an­nak a huszonhatéves fiúnak, aki elsőnek küz­dölte fel magát a világ mindén céllövője kö­zük Elmondom, hogy mi hozott ki ide ebbe a meleg, családi házba, ahonnan dicsőségteljes útjára indult ifjabb Prokopp Sándor. Moso­lyogva, kedves közvetlenséggel kezd beszélni a háziasszony a fiáról, aki a legnagyobb győzel­met aratta, ami sportembert érhet. — Körülbelül hetven érme van Sándornak, — így kezdte. Arany, ezüst' és egyéb érmek; a leg­több első dij. Két serleget, egy hatalmas bronz­szobrot, a főváros dija volt, bat bajnoki érmet nyert eddig. Ezekhez járul most a legeslegna­gyobb, a világbajnokság. Tudtam, hogy első­rendű' céllövő a fiam, de inégse hittem, hogy a világbajnokságot megnyerje. Istenkém, a fiam világbajnok! El se tudom képzelni ma­gamnak. Huszonhatévcs még csak a Sándor és jogot végez. Nem ügyvéd lesz, nincs valami nagy beszélőképessége, hanem a birói pályára , lép. Most már a hatodik ' esztendeje foglalko­zik a sporttal. Footballt sóha sem szerette, valósággal undorodik tőle. Gsak nemesebb sportokkal foglalkozik, s lövészettel, vívással, különösen tőrvívással és tenisszal. Eddig csak egy levelet kaptunk tőle Stockholmból. Leírta azokat a természeti tüneményeket, amiket lá­tott. Az örök nappalt és más szépségeiket. Meg­írta, hogy az egész uton csak hideg ételeket kapott. Mikor Stockholmba érkeztek, nemzeti ünnepük volt a svédeknek. Ezért nem enged­ték meg a tréninget az idegeneknek, a svédek azonban buzgón sportoltak. Itt a mosolygása hangos, jókedvű kacagásba fulladt. Egyfolytában mondotta el az egészet. Elkértem tőle az érdekes' tartalmú levelet, hogy szemelvényeket közölhessek belőle. Nem adta. Megőrzi a fia leveleit. NflPI_HIREK A piac. (Saját tudósít ónktól.) Amióta feleséges em­ber vagyok ki szoktam menni én is a piacra. Élvezetes időtöltés ez, amely nem fáradtság­mentes ugyan, de sok mindent lát az ember, sok olyant tapasztal, amiről keveset tudott az­előtt. Először is konstatálja, hogy a rendőr­ségnek az a jelentése, amely minden héten kétszer: szerdán és szombaton nyomtatott blankettákon jelenik meg, nem mindenben födi a valóságot. Az ott feltüntetett árak inellett Szegeden nem lehet vásárolni, azok legfölebb a gazdasszonyok álmában .szoktak megjelenni, de a szegedi kofák egyáltalán nem respektálják azokat. Ellenben konsta­tálja az ember, hogy a rendőrség nincsen jól informálva és bizony nagyon sokan szívesen keresnék föl a főkapitányt, hogy nála „hí­zott libát 7 koronáért" vegyenek. A „csirke párja 80 fillér" is cSak a jelentés szerint van, a valóságban ellenben eimek a duplájáért is. bajosam lehet vásárolni „ Azt Is konstatálja az ember, hogy Szege­den nem is hétszer, hanem négyszer van heti piac, még pedig: kedden, szerdán, csütörtö­kön és szómbatonL Kedden és csütörtökön, van az úgynevezett makói piac, amelyet azért hív­nak makóinak, inert ott mindenki árul, csak makói ember nem. Elleaben ott vannak a kofák, akik előző napon összevásárolták a poriékát a piacon és ott vannak a tanyaiak, akiknek meg az árujuk ott nem kelt el. Van­nak néha a makói piacon makóiak is, ezek azonban Szegeden tartózkodó vendégek, akik földieikkel itt nem találkoznak. A piacon, már tudniillik a rendes heti piacon, ahol a tanyápól hozzák be a portékát,, tanyai asszonyokat nem, ellenben gseftelő ko­fát annál többet lehet látni. Ézek ritka be­csületesek! Illetőleg ritkán. És ahányszor künn voltain a piacon, egyetlenegyszer sem láttam, hogy azok lettek volna. A becsületes­séghez, vajmi kevés rokoni kötelék fűzi őket, ellenben nagyon jól értenek ? fihoz, hogyan kell lefelé húzni a libát, amikor az a kézi mér­legen lóg. Zsonglőri ügyességgel tudnak ilyenkor két-három kilót „lehúzni" és kitűnően értik azt is, miként lehet a krumpliskosár fe­nekét rothadt krumplikkal tele rakni. Persze ! a kofák rendesen tanyáiasan vannak öltözve, pedig ki tudja, voltak-e egyetlenegyszer is a tanyán. Vannak a piacnak érdekes alakjai is. Ilyen az a kis inasgyerek, aki minden heti piacon elveszít egy hatost és bőg torkaszakadtából, megsajnálja az ember, a kgzébe nyom egy 1 hatost és csak gkkor bánja meg a dolgot, ha égy; fél óra- múlva megint találkozik a gyerek­kel és az megint lorkaszakadtából bőg. Ér­dekes alakja a piacnak az a kofa is, aki foly­ton az utolsó csirkéjét kinálja: — Szeretnék már haza menüi! Vegye meg nagysága, olcsón adom! — kiáltással. Ha az­után eladta a csirkét, a kosarából előkerül még egy pár, persze az is „az utolsó". Tipikus alakok a bolgár kertészek, akik ugyan bolgá­rok sohasem voltak, ellenben jól értenek ahlioz, hogyan kell rosszul kiejteni az egyes .szava­kat. Ezek dupla árakat kérnek, de a felét is elfogadják. illenék, még egy piacról beszélni: a cseléd­piacról. Ezt azonban nein teszem meg. Cseléd­piac ugyanjs nincs, ha van is, ott csak nagy­ságák vannak, cselédek ellenben nincsenek. — A DMKE jótevői. A Délmagyarországi i Magyar Közművelődési Egyesület részére ujabban 2000—2000 koronás alapítványokat tettek Orosházi Tanító Egyesület, Sugár Vil­mos, 1000—1000 koronát adományoztak Kolozs­vári Szappangyár Részvénytársaság, Krausz Simon, Weisz Manfréd, Litera.l fiumei gyü­malcskonzervgyár, Magyar Gazdák Hitelinté­zete Részvénytársaság, Alföldi Gazdasági Egyesület, Hermann Krisztián Bács, Janszky •és Szívessy müépitészek, Szénásy Béla, Rans­burg Gusztáv, Jurenák József, Pollatsik Jó­! zsef gyógyszerész, Borbély Lajos, Békéssy Ró­za Debreceni szappangyára, Székely Ferenc bankelnök, Láncy Leó, Hatvani Deutsöh Sán­; dor, Állami Főreáliskola Pécs, Hungária Bank Részvénytársaság. "Itt említjük meg, hogy a DMKE igazgatósága Janovicli Gyula minisz­teri tanácsos, Dőry Pál íiőspán és Lövész An­tal bankigazgató indítványára Ga.llowicli Je­nőnek a DMKE alelnök-főtitkárának a kultúr­egyesület érdekében kifejtett bámulatos tevé­kenységéért és fáradhatatlan munkásságáért egyhangú lelkesedéssel elismerését és bálás köszönetét fejezte ki. — Uj közjegyzők. Az igazságügyminiszter Bognár József dr buziásfürdői királyi köz­jegyző-helyeitest Buziásfürdőre és Perger El'eiméő dr orosházi gyakorló ügyvédet Fet­rozsényba királyfi közjegyzőikké nevezte ki. — Szabadságon. Turcsányi Imre dr, a állami gyermekmenhely igazgató főorvosa megkezdte négy hétre terjedő szabadságát. — Hat uj tanító. A szegedi iskolaszék szerdán délután Faragó Ödön dr tiszti 'főorvos

Next

/
Thumbnails
Contents