Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-21 / 167. szám

1912 julius 20. DÉLMAGYARORSZÁG i 5 Beöthy miniszter az idegenforgalom emeléséről. (Saját tudósítónktól.) Má'r néhány hónappal ezelőtt apró hir jelentette, hogy az osztráik kormány az idegenforgalom fejlesztése céljából nagy mozgalmat indít. Egy amerikai társasággal'kötött erre vonatkozó szerződést, amelytől igen sokat vár. A Iminap azután egyjk bécsi lapban a következő hir jelent meg: Ama megállapodás érteiméiben, amelyre a vasúti, minisztériumi jutott a Canadían Pacific Riailway-társasággal, az államvasutaknak érdekesebb vonalain az amerikai 'társaság által (szállított nagy, amerikai, mintára készült kiilátásos kocsik jönnek a forgalomba. Mindenik -kocsiban egy, a világnyelvelken beszélő kalauz lesz, -aki -az utasoknak magyarázattal fog szolgálni a vidékrc/l. E kocsik forgatomíbahozataia alkalmából az amerikai társaság a külföldön igen nagy reklámot indított meg Ausztria es külö-nösen Bécs város meglláítcgatása érdekében. A megnyitóutazás augusztus 19-én, lesz több miniszter részvételével. Eirre-az alkalomra rneg•hivás követ-kez,'téli n Bécsbe érkezik -égy körüttdül hetventagu társaság, amelybe,nlképviselve tesznek: Amerika, Angolország, Franciaország és Németország legnagyobb napilapjainak és kápe,s folyó•iratainaik képviselői, <a legismertebb utazási irodák főnökei, a világfo-rgalomban legnagyobb szerepet játszó köztekédőváj-lalatck igazgatói, szóvall mindama világszervezetek képviselői, amelyek az idegenforgalom! fejlesztése "terén irányadók. A kirándulás költségét az amerikai társaság fizeti. Valószínű, -hogy az élelmes amerikai társaság, amely ekkora fölkészüléssel megy bele uj vállalatábaj, jó üzletet fog csinálni. Hiszen, ha neim látná ezt előre, alig'ba vállalná a kockázatot. De bizonyos -az is, hogy Ausztriának igen- nagy hasznára lesz az amerikaialk üzlete. Semmi kétség sem; lelhet az iránt, -hogy a külföldön sippa-l-dobbal hirdetni fogják Ausztria „természeti szépségekben bővelkedő" vidékeit, amelyekre -az idegenek uj ára;data fog tóidul ni. Hogy -ez igy lesz, belátja mindenki, a/ki hallott már arról, hogy amerikai üzletemberek mennyit mernek és 'mennyit tudnak áldozni -hirdetésre, reklámra, -amely következetesen folytatva, föltétlenül és mindig kifizeti magát. Ez az osztrák mozgalomi egyik része. A bécsi lap hirét olvasván, önként vetődött föl az a kérdés, vájjon a mi vasúti ügyeinknek intézői figyeleim'mel kisérik-e az osztrák (mozgalmat, foglalkoznak-e vele? Egy újságíró fölkereste Beöthy László "kereskedelmi minisztert, akinek nyilatkozatát itt közöljük. A miniszter ezt felelte: — Megvallom, ihogy eddig nem foglalkoztam ezzel a különös kérdéssel, de a ki látásos kocsik forgalomba hozatalát üdvösnek, életrevaló eszmének, sőt hazánk természeti szépségének megismertetése és a külföld figyelmének fölhívása szempontjából igen fontos dlolognak tartom. Épen ezért intézkedtem, bogy az államvasutak is foglalkozzanak -ezzel a dologgal, lépjenek érintkezésbe az amerikai társasággal és nekem, az ügy állásáról jelentést 'tegyenek. A minisztérium csak az államvasutak igazgatóságának jelentése után foglalkozik behatóbban ezzel a dologgal. KALEIDOSZKÓP Régóta intam prózáit, a sors -nagyon meszs-z-e vetett -a redakció-k íróasztalától ós -most, Ih-o-gy ujr-a kezembe veszem a krónikás tollát, -egy ki-ssé -bizony tanácstalanul ál-lok, nyájas olvasóm. (Hogy nyájas -olvasók vannak-e ínég, alig tudom, de ugy hiszem, hogy e -kopár m-ai -élet az ő számukat is -alaposan ínegapasztott-a s ma már az iró is farkasszeme,t -n-éz az olvasóval s -szive helyett a veséjét mutatja / neki. Miről Írjak oly hosszú távollét után, -amely a csönd és magány ölén igen messze vitte tőlem az életet és embereket és oly közel hozta elfáradt és megbékélt lelkemet a nagy ós őröli harmóniához, amelyről krónikát irni nem lehet, csupán költeményeket. Mégis van egy támasz, egy kedvenc rögeszmém, amelyet régóta szeretettel dédelgetek, -amelyet annyiszor meg -akartam már irni, csak nem tudtam, hogy vers lesz-e, vaigy próz-a ós hogy lesz-e valaki, -aki igazán megérti és aztraondja rá: ugy van, ezt gondoltam é-n is, csakhogy én nem mertem elmondani, -mert 1-átha tévedek? Mikor Kun József, akiihez rövid, de igaz ós siron t-ul is tartó barátság fűzött, meghalt, próbáltam már ezt papirr-a vetni, -de most, hogy -az aktualitás profán ize se lehet a -dolognak, mégis imost mondom -el, ami a -szivemen fekszik. Arról v-a.u szó, hogy szegény kis életünkben egyre ritkábban találkozunk jó emberekkel. Igazi jó emberekkel, akik nem csupán elegáns, finom, kedves, szellemes, -mulatságos, vicces vagy -fölényes emberek, hanem mindezek mellett, mindezeken felül jó -emberek a szó ara.nyipróbás értelmében. Akiknek szivük van, -akik rajongani tudnak egy szép képért, e-gy jó versért, egy értékes egyéniségért minden melllék-gondolat nélkül, akik -a-z életben és művészetben a profit, az ér-dek, a ha-szon, a nyereség mind-e,nkerülő utja -nélkül, l'art -po-ur l'-art tudnak gyönyörűséget találni, akik a kultúrát nem tekintik -se börzének, ahol meggazdagodni lehet, >se kávéháznak, -a-h-ol kellemesen lehet ellopni az időt, ha-nem igenis -a le-Lkük szent ügyének, mindnyájunk szent ügyének nézik -és -eszerint ólnak és halnak. É-n még ismerek e-gy-kót ilyen -embert, d-e a-z ujjaimon tudnám elszámlálni ők-et és nem merem bizonyo-san állítani, hogy szükségem lenne mind a tiz ujjaim-a. É-s ez a po-nt az, ahol a mi, úgynevezett modern műveltségűnk meglehetősen csődbe került, -ahol -a mi -mali óletherendezósünk teljes tü-dővel egy uj Rousseau után -kiált, ez a pont az, -ahol az emib-er — a jobb érzésű, -a. lelke mélyén, (bármily különösnek találja is némely -nyájas olvasó) ideálok,at rejtegető ember ugy érzi, hogy egy kissé kizökkent a viliág, ó kárhozat ós hamleti lélekkel gyöngének -érzi magát >arr-a, hogy ő próbálja helyrehozni -azt. Igen, hiz-o-ny, a jó -emberek feltűnő hiánya egyike, a legégetőbb hli-ányoknak éhben a mi kietlen és cifra világunkban. A brutalitás k-ezd szalon-képessé lenni minden vonalon, politikában, -színpadon, sajtóban, korzón és hivatalban egyaránt. A kíméletlenség valósággal művészetté emelkedik a Hétért való -küzdelem olympiai versenyében s a pofon épen olyan fontos kelléke -e küzdelemnek, mint. -a krisztusi életprogramnak a részvét és az irgalom. Apacs lelkek vonulnak föl a mai élet korzójára, strandjára és par-ketjére -egyaránt, apacs lelkek a -legutolsó divat színeiben és a legújabb •technika vivmány-aliva.1 fölszerelve. Bocsásson meg az olvasó, hogy ime, anynyi idő után, -a költő -egyszerre ilyen sivár itómára bukkant, -mihelyt a prózaíró tollát -kezébe vette, lehet, hogy én már -nem lis vagyok modern, lehet, hogy egy a világhói egészen elmaradott, ó, -sőt középkori lény vagyok, -akiből kiveszett az -érzék a mai dolgok iránt, lehet, de -én ugy érzem, hogy a dolog épen -ellenkezőleg van ós én, bármily igénytelenül és csüggedten, de egy uj lelki kultúrának, -egy jobb, harmonikusabb világnak a muzsikáját hallom már a csönd -és magány messzeségében. A-men. JUHÁSZ GYULA. Milliomosod fosztogatója. — öngyilkosságba kergetett ggáros. — Zseni, vagy gonosztevő ? — (Saját tudósítónktól.) A párisi törvényszék már jó ideje foglalkozik egy Etienne René nevü szélhámos viselt dolgaival. Etienne értett ahoz, hogy kell a szentimentáliz-must a tudománnyal és a poézist az elektromossággal összekötni. Etienne feltalálónak játszotta kii magá-t. Szerényen a Chambert gróf álnevet választotta s ez alatt az álnév alat-t megismerkedett egy Roussel nevü özvegygyei. Az özvegynek tekintélyes vagyonán kiv-ül egy csodaszép leánya is volt s Etienne ur mindkettőt megakarta kaparitani. Az özvegygyei elhitette, hogy egy kitűnő találmánya van: „elektromos fluidum" segítségével könnyen tudja az antik képeket restaurálni. Azonban neki, mint költőnek és írónak nem igen van pénze s ezért támogatást kért. Az öreg aszszonyt Etienne érzelgős szavai meghatották, adott pénzt, sőt már ugy volt, hogy a szélhámos elveszi Rcusselné leányát. Az asszony egy-ik rokona, Odier ur azonban tudomást szerzett a dologról, de az özvegyet nem lehetett kiábrándítani a hosszú hajú „költőből" s Odier ur rábeszélésének mindössze annyi hatása lett, hogy a leány visszaküldte jegygyűrűjét a szélhámosnak. Később Odier bűnügyi feljelentést is tett, azonban, miután Rousselné nem kívánta a szélhámos megbüntetését, Etienne, aki 225,000 frankot csalt ki az asszonytól,- kisebb pénzbüntetés árán szabadult. Érdekes, hogy a tárgyaláson, hogy-an vallottak a tanuk és szakértők. Egy Fontaine nevű gyáros valósággal exponálta magát Etknne-ért, kijelentette, hogy a vádlott zseniális feltaláló s ő maga is meggyőződött az „elektromos fluidu-m" csodáiról. Az egyik szakértő, Branly tanár, kinek tudvalevőleg, nagy része volt a drótnélküli táviró felfedezéséhen, kijelentette, hogy nem szabad egy felfedezőt, vagy kísérletezőt elkedvetleníteni s amig valaki jóhiszemű, addig, bár-mennyi pénz is megy a kísérletezéseikre, nem szabad neki szemrehányást tenni. Később egy Salverte ne-vü ur tett feljelentést Etienne ellep, aki nagyobb összeget csalt ki -tőle. Etiienne ez alkalommal is megszabadult. Azt vitatta, hogy Salverte ur -azért adta neki a pénzt, hogy találmányát kifejlessze s ő az összeget tényleg erre a célra is fordította. A biróság ez alapon fel is mentette a csalót. Ma megint a biróság előtt állt Etienne. de ma már sokkal komolyabb -a dolog. Ugyanis Fontaine gyáros nemrég öngyilkosságot követett el. A gyáros családjába szintén beférkőzött a hosszuhaju feltaláló s csakhamar a család hölgytagjain-ak a kedvence lett.. Ugyanis Etienne hipnolizmussal is foglalkozott s miután Fontaine felesége amúgy is idegbajos, a beteg -asszonyt könnyen hatalmába kerítette. Fontainenek, aki illatszergyáros, azt beszélte Etienne, hogy az elektromos ílidum nemcsaik a régi képeket, de az öregedő asszonyok arcút is megfiatalítja. A gyáros már rá is állt, hogy társul Etienne-nel, de a felesége ellenkezett. Ekkor Etienne bebeszélte a gyárosnak, hogy a felesége elmebeteg s sikerült is neki a dolgot odáig vinni, hogy Fontaine a feleségét az őrültek házába csukatta.*Ezután megkezdődött az „iizleti tevékenység". A feltaláló számára Fontaine Issy les-Mouíiheaux ban egy gyárat rendezett be s ott a lombikok és retorták között szabadjára bocsáthatta Etienne nr feltaláló természetét, miután Fontaine gondoskodott a szükséges aprópénzről De — és erről Etienne nem tehetett — Fontaine-nek mindössze egymilliója volt s az összeg hamar elpárolgott a retorták (közöt-t. Etienne személyes számlája 551.000 frankot tett ki, a többit pedig elnyelték a kísérletezések. Fontaine nem