Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-21 / 167. szám

4 DELMAGYAR ORSZÁG 1912 julius 21 levonnak nyomatéknak, a melyért csak 1 „ 10 fillért fizet a főváros. Csirkét május 1-től nov. 30-ig élőállapotban szállít párját 1 „85 fillérért Nagy csirkét december 1-től április 30-ig párját 3 „ 20 „ A tejet a Központi Tejcsarnok szállítja, még pedig: a teljes tejet literenkint . . — K 20 fillérért a lefölözött tejes literenkint — „16 „ Tessék már most elképzelni, hogy a Központi Tejcsarnok azt állitotta a nagy tejvita alkalmából, hogy ő a gazdáknak fizet a teljes tjért 20—22 fillért. Milyen tej lehet hát az. amit ő ráfizetéssel szállít a korháznak .. . A teljes tejnek a szabályszerint 3.5%-os zsírtartalmának kellene lenni, a lefölözött tejnek pedig 1.75%-os szirtartalmának. Aki gazdaember vagy ért a kérdéhez, nagyon jól tudja, hogy a közepes táplálékkal tartott tehén teje legalább 4.5% zsírtartalmú. Tehát már maga a törvény teszi lehetővé, hogy a tejet hamisítsák s még azonkívül, ha a kórházak megvizsgáltatják a vegyvizsgáló intézettel a Központi Tejcsarnok tejét, igen gyakran ennél a minimális zsirtaralomnál is kevesebbet találnak benne. Magam láttam a vegyvizsgáló intézet egyik jelentését, ahol egy beküldött mintára jelenti hogy a lefölözött tejben csupán 1.45 százalék zsirtartalmat tálált. Tudni kell már most, hogy a betegek, a tüdővészes pavilonok kivételével miud lefölözött tejet kapnak, akár tejnek, akár kávénak. Ha pedig tejes ételről van szó, akkor még a korházban is viz jön hozzá. A Rókus és Dolog-korházban naponta 1060 liter lefölözött tejet és csupán 94 liter teljes tejet vesznek. E 94 literből az orvosok, az ápoló apácák és a tüdöbajosok láttatnak el. E néhány adattal csak meg akartam világítani a kórházak élelmezésének kérdését. Kétségtelen, hogy egyrészt az ápolási dijak kicsinysége az oka a rossz élelmezésnek, de kétségtelen az is hogy az egész élelmezési rendszer, tudniillik a kaszárnya-kanyha is hozzájárul és tarthatatlan az állapotokhoz. A Stáhly-utcában főznek a Rókus-kórház és a kióméter távolságra fekfő Dolog-korház részére. Főznek pedig ápoló apácák, akik igen kiváló teremtések, vallási buzgalmukat és odaadásukat nem lehet kétségbe vonni, de hogy a rántást hogyan keverik e), ahhoz ezek a kvalitások nem elégségesek. Párisi szenzációk. Páris, julius közei>én. (Saját tudósítónktól.) Különös ország. Az újság egyik lapján olvassuk, hogy a szenátusban Iheves vita folyt le .az abszint-gyártás körül. Voltak urak, kik a tujaszesznek, mint konvulziókat és epilepsziát felidéző szernek az alkalmazását akarták csupán az abszint készítéséből kitiltani. Voltak mások, kik az (ánizs- és izsóp - szeszek alkalmazásának is, mint felette ártalmasoknak, ellenére voltak. Végül volt valaki, ki hajlandó lett volna per abszolútum .eltiltani az abszint készítését ós árusítását Franciaországban. Ez.t az urat hamar leültették ós isTiettek megszavazni a minimumot, tudniillik a tujaszesz itali célokra v aló f orga,lomhahozatal át. Alább ós egész véletlenül! minden célzás, minden összefüggés, minden moralizáló mártás nélkül a következő rövlid hirt olvassuk: „Lorient, julius 10-án. — C. C. harminchétévé® fegyvergyári munkás fogadásból megivott tizenkét pohár abszintot. Lakására szállították, ahol — mámorából fel sem ébredve — meghalt. Két gyermeket hagyott Ihátra és a feleségét reményteljes állapotban". De hát — az isten szerelméért! — micsoda gyermékei lehetnék egy ilyen alkoholista apának? Micsoda Ronnot-k ós Garnier-k kelnek életre ilyen abszinttel itatott munkásosztályból?! Soha olyan kevés születésről nem számolt be a francia statisztika, mint az 1911-fik esztendőben; ,a gyermekhalandóság száma 1911. nyarán: húszezer volt. De, akik meglesznek ós megmaradnak: azokban lesz-e köszönet? Nincs-e már ma is Franciaországban elrettentőén számos gyilkosság, nap-nap után rendezett vadát lati vérfürdők és megbomlott rend, korrupt fegyeliinetlenség mindenfelé? Hova megy ez a megbomló ország, amikor nincs fékező kéz, amely megtartsa és a szénát us fél ve szavazza ímeg egy epilepsziát okozó mérges anyagnak apró ktis tilalmát is ? Aztán fordítunk egyet az újság lapján és •egész más világban találjuk magunkat Ó! az abszintszagu bűnökkel és vérbe fagyott hullákkal homlokegyenest ellentétes világban. A tizennyolcadik század éves művészete iránt való elérzékenyült rajongás csap meg a mükritikai cikkek minden sorából. Hangulat .a XIV., XV., XVI. Lajosok bájos, finom, udvari művészete iránt. Szeretete a fényes királyi múltnak. Szavaknál ékesszól óbban pedig számok beszélnek, szédületesen magas számok, melyek egy-egy tizennyolcadlik századbeli müikollékciónak árveréséről kerültek 'hivalkodva az újságba. És tán még ebben a pazar Franciaországban se fizettek soha büpekért, szobrokért ós bútorokért oly.an bűnösen fényűző árakat, xnlint elmúlt héten: a Donoet gyűjtemény feloszlásán. Dandet mester, a szegfüs agglegény, .a .szabókirály, Donoet. mester: némi fizetési zavarokkal küzdött. Csekély tizenkét millióra volt szüksége, hogy ügyeit tisztáza; a lyoni selyem gyárnak péWául három millióval volt adósa. Kénytelen volt biosde íboulogue-i palotájából, a kis Spontini utcából George Petiit műkereskedőhöz beszállítani lakásberendezését és ime tizenkétmillió három nap alatt begyült, pontosan szólva 11,390.870 frank. Már az árverés előtti két napon a közszemlére kiállított gyűjteményhez is csak nagy nehezen lehetett bejutni. Szakadó esőben cilinderes urak és selyemruhás hölgyek szálltak ki autóikból ós türelmes sorban nnég lenn az utcán sorakozva, félórát vártak, még csak a lépcsőn felengedték löket. Fenn a termekben se mozdulná, se lélekzóni nem lehetett. Ember ember hátán, tűrhetetlen atmoszférában s a műkincsből csak részletekben, csak lopva és lökdösve lehetett valamit megpillantani. Urak élcelődtek: Abból a Chardin-képből egy gyönyörű fekete női kalapot látni. — Ugy-e szép a kalap? — Nemcsak szép, de valamivel kisebb is már, mint tavaly. Hölgyek sóhajtoztak ós a kijárat felé vetettek reménykedő pillantásokat. De azért mindenki maradt ós mindenki küzködött, hogy lásson, mert a nagy események előre vetllk árnyékukat. Mindenki sejthette, hogy ez a tizennyolcadik századbeli Douoet kollekció a sznobizmusnak olyan szerenesás áramlatába került, liogy holnap elhangzó mesés áraik a világszenzáció vonalára fogják emelni'. Az ember — a nem francia ember: mert a francia kultúrember manapság imádkozni jár a tizennyolcadik századhoz — a nem francia emiber kereste ennék a kiállításnak igazi benső ós örök időkre szóló értékét. Ó igen, szépek voltak ezek a versaillesi parkrészletek finom ós patinás megvilágításban. Érzékiek és színpompásak a kis Fragonardok. Boucber rózsafüzéres képei hiszen üdeséget lehelnek, Chardinmek Íriszen vannak érdekes megvilágitásali és a La Tour-pasztellek olyan dékorativan hatnak, hogy tán egymagukban is bebutoroznak egy szobát. Az ember azt is érzi ezeknél a mestereknél, hogy művészek voltak, inert mélységesen be voltak ágyazva koruk szellemébe 'és átérzett őszinteséggel tárták fel mindezt a bájos modorosságot és kizárólag arisztokratikus művészetet, mely az ő korúik .érverése volt. Hanem 1 olyan minden kritika nélkül járó élőre legyőzőttséggel fogadni ezt a művészetet, az egykori királyság glóriája által övezett nevek puszta hangzása által ifejbekólintva lennli 'és pénzit szórni, eszeveszetten, életet szolgáló, keserves pénzt, csillogó csecsebecsékért — ebez hihetetlen szno bi zmus kellett, majdnem kacagtató, majdnem elszomorító sznobizmus. Az .árverés azon kezdődött, liogy rajzokért, vázlatokért 80 ezer, 95 ezer és 71—71 ezer frankot adták: egy Portail rajzért 80 ezret, egy Bambin rajzért 95 ezret, két Fragonard rajzért külön-külön 71 ezret, Louis Moreau Gouac be-ok 22, 23 ós 51 ezer frankért, keltek él, egy 'Hubert—Róbert akvarell 33 ezer franlk ért. Watteau-íkroklik (női akt tanulmányok) 40, 44, 71 és 71 ezer frankot, értek. Ilyen forró hangulatban akasztatta le Lair-Uubreuil, az árverés elnöke, Quentin La Tour egyik pasz!Híjét „Duvial de 1' Épinoy portrait"-ját. Háromszázezer frank, kiáltotta Lair-Duhrauil. Százezer, mondta egy hang. Kétszázezer, mondta egy második. Háromszázezer, a harmadik. Egy hölgy szólalt fel: Négyszázötvenezer. Az ötödik 'kínálat Henri Rotisoliild doktor és báróé volt, hatszázezret mondott és övié lett a kép. Soha még Franciaországban képért ennyit neim fizettek. Maga Doucat 120 ezer frankért vásárolta. Egy másik Quentin La Tour kép Wildenistein uré lett 110 ezer frankért. Derítseh de la Meurtke, nálunk is ismert sportimeoénás, 105 ezerért vásárolt ugyancsak ,e,gy La Tour-pasztellt. A 'legolcsóbb La Tour 95 .ezer frank volt. Lehetetlen felsorolni a Doncet-árverés egész hihetetlen listáját, tul hosszadalmas volna. Egy párat emiitünk még csak a szokatlan árak közül: egy Hondon márványbüszte, „Sabline Hondon" 450 ezer frankot ért inog egy amerikai kereskedőnek. Oodion-féle terrakotta-csoportok közül a „Csók részegsége" 205 ezer, a „Bor részegsége" 110 ezer, két gyümölcsöt hordó női akt 170 ezer és „Az ártatlanság" 130 ezer frankért keltek el. Egy Nizée-Lebrun portrait-t — Talleyrand hercegnő arcképét —• Sagan herceg 400 ezer frankkal fizette. Chardin „Szappanbuborék"-jai 500 ezer, .egy FragonuTd-kép, „A Minotaurusznak hozott áldozat" 340 ezer frankba kerültek. Képeken .és szobrokon kivül ami porcellán ós bútordarab került árverésre, annak az áralit is érdemes volna elejétől végig feljegyezni. Hadd álljanak itt csak a legjellemzőbbek: régi kinai porcellánból, Kang-Hi korszakából két ősanya Fo-kutya 100 ezer frank. Egy kissé törött Pitong-váza 20 ezer, két Kien-Lung korabeli fácán: 24 ezer frank. És ismét 100 ezer frank két régi kinai porcellán vázáért Kang-Hi korból. Két Sévresváza 58 ezer frank. Egy Louis XV. kergére aranyozott és faragóit t fából 58 ezer — a legcsekélyebb kis taburett 2455 frank. Carle Dreyifus pedig 33.500 frankot adott .egy kis iróasztal-székért, melyet Micbard szignált és melynek az a történeti nevezetessége, hogy Ohoiseul miniszter Roslin képén: hasonlóban ül. iNe méltóztassék nevetni. Ez a hasonlatosság nagy szerepet játszott az ár ífelkergetésében. XV. Lajos mindenható minisztere hátba éppen ebben ült?! És megint csak eszünkbe jut laz ,a tizenkét pohár abszint, amit az a szerencsétlen megivott, Hogy miért kerülnek egy kalap alá a tujaszesz, az izsóp és az ánizs — ós egy hatszázezer frankos Quentin La Tour? Csak azért, mert ők összetartoznak. Mert ez a mai köztársasági forma nemcsak lefelé rongyolódik el és fullad bűnbe és bérbe, de felfelé is olyan laza, fegyelmetlen és helyes ítélkezés nélküli, hogy a felső tizezrök sznobizmusa itt már ép ugy deg,eneráltságnák ,a' jele, mint az alsó néposztály állatiságba való sülyedése. Ki'kivánkozás 'és kifeslós meglevő formákból nyilatkozik meg minden rétegben és minden irányban. A lefelé züllésről beszélni pedig Franciaországban a felfelé züllés elhallgatásával: csak fél igazság volna. Együtt járnak ők, mint a Janus-lfejnek két arca, a. múltba és a jövőbe néző és lényegileg, bensőleg-: erős összefüggés létezik közöttük.