Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-21 / 167. szám

1912 julius 21. DELMAGYARORSZAG A fetalja, hogy kedvező idők virr adásakor a kar teí-b árkoktól függetlenít sók magukat. Akármilyen erős a kartel, — amint jutható I-—. nem korlátlan hatalmú és talán netm lesz jó 'bevárni, imiig ujiabb nagybetétesek ütnek rajta rést, követve a pozsonyi méltóságos asszony példáját. A spekuláció művészete. (Megint működnek az ango! bankcsalók. — Egy ujuidéki cég veszedelemben. — A külügyminisztérium közbelépése.) (Saját tudósítónktól.) Alig egy éve annak, hogy a fővárosi! lapok nyomán a rendőrség arra a fölfedezésre jutott, hogy londoni zugbankok elárasztják egész Magyarországot oly körlevelekkel, amelyek kétes üzletre csábítják az iparosokat és kereskedőket. Most ennél sokkal nagyobb arányú angol spekulációt leplez te egy újvidéki cég, amely :a külügyminisztérium segítségét kéri. Az angol tr öszt emberei détéktivregónyek,be illő eszközökkel dolgoztak. Igazgatói fegyházviselt emberek, bűntársaik vogyan bukott, magbizbaitatian salakjai az angol pénzügyi .világnak. Európában ügynököket tartottak és tartanak, akik a társasághoz, méltó kaliberű zsiványok, akli'k tojástáncot járnak már évek óta a hüiitetőtörvónyköuyv paragrafusai között. Most az egyszer azonban, ugy látszik, nem jól operáltak, mert egy magyar ügyfelük feljelentésére csapdába kerültek. A magyar cég memoranduma, amelyet közvetlenül még a néhai Aehrenthal Lajos külügyminiszterhez intézett, ismerteti a tényállást, hogyan akarta az angol tröszt őt is vagyonából teljesen kiforgatni és tönkretenni. Az angol tröszt megbízásából, amelynek neve és teljes cime: The National Inwest Trust Corporation of Engta.nd Limited C. Proad Street P.lace London E. 6., még a mult év jullusában történt, liogy egy Ringer et Cimp. bécsi cég kérdést intézett a Sikmund és társa újvidéki vasöntödéhez, liogy hajlandó volna-e gyári vállalatát megnagyobbítani és e célból azt az angol bank közreműködésével egy-két millió alaptőkével rendelkező részvénytársasággá átalakítani. Az angol pénzintézet bécsi exponensének főnöke, Fekete Viktor, több levelet irt az újvidéki Sikmund-oégnek, liogy a cégtagok közül utazzon kii valamelyik Londonba, A bécsi Ringer-agentura folytonos távirati és expressz levélbeli sürgetésére iSiknrand Béla, a cég egyik főnöke elhatározta, liogy Londonba utazik Fekete Viktorral. 1911 szeptember 22-én Sikmund és Fekete Londonba érkeztek, ahol rejtélyes módon szerződést kötöttek a felek, amely iszeilnt a londoni tröszt kötelezte magát arra, liogy Magyarországon egy angol részvénytársaságot alapit „Hungárián Engineering et Irón Works Limited" cimmel 80,000 font sterling alaptőkével, 80,000 darab egy font sterlingé® részvények kibocsátásával. Ezzel szemben az Újvidéki vasgyár átengedné összes ingatlanait a rajta levő berendezésekkel és épületekkel. Ezenkivül a Sikmund-cégnek tizennégy nap alatt 500 font sterlinget kell készpénzben ós három darab váltót körülbelül 40,000 korona értékben kifizetni az angol pénzcsoportnak. Amikor. Sikmund Béla Újvidékre ért, felbontotta azt a zárt borítékot, amelyben ez a terhes szerződés és több százezer koronára rugó megterbeltetés pontokba foglalva helyet foglalt. Meglepődött, nem tudta, liogy mikében írhatott alá ilyen kötelezettségeket. Amiint gondolatait összeszedte, visszaemléke. zett. hogy az angol gyár irodájában félig eszméletlen állapotban irta alá a szerződéseket. Hihetetlen kábultnak és levertnek érezte mágiát". Idegei zsongtak, agya tompult volt, képtelen a rendszeres és összefüggő gondolkozásra- Ilyen állapotban cipelték el az angol tröszt irodájába, ahol már előre elkészítve várta a szerződés és a három váltó, amelyet csak alá kellett innia. Amikor Sikmund kifejezte, hogy ő a, jelen állapotban képtelen a szöveget átolvasni, azt felelték neki, hogy esak egyszerű szövegezésről van szó, amelyet bátran aláírhat. Azután nem tudja, mi történt vele. Ilyen állapotban irta alá a szerződéseket. Rögtön tudták tehát az újvidéki cégtársak, hogy a cég egyik főnöke egy bűnbanda kezei közé került. Információkat gyűjtöttek. A legelső jelentést a berlini rendőrség tette, amelyben elmondja, hogy az angol tröszt egyik igazgatója, Lőivi Hugó, a leggyanúsabb alakok egyike volt Berlinben iis. Jöttek egyél) információk is, ugy, hogy Sikmundék megindították az érvénytelenítési pörit és kérték a bÍróságot, hogy kötelezze a londoni trösztöt a váltók visszaadására. Majd megbízta a panaszos cég Visontai Soma dr ügyvédet, hogy a külügyminiszterinél közbenjárjon. Visontai Soma dr Aehrenthal Lajost halála előtt néhány héttel föl is kereste, ahol azt a 'biztatást nyerte, bogy a monarchia lakóinak érdekeit leghatliatósabban meg fogja védelmezni a csaló tröszt élten. Ujabb részletek Orosz Mária bűnügyében. — A íeánykereskedő bűntársa az ügyészség fogházában. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi lélekkufárok bűnügyében a rendőrség nyomozása során már kibontakozik az aljas üzelmek minden megdöbbentő részlete, amelyről a Délmagyarország lerántotta a leplet. Grosz Mária már meg nem menekülhet a méltó büntetéstől, amelylyel rásújt az igazságszolgáltatás. Bűntársát, Eábrik Péter zentai korcsmáros feleségét a rendőrség már átkísérte az ügyészség fogházába. A nyomozás eddigi iratai már a királyi ügyész asztalán hevernek. Az ügyészség az iratok tanulmányozása után inditványt terjeszt a vizsgálóbíró elé a nyomozás kiterjesztése ügyében. A vizsgálóbíró valószínűleg elrendeli a zentai korcsmárosné vizsgálati fogságát. Grosz Mária ügyében napról-napra súlyosabb adatokat szerez a rendőrség, amelyek kétségtelenül igazolják a bűnösségét. A letartóztatása eddig még azért nem történt meg, mert Schöffer Lajos dr rendőrségi osztályjegyző, aki a nyomozást vezeti, bevárja a vidéki rendőrségek értesítését. A kelepcébe csalt áldozatok javarésze ugyanis környékbeli városokban és községekben tartózkodik, akiknek a kihallgatását kérte a rendőrség. Ha részben is beigazolódik az, hogy Grosz Mária rábeszélte a leányokat, a rendőrség föltétlenül letartóztatja a leánykereskedőt. Eddig tizenegy konkrét vád ügyében nyomoz a rendőrség. G. Anna, a tizenhét éves őscsanádi leány ügyében, akit a leánykereskedő Fábrik Péter zentai lebuiába akart szállítani, a rendőrség már teljesen befejezte a nyomozást. A leánykereskedés vádja ebben az esetben kétségtelenül valónak bizonyult. A. zentai rendőrségtől már megérkezett a válasz Fábrik Péter korcsmáros kihallgatása ügyében. A korcsmáros mindent tagad. T. Erzsi, T. Mária, Cs. Júlia, K. Róza és a többi áldozat ügyében még nem kapott választ a rendőrség. A vádak száma egyébként egy esettel újból szaporodott. L. Mária horgosi leányt egy évvel ezelőtt mulatóba akarta szállitani Grosz Mária. A leány óvatosságán mult, hogy a Íeánykereskedő szándéka nem sikerült. Ezzel a bűnüggyel kapcsolatban egyébként érdekes jelenségek jutnak fölszinre Zenta város erkölcsi állapotáról. A rendőrség iniormálása szerint ugyanis Zentán két kávéház kivételével minden kávéházban, vendéglőben, szállodában és korcsmában állandóan orvcisi felügyelet ellenőrzi a női személyzetet. Az országban alig van még város, amelynek erkölcse olyan alacsony nivóra sülyedt volna, mint Zenta városé. A hirhedt bácskai erkölcs ebben a városban toporzékol. Alig van esztendő, amelynek bünkrónikájában föltűnő esetekkel ne szerepelne Zenta. A zentai korcsmárosné eset csak elenyésző pont abban a bünlajtsromban. Kórhazak koszíja. (Saját tudósítónktól.) A székesfőváros kórházi bizottságának egyik ülésén dr. Meisels Vilmos fővárosi bizottsági tag szóvá tette a kórházak élelmezését s mig dr. Ángyán Béla egyetemi tanár beismerte, hogy az rossz, Antal Géza fővárosi tanácsnok visszautasította a vádakat s kijelentette, hogy az épen akkor tárgyalt háromszázezer koronás tukiadás is azért kellett, mert a betrgek élelmezése többe kerül, mint az a költségvetésben elő volt irva. Nem vagyok fővárosi bizottsági tag, de azért ismerem némiképpen a kórházak állapotait s engédjék meg, hogy a bizottsági tag urak és a tanácsnok ur előadásaival szemben a pontos adatok alapján állapítsam meg a következőket: NINCS KÓRHÁZI VAGYON. 1. Külföldön mindenütt megvan a kórházaknak a maguk körházi alapja, vannak jövedelmeik. Igy például az örökösödési illetékekből. Ezeknek összegét a kórházak felhasználják szükségleteikre s a kórházi ellátási dijba csak az ezek után fenmaradó költság vétetik fel. Ellenben nálunk a kórházi ellátási dij egyúttal csakugyan a kórház ápolási költsége is. A külföldön tehát egy beteg ellátása belekerül, mondjuk, öt koronába, de csak három korona az ápolási dij, két koronát egyéb jövedelmekből hapnak. Ellenben nálunk 3 korona 34 fillér Budapesten az ápolási dij és csakugyan 3 korona 34 fillért adhatnak ki az ápolásra. Itt van mindjárt a lényeges oka a rossz kórházi ellátásnak. TAKARÉKOSSÁG AZ ÉLELMEN. 2. Téves a tanácsnok urnák az az állítása, hogy a kórházi élelmezés miatt történt a háromszázezer koronás tulkiadás, mert ellenkezően a budapesti kórházakban semmin sem takarékoskodnak, csupán a betegek kosztján. fgy például [a balparti kórházakon az 1912. év első öt hönapjában, tehát január 1-tŐl május végéig negyvennyolcezer koronát takarítottak meg az élelmezési költségeken. Az egész esztendőre 1,456.810 korona van előirányozva a Duna balparti kórházak élelmezési költségére, ebből egy hóra esik 121,400 korona, ezzei szemben január hóban 113.270 korona, február hóban 106.605. kor. március hóban 114.200 korona, április hóban 112.200 korona, május hóban 116.180 korona volt az élelmezés költsége. Ami még akkor is megtakarítást jelent, ha számba vesszük hogy az előirányzott 462.500 ápolási nap helyett csupán 438H2 ápolási nap volt. Tehát a kórházak nem voltak telve, csodálatos ez azzal a folytonos viszautasitással szemben, mikor a betegek jelentkeznek, azt mondják, nincsen hely. • 3. A kórházak élelmezését hat szállító látja el. A SZÁLLÍTÓK. A balparti kórházakban, tehát a Szt. Rókus, a Dolog-kórház, a Szent István-, a Szent László- és Szent Gellért-kórházakban, a melyekről szó volt, hat szállító saállit: a húsokat, főzelékeket, szárnyasokat Lindenbaum Léwy ur. A tojást Grünwald S., a tejet a Központi Tejcsarnok, a bort Kiss és Reich borkereskedő cég, a burgonyát a Wirsitz testvérek, a fűszereket pedig a Szuly-cég szállította, a melynek bukása után most a Frank és Wertheimer-cég. A kenyeret és a kiflit a községi kenyérgyár. Hogy micsoda uzsora folyik egyrészt a főváros közönségének élelmezésénél, másrészt pedig milyen anyagot szállíthatnak a vállalkozók, arra nézve álljon itt felvilágosításul egynéhány szerződési adat. Lindenbeum ur, a nagy szállító, a leveshust, tehát a marha elejét kilógrammonkint 1 K 38 fillérért a marhahús hátulját, beleértve a tisztított vesepecsenyét kilónkint .... 1 „ 61 „ szállitja. Ebből is 15 °/v-ot