Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-21 / 167. szám

2 ÜEL'MAQYARORSZAQ 1912 julius 21. Lehet, sőt felette valószínű, hogy az -olasz hadviselés elhatározó .eredményre törekszik, hogy .a törölk ellenállást annál hamarabb megtörje és ez áltál a béke létrejöttét siettesse. Az ottonián, birodalom belső (Válsága mindenesetre-csáhitó alkalmat nyújt és strategikus előnynyel kecsegtet az ellenség szempontjából, hogy ily módon a bőkét .kierőszakolni megpróbálja. , > De a kockázat mindenkép nagy, pert jöhet ellen,fordulat is. Nem lehetetlen, ho,gy ép e támadás ,toljía el ,at bókét ho'szszu időire], s Törökország a Dardanellák vqszedeltne miatt nemcsak nemzetközi támogatást .remélhet, hanem -ellensé'gén-eik köszönheti azt is, hogy a vész hatása, alatt megoldódnak belső. válságai, minden 'hév, erő és külső támadóik ellen egyesül, felfokozódik az öt tornán hadsereg harcvágya, kiegyenlítődnek ellentétei s Olaszország a Dardanellák védelmében .dlyian ellenséget talál, mellyel ne-héz Jesz akár cmie-gküzdleme, akár megbékél ni'e. A grófné kölcsöne. (Saját tudósítónktól) Benyovszky grófné, legalább tudomás és emlékezet szerint, az első magánszemély, aki egy magyar városnak pénzköícsönt ád. Eddig ez a hivatás csak ai bankokra', főként pedig a budapesti nagybankokra hárult. 'Gyakorolták plédig eze;k ezt a hivatást igy: jó időkben kartelbe állottak össze ,és olyan feltételek mellett adták a kölcsönt, amilyenekbe a yárqso-k csak azért .mentek be, mert másként nem kaptak pénzt. Rossz időkben p'edig 'azt mondják: nincsien -pénz. Emiatt -a; nagybankokat felelősségre vonni nem lehet, elvégre .a, nagy bankok ne-m 'a -városok miatt vannak, s a szelet. És bizony nem kis dolog" volt őt annak idején a nyeregből kiemelni. Mikor már az ő felesége volt Laevia, még akkor is környékezte ez a csábász, sőt egy év multával szerelmes levelét is elfogta, melyben többek között ezeket lirba Laeviának: „Hát nem bánom, belenyugszom abba, amin változtatni nem lebet. És ha már nem lehetsz az enyém, beérem szerelmednek morzsáival is. Csak arra kérlek, ne várd, liogy kolduljak értük. Nyújtsd önként, szived sugallatából, lelked vágyakozásából, hadd érezzem, liogy kívánsz, (hogy vágyódol utánam". Akkoriban le akarta döfni Kamillusz Knriuszt. Ez aztán ugy,kerülte el a veszedelmet, hogy nőül vette Laevia liugát, Kriszpát, Azóta megnyugodott kissé Kájusz-Publiusz Rufusz. Habár a gyanú és a féltékenység folyton a lelkében lappangott. Most aztán, — mikor a feje -kijjönben is kótyagos volt, — vad indulat vett rajta erőt. Szinte -elvakult a szenvedelemtől és nem gondolt másra, mint -arra, Ihogy felesége megfeledkezett a köteles hűségről. Szerelmeskedni jár iniás, gyűlölt férfihoz és-itthon a bölcsőben hagyja csecsemő gyermekét, liogy titokban más férfi keblére boruljon. Először besietett abba a szobába, ahol kicriny kis fiacskája, a kékszemű Elaviusz aludta édes álmát. Sokáig elnézte gyöngéd meghatottsággal, azután megkeményítvén szivét, távozni akart. A kis gyermek dadája azonban rászólott: — Olyan édesen alszik a kis Fláviusz. Az édesanyja ezelőtt egy órával megszoptatta, mert ilyenkor föl szokott ébredni -és most, megint szunyókál a kis csillag. Milyen szép gömha a Jakul js valamely bank ^városfejlesztő" cégérrel, .az is inkább azt akarja, hogy iő csináljon 'a városon üzletet, nem pedig & yáros ö rajta. Beinyovszky grófné, — bizonyára egyiké azoknak az okos üzletasszony okinak, (siklik a, főúri világban épen nem ritkák 3— igen egyszerű elméletnek jutott a nyitjára). Az ő milliói után kapott négy, négy és feles kamatot, mig Debrecen ezért hat és feleit volt hajlandó fizetni. Es -hia Debrecen egyébkor .a bankoknak jó három és féli, millió koronára, sőt tizannyira,-: mért ne jönne hát ijó -neki is? Persze, az 'ebben .érvényesülő pénzügyi leJariélieít Inem lehet általános értékű. Az, hogy a tőketulajdonosok a £amkotk -közvetítése -nélíkül1 .adják a hitelt kérőnók + pénzt, ép ,o!ly, sőt tnéjg nagyobb -képtelenség, mint hogy a termelő közvetlenül á fogyasztóinak ^adhassa el az árukat, a tern ékekéit. A tőkések igy nagyobb százalékot kapnának, ^.e aránytalanul .nagyobb a kockázat a tőkieelhelyezés eddigi módjánál, a betéte é|l, 'nem szólva az ugynevfezeitt mobilitásról, hogy ezt rövid felmondás után pénzzé teheti, ami a, kíkölcsöínzött pénznél -nem' mindig megy. Azonban a rendkivüilá körülmények kivételeket szülnek. A nagybankok rideg politikája teremtette meg a precedenst, hogy a imlagántőke a városok hiteligényei felé fordult. Most Debrecennek voflt etbtV'i szerencséjé, — holniap talián más Városnak -lesz. -Neim írniindegy-ik olyan gazdag, m-i n-t Debrecen, de a ílegnagyobb részének vagyona, intézményei, biztos jövedelmei elegendő fedezetet nyújtanak arra, hogy a városoknak ,hasznos beruházásaikhoz kölesönt 'lehessen adni. S nincs kizárva, hogy iá fővárosi, százmilliókat őrző nagybankokat nem fogják-e ujabb eseteik 'az -ólé a 'dlilliemia elé állitani, bölyii lábacskái vannak és milyen húsos a két kii® karja. És mutogatni kezdte nagy óvatossággal a kicsi gyermek rózsaszínű testecskéjet. A dada folytatta: — Bezzeg, milyen vánnyadt, sovány a -Szulpicia leánykája. Pedig az is egy hónapos már. De az anyjának nincs teje. Nem ugy mint Laevia asszonynak, aki nem tud mit csinálni -a sok tejjel . . . Azért, mondtam neki mindig, hogy . . . Kájuez Publiusz Rufusz most már aztán igazán megijedt a dada beszédének bőséges áradatától. Nyugtalanság is kergette. Kirohant tehát ós egyenesen -sógorának, Kamillusz Kuriusznak a háza felé tartott. Valami gonosz sejtelem azt súgta neki, hogy , itt kell lenni-e az ő feleségének, Laeviának. Megtapogatta az oldalán lévő m-akbairáját, lakedaemoni -kardját, -és boszutól lihegve sietett az utcán végig. Az ut azonban -egy kissé ho-szad-alraas volt -s -minthogy az éjszakai züllés -különben Is kifárasztotta, már a legközelebbi fordulónál kiss-é osön-desitiette -a lépéseit. És amint igy bandukolt, seliogy sem tudta kiverni -a fejéből -Szulpidiát, a családban született rabszolganőt, -ezt a vernulát, aki egyidős volt az ő feleségével, Laeviával és aki mégis Kriszpáé lett, mikor ez férjhez ment. Kájusz Publiusz Rufusz sohasem gondolt máskor feleségére gyermekkorának osztályosára, Szulpiciára, a rabszolganőre és most, — hogy, li-ogy -nem? — semmiképen sem tudta (kiverni -a fejéből. Pedig főtt anost az ő lelke. El volt késeredv-e. És ugy érezte, hogy vérét az-p a jobb, ha, a városoknak közvetlenül ők -adnak hitelt, vagy ha iá- betéteikből megy utnak*qgy-egy millió áily célra? Egyébként annalk, hogy a, magánosok a Városok hitelezői legyenek, nemcsak iaz a imódjíi van, amelyet Benyovszky grófné választott, hanem egy imási-k: ;a városok iköt vén-ytóbocsárása. Igaz, hogy ma, amiko-r a miagy-ar koromajár-adék megdöbbentően alacsony árfolyamon áll, a mikor a magyar zálogleveilek erősebb vissza özön léstől -kell fan tani, ez a gondolat a, legkevésbé se lehel aktuális. De bármilyen hihetetlennek látszik ás — jöhetnek jobb, derűsebb pénzviszonyok js, amikor (a magyar városokat adőS;Ságai-k súlyos terhe okvetlen -arra kényszerít, hogy a törvényhozástól -ezt k jogot kiharcolják. És noha, természetszerűen, az i-ly kötvényeik első so-rhan- -külföldi -elhelyezést fognak -keresni, -nincs kizárva, •hogy — a-rni elismerjük, kevésbé kívánatos — olyian pénzt is vonzanak -magukhoz, amelyek egyébkor -a bankok -betétállományában pihennek. Mindezek a jelenségek talán a nagybankoknak saját érdekükké teszik, Ihogy a városok bitelügye-it kevesebb önzéssel és'-k-evesebb üzleti ridegséggel kezeljék. E téren, nemcsak a mostani idők adtak alkalmat -a panaszra. Ma pedig, — -erről nem is jó beszélni. Mia a tők-e (kétségen kivül jövedelmezőbb elhelyezést talál a községi kölcsönöknél: talán van abban is -avlami, hogy -olyan időkben, amikor a külföldi telke visszavonul, nem is lenne jó a kereskedíe-lem és ipar igényei elől nagyobb pénzeket elvonni és Ihos-szu lejáratú kölcsönökbe fektetni. De sem a jó viszonyok akadt tanúsított kartelőrzés, se,m a -mostani idők tulságo-s elzárkózása nem | -indokolt és nemcsak a magán-tőke versenyét hivjia ki, de a városokat is arra veszi Laeviának is, K-a-miHusznak is, ha együtt találja őket. Jó félóra telt bele, mig végre eljutott Kamillusz Kuráusz házához. Fáradt volt és kissé él-ernyedt. De mikor a ház közelébe jutott, -megint elfogta a düh ós lángolni kezdett lelkében a boszu érzete. Félretolta a janitort, aki üdvözölni -akarta. Sietett előre, nehogy a janitornak ideje legyen jöveteléről -hirt adni. Az -atriumban szinte bele-botlott Szulpi-ciá-ba, a családi rabszolganőbe, vagy amint ezeket a rómaiak nevezték, a vernulába. Szinte -megnyúlt a szegény -asszonynak az arca a meglepetéstől. Összecsapta a kezeit: — Laeviát keresed? Itt van. Jer. De meg lesz majd lepetve, bogy te utána jöttél. • És egész bátran -megragadta a férj kezét és egy cselédszobába vezette. És amint Kájusz Publiusz Rufusz a szobába lépett, furcsa jelenet tárult fel előtte. Egy magas széken ülve pillantotta meg -a feleségét. A keble ki volt bontva és egy apró -kis gyermek -nagy buzgósággal szedte magába az ambróziánál becsesebb táplálékot. Laevia kiissó elpirult, ab-ogy az urát belépni látta. -Aztán -a világ legtermészetesebb hangján mondta n-eki: — Szegény Szulpicián-alk nincs teje. Én nekfem meg annyi van, bogy a mi kii-s Fláviuszunk nem győzi. Kisegítem tehát mindennap kétszer Szulpiciánkat, aki egészen kétségbeesett az ő gyermekéért. De most már ez is kezd gömbölyödni. Nézd csak, Rufusz, milyen csinos kis fickó! És a gyermeket levette a kebléről ós mosolyogva mutatta Kájusz Publiusz Rufúsznak.