Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-21 / 167. szám

1912 ill. évfolyam, 167. szám Vasárnap, julius 21 á/J Sfizponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, sp Korona-utca 15. szám i—i Ssdapcsti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., r=s Városház-utca 3. szám c=d ELÖPIZETESI AR SZEGEDEK egész évre . K 24'— félévre . . . K 121— negyedévre, K 6'— egy hónapra R 2"— Egyes szám ára 10 fillér. ? ELŐFIZETÉSI AR VlDEftÜ : ° | egész évre , K 28-^ félévre . . . K 14'— negyedévre. K V— egy hónapra K 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. TELEFON-SZAfl! I

Szerkesztőseg 305 cí iv.adtjhivatai 834 Interurbán 305 u Budapesti szerkesztősei telefon-száma 128—12 Az igazi harc. Meglepő hirt jelentenek Konstantinápolyból! a telegramok. A Dardanellák szorosa — e szerint — isimét ostrom alatt állott, szélső érődéit olasz torpedó-flotilla támadta meg s a török partvédelem kénytelen újból azzal a gondolattal foglalkozni, hogy a szorost ismét- elzárja aknáival. Elsőrendű esemény ez nemcsak az olasz-török háború történeti fejlődésében, hanem ,a, semleges hatalmak érdiekeire vonatkozólag is. Jelentőségét megállapítani valóiban nehéz, következményei, ha a hir igazolódik s a tengerszoros elzárása valóban megtörténik, szinte beláthatatlanok. Annyi bizonyos, hogy az ottomán birodalom nagy megpróbáltatásnak néz most elébe. Mert az ellenséges hadművelet ép akkor indul neki e döféssel a szivének, mikor az egész birodalmi szervezetet szörnyű válságok gyötrik. Kitört egy krónikus kormányválság, melyet vajimi nehéz megoldani. Mert az (ottomán véderő lázas állapota idézte elő, melynek első sorban Maihrnud Sefket basa hadügyminiszter esett áldozatul, ez a vaskezü katona, 'ki energiájával a közelmúltban lehetővé tette a Dardanellák megerősítését és hathatós védelmét. A hadügyminiszter bukása magával! rántotta az egész kabinetet, s ta kormányválság birodalmi válsággal van megnbgyobbitva. Nyáltan fellázadtak az aílbán törzsek, s az ellenük vezényelt ezredek fölmondták az engedelmességet. S iime, e szörnyű kihaosz tetejében az olasz offenzíva a, DardaneWákat rohanja, meg. Az ozmán birodalom és kalifa tus a történeti múltban sok rázkódthtáson ment át. Ami •most .látogatja meg, az a legsúlyosabbak közül való. A belső bajok és küíső támadás egyidejű és összevágó volta általán feltűnik mindenkinek, A kritika önkéntelenül is valami szerves oissZefüggésJ lát köztük, ami lehet az események incidentális találkozásának müve, de lehet tudatos, hosszú kézzel inszpenált művelet, fnely nemzetközi érdekeket is érint s azért a hatalmak koncertjének szintén lesz hozzá .saava. 'A Dardandla-kérdés a nemzetközi jog oltalma alatt áll. Szerződések biztosítják e tengerszoros semlegességét, rajta a kereskedel'mi /hajók biztonságát s a békés forgalom szabadságait. Európa niagy érdeke, hogy mindezek fölött ép oly aggodalmasan mint nyomatékosan őhködíjék. . A semlleges hatalmak a közelmúltban is közbeléptek, mikor Olaszország első küséríetéf látták, mellyel a háborút Tripoliszra 'lokalizált állapotából az Egei tengeren a Dardanellákig próbálta kiterjeszteni. A diplomáciai akciónak akkor teljes sikere is volt: az ,ol.asz kormány loyáilisan elismerte, hogy katonai érdekeivel a nemzetközi jog előtt ,deferálni-a kell. , Az olasz hadvezetés vissza is vonta akkor hadi flottáját a tengerszoros közeléből; másrészt Törökország ^szintén eleget tett a hatalmak óhajtásának és megnyitotta a szorost a 'kereskedelmi forgalom számára. A mostani fordultat tehát nemlcsak a- töirök, j?ane,m az purőpai érdekek és jogQ's szempoinitjából is váratlan helyzetet teremt a hadviselő felek s a semleges hatalmak frányában. Az általános békevágy reményeit most nehéz teher/próbák ailjá <vet»i a Dardanellák ellen megtörtént ujabb olasz offenzíva, mely midőn Törökországot legérzékenyebb -pontján, támadja meg, ugyanakkor uj válságba (dönti a lqvantei kereskedelmet, súlyos csapást tmér a merkantil, államokra és a nemzeitközi jogok védelmében felidézi a .hatalmak reklamációját. Publiusz csalódása. Irta HEVESI JÓZSEF. Egy kicsit bizony cifrázta a lépéseit Kájusz Publiusz Ru-fusz, mikor egy .júniusi na-p reggelén az aemiliai hid közelségében lévő kis palotájába hazav-etődött. N-agy züllés volt egy jó cimborájánál, Márciusz Valériusznál és minthogy a házigazdának Missé hosszú volt a neve és római szokás szerint annyi ciáthu-st csaknem féllitert kellett ,az egészségére üríteni, aliány betűből rakódott össze az ünnepelt név, hát bizony kajlán nézett Kájusz Publiusz Rutíisz a kapufélíára, mikor a hajnal'hasadozott, Pedig különben győzte az (italt; hanem a házigazdának még az a pokolra vajé ötlete is támadt, ihogy nevének minden betűjét más-más borral ünnepeltette és igy egymást váltotta föl a tarrakói a falernumival, a kaleszi -a Bibulusz konzul idejéből származó caekubumival, a pucinumi a sztinuszival, a masszikai a szigniaivat. És ez a sokféle fajta bor aztán a mámor ködével párnázta ki Kájusz Publiusz Rnfusz kobakját. Valami ki-s nóta 'is maradt pityókás lelkében. Egy kis zsidó rabszolgalány énekelte a lakoma alatt, épen akkor,' mikor egy lukániai vaddisznót tálaltak, föl, mely pompásan volt körülteremtettézve apró retekkel, -salátával, répával. Milyen pompás ize volt a koszi borból való mártásnak, melyet felszolgáltak hozzá. Akkor énekelte azt a nótát a kis zöidólány. És hogy most az utcán hazafelé dülöngött, azt a mandula-szemű leányt látta min• dig, azt a dalt dünnyögte mindig. A janitor l ott állott a háza kapujában és alázatos hal| longással fogadta a hazatérő gazdáját. Sunyi, vöröskópü fickó volt, szemeiből szinte sárgán vigyorgott a kapzsiság és a gonoszság. A gazda, mikor megpillantotta, abbahagyta a 'dudorászást. Kihúzta magát ós peckesen lépkedett feléje: — Mit vigyorogsz, te sündisznó, — rivallt rá a kapuban és barackot nyomott Jlhüvelykujjávai a rabszolga fejére. Aztán pityókos emberek módjára /fecsegni kezdett: — Ugy-e, mindenki alszik -még -a házban? A -sok lustája! Csak a!gazda van ébren. Mi? Laevia asszony, az ón feleségem is az álom istenével ölelkezik még, -mi? — Tévedsz, ó Kájusz Publiusz Ruifusz, — válasz,olt, a janitor. — La-evi-a -asszony már régen ébren van. — Az én feleségem? És hol va-n? A janitor ugy tett, mintha igen nagy zavarba volna. Bár az arcánalk kajánsága nagyon 'is mutatta, ihogy örömmel árulkodik. — Hogy ho-1 van . . . hol van . . . hát . . . Zavartan hebegett a gazember. Egy csattanós pofonra aztán egyszerre beszédes lett. — Laevia 'asszony már rég elment hazulról. Kájusz Publiusz Ruíüsznak szinte megmerevedett'a tekintete ezeknek a szavaknak a ballatára. Mintiha hirtelen kijózanodott volna. — Hazudsz, rabszolga! ordította. — Hogy mernék én hazudni, uram? Laevlia asszony -ezelőtt félórával kisurrant a házból. Megtiltotta nekeim, hogy erről valakinek szóljak. És miikor látta a hitvány, hogy szavai niily-pn nagy hatásai vannak gazdájára, közelebb hajolt hozzá, ós szinte bizalmaskodva mondta: — Már régen meg akartam neked mondani, jóságos -gazidá-m, hogy Laevia -asszony minden -este és -minden hajnalban titokban elhagyja -a há/at már két hét óta. Nekem pedig megtiltotta, hogy erről bárkinek iis szólj-ak. Kájusz Publiusz R tífuszban most hirtelen föltámadt az előkelő ur, a gőgöts gazda: — És te nyomorult, mégis elárulod az urpődet? Hó, OpLmiusz, hé, Miir-ena, jö-sztök ide rögtön. Húzzátok le ezt a vörös gazembert ós sózzatok rá harminc korbácsütést. De azonnal! És ne kíméljétek! -Két markos fickó tenmett (hirtelen a janitor mellett ós nyakon csípte. Kájusz Publiusz Rufusz pedig -sietve ment a tablinuruha. Szó simes róla, az, amiit most megtudott, végtelenül fölizgatta a gőgös rómait. Mert, hát volt is némi kiis oka izgatottnak lenni. -Sőt féltékenynek is len-nli. Tudta ő mindjárt, hogy honnan fuj a -szél. Ha a felesége kisurran titokban a házból, akkor bizonyos, hogy nem mehet, csak ,az ő régi imádójának a házába. A Kamillusz Kumiszéba. Ez az ember v-alamikor nagyon veszedelmes vetélytársa volt. Asszonyok bálványa, leányok veszedelme. Egész Róma beszélt az ő nagyszerű hóditásairól. Laeviának is nagyon erősen csapta