Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-20 / 166. szám

4 DÉILMLAGYAROIRSZÁG 1912 juliius 20. ha. Az elmúlt télen szállította a mulatóba Cs. Júliát, aki azelőtt -a belvárosi plébánián volt szobaleány. Ha Olbatíh asszonynak leányra volt szüksége, csak sürgönyzött vagy levelet irt Grosz Máriának, akli kifogástalanul liferálta a. friss portékát. Dorozsmai mulatóba is szállított leányt Grosz Mária. A közvetítésért harmincmegy ven korona jutalomban részesült. Az áldozatokat, mindig ügyesen kelepcébe csalta. Bapkó detektiv, aki a nyomozásban segédkezik, a Rosenberg-féle cselédszerző irodában találkozott K. Róza szakáosniővel, akit Grosz [Mária négy évvel ezelőtt egy temesvári mulatóba szállított. Ő maga utazott vele a mulatóba. A fölsoroltakon kivül sok olyan adat van még, amelynek .a bizonyítása kiegészítésre vár. A rendőrség telefonon fölszólitotta a rendőrséget, bogy hallgassa ki Fábrik Péter és Krusovszkiné zeni ai korcsmárosokat. T. Mária és Erzsébet ügyében pedig a makói rendőrséget bivta föl a. szegedi rendőrség. A bűnügy földerítése gondos munkát igényel, a nyomozás több napig tart. Már eddig is megállapitható azonban, hogy Grosz Mária boltja leánykereskedő büntanyája, amely már rég megérett a kipusztitásra. Lecsukatott tizennyolc aratőt a Pallavicini-uradalom, (Saját tudósítónktól.) A Pallaviciniurada'icm Baksi-majorjából csütörtökön délután tizennyolc aratót szállítottak a szegedi ügyészség fogházába. Megszegték 'a szerződést, az uriadaíloim feljelentettel az esetet a főszolgabírónak, a főszolgabíró pedig huszonöt-huszonöt napi elzárásr a i tél te. a szerződésszegő mu nkásokat. Az elitéit aratókat közrefogták a csendőrök és meg sem állottak a szegedi törvényszékig. A népies viseletű csoportnak az utcákon sok bámulója, akadt, az élénkebb fantáziájuak mi ár tömeggyilkosságra vagy parasztlázadásra gondoltak. Pallavicini őrgróf Baksi-majorjában tehát az aratomlunkásck letették a kaszát, a kövér buzaksalászokat vidáman lengeti a szél. Aiz őrgrőfnak lihegve ujságoiliták a hirt: sztrájk ütött ki1 a majorban! Az eixoeltenoiás ur valószínűleg dühbe gurult, finom főúri arcbőrét elfutotta a fölindultság lázas pirosságia és szólt: — Hogy mernék velem azok a parasztok kukoricázni! El velük a főbíróhoz, az maj d elbánik vei ük. Minden az őrgróf óhaja szerint történt. Az aratóik .megbűnhődtek, amiért kukoricáztuk .és most a tizezer holdakon peng a csendőrszurcinytól megrémült aratók kaszája. Dia lóinak és fütyörésznék, a pajzán leányoknak lobog a kendője,. Ugy kaszálnak, mintha minden buzaszem, a kötényükbe hullania és aiztán cipelnék hazafelé, az ütött-kopott kis tanyaházba. Az elfojtott keserűség pedig ott lázong a paraszti lelkekben, ataig lángra nem gyul a szikrája . . . Nincs rendjén ez a íogházíbatuszkolás, se,m az őirgrófok haragos föMoibbanása. Tizennyolc arató, imliind becsületes tötnörkényi paraszt, fittyet hányt a szerződésnek, nem állt munkába. Köv esd tők a bért, amiért aratási időre lekötötte a munkájukat az uradalom. A tömörkényi paraszt nem ismeri a jogot, az igazságról meg ugy vélekedik, hogy a főbíró azt kinek-kinek a nadrágzsebéből osztogatja. Nem sckiat teketóriáztak tehát, hanem összebeszélitek és faképnél hagyták az őrgróf uradalmát. Ismételjük: kevesellték a bért. Télvíz idején, .leszegődtek már az aratási munkára, amikor a tanyaházban hijján volt az eleség. A megszqruiás idején könnyen, hajlik az emlber dereka, még olyan szerződésre ,is aláfirkantja a nevét, ami nem eisö(k valami nagyon, az in j ere. A tömörkényiek is aláirtak a szerződést. Most pedig, amikor már larculkba lengett a búzakalász és a tekintetük végigsiklott a pompás termésen, ajkuk/a tolult a súlyos .elhatározás: (niem állunk munkába! Milliókat arat az őrgróf — gondolták — legalább jókora mtorzsát juttason nekünk is belőle. Százezer holdak büszke fejedelme azonban nagyúri gesztussal a főbíróhoz utasította a tömörkényi parasztokat és az a gesztus egész a börtönajtóig kisérte őket. Csodlálllatosi, a kisbirtokosok földjén nem lázonganak az aratók. Néhány száz hold gazdája megérti a m'ulnlkásök kivánságát. Még a főbíró és .a csendőrszuromy ijesztéséra sincs szükség. A százezer hoUdalk urai azonban minden aratási időn megtöltetik iá fogházakat, mert „kukoricáztak" a tömörkényi parasztok. Szürke kiís koronákért csendőrszuronyt szegeznek a munkás mellének, ugyanakkor pedig százezrekkel tömik meg az uradalom pénztárát. Az a népies viseletű tizennyolc, akikét Szeged utcáin fogházba hurcoltak, szomorú /magyar tünet. Ezzel a fájdalmas aktussal kapcsolatban érdekes történetet jegyzünk föl. Az ügyészségi kiadó szobájában történt az eset. A hivatalos könyvbe beirták a munkások nacianáléját. — Apró Antal! — kiáltotta az ügyészségi hivatalnok. — Itt vagyok! A hivatalnok kétkedőn rázta a fejét. — Hány éves maga? — kérdezte, — Huszonö t vőn ék. — Ide az van beirva, hogy Apró Antal ötvenöt esztendős! , — Az az apámnak az ideje, azt is Apró Tóninak hijják. — Hát az édes atyjának 'kéli kitölteni a büntetést! — Az .most beteges, hát mondok, majd én leszolgálom hely öt te böcsüíettel azt a huszonöt napot ... Az önfeláldozó fiút íölvilágositották, hogy illyesmát nem engéd meg a törvény. Ifjabbik Apró Antal erre busán lekullogott a törvényszékről. Az ügyészség az esetről értesítette a főszolgabirót, aki majd most Apró Antalt, a betegest és ötvenötévest, bekisérteti az ügyészség fogházába. Rendőri vadászat uri nőkre. — A nagyváradi rendőrség szennyese. — (Saját tudósítónktól.) A nagyváradi rendőrség csúnya botránya dagad. Most már letagadhatatlan tény látszatát kezdi fel ölteni az a skandalőzns eset, hogy kedden korán este •a villanyfényes város kellős közepén egy urileányt, tisztes polgári szülők kifogástalan erkölcsű gyermekét, .menyasszonyt, akinek két hét múlva lesz az esküvője, valamelyik civilrnhás rendőr igazolásra szólította fel, bekísérte a rendőrségi épületbe, ahol az ügyeletes tiszt 'kijelentette előtte, hogy reggel orvosi vizsgálatra fogja, vinnii, utóbb letartóztatta, földalatti fogdába csukatta és esak a botránytól való félelmében engedte kissé később szabadon. Tegnap aztán figyelemreméltó fordulat állt be a letartóztatott menyasszony ügyében, amelyben Gerő Ármin nagyváradi főkapitány a legrigorózusabb vizsgálatot Ígérte meg. Tegnap jelentkezett a letartóztatás első közvetlen és érdektelen tény tan uja. Délelőtt -a Royal-kávóhá'aban jelentkezett L. L. nagyváradi urileány letartóztatásának egyik tanúja, B. Erzsébet kávéházi takarítónő személyében. i Férjes asszony létére, bár igazolta, lakását, megnevezte foglalkozását és megjelölte hozzátartozóit, őt. is előállították, letartóztatták, reggeliig fogva tartották és közölték vele, hogy orvosi vizsgálatra fogják vinni. Ezeket adta elő 'B. Erzsébet és hozzáfűzte, hogy amit elmondott, arra bitet mer tenni. B. Erzsi következőkép beszélte el azutan a történteket: — Férjes asszony vagyok, állandó lakásom van, itt laknak a rokonaim, a férjemtől most különváltam élek. A Royalikávóbázban lioszszabb idő óta takarítónőnek alkalmaztak és malis itt dolgozom. A rendőrséggel solba semminemű dolgom nem akadt, kivéve, mikor egyszer panaszt tettem, mert egy volt gazdám a fizetésemből 10 koronát lehúzott. Azóta tájékán se jártam a rendőrségnek. Kedden este fél bét óraikor, mielőtt baza mentem volna, az egész napi munkától kimerülten, a Széchenyi-téren akartam rövid ideig sétálni. Alig járkáltam azonban egy-két percig, elébem toppant Méhes Lajos rendőr. Civilruhában volt, de tudom, bogy nem tévedek a személyében, mert a sógorom bázatájáról ismerem, mert megszól itott: — Kisasszony, igazolja magát. Én titkosrendőr vagyok. Detektiv. — Mért igazoljam magam? Neim tettem én semmi rosszat. Különben B. Erzsi férjés asszony vagyok, a hozzátartozóim igazolhatnak. Menjünk a lakásomra. Megmondtam a címemet. — Oda bem megyünk, hanem jőjDön velem ,a rendőrségre. Megijedtem és tiltakoztam. — Én nem megyék a rendőrségre, nincs ott semmi dolgom. Inkább tessék a Royalkávóházba bejönni ott majd igazolnak. — Jó, menjünk, — mondta a rendőr, de alig haladtunk valamiesket, már megállt: — A Royalba nem megy „hu, mert nem akarom, 'bogy botrány legyen a dologbol. Jóljön esak a rendőrségre! Hiába ellenkeztem, kértem, Méhes Lajos előállított Vass Árpád ügyeletes tisztviselő elé. Vass Árpádot még akKortájhól ismerem, amikor régebben panaszt tettem a cselédügyosztályon. Ö esekkel a szavakkal fogadott: — Na már megint itt v-agy? Tiltakoztam, mire ő ezt felelte: — Ne hazudj, ismerünk már jól, elégszer volt veled dolgunk. — Volt egyszer, igaz, — feleltem, — de nem rosszaság miatt. Én tettem akkor panaszt . . . —- Tovább se folytathattam, Vass Árpád kijelentette, hogy reggelig lecsukat és akkor majd orvosilag megvizsgáltat. — Ellenkeztem, de a rendőrök megragadtak és lehurcol-