Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-20 / 166. szám

1912 julius 20. DÉLMAGYARORSZÁG i 5 tak. Belöktek a földalatti folyosó elején egy üres, sötét kamrába. Alig töltöttem bent egy kis időt, a vé'kony ajtón át hallottam, hogy hoznak valakit. Egy női hangot hallottam, a melyik sírra rimánkodott, hogy ő urileány, vőlegénye van, ne Rántsák, ereszszék el, üzenjenek a szüleiért. Következő percben kinyílott az én zárkáim mellett levő másik cella ajtaja. Hallottam, hogy a leányt belökték; a zajt, ajtócsapódást, knlcszörgést, aztán a rendőr lépteit jól kivehettem. A mellettem levő kamrában az otthagyott leány keservesen kezdett sikoltozni. Nemsokára érte jöttek. Ö még mindig hangosan sírt. Elvitték. Aztán nem hozták töblbé vitszsa. — Én reggelig le voltam csukva. Akkor értem jött egy rendőr és felkísért. Útközben a rendőr — nem tudóim a nevét, nem ismerem — elmondta, hogy tegnap este egy urileányt •csuktak mellém, akinek vőlegénye van. Azt is elmondta a kísér ő/m, hog-y a leány kelengyét volt vásárolni a városban és hogy az édesapja cipőgyárosféle. Most már ugy véljük, aligha fér hozzá kétség, hogy L. L.-et, a cipőgyáros leányát — bármennyire hihetetlen is az eset — letartóztatták és fogva tartották a rendőrségi zárkában. Vass Árpád tisztviselő kihallgatása alkalmával annyit beismert, hogy L. L.-et levitte a földalatti folyosóra, de nem csukatta be. Minden más vádat tagad és kijelentette, hogy a mai napon megkéri Rimler Károly •polgármesternél mágia ellen a fegyelmit. Hir szariint a nagyváradi rendőrségnek nem ez az első ilyen botránya. Már többször is előfordult, hogy uri nőket, minden ok nélkül a rendőrségre cipelték. Véres csaták a Dardanellák elzárása közben. — A nemzetközi kereskedelem kára. — (Saját tudó silóimtól.) Az olaszok a mult éjszaika Vrlcgkiséreltók, hogy hadihajóikkal bejussanak Konstantinápoly közelébe, die kudarcot vallottak. A török erődök visszaverték az olasz torpedóhajók támadását, köziben rendkívül sok ember •megsebesült és meghált. A háborúnak érrel a nevezetes legújabb mozzanatáról a következő félhivatalos konstantinápolyi távirat ád jelentést: Hajnali félkét órakor nyolc olasz torpedónaszád a Dardanellák ellen Baisiku Tepe mellett támadást intézett. Az erődök viszonozták az ellenséges tüzelést. Két torpedónaszád *— e távirat szerint — elsüLyedít, hat megrongálódott. Az olaszok — ugy látszék — ki akarták használni- Törökország belső zavarát, hogy meglepetésszerűen rajtüssenek a portán. A Szaid-kormáiny lemondása s az a körülmény^ hogy nem akadt generális, aki hajlandó volna vállalni a hadágymíniszteri tárcát, azt a látszatot keltette, mintha teljes fejetlenség volna Törökországban. Ezt a pillanatot akarta kihasználni Olaszország, hogy döntő csapást mérjen az ozmán birodalom ellen. De a támadás nam sikerült s igty Olaszországnak nem; használt, sőt ártott, két torpedóhajója elsülyedt, hat megrongálódott: ez súlyos veszteség. Továbbá az éjjeli támadással a háború is kiélesedett és az európai békét is veszedelem fenyegeti. Hogy milyen része van Olaszországnak az albániai lázadásban, azt nem tudhatjuk, de bizonyos és nyilvánvaló az összefüggés egyfelől az albánok lázadása s Törökország belső zavarai, az aj-török párt bukása és a kormány válsága között, másfelől e súlyos é$ nagyarányú zavarok s az olasz hajóknak miult éji akciója között. Olaszország minden biztatása ellenére, hogy meg fogja kiimélini Európát ia, tripoliszi háborúnak tüzétől s minden biztatása ellenére, hogy a Dardanellák hajóút ját nemi háborgatja többé, mégis' az európai Törökországban és a Hatalmaktól féltett tengerszoroson át keresi afrikai hadjáratának eldöntését. Ezzel nemcsak Törökországban keltett ujabb aggodalmakat, hanem kényes helyzetbe hozta a semleges hatalmakat is. Az éjjeli támadás legelső következíménye az lesz, hogy Törökország újra, tengeralatti aknákkal zárja el a Dardaneillákat, ami nagy károsodását jelenti a nemzetközi kereskedelemnek. A bizonytalanság is nőttö'n-nő. Olaszország hadi tényeinek ilyetén kalandozása következtében. Oly fontos érdekek fűződnek a béke megóvásához a Balkánon, hogyha Olaszország nyugtalanságot támaszt s felszítja a féltékenységet, egyrészt a Balkán országai között, másrészt a legközelebb érdekelt hatalmakkal szemben: akkor nem lehet tudni, mely pillanatban gyul ki a vészes szikra, amely felrobbantja a fegyveres békét és lángba borítja fél Európát. Az olasz hajóhad éjjeli támadása kiáltó mementó az európai hatalmak számára, hogy a legnagyobb energiával és minden kitelhető erővel lokalizálják vagy megszüntessék a véres híadíi játékot Olaszország és Törökország között. A rendkívül nagyjelentőségű fordulatról késő éjjel még ezeket telefonálja budapesti tudósítónk: Konstantinápolyból jelentik: A Tanin jelenti: Éjfélkor nyolc olasz torpedóhajó közeledett a Bejkus-domfohoz és bombázni kezdte a parti erődöket. A törökök azonnal visszatüzeltek, két olasz torpe•dó'hajót elsüllyesztettek és a többit is erősen megrongálták. A támadás következtében tanácskozásra ültek össze a miniszterek és á tanácskozás reggel három óráig tartott. A nagyvezér ezután kihallgatásra ment a szultánhoz és jelentést tett neki. A miniszteri tanács az erődök bombázása következtében elhatározta a Dardanellák elzárását. NflPI_HIREK Mars-téri világ. (Saját tudósítónktól.) A szegedi Mars-téren, ahot közönséges szürke hétköznapokon a mitológiai harcos isten nevéhez méltóan negyvenihatos hadfiuk rendeznek kisded harcijátékokat, olyanformán, hogy köriildrótozzák a teret és tábori telefonosdit játszanak. A tér körül búslakodó vérszegény kis fák gályáiról lecsüngő telefonféle készülékbe belebeszélnek az egyik szélén és hallgatják a másik végén. Hallgatják, de nem igen hallják, hanem csak épen értik,, mert hiszen katonák csak ismerik egymást és tudják, hogy mint szokott „ilyenkor" mondani a — mondjuk, hogy kápiár ur Balog. Közben azután szineszászlókkal integetnek, még pedig különféle, — de. civil bagar szemnek mindenkép érthetetlen módon. Csak a tér kaszárnya mellett lévő szélén, az ár» nyasabb tisztáson tárul elénk a megszokott kép. Ott: zavartalanul futballoznak az apró csatárok, fedezetek és hátvédek, mindegyik abban a biztos reményben, hogy a nyolc év múlva leendő olympiai válogatott csapatban ő rúgja a világbajnokságot jelentő' tizenkettedik gólt. A mai nap ugyan ép olyan közönséges péntek, mint akár a mult, — vagy a jövő-heti péntek lesz, amely csak a nevében különbözik a csütörtöktől, különben ép oly meleg, száraz, unalmas, mint a nyári napok mind, amikor még a legmunkakedvelőbb filiszter is átkozza azt, aki kitalálta a munkát. A Mars-tér homokos talajából má különös színes"-' kép emelkedik ki. Tanyát ver ott most a Charles~ cirkusz. Már kora hajnaliban megérkeztek és bevonultak a hatalmas zárt kocsik. Fehérre festett ódiott díszítésű kocsik, diszes rokokó cirádákkal, melyek belsejéből előkerülnek a hatalmas ponyval'epedők, töméntelen deszka, kötél és óriási mennyiségű mi egyéb. Munkások serege lát a dologhoz szaporán s ördöngös gyorsasággal építik föl a hatalmas sátort, melyben 3000 ember megfér. Délig már kész az óriási alkotmány, melynek bejáratánál már is ott terpeszkedik egy ablakos fehér kocsi: Cassa felírással. A sátor körül nagykalapácsos munkások hosszú vasszögeket kalapálnak a földbe. A nap heve, bágyasztóan tűz alá és az izmokat erősen igénybe vevő munka nehéz izzadságcsöppeket sajtol ki a bőrük alól. Mikor- egy-egy szöggel végeztek, föltürt ingujjuk alól kivöröslő rézszinü, acélos karjaikkal törlik le vizessé izzadt homlokukat. Azután újra kezdik három lépéssel odább, helyet adva másik két munkásnak, akik a földibe ékelt vasszögekhez vastag köteleket bogoznak s azokkal rögzitik az anyaföldhöz az egész sátoralkötmány, nehogy egy erős szélvihar elvigye a ponyvapalötát az ezernyi nézőközönségfeje fölül. Nagyon szép látvány a több száz munkás szorgoskodása. Mint a hangyák nyüzsögnek. Bent a sátor belsejében serényes folyik a nézőközönség részére való deszkaülések fölállítása. Készen van minden, csak épen két vaggonnyi deszka-ülés hiányzik, ami elégett a vasúton. Azt most csinálják ujon itt Szegeden. A téres cirkuszi körön tul a szokásos zenekari emelvény alatt van a bejárat a menazsériába. Rácsos kocsik és sátrak tömkelege sorakozik ott egy hatalmas táborba, vászonfügigönnyel rejtve el fenevad kincsüket az oda-oda óvakodó kíváncsiak titkot fürkésző szeme elől. A .hires menazsériából nem látni még semmit, — csak a- szagát érezni, átható istállószagot. Kivül és belül máris' rengeteg potya nézőközönség szemlélik az idegen munkások szakavatott serény munkáját. A közeli gyárak mindkét nembeli munkásai használják fel az ebédidejüket a nem mindennapi látványosság megszemlélésére. Olyiknak még a szájában az utolsó falat, nem mulasztotta az időt kényelmes ebédeléssel, hanem sietett elefántot nézni. Nem is csalódott. Hosszú libasorban, nagyság szerint sorakozva jönnek a hosszú ormáuyu, hatalmas reitekiszinü állatok. Elől a legkisebb, egy elefántfiók, csak akkora, mint jókora üsző, mögötte már egy nagyobb következik, mig végül az utolsó, hatalmas példány már imponál a sokaságnak. Csak ugy reng a' föld a lépésük nyomá-n. — Nem jó lenne, ha valakinek a tyúkszemére lépne, — jegyzi meg egy okos kötélverő munkás. — Nézze, ennek meg fű nőtt a hátán, jegyzi meg élénken egy mezítlábas munkásleány. És tényleg