Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-20 / 166. szám

1912 juluis 16. DELMAGYARORSZAQ 20 csal, aniit birkózásban és vívásban tehet meg legkönnyebben, akkor hiába minden tudás! Radványi is állítólag birói koaniszkodásnak köszönheti, hogy a döntőből kiesett. Annyi tény, hogy egyetlen mérkőzésében sem tették le, hanem pontozás utján csikarták ki a győzelmet a kezdi közül. Birkózóink eredményei — az adott körülmények között tehát szintén kielégi tőknek mondhatók. Nem mondható azonban ez el az úszóversenyek eredményéről. Itt is ugy jártunk, mint a footballban. Reklám ós előzetes értesités az volt sok, eredmény viszont nem volt semmi. Halmay Zoltán, Kiss Géza, Hajós Henriik, Toldi Ödön dicsőségét ia mostani olympiádon bizony szörnyen megtépázták. Ki kell azonban mégis emelnünk Demján Oszkár, Baronyi András és Las Torres Béla, ha nem is eredményes, de mégis kiváló szereplését. A vizli pólóról jobb, ha hallgatunk. Elég talán annyit mondanunk róla, hogy ebben meg az osztrákok is elvertek bennünket. Az evezőseink is gyászosan szerepeltek.. A kiküldött „Hungaria" nyolcast a németek egyik csapata már az előmér kőzésben megsemmisítő fölénynyel legyőzte. A verést tulajdonképen vártuk is, hiszen a kiküldött nyolcas korántsem volt a legjobb magyar nyolcas. Válogatott csapat kellett volna, de hát a klub-érdek legyőzte a nemzeti érdeket s kiküldtek egy klubcsapatot. Meg is volt az eredménye. 1 , A sok verés után végre meg kell állnunk tornászaink ós a céllövő világbajnok: (ifjabb Prokopp Sándor szereplésénél. Ezek voltak azok, akiknek kiküldetése körül a legnagyobb vita folyt s akik közül ifjabb Prokopp Sándor végre lis felerészben a saját költségén kiutazott Stockholmba ós győzött. Megnyerte a világbajnokságot, pedig nem is irkáltak róla hasábokat előtte a magán sporttudósitók. Ezért volt vitás az ő kiküldetése. Annál jobban rácáfolt az egész kiküldő ós válogató társaságra gyönyörű szereplésével. Talán ez az eset jövőre kissé gondolkodóba ejti maid a válogató bizottságot ós nem a reklám, hanem az eredmény lesz a kiküldetésre nézve a döntő. A tornászok is emberül megállották a helyüket. Aimikor napról-napra hozta a posta a gyászhiréket, amikor már az újságok olympiai híreiben naponként ismétlődtek, szinte refrénként szerepeltek a magyarok vereségei, egyszerre megszakítják a vereségek integetnének kívülről. Az asszony egyenesen (állott, kezét hátrafeszitve. — Én nyertem a kislutrin négyszáz forintot egyszer — folytatta. Elindultam megkeresni azt a vén betyárt, de nem találtam sehol. Valahol vidéken dolgozott. Azt akartaim, hogy megesküdjünk és valamibe fogjunk. A fehér ruháimat is megvarrtam és sokszor felpróbáltam akkoriban. A fekete hajamba mirtuszt fontam és nagyon szép voltaim. A gyűrűket is megvettem egyszer. Mind a kettőt. Csak jött volna az a rósz ember. De nem jött. Az évek elmultak. Egyszer a gyűrűket is zálogba tettem. De a febiér ruhám megmaradt, meg ám. Mari néni elhallgatott és ábrándosan nézett körül. — A fehér ruhácskám megvan, — ismételgette. És Károly most eljött. A gyermekért kellene valamit csinálni, mondtam neki. A vén betyár azt felelte, hogy nem bánja: csináljunk valamit; ő a koresmárosságot szereti és már fel is vett helyiséget innen nem messze, engedélyt is kér, mert ő fél a fináne« któl ... A fiunkért kell valamit csinálni. És a/tán magamban sem maradhatok mindig, mikor van valaki, akit szeretne. Mert csak egyszer szerettem, uram! Szépen beesteledett. Mari néni meggyújtotta a lámpát, az asztal felett. Hogy világosság lett, igen elszégyelte magát és lesütött szemmel babrált a poharak között. szakadatlannak induló láncolatát és a nemzetek csapatversenyében a második helyre küzdöttek fel magukat. Örömmel állapítjuk meg, hogy a magyar tornász válogatott csapatban részt vett egy szegedi fin lis: Berezeg István, a Szegedi Torna Egylet tagja és (leiek as vésze van neki is a csapat szép eredményében. Utoljára hagytam a rívókat. Már Londonban is megmutatták a magyar vivók, hogy mit tudnak. Az a stílus azonban, aimelylyel unost Stockholmban legyőzték az összes résztvevő idegeneket, egyenesen szenzációs. iA vitőr versenyben Berty százados negyedik lett és kivüle még egy magyar, Békéssy Béla is bent volt a döntőben. A Szegedről elszármazott Schenker Zoltánt, továbbá Tóth Péter dr-t pedig csak a zsűri hallatlan erőszakoskodásaival bírták a 'döntőből kipakltizni. Ha még ezt a két magyart is engedték volna indulni a döntőben, egész más lett volna az eredmény és ez a világbajnokság is a mienk lett volna. Igy is 'meglehetünk azonban elégedve a tőryivókkal. Hiszen a legérdemesebb reményekkel sem lőhetett várni, hogy még csak az elődöntőig feljutnak, lévén tőrben aránytalanul kisebb tréningjük, mint kardban. A kardvívásban azután olyan fölényt 'mutattak a magyarok, liogy azt még a zsűri hallatlan pártoskodásával sem lehetett ellensúlyozni. Megnyerték a kardwvas csapatversenyének világbajnokságát, az egyéni kardvívásban pedig a világbajnokságon kivül, amit ismét Fuchs Jenő dr nyert meg, a u ntőben az összes helyeket a magyarok foglalták el, az ötödik hely kivételével. A nyolc legjobb közül hét magyar. Olyan eredmény ez, hogy ebez egy szó kommentár sean Kell. És itt ismét ineg kell említenünk, hogy a világbajnok vivócsapat egylik tagja, Schenker Zoltán, aki különben az egyéni világbajnokság negyedik helyezettje is, a Szegedi Vivő Egyesület tagja. Schenker főhadnagy nagyváradi fiu, a 37. csász. és kir. közös gyalogezred főhadnagya, (nem pedig szegedi honvéd hadnagy, mint tévesen irták) és két esztendőt töltött Szegeden, beosztva az itteni utászzászlóaljhoz. Erre a. két évre esnek sportszereplésének legjelentősebb mozzanatai. Innen indult kii vivó-karrierje, amely most a világbajnoki címmel tetőpontját érte el. S hogy ezt ő maga is /mennyire tudja, mutatja az a körülmény is, liogy — bár két év óta már Bécsben van — mégis régli egylete színeiben indul. Igy indult most is az olynipiádon s az ő sikeres .szereplése igy kétszeresen örvendetes reánk nézve. És ha ugy minden difrázgatás nélkül nézzük az eredményeket, akkor látjuk, hogy a mi publikumunk milyen igazságtalan. Úszóit, footballistáit dédelgeti, a vlivókat pedig csak ilyenkor rántja elő s amig Budapesten egy ügyesebben reklamirozott football mérkőzésnek 40—50,000 korona tiszta jövedelme is .van, addig az összes magyarországi vivókluboknak együttvéve nincs egy fillér vagyonuk. Reméljük azonban, hogy a jövő olyimpiádig ez is meg fog változni ós a vivók is megnyerik majd a sportkedvelő közönség szeretetén felül a vivósport anyagi támogatását is. Megérdemlik, sőt a mostani olympiád tanusága szerint leginkább ők érdemelték volna meg eddig is. FISCHEB MABCEL. Hadosztályparancsnoksájf Debrecenben. Debrecen városa legközelebb több millió koronát szán katonai intézmények létesítésére. Az építkezések tárgyalása alkalmával felmerült az eszme, hogy a városnak a hadügyi kincstártól magasabb rangú katonai intézmény odahelyézését kel! kérni. A város legközelebb feliratot intéz a honvédelmi miniszterhez s kérni fogja, hogy a most szervezendő hadosztályparancsnokságok közül az egyiket Debrecenbe helyezzék. E tekintetben már a város biztatást is kapott illetékes helyről s ezért eszközöl ki kaszárnyák, tüzérségi laktanyák és raktárak építésére 3 millió koronát. Grosz Mária bűnei. — Letartóztatták a leánykereskedő társát. — (Saját tudósítónktól,) a sztegedi laánykeresikedő bűnügyében a Délrmgyawrszág leleplezésére pénteiken a rendőrség is meginditotta a nyomozást. Már a nyomozás kezdő stádiumában, is bizonyos, hogy Grasz .Mária vesziedelmes lélékkufár, aki messzte szétágazó leányikereskedő bandának egyik főszereplője. Fábrik Péterné, a zentai korcsmárosnét, aki állandó összeköttetésben állott Grosz Máriával, letartóztatta a rendőrség, minthogy már eddig is megdönthetetlen adátcik bizonyitjájk a bűnösségét. A leány-kereskedő bűntársát szombaton átkísérik az ügyészség fogházába. A rendőrség nyomozása beigazolta a vádakat, amelyekkel a Délníagyarország illette Grosz Máriát. Schaeffer Lajos dr rendőrségi osztályjegyző kihallgatta Grosz Máriát, Fábriik Pét'ernét, G. Annát és Donkki Sándornét. A két leánykereskedő mindent tagad, az áldloziatriak szánt leány és Grosz Mánia volt üzletvezetőjének súlyosan terhelő vallomása rácáfol a léleikkufárcík mosakodásária. A Délmagyar ország miunikiatársa ujabb adlatcikat bocsát a Rendőrség rendelkezésére, amelyekből kitűnik, hogy Grosz Mária már éveik óta szállítja a lebujokba a boltjába tévedt áldozatokat. Az egész Délvidéket beágazta Grosz Mária működése. Ezzel az esettel kapcsolatban újból előtérbe nyömul a cselédkérdés. A cselédszerző irodákbían egy-két intézet kivételével olyan állapotok uralkodnak, amelyekre minden pillanatban ráhúzható a büntető paragrafus. Es addig nem javulnak az állapotok, amig országszerte meg nem valósul \a hatósági cselédközVetitő .és cseléd-otthon eszméje. A rendőrség pénteken kihallgatta G. An• nát, akit Grosz Mária Fábrik Péterné zentai lebujába akart, szállitani. Az őscsanádi leány, aki még nincs tizenhét éves, cselédnek akart Szegeden elszegődni. Az elmúlt szombaton bevetődött Grosz Mária boltjába. Épen abban az időben az üzletben tartózkodott Fábrik Péterné zentai korcsmáros, aki leányt keresett a lebujába. Grosz, Mária biztatta a leányt, hogy fogadja el a korcsmáros ajánlatát, mert nagyon sek pénzt kereshet. Addig beszéltek a csinos szőke leánynak, amig az végre megígérte, hogy szerdán Zentára utazik. A oselédkönyvét Grosz Máriánál hagyja. A leány közben meggondolta a dolgot és visszavonta az elhatározását. Szerdán ellátogatott Grosz Mária boltjába a cselédkönyvért. Az üzletben már várta a korcsmáros felesége. Amikor a leány közölte az elhatározását, Grosz Mária újból biztatta, hogy fogadja el az ajánlatot, mert „ilyen helye ugy sem volt még". „Ha visszajön, rá sem néz majd a társnőire." A korcsmárosné pedig felmutatott egy irást, amelyben föl volt jegyezve, hogy egy leány nyolcvan-száz koronát keresett nála naponta. A sok ígérgetésnek végre bedőlt a leány és Fábriknéval elindult az állomásra, ahol a. rendőr-ég útjukat állta. A két asszony állhatatosan tagadott, a bizonyítékok alapján azonban Fábrik Péternét letartóztatta a rendőrség. Grosz Mária ügyében pedig az összes vádakra vonatkozólag kiterjesztették a nyomozást. Az eljárás során kiderült, hogy Grosz Mária az utóbbi két évben négy leányt szállított Oblach Antalué ada-móholi mulatója