Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-19 / 165. szám

1912 iiiliná 5. DÉLMAGYARORSZÁG b beszerzése tekintetében is a kincstárhoz utasitj a. Az önkéntesek valamennyi csapattestnél fizetnek: kosztért, zsoldjukat is beleszámítva 330 koronát, ruházatért 121 koronát, felszerelésért 16 koronát, a fegyverért, és rendbentartásért 7 koronát. Ezenklivül a mezei és hegyi tüzérségnél kölcsönzött lóért 661 koronát, a lovasfelszerelésért a huszároknál 32 koronát, a mezei és vártüzéreknél 29 koronát fizetnek. Az önkéntességet szolgáló orvosok lakásért és legénységi kosztért átalányösszegben negyedévenként 66 koronát fizetnek. A szegedi töívényszék rejtelmeiből. (Saját tudósítónktól.) Lapunk csütörtöki számában foglalkoztunk azokkal a dolgokkal, amelyek a törvényszéken uralkodnak s amelyek szinte elviselhetetlenné teszik a birák és tisztviselők helyzetét. Közöltük Korniss Béla dr ügyvéd nyilt levelét is, melyet Székely Ferenc igazságügyi miniszterhez intézett. Ebben a levélben olyan részletek vannak, melyek köztudomásúak mindenki előtt, tehát illő, hogy végre illetékes helyen is észrevegyék. Sőt, hogy megszüntessék. Ugy látskik, azokon a mizériákon kivül, melyekről szólottunk, egyéb, belső visszáságok is vannak. Legalább az a levél, melyet ma szerkesztőségünk kapott, azt sejtteti. Minden külön megjegyzés nélkül bocsátjuk nyilvánosságra ezt a — természetesen — panaszkodó levelet is. Tehát: NYILT LEVEL Simon Ákos dr királyi Ítélőtáblai biró, helyettes törvényszéki elnök úrhoz! Nagyságos Uram! Ugy a szegedi, mint a fővárosi sajtóban élénk visszhangot keltett a szegedi királyi' törvényszéknél alkalmazott tisztviselők, Írnokok és dijnokok sanyarú helyzete. A sajtó már föltárta nyomorúságunkat, ismertette helyzetünket és akiben érző sziv, aki emberiesen gondolkozik, annak be kell látni azt, hogy a rendkívül sok munkához a jelenleg kis számú tisztviselő nem elegendő és a törvényszéknek, az igazságszolgáltatásnak eminens érdeke, hogy a törvényszéki hivatalnokok számát gyarapítsák. Nagyságos Uram! Amikor ön még a battonyai járásbíróság vezetője volt, ismeretes volt arról, hogy alantas tisztviselőinek érdekeit mindenkor a szivén viselte és hogy mindenkor, ha módjában volt segített rajtuk és minden tekintetben azon volt, hogy szorult helyzetükön könnyítsen. Ismert jószivére és igazságszeretetére hivatkozunk tehát, amikor kérjük, hogy rémes helyzetünkön segíteni kegyeskedjék azzal, hogy a tisztviselők létszámát a fülszaporodott munka .kívánalmai szerint lehető rövid időn belül szaporítani kegyeskedjék. Kénytelenek vagyunk alázatos kérelmünk nyilvánításához a sajtó szolgálatát venni igénybe, mert Spélits Gyula irodaigazgató úrra ebben a kérdésben nem számithatunk: Spélits ur sohasem volt barátja és jóakarója tisztviselőtársainak, mit legjobban bizonyít az, hogy több tisztviselő ugy tiszteli, hogy nem köszön, azaz nem üdvözli, csak hivatali helyiségébe kényszerből, sőt mindenkor azok ellenségének bizonyult, aki a szigoruság ürügye alatt rosszakaratot tanusit, akinek minden figyelme és ambíciója abban merül ki, hogy valamelyik alantasát 5—10 percnyi késedelemért felelősségre vonja. Ezért mellőzzük őt kérelmünk közvetítésétől és ezúton esedezünk már a szegedi ügyvédi kar által is méltán fölpanaszolt sérelmeink orvoslásáért. Alázatos hive: Egy tisztviselő. NAPI HÍREK Glosszák egy apróhirdetéshez. (Saját tud ősit ónktól) Az újság, cikkei között, egy magyar tehetségről emlékezik meg, aki elhunyt a minap és akiről nem tudtak csak kevesen, hátul pedig, a „Levelezés" rovatában ugyanekkor a következő apróhirdetés jelent meg: „Tanárt, ki intelligens, fess, csinos leányomul megfelelő hozománnyal nőül veszi, a fővároshoz beválasztatom." Az apróhirdetéshez, inkább mint a tudós halálához, érdemes hozzáfűzni a glosszákat a magyar tehetségek sorsáról, benne szemléletesebben tükröződik a magyar kultura képe, mint szegény Mangold Lajos elíeledtetésében. Mangold Lajos, mégis, valami kevésre csak vitte, de hányan vannak, akik a kezdetnél törnek le . . . Amikor az elnyomott zseni kerül szóba, hasonlatok jelennek meg a beszélgetésben, amelyek szerint az emberi lángelme természetére olyan, mint a zabszem. A csírázó zabszemet ugyanis ha csirájával lefelé és hiivelyknyire dugják is a földbe, mégis végül kitör a napfényre. Így, mondja a hasonlat szépen, igy tör elő a mélyből, a sötétségből, feltartóztathatatlanul és győzelmesen az emberi lángelme. Igen, igen . . . Amiben van élet, az állja a küzdelmet és amiben nincs élet, az vesszen. Szép és kegyetlen mondatok, kétségtelen, de nincsenek tekintettel az eredményre, a végső következményre. Arra, kérem, hogy az a bizonyos zabszemnek pyrrhusi a „győzelme", hogy mire megérkezik a felszínre, görnyedt, sápadt és üres lett. Ez baj még nem lenne, ha az érvényesülés ebben az esetben, egyesegyedül csak az egyén érdeke lenne, de az emberiség történelme elképzelhető egy olyan történetnek, amelynek minden, de minden fejezete nem szól semmi egyébről sem, mint bizonyos zabszemek megjelenéséről a felszínen. Ez az egyik oldala az éremnek. A másik: kíváncsi vagyok, hogy az a bizonyos zabszem, ha minden milliméternyi kivirágzásnál gondos kezek ujabb és uiabb hüvelykekre tolnák vissza a jó, a kavicsos, a száraz és emésztő anyaföldbe, hogy az a bizonyos zabszem, akkor is előtörne-e? Mert Magyarországon ez a sorsuk a tehetséges zabszemeknek. Feltéve, ha a zabszem nem házasodik — a házassági viszonyok oly rosszak, hogy még a zabszemek is aranyat érnek — és, hogy az apósa be nem választatja a fővároshoz tanárnak . . . Ebben az esetben ugyanis a.zabszem egyenlő lesz azokkal a zabszemekkel, akiket nem nyomkodnak kemény kezek a föld szine alá hüvelyknyire, hogy kipróbálják rajtuk: mennyire igaz a természetnek fent leirt törvénye. Ebben az esetben a zabszem egyszeribe belekerül abba a panamákkal trágyázott földbe, amelyben a magyar kultura tenyészik. Amire most gondolni tetszik, hogy sehol a világon nincs máskép, az pedig informálatlanság kérem és tévedés. A protekció és a tőke előnye érvényesül mindenütt, ez kétségtelen, kell is, hogy érvényesüljön, minthogy erő és az erő természete, hogy hatékony. A különbség azonban kettőben van. Először: a külföldön a protegált-senkiember mellett érvényesül az is, aki tehetséges. A második: az állam közremükA dik és jelentékenyen, hogy az érvényesülés feltételeit megteremtse, elősegítse. Handicapeli a versenyt. Kevesebb súlyt helyez a tehetséges szegényemtoerre. A magyar élet drága és a diplomák megszerzése rengeteg pénzbe kerül. És ezen felül a tudományos pályán élő ember élete át és át van szőve ezer átugorhatatlan sövénynyel, amelyeknek egyszer Barkóczy a neve, másszor egyetemi szellem és ami teszi, hogy Magyarországon csak egy létezik: társadalmi karriér. A tudományt is ez abszorbeálja. Az emberi nem — társadalmi értékének megállapításához senki sem ért és arra sem gondol senki sem, hogy a stréberkedésre nem fanyalodó tudósakat az. ismeretlenség ködéből kiemelni olyan munka, ami elsősorban a társadalom érdeke. Nagy tőke ma nem a gazdasági vállalkozáshoz kell, hanem a lateinhr pályára. És akinek nincsen, reflektáljon sürgősen az; ide mellékelt apróhirdetésre és vegye el azt a fiatal és csinos hölgyet, akinek a papája a fővároshoz beválasztatja tanárnak, házasság esetében. Itt tudós valaki csak mellékesen lehet és a tanári diploma nem elég a kenyérkereséshez. Fiatal ember, mielőtt beiratkozik a királyi magyar tudományegyetemre, érdeklődjék néhai jó Mangold Lajos életeredményei felől és egyben, olvassa el az apróhirdetést is, amelyre figyelmeztettem. Fs ne felejtse, hogy ebben az országban kétszázhuszonnyolc gyerek tanul egy teremben, amely istálló volt nem is olyan régen és hegy a tanitó, ha felhők gyűlnek.. a vihar ellen harangozni kénytelen . . . — Hogy nyaral Tisza István ? A Geszten (Időző Tisza István grófról igen érdekes intimitásokat mondott el egy nagyváradi lapnak a grófnak a bizalmas embere, aki a napokban járt a geszti kastélyban. Mindenekelőtt kijelentette, liogy Tiszát nem őrzik csendőrök sem detektivek. — Nincs is szükség az őrizetre — mondta az ClletŐ, — mert a kegyelmes urát annyira szereti a geszti nép. Tisza István már reggel öt órakor künn lovagol a földeken. A cselédjeit mind ismeri, nevükön szólítja őket. Ritkán van a grófi uradalomban eselédváltozás. Tisza cselédjeinek egyébként már bárom évi szolgálat után nyugéiijjogosultságuk van. A nyugdijat a gróf adja. A nagyobb családos cselédeket külön i.s segélyezi. A naplopónak azonban Hamar kitelik nála a sora. Tisza István gróf szenvedélyes gazda. Reggelenkint lóháton bejárja a birtokait. Kilenc-tiz órakor tér vissza a kastélyba. Tömérdek levele érkezik naponta. Száz-százhusz levelet hoz neki a posta s emellett m,ég 50—60 ajánlott levelet is. A leveleket Tisza mindjárt elolvassa,, a fontosabbakra azonnial válaszol. A válaszokat. titkárának diktálja, aki sztenografálja s azután átirja a leveleket. A délutánokat ugyancsak a gazdaságában töltii Tisza István gróf. A geszti kastély különben ritkán van vendég nélkül. Most az Almássy és Bethlen grófok időznek Tisza. Istvánnál^ aki vasárnap a vendég fiuk tiszteletére lóversenyt rendezett, A versenyben részt vettek: Tisza Kálmán két fia, két Almássy gróf és Bethlen Imre gróf. Az 1800 méteres versenyt a tizenhárom éves Tisza György gróf nyerte meg, aki Tisza. Istvántól egy 4000 koronás angol Hammerles vadászpuskát kapott ajándékba. Tisza a napokban megkezdi kúráját Pöstyénben. — Miért nyugdíjazták a temesvári had testparancsnokot ? Megírtuk, hogy Seefransr Antal temesvári hadtestparancsnok azért adta be nyugdíjaztatása iránti kérvényét, mert Frank Liboriusz hadseregfelügyelő elitélőleg nyilatkozott a hetedik hadtest csapatairól. Mint értesülünk, a dolog, ugy történt, hogy egy csapatszemle után Frank az egybegyűlt tisztekhez igy szólt: — Nem ösmerek rá a hetedik hadtestre . . . Egyébként a többit majd megmondja a hadtestparancsnok... Seefranz hadtestparancsnok erre ezt felelte: — Kegyelmes ur! Engem még mindenütt megdicsértek, ahol voltam. Tudom mi a tennivalóm. És Seefranz nyugdíjaztatását kérte. — Építőiparosok nagygyűlése Szegeden A Magyar Építőiparosok Országos Szövetsége vasárnap délelőtt tiz órakor Szegeden nagygyűlést tart. A nagygyűlést a kereskedelmi és iparkamara üléstermében tartják. Ismertetni fogják a betegsegélyezés és balesetbiztosítás reformján kivül az egyéb aktuális kérdéseket. A szövetség vándorgyűlése szeptemberben Győrött lesz. A kereskedelmi miniszter által az építőipar gyakorlásáról kidolgozott és az érdekképviseleteknek a napokban megküldött törvénytervezetével a szeptemberi vándorgyűlés fog foglalkozni, mert a kereskedelmi miniszter a törvénytervezetet megküldötte az Építőiparosok Sző* vetségének is. A vándorgyűlés, amelyre nagyban készülődnek az építőiparosok, foglalkozni fog a munka szabadságának kérdésével is, hogy követelje az ipartörvény revízióját a megkötött munkaszerződés betartása kötelezettségének törvényes biztosítását. Foglalkozik továbbá a munkaadók baleseti fokozatos felelősségének kérdésével, a munkaviszony törvényes szabályozásával, a kartelkérdésben va ál lásfoglalással, az inasnevelés és az inasotthonofr ügyével, a gyermekmunka szabályozásának kérdésével, a munkásbiztositási törvény reiormjával, az iparqsok járadékbiztosításával, stb. stb. — Uj felügyelő orvos a gyermekmenhelyen A hivatalos lap holnapi száma fogja közölni, hogy Kardos Géza drt, az ujszegedi állami gyermekmeu-