Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-02 / 150. szám

.1012 junius 26. DÉLMAGYARORSZÁG 3 minden dolog a nyilvánosságra való. Erről a bizalmas értekezletről Faragó Rezső nagyszalontai kollégánk a következőket irja: A kioszkban tartották meg az értekezletet, amelyen az igazgatóság és a felügyelő-bizottság tagjain kivül csak néhány újságíró vett részt. Az értekezlet azzal kezdődött, liogy Palócz László titkár kijelentette, hogy — amint azt a jelentésében is hangsúlyozta, — a titkári tisztséget semmi szin alatt sem fogadja el. Később azután kierőszakolta a jelölését. Foglalkozott az értekezlet a tárgysorozattal és a sztrájkról szóló határozati javaslatnál elfogadta az én módosításomat, de már ekkor kijelentette az elnök, hogy a Nagyvárad sztrákjának ügyét a közgyűlésbe bevinni nem engedi. Miután közben a Parseval léghajó megérkezett, valamennyien kiszaladtunk a sétatérre, majd később folytattuk az ülést. A személyi kérdések megbeszélésénél voltak viták, igy különösen tiltakoztak Pásztor Józsefnek, a Délmagyarország felelős szerkesztőjének az igazgatóságba való jelölése ellen, azért, mert lapja a szövetség vezetőségéről éles kritikákat mondott. Különösen Újlaki Antal tiltakozott ez ellen vehemensen és azt mondta, bogy Pásztor menjen el a villamoskocsikat pucolni. Kifogásolták, hogy ő nem régen tagja még a szövetségnek, ellenben jelölték igazgatónak Papp János drt a Nagyvárad szerkesztőjét, aki nevét a sztrájk alkalmával tette ismertté. A bizalmas értekezlet a jelölések megejtése után véget is ért. Apponyiék kudarca Szegeden. — Háromszáz elszánt «nép». — (Saját tudósítónktól.) Vasárnap délelőtt •— rendőri ínyelven szólva — nagy csoportosulás volt Szegeden, a Kossuth-szobor előtt. Igen: csoportosulás. Semmi más. Néhány ember egy dobogón ágaskodott, a. többi nézte őket. A néhány ember egymásután, sorjába;! beszélni kezdett. Amikor az egyiknek kiszáradt a torka (vagy kiürült a fráziszacskó) fölváltotta a másik. Igy tartott ez délelőtt tiz órától egész déli harangszóig. Közben, akik lenn á'klogáltak a dobogó mellett, összeverték a, tenyerüket és azt kiabálták, hogy éljen és hogy abcuig. Mindezek után pedig a. csoportosulok — mind a háromszázan — széjjeloszlottak és hazamentek ebédelni, vagy elmentek egy pohár sörre, mert nagyon meleg volt. Aki pedig ezek után kíváncsi, liogy a fullasztó hőségben amiért csoportosult mind a háromszáz ember, annak megsúgjuk: népgyűlés volt. Ugy mondják, bogy a „parlamenti ellenzék agitációs körutat rendez a polgárok ifötlvilágosiitásária," Nohát ez Szegeden is megtörtént. Körutazás közben Szegedre jöttek fölvilágosítani Apponyi Albert gróf, Károlyi Mihály gróf, Bakonyi Samu, Lévay Mihály, Förster Aurél, Kun Béla, Fernbach Károly, Szmrecsányi György, Reök Iván és Kelemen Béla országgyűlési képviselők. A választójogi liga képviseletében Rónai Zoltán dr budapesti ügyvéd, a szociáldemokrata párt nevében pedig Pelczéder Ágoston rándultak Szegedre. Ők a dobogón állottak s mellettük volt imég a szegedi szociáldemokrata párt részéről Hollós József dr, a függetlenségi pártok részéről pedig Becsey Károly dr és Kószó István dr pártvezérek. A népgyűlésen a. kiküldöttéken kivül a közönség köréből is megjelentek néhányan, de nem sokan. Valamint a rendőrség <is meghallgatta a szónoklatokat. Apponyi ék délelőtt tiz órakor megjelentek a népgyűlésen. Megihletődött arccal üdvözölték mind a háromszázat, a templomból jöttek, ahol kíméletesen ők hallgattak. Résztvettek a vasárnapi misén. A dobogón elsőnek Kelemen Béla, Szeged második kerületének országgyűlési képviselője emelkedett szólásra. Megokolta, hogy miért rendezték a, népgyűlést. És imiután elmondta ezt a két szellemes sort: „Tisza mahna két kőre jár, Bécsnek őröl, nekünk darál", beterjesztette a határozati javaslatot, amely tiltakozik a parlamenti eseményeik ellen. A szegedi képviselő beszéde után Apponyi Albert gróf emelkedett szólásra. A ihosbariton déli verőfényben meglengette prófétaszakállát és rákezdett az áriára. A hangja végigzugott a téren és mindenki mély megelégedéssel értesült arról, liogy Apponyi gróf „nem barátja az obstrukciónak". — A kérdés közjogi oldala — mondta Apponyi gróf — igen komoly. Olyasmit mondtak ki a Házban határozatként, amiről nem is tárgyaltak ia képviselőik. Ezt a határozatot a főrendiházban is kierőszakolták. Ezzel kimutatta a főrendek háza, hogy nem felel meg a hivatásának. A parlamenti reform problémája megoldotta a főrendiház reformjának a problémáját lis. — A határozathoz már a királyi szentesítés is készül. Apponyi gróf beszédét a király említésekor egy durva hang félbeszakitotta. .— Éljen a köztársaság! — kiáltotta valaki. — Kérem, — folytatta a szónok — tartózkodjanak az éretlen megjegyzésektől! Csillapuljanak a hevesebb vérüek. Nagyszerű összhang! Apponyi feleselt a népgyülóssel. Hogy megértik egymást ezek az urak. Egymással vitatkoznak a népgyűlésen. Hát akkor miit akarnák. Beszéljék meg előbb egymiással, hogy mit is akarnak! Igy tragikomikus volt az eset, különösen akkor, amikor Apponyi azzal fenyegetődzött, hogy akik a dinasztiát sértő kifejezésekkel dobálóznak, „azokkal ő nem megy". Apponyi gróf izgatottan befejezte a beszédét és utána Károlyi Mihály gróf szónokolt. Az agrár-feudális főúr nagyszerűen raescsolt a magyar alkotmányról. A főúr azt is bevallotta, hogy mi a kedvenc eszméje: az ellenzéki pártok egyesítése. A gróf azt lis remélte, hogy ez az egyesülés majd sikerül. Károlyi Mihály gróf föl szó! a lá sa volt különben a népgyűlés legérdekesebb látványossága. A Kossuth-szobor előtt ugyanis javarészt a szocialisták csoportosultak. No és Károlyi Mihály gróf és a — szocialistáik. Kacagtató ez a „szövetkezés". Az agrárius vezér mindig szálka volt a szocialisták szeméhen. Sőt anynyira szálka volt, hogy nemrégen még meglincselték volna. A gróf urat „a népjogok legnagyobb ellenségé"-nek titulálták. És most ugyanaz a gróf ur küzd a nép jogokért. A szociálisták pedig tapsolnak neki. Hipp-hipp burráh! A két grófon kivül az egyenlőség kedvéért imég két egyszerű honatya beszélt. Bakonyi Samu és Szmrecsányi György. Még egy humor: Szmrecsányi, a néppárt egyik leghangosabb apostola, tapsot váltott kii a szocialistákból és a függetlenségiekből. Nemrég még agyonriigdosták volna egymást. A .képviselőkön kivül beszéltek még Rónai Zoltán dr. Hollós József dr, Becsey Károly di- és Kószó István dr. Jó, hogy déltájban befejezték már az „agitáciiót", mert a végén már majd magúikra maradtak a szónokok. A szegedi ellenzéki népgyűlés tehát nagy kudarccal végződött. Ebből okulhatnának azok, akik tovább mentek, de különösen azok, aikiik itt maradtak. A szegedi ügyvédi kamara állásfoglalása. A szegedi ügyvédi kamara szombati rendkívüli közgyűlésén a megjelentek ,többsége elfogadta. Kószó István dr és társainak ismeretes indítványát, amely a képviselőházi elnök eljárása ellen tiltakozik. A választmány inapirendretérést javasolt, mert az ügyrend értelmében politikai állásfoglalás nem tartozik a kamara hatáskörébe. A törvényes .hatáskör döntő kérdésének megvitatását lehetőilenné tették ellenvéleményt nem iürö terrorisztikus törekvések. A hatáskör kérdésében a választmány javaslata, mellett Cserő Ede dr, Beiniger Jakab és Balassa Ármin dr, a javaslat ellen Szivessy Lehel dr és Petrovics Milán dr' imgybecskereki ügyvéd szólaltak föl. Névszerinti szavazással Kószó István dr indítványát fogadta el a többség. A Partfürdő megnyitása. (Saját tudósítónktól.) Szombat délután három órakor vidám katonazene hangzott fel a Tisza csendes partjain. A zene akkordjai az ujszegedi oldalon lévő Bertalan emlékoszlop felől jöttek és jó visszhangra találva a hűs vizekben, átcsendültek az egész Felsővároson. Az innenső parton sok száz ember tolongott és törtetett le egy kis faludhoz, miközben itt is, ott is ünnepélyesen hangzott fel a magyarázat: — Most van a partfürdő megnyitása. A pénzügyigazgatóság épülete előtt állott a lejáró, honnét csónakon szállították át a közönséget a túlsó partra. Délután kettőkor indult meg a búcsújárás. A csónakokat valósággal ellepte a modern vállalkozásért rajongó közönség. Szebbnél-szebb uri asszonyok és uri leányok igyekeztek eljutni a megnyitásra és a tarka, csillogó ruhák és kalapok díszétől megrakott motoros bárka ugy siklott át a Tiszán, mint egy kis virágos kert, telve színnel és pompával. A csónakok szinte kergették egymást. A zene ütemeire az evezők ritmikusan csapkodták a vizet és az aranyos napfényben a hullámok boldogan csillogtak. Három órakor, mikor a megnyitás történt, már színültig megtelt a Part-fürdő impozáns, felzászlózott épülete. Vékes Imre, a fürdő igazgatója ünnepi beszéd keretében nyitotta meg a fürdőt és adta át rendeltetésének. Beszéde során elmondotta, hogy a Part-fürdő vezetőségét nemcsak az a cél vezette a fürdő megalapításakor, hogy a szegedi közönség egy olcsó és kellemes szórakozó helyhez jusson, hanem az is, hogy egy higiénikus, a modern kor igényeinek megfelelő, egészséges fürdőhelyet biztosítson Szeged közönségének, amely feleslegessé teszi a költséges vidéki fürdőzéseket. Továbbá gondja van a fürdő igazgatóságának arra, hogy a kellemest a hasznossal összeegyeztesse, ép ezért a szabadtéri sportok fejlesztésére is tekintettel van, miért is a fürdő területén football-pályát rendezett be és tornaszereket állíttatott fel. A megnyitó beszéd után Kecskeméthy Dánielné felavatta a fürdő zászlóját, majd kezdetét vette az ünnepély. Az Ízléses berendezésű, szép fürdökabinokból egymásután jöttek ki gyönyörű hölgyek és bájos leányok elegáns iürdökosztümben: De urak se hiányoztak. Valóságos világfüruói látvány volt, amint nők és íérüak sans géné, minden álszemérem nélkül együtt lubickoltak, a hüsitö hullámokban. Kint a parton pedig iszap-fürdő van és ebben bújtak el nyakig a kicsit szégyeulősebbek. Egy rövid negyed óra múlva, már nagy változás történt. A szép fürdőruhák egész feketék lettek az iszaptól és a fehér borii hölgyek, mint indiánus amazonok és vad négerek tűntek fel újra. A íiatal emberek, — kik szép számban voltak szintén, — vizipolót játszottak, mely hatalmas gerendákat görgettek a vizben és csónakáztak nimfákkal, mint győzedelmes Neptunok. Kint a parton ezalatt, megindult a foothall verseny. Kis mezitlábos diákok, felnőttek együtt rugdosták a kapunak a labdát joéb ügyre méltó buzgalommal. Némelyek óriási sujzókat emelgettek, mások a nyújtón meg a korláton próbálták ki tudományukat. Később úszóverseny és csónakverseny is volt. Hat óra felé már ötezer ember volt kint a fürdőnél. Természetesen ily sok ember részére kabint nem birtak adni és a közönség nagy része, csak felöltözve volt kénytélen élvezni a látványosságokat. Egészen estig tartott az ünnepély és mindenki egy kellemesen eltöltölt délután emlékeivel hagyta el a Part-fürdőt.