Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-02 / 150. szám

4 DÉLMAGY ARORSZAQ 1912 julius 2. Az alezredes leánya és a hadtestparancsnok. — Nyilatkoznak a szereplők. — (Sajóit tudósitónktól.) A magyar társadalomban mostanában nem igém történt hasonló érdekes affér, mint (Munkácson. Hol tudvalevőleg egy ekzaltált leány inzultálta a gyanútlan hadtestparancsnokot, inert — a leány szerint — az megsértette az alezredes édesapját. Kinos .feltűnéssel tárgyalták mindenütt; az affért, mely igazán szokatlan, annyira, 'hogy egyik budapesti újság egyenesen körkérdést intéz az olvasókhoz, vájjon mi a társadalom véleménye az inzultusról és a következményekről? Szóval, a magyar társadalom tisztára társadalmi és nem katonai szempontból mérlegeli az esetet. Mára nyilatkoztak az eset .szereplői. A hadtestparancsnok is, a leány is. A nyilatkozatok ellenmondanak egymásnak. Érdekes és uj .az esetben, liogy a hadtestparancsnok szerint az inzultálás meg se történt, mert balkezével fölfogta a leány ütését. És uj az is, hogy a leány apja: Hartl alezredes, nem is nős ember, tehát .a. leány nem törvényes gyermeke ma se. Más forrás szerint a leánynak előbb .egy főhadnagygyal volt kellemetlen ügye, melynek következménye lett volt, hogy az alezredes nyugalomba vonulását kívánta a hadtestparancsnok. Mi, anélkül, hogy külön megjegyzéseket, vagy Ítéletet mondanának, egyszerűen ismertetjük a nyilatkozatokat. (A leány nyilatkozata.) Hartl Lujza, ia;z alezredes leánya áz inzultusról, annak előzményeiről a következőket mondotta: Édesapóm tudtán kivül ütöttem pofon a kegyelmes urat. Apám becsületét meg kellett védeném és nem sajnálom azt, amit tettem. Amikor az inzultálás után hazatér; 3nl, elmondtam mindent apámnak, aki nem is akarta elhinni a dolgot. Apám szomorúsággal vett tudomást az esetről s ő, aki talpig katona, ott nyomban kijelentette, hogy menynyire sajnálja a történteket, .mert felebbvalója iránt nem lett volna szabad ilyen tiszteletlenül viselkedném. A katona sajnálhatja, a leánya nem! Szombaton délután megidéztek a rendőrkapitányságra. Azt hittem, hogy el akarnak fognii, ímert a táborszernagynak az volt a kívánsága. Erdőhegyi 'rendőrkapitány hallgatott ki s a .jegyzőkönyv felvétele után ezzel bocsátott el: — A kisasszony elég helytelenül járt el, amikor pofon-vágta a hadtestparancsnokot, mert a személyt is tekintetbe kell venni. A rendőrkapitány megjegyzésére nem volt válaszom. Ügyemmel Ekmann János dr munkácsi ügyvédre bíztam s azt hiszem, liogy lesz még biróság, mely a 'becsületet nem személyektől teszi függővé. Ma délben édes apám, Hartl Adolf alezredes, aki most Ötvenkét éves és az ősz.szed tölti be katonai szolgálatának harmincötödik évét, beadta nyugdíjaztatása iránti kérvényét. Beteget jelentett Henneberg József báró ezredesnél s nem teljesít többé szolgálatot. Amint elintézik ia kérvényt, azonnal elhagyjuk Munkácsot. Elvonuluhk innen s talán Budapestre megyünk lakná. Nemrégen volt afférunk egy huszárfőhad•nagygyal is. A tavaszszal történt, hogy Ibolya húgommal este a Fő-utcán sétáltam. A korzón találkoztunk egy helybeli főhadnagygyal, aki dragomirestyei Vlachovits Vádor nyíregyházai huszárfőhadnagy társaságában volt. Ügyet sem vetettünk rájuk, amikor a huszárfőhadnagy hirtelen, minden ok nélkül a húgom arcát megcsípte. Utána siettünk a támadónak, aki egy trafikba tért be'. A munkácsi főhadnagy akkor már nem volt vele. Amikor Vlachovits elhagyta a trafikot, eléje álltam s megkérdeztem, hogy mily jogon (merészelte húgomat megtámadni. Felszólítottam, hogy kérjen bocsánatot, a főhadnagy 1 azonban e helyett szalutált és sarkon fordult. Erre utána siettem s rákiáltottam: — Maga közönséges aszfaltbetyár'. Este azután elmondtam apámnak az esetet, aki följelentette a huszárfőhadnagyot. A panaszt azzal utasították el, hogy apámnak nincs joga a leánya becsületét 'számon kérni, mert törvénytelen gyermek vagyok. Ha én sértve érzem magam— szólt az indokolás — pereljen az anyám, született Rá ez Lujza, de apámnak semmi .köze az ügyhöz . . . Pedig apám, aki oly rajongással szeret bennünket, mindent elkövetett törvényesitésüük érdekében. Ma már azok is vagyunk, Rácz János bátyámat kivéve, aki pestvármegyei árvaszéki jegyző s at anyám nevét viseli^ (A hadtestparancsnok a támadásról.) Az izgalmas jelenetből különböző verziók kerültek forgalomba s ma végre .megszólalt maga a. hadtestparancsnok, Bereorics Szvetozár is. A következő nyilatkozatot tette a hírlapírók számára: — Azok a hirek, melyek szerint a hadtestparancsnok Hartl munkácsi alezredest megsértette. vagy mellőzte, vagy vele szemben olykép viselkedett volna, hogy az alezredest önérzetét bármiképen megbántotta volna, teljesen valótlanok. Nem felel meg a valóságnak, hogy a hadtestparancsnok iaz alezredesnek a tisztek bemutatása alkalmával, vagy inás alkalommal netri nyújtott volna kezet. Ellenkezőleg, az eddig neki ismeretlen tisztet ép oly szívesen üdvözölte, imint a többieket. Teljesen valótlan az is, hógy -az alezredest felszólította, vagy bármi módon neki tudtára adta volna, hogy a tisztek vacsoráján való megjelenése nem kívánatos. A hadtestparancsnok az alezredes megjelenését ép oly szívesen vette volna, mint a többi rangidősebb tiszteikét. Bankét egyáltalában nem volt, mert a hadtestparancsnok, mikor, két hónappal ezelőtt a kassai hadtestparanosnokságát átvette, .egyszersmindenkorra megtöltőt ta, hogy tiszteletére lakomát, vagy bankettet rendezzenek. Munkácson is csak ugy, mint szokásos, azok a tisztek (korántsem a helyőrség egész tisztikara) jelentek meg este a szálloda kertjében, tatki-k a hadtestparancsnok társaságában kívánták .az estét tölteni'. Hartl alezredes saját elhatározásából nem jeleni meg és. távolmaradását egy más torzstiszt által kimentette, bár ezt megtenni sem lett volna köteles. — Este féltíz óra tájban »a szálloda kertjében, ahol tisztek vacsoráztak, egy nagyon feltűnően öltözött hölgy jelent meg. A pincérrel a hadtestparancsnokhoz vezettette magát és azzal aiz ürügygyei, hogy diszkrét kérést akar előadni, félrehívta. A hadtestparancsnok azonnal -fokait helyéről és. á hölgy kilétét neim is sejtve, néhány lépést, tett előre az asztaltól, mikor is ia, hölgy e szavakkal: „Annak .a Hartl alezredesnek a leánya vagyok, kinek nyugdíjba 'kel! menni" fölemelte kezét és a hadtestparancsnokra ütést mért. A hadtestparancsnok, amennyire ez a támadás hirtelenségénél fogva lehetséges volt, az ütést balkar jóval fél fogta. Néhány tiszt azonnal odaugrott és véget vetett a jelenetnek azzal, hogy a hölgyet, anélkül, liogy őt valaki bántotta volná, a kertből kikísérte. A hadtestparancsnok azután a rendőrség utján följelentést tétetett az illető bíróságnál, minthogy a jelenlegi körülmények között más elégtételszerzésről nem, lehet szó. Az eset előzményének ez-en autentikus előadásából .kitűnik világosan, hogy a lapok hirei és az ezekhez fűzött kommentárok hamis információk következményei. Itt • nincs szó, mint egy ekzaltált leány beszámíthatatlan cselekedetéről, melyről a leány szándékosan juttatta a költött híreket q nyilyánosság elé, liogy ez által kalandos tettét .tetszetős világításba helyezze. Ezzel kapcsolatban a valóságnak megfelelőleg meg kell említeni ffltót, bogy Hartl alezredes nem házas ember. Vannak azonban törvénytelen gyermekei, kiknek törvényesítése végett lépéseket tett. Ezeket a lépéseket- felebbvalói, közöttük Boroerics hadtestparancsnok is mindig támogatták. (Még egy affér a leánynyal.) Igy szól iá hadtestparancsnok által 'kibocsátott nyilatkozat. Magáról az affér okáról egyik kőnyomatos a következő érdekes munkácsi jelentést közli: Hartl alezredes leányát az utcán nemrég kellemetlen kaland érte. A Viselkedésében is feltűnően temperamentumos leányt megcirógatta. egy idegén huszárfőhadnagy. A leány egy közeli kávéházba futott és lármát csapott. Az alezredes is megjelent és elégtételt kért •a .főhadnagytól, aki mély sajnálatát fejezte ki iáiz eset fölött-ós kijelentette/ liogy .nem állott szándékában leányát sérteni, amennyiben tudomása, sem volt kilétéről, sőt viselkedésével egyenesen tévedésbe ejtette őt, 'hajlandó tehát bocsánatot kérni. Az alezredes ezzel be nem érte és hírlapi bocsánatkérésre szólította fel -a katonatisztet. Ez megtagadta. Hartl erre jelentést tett a badtestparanesnokságnál és megfelelő elégtételt kért. A vizsgálat azonban annyira tisztázta a 'főhadnagyot, hogy elégtételadásra fel sem szólították, ellenben Boroerics kassai hadtestparancsnok felhívta az alezredest, hogy adja be nyugdíjaztatási kérvényét, mert erre állítólag (lehetetienné vált társadalmi helyzete és az iá körülmény szolgáltatott okot, hegy a főhadnagytól kívánt elégtétel mérve fölötte különös szíriben tüntette fel az ő katonai felfogását. Ezek után történt a hadtestparancsnok munkácsi látogatása. Tilos a bakk a Lipótvárosi Kaszinóban. — Ruszt, a bakkará szereimess. — (Saját tudósitónktól.) Budapesten még nem felejtették el Szántó Aladár bankigazgató tragikus öngyilkosságát. Szántó, amint bizonyára részvéttel emlékezni .méltóztatik, a Lipótvárosi Kaszinóban .dúló bakkcsaták áldozata. A, dolgos, hivatásának élő tisztviselő bizonyára nem azért iratkozott be az előkelő Nádor-uteái kasainóba, liogy néhány évvel később a coeur dame legyen a szemfedője. Nem. Sem ő, sem a többi letört és megtört életű játékos nem a hazárdjáték miatt lett a Lipótvárosi Kaszinó beltagja. A Szántó-eset a klub .tisztességes ós emberiesen gondolkozó tagjai sorában olyan undort váltott ki, hógy az igazgatóság másnap a padlásra vitette a zöldposztós, vértől szennyes bakkasztalt. Azért dobták ki ilyen gyorsan .a díványt, ímert a többség, élén oly' intakt férfiakkal, niin,! Sándor Pál, Márkus Miksa, Krammer Tivadar, Keszthelyi Ernő', Bródy Sándor, Hűvös Eezső és mások rendkívüli közgyűlést akartak összehívni, mely szétrobbantotta volná az eddigi vezetőséget, kivált Buszt Józsefnek akarták megmutatni, hogy merre van ia vészkijáró. Ez a Buszt ur, akit az (ismerőséi igen mulatságos és jóhiszemű úriembernek mondanak és aki .a Lipótvárosi Kaszinó egyik igazgatója, hisztériásán ragaszkodik a francia kártyáikkal űzött .fosztogatáshoz. Azt hiszi, bogy bakkara, nélkül nincsen klubélet; az a politikai meggyőződése, liogy a bakk mindenek előtt. Rnszt Józsi mégsem tudta megakadályozni, hógy március 29-én el ne .törüljék ezt a legveszedelmesebb, legképtelenebb hazárdjátékot. Három hónap mult el azóta, ma már júliust irunk. Ez a három hónap a Lipótvárosi Kaszinó néhány vezető emberének elég volt arra, hogy a Szántó-ügyét és sók más hátborzongató . bakk-tragédiiát kitöröljön^ emlékezetéből és -lelkiismeretéből. Buszt József, a bakk bohó szerelmese egyszerűen be akarja csempészni a bakk-asztalt a Lipótvárosi Kaszinó uj njjári"helyiségébe. Már ácsolják a bitói át! Természetesen .ez nem fog simán