Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-18 / 164. szám

1912 julius 17. DEIIMAQYARORSZÁQ 18 állanak a beiejezéshez. A szövetség alapja az, hogy Japán teljesen szabad kezet kap Mandzsúriában, ezzel, szemben Japán kötelezi magát, hogy Oroszországot minden külellenség ellen megvédi. " , c.t~ .v 3, őt tttt Amikor a főszolgabíró és a járásbiró hazárdirozik. — Kártyahistória Oravicán. — (Saját tudósítónktól.) Ebben az országban toporzékol a kártyaszenvedély. A hidegverejtékes, megnyúlt 'csontos ujjak rátapadnak a szines kártyalapokra, nappalon és éjszakán, finom zöldposztós márványon vagy ütött-kopott faasztalon. A magyar ember mintegy hatvan százaléka a 'kártyának vagy a kártyából él. A kártya az éjszaka egyik leghatalmasabb oszlopa. Ha százan és tizezeren nem ülnék körül a kártyaasztalokat, lüktető lihegéssel, talán összeomlana az éjszaka. A kártya tartja benne az életet. Minden más ebből ered. A csókos éjszakák, a pezsgős d.áridók, vidám kacagások és ölelések mind visszhangjai az arany csengésének, amelyet a zöld asztalról szerencsés ' pillanatban besöpörtünk. A nyárspolgári kiruccanás, kártyalapok nélkül, csak bágyadt sóhaja az éjszakának, nem az a forró, véres ölelés, ami "az éjszaka . . . A kártyaasztalon elúszik és születik a boldogság. Néhány óra multán széjjelszóródik minden, amit évek vagy évtizedek munkája összehordott. És percek multán vagyont harácsolhat össze a koldusszegénység. Elpusztíthatatlan a kártyaszenvedély. Még csak meg sein 'rendszabályozható a kártyások „szórakozása". Hiába való minden törvény, a hazárdjátékosok üldözése: a kártyaszenvedély rombol és pusziit föltartózhatatlanul. Néha megesik, hogy egy-egy hazardírozó kompániát rajtacsíp a rendőrség, de ezt maga a rendőrség sem veszi komolyan. Lefoglalnak néhány koronát, ami a bankban feküdt . . . kis korcsmában vagy zugkávéházban . . . Hogy is lehetne ilyet komolyan Venni, amikor a kaszinókban százezrek úsznak el éjszakánkint és még csak meg sem mozdul a hatóság. Mert megtiltják szegénynek, hogy megmozduljon. A kisebb vidéki városokban főként áz állami és megyei főtisztviselők űzik a hazárdjátékot. Senki nem zavarja őket, pedig mindenki tud-'az esetről. Még a rendőrség is. Ennek az Írásnak aktualitást kölcsönöz egy érdekes kártya-história, amely nemrégiben történt Oravicabányán és most jutott nyilvánosságra. A bányavárosban állandó kártyakompániát alkottak 'a főszolgabíró, a járásbiró és egy földbirtokos. Minden nap pontos időben összetalálkoztak egy vendéglő különszobájában és kártyáztak. Hogy mit játszottak? Édes istenem, hát ferbliztek az urak. Ez ugyan hazárdjáték, de a törvényt fő- és járásbiróéknak, csöndes borozgatás közben, jóegymás között, nem kell folytonosan komolyan venni. Szóval ferbliztek az urak és napról-napra a főszolgabíró vesztett. Elpártolt tőle a szerencse és dühében — följelentette a csendőrségen a kártyakompániát hazárdjáték miatt. A csendőrség fölvette a jelentést, el is könyvelte a hivatalos könyvben, de aztán nem sokat törődött a dologgal. Csak nem zavarják meg a főszolgabíró, meg a járásbiró ur szórakozását! Néhány hónappal később történt, hogy a hadbíróság vizsgálatot tartott az oravicabányai csendőrlaktanyában. A könyveket is átnézték és igy sor került a főszolgabíró 'följelentésére is. A badbiróság érdeklődött, hogy mi történt a följelentéssel? A csendörök őszintén bevallották, hogy nem vették komolyan a dolgot. Az egyik hadbiró azonban nem tréfálkozott, és a legszigorúbb pyomozásra utasította a csendőröket. Az utasítás szerint egy csöndes délután meglepték a kártyakompániát a vendéglő különszobájában. Ferbliztek, de amikor meglepték őket a csendőrök, összecsapták a kártyát. A csendörök tiltott szerencsejáték miatt följelentették a társaságot a — járásbíróságon. És a járásbíróság fölmentette az urakat: nem volt bizonyíték . '. . Igy üldözik minálunk a hazárdjátékot. A szegedi törvényszék rejtelmeiből. - Nyilt levél az igazságügyminiszterhez. — (Saját tudósítónktól.) Csakhamar országos ügy lesz már a szegedi törvényszék is. Igen, ,a szegedi kórház után még egy közintézmény, a, városi disz után az állami szervezet. És a törvényszéket is „botrány" jelző kíséretében emelegetik. Példátlan az, ,'aimi a szegedi királyi törvényszéken folyik. Az igazán kiváló birói és tisztviselő kart, valamint a szolgai tábort olyan erős ímunkának teszik ki, hogy azt sokan ki se bírják, h'anem kidőlnek. Megbetegednek és meg is halnak. A szegedi (közönség tud az utóbbira is néhány példát. Emlékezetes még Magyar János dr biró tragikus halála. Aki évek óta, éjjel-nappal szinte görnyedt hivatalában, mig egy délután lezuhant az Íróasztala, alá. Meghalt. Az idegölő munka pusztította el a szimpatikus Mályusz Józsefet is. Alig néhány hete,, hogy Skultéty Endre irödatisztet is az élőhalottak közé kellett szállítani. A mult napokban meg Szabó Lajos járásbirósági irodlatiszt lett. öngyilkos. Mert ő se birta tovább a rettenetes, ideget és szervezetet tönkre tevő munkát. És még hányan lettek betegekké! A statisztika fölfedi részben, mi történik a szegedi törvényszék épületében, minden vonalon. A statisztika szerint Szegeden tiz év óta az ügyforgalom megkétszereződött, ellenben a munkaerő azóta megfogyott. Tehát: egy-egy ember, legalább kétszer annyit dolgozik, mint normális viszonyok között szokás. Elmondhatjuk, hogy Szegedien többet dolgozik egy biró vagy egy irodai alkalmazott, mint bárhol az országbán. Hogy, mennyi az elvégezni való, azt el lehe't gondolnunk még abból is, hogy most, a mikor mindenütt bolt szezon van, hát mia sokkal (kevesebb ember veheti ki a szabadságát, mint ahogy a .törvény efőirja és az emberek kora reggel hét órától délután egy óráig, egyfolytában dolgoznak, ho'zzá délután ismét több órán át kénytelenek megjelenni a hivatalban. S hogy ezeken kiVüi mennyi mellőzés éri pél* dáud a birákat,, annak jellemzésére csak azlt hozzuk fel, hogy az egyes szobákban . még gázvilágitást sie vezettek be, még ez't is ,sajnálják. Általában olyan mostohák a viszonyok, hogy nem csudálnánk, ha egy szép napon abbahagynák az emberek a munkát ,és megakadna Szegeden és a törvényszéki területen az igazságszolgáltatás. Az ügyvédek is megérzik a törvényszéki mizériákat. Nagy a restancia. Egy-egy ügy sokáig elhúzódik. A imái viszonyok mellett nem is történhet másként. Mivel a törvényszék emberei csöndben, szinte mártiromszerüen tűrnek, tehát mások emelik föl a sziayukat. ,A lapok szinte; állandóan cikkeznek a bajokról. A szegedi ügyvédi kamara ismételten foglalkozott a mizériákkal. Most pedig egyik, szegedi ügyvéd, Korrtés Béla dr nyílt, levelet intéz Székely igiazságügyimínrszterhez. A levél igazán hűen .adja vissza a bajokat s anríak főbb sorai következőké-pen hangzanak: Harmadszor leng a gyászlobogó három év óta törvónykezésli palotánk ormán. Néhai Magyar János dr és Mályusz József törvényszékünk túráit idegölő munkájuk ölte meg. Alig két hete, hogy Skultéty Endre irodatisztet az élőhalottak házábakellett internálni s a kötelességtudás- ma az öngyilkosságba kergette Szabó Lajos járásbirósági irodatisztet. Évek óta folytonosan szóvá tesszük az ügyvédi kamarában, hogy a személyzeti létszámot szaporítani kellene ugy a birói karban, mint a segéd-, de főkép a kezelőszemélyzetnéL A. hivatalfőnöket folyvást molesztálni vagyunk kénytelenek az óriási restanciák, miatt, de ők sem képesek a bajokon segíteni, mert az igazságügyi kormány az ő sürgős orvoslást követelő jogos . panaszaidat nem orvosolja. Szegeden tiz éven belül az ügyforgalom majdnem megkétszerező dött, ellenben a munkaerőt mindkét státusban apasztották. Gsak helyszűke miatt nem sorolhatok fel számos olyan példát illusztrálásképen, amely talán végre mégis cselekvésre késztetné az. igazságügyi kormányt, belátva, hogy végre itt valóban már tenni kell valamit a túlfeszített energia mellett végzett munkával agyondolgoztatott birák és kezelők szétroncsolt idegzeté nek helyreállítása érdekében. Mert az határozottan tűrhetetlen, hogy például március óta. heverjenek ítéletek leirattanul, vagy hogy a végrehajtások jóváhagyó végzéseit 4—5 héten belül sem lőhet megkapni, mert nem kerül rájuk .a. sor! De ne gondolja Kegyelmes Uram, hogy ez csak Szegeden van igy; méltóztassék a budapesti Y. ker. kiír, járásbírósághoz (bepillantani s meglátja, hogy milyen rettenetes állapotok vannak az irodák ós akták elhelyezése, a végzések kiadmányozása és főkép a folytatólagos tárgyalások terminusainak kitűzése körüL Sőt még tovább megyek. Széles ez országban nagyon sok törvényszék területérőt hasonló panaszokat hallunk. Avagy miért hevernek a felsőbíróságoknál hónapokon, sőt éveken keresztül elintézetlenül a felebbezések, avagy azok jórésze? Az ilyen rendszer mellett csakhamar csődöt mond nálunk az igazságszolgáltatás üzeme s egymásután szedi majd a kötelességtudó hivatalnokokból és tisztviselőikből áldozatait. Méltóztassék tanulmány tárgyává tétetni például az osztrák, biróságok adminisztrációját s ebben a kérdésben talán utánozni lehetne az egyébként gyűlölt osztrákokat. Igazán kinos dolog, hogy már nyilt levelekben kell üzengetni, hogy lehetetlen viszonyok uralkodnak egy olyan fontos kerületben, mint a szegedi királyi törvényszék. Viszont senki nem tagadhatja, hogy a mai állapotok tarthatatlanok, sőt egy-