Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-16 / 162. szám

1912 julíiis 16. DÉLMAGYARORSZAG s számai között fennálló különbség azonban xnibdenesetre arra mutat, bogy a népesség ki fogja magának kényszeríteni a megfelelő vagyoni arányokat is. Mert ha megfigyeljük a népáramlást, észre kell vennünk, hogy a vidék népe egészen vagyontalanul keresi fel a várost. A mezőgazdaságban fekvő vagyon megköti az embereket s igy ennek a szükséges áramlásnak akadályává lenne, viszont azonban természetes, hogy a vagyon átalakulásának más módon ugyan, de feltétlenül követnie kell a népesség szerkezetében beállott változásokat. A városok között az ipar szempontjából két csoportot állithatunk fel: az ipari és a nem ipari városok csoportját. A vidékről a városok felé irányuló népáramlás gyorsaságának megfigyelésénél azt kell .megállapítanunk, hogy az utolsó évtizedben az csökkent; vagy arra mutat ez, hogy a népesség megoszlása már közel van ahoz a ponthoz; ahol megnyugodhatik, vagy arra, hogy a mostani vagyonmegoszlás (az ipar között és a kereskedelem között) már nem bir el nagyobb arányú változást s hogy fékező hatását érvényesiti. 1890—1900 között a városok népének szaporodása a tvh. városoknál 27.9 százalék volt, a r. t. városoknál 14 százalék, 1900—1910 között pedig amott 17.5 százalék, itt 11 százalék. A 10.000né'l több lakost számláló községek szaporodási arányszáma 16.2 százalék, ami megfelel a tvh. városok arányszámának. A különböző jellegű népesedési gócpontok szaporodási arányszáma 15.8 százalék, az ország népéé pedlig —beleszámítva a városokat is, vagyis általános átlagban, — 8.5 százalék; ha a városok népét egész külön választjuk a vidéktől, akkor azoknak 15.8 százaléknyi szaporodásával a vidéknek 6.7 százaléka áll szemben az utolsó tiz esztendőben. A különbség csakugyan jelentékeny, Szegifi értelmetlenül bámult körül. A lámpa üvegszilánkjai piszkálgatta. — De ki felelt a lövésekre — dohogta értelmetlenül. — A lövésekre — hangzott a válasz a malom felöl: A visszhang! ; Most már megértett mindent. A malom környéke 'híres a visszhangjáról. Erről egészen megfeledkezett. Bolondot járattak vele. Lóvá tették . — Ha a kezem közé kerül, megfojtom azt a kölyköt — sziszegett magában, ahogy hazafelé vágtatott. | Otthon' ujabb meglepetés várta. A leánya eltűnt. A kapufél fára levél volt kiszögezve. Danién írása. 1 ! — Apáim! — irta reszkető kezekkel. — Bocsáss meg! Ivo értem jött és megszöktetett. Én szeretem és nem tudok nélküle élni. A nyeregbe ültetett ugy vitt magával. Holnap lesz az esküvőnk. Add ránk áldásodat. A kapitány éktelen káromkodásba fakadt, — de csak olyar szokásos haragkitör ós volt ez — belsejében valami csodálatos kiengesztelődést érzett. — Mégsem olyan .anyámasszony katonája, ahogy gondoltam, — dohogta. — Ez a fiokó kezd tetszeni nekem. Mégvetette az ágyát, álomra tért. —- Korán kell kelnem — suttogta. — Meg fogom látogatni a fiatalokat. nem szabad azonban elfelednünk, hogy a, városok népességi többletének legnagyobb részét a vidék termelte, ;s hogy ezek a számok nem a két kategóriának termékenységét tünteti fel: az -ipar és a mezőgazdaság harca ez. Ez a harc a r. t. városok növekedési viszonyainál tűnik élénken szemibe; itt ugyanis .majdnem csak igen magas arányszámok fordulnak elő, vagy íigen alacsonyak; a magasak az ipari városokat jellemzik, az alacsonyak a mezőgazdaságitakat. A 112 r. t. város közül 53-nak van, kevesebb lakosa 10.000-nél és épen 53nak marad szaporodási arányszáma a vidék országos átíaiga alat't. Ez a két kate^ gória nem felel meg egymásnak, de viszont épen a r. t. városoknál nem lehet azt mondani, hogy az iparos, jellegű városok a nagyo/bb népességüek. Többnyire., halott városok ezek, az ipar szempontjából halottak, mert az, hogy város rangjára emeltettek, azt mutatja, hogy megvolt bennük valamikor az iparra való készség. Az igazi iparos jellegű városok a tvh. városok között vannak. A nagyvárosokat a kereskedelmen kivül az ipar tartja meg azon a fokon, ahol az uj, átalakult társadalmi rendben is megtarthatják régi fontosságukat. Mindez természetesen nem, olyan megállapítás, amely kivételeket ne tűrne, sőt a valóság a fejlődésnek minden fokát külön-külön szemünk elé állítja, S az egészből jóformán csak egy bizonyosságunk marad: az, hogy az ország gazdasági kiforrásáig az átalakulásnak, izgalmasan érdekes szakaszai várnak még reánk. Egy bizonyos. Még pedig, hogy az iparfejlesztésért minden lehető eszközt föl. •kell használnunk. Különösen ma, amikor, például a kisiparnak igen sok ága tengődik s amikor a nagyipar se jut át olyan, egészséges evolúción, mint amilyet jogosan elvárhatunk. A horvát miniszter ujabb nyilatkozata. A Zeit egyik munkatársa hosszabb beszélgetést folytatott Josipovich Géza horvát miniszterrel a horvát politikai helyzetről. A hírlapíró azon kérdésére, mikor remélhető Horvátországban az alkotmány visszaállítása, a miniszter igy válaszolt: — A Horvátországban jelenleg uralkodó viszonyok között nehezen lehet erre a kérdésre precíz választ adni. Kijelenthetem azonban, hogy valamennyi mérvadó tényező kívánja, hogy a normális állapotok Horvátországban mielőbb helyreálljanak. A királyi biztos kinevezése csak kivételes intézkedés volt, de senki sem gondol arra, hogy ez az intézmény rendszer legyen. Arra a kérdésre, lehet-e számítani a horvát pártok részéről előzékenységre, Josipovich miniszter a következőket .mondotta: — Szilárd meggyőződésem, hogy végre mégis csak megegyezésre játunk. Zágrábban jelenleg egy bizottság tanácskozik, amely egyszersmind törvényiavaslatokat dolgoz ki az országgyűlés számára s ez a körülmény világosan bizonyltja, hogy mi az országgyűlés munkaképességének mielőbbi helyreállítását reméljük. A Horvátországban minduntalan megnyilatkozó trialista áramlatokra vonatkozólag a következőket jegyezte meg a miniszter: — Senkisem tagadhatja azt a tényt, hogy Horvátországban sokan trialisztikus agitációt folytatnak. Ezen agitációk azonban nem hatolnak nagyon mélyen és körültekintéssel könnyen keresztül lehet húzni számításait. A tisztán gondofkodó horvát politikusok be kell, hogy lássák a dualizmus értékét. A dualizmus keretei között Magyarországgal kapcsolatban a horvátok megfelelhetnek történelmi hivatásuknak, míg ellenben az említett politikai ábrándok nagyon is kétséges megvalósulása esetén Horvátország politikailag és gazdaságilag csaik károkat szenvedne. Az esetben, ha Horvátországban helyreállanak a normális állapotok, a trialisztikus mozgalmak is teljesen elvesztik jelentőségüket. Az a reményem, hogy Horvátországban nemsokára ismét normális viszonyok fognak uralkodni és az országgyűlés munkaképessége is helyreáll, a politikai körök hangulatának ismeretében gyökerezik. A miniszter végül azon reményének adott kifejezést, hogy Horvátországban a lehető legrövidebb időn •belül helyreáll egy, mindenkit kielégítő lojális béke. Egy szegedi pénzügyi titkár tragédiája. — Rejtélyes halál a kórházban. — (Saját tudósítónktól.) Szombaton tragikus haláleset történt ^zegeden. Neupauer Gyula pénziigyigazgatósági titkár rejtélyes körülmények között meghalt a közkórházban. A törvényszéki orvosok hétfőn délelőtt fölboncolták a holttestet, akiknek véleménye alapján az ügyészség elrendelte a nyomozást. Még julius eleién történt, hogy a pénzügyigazgatóság részérőt bizottság járt a szegedi tanyákon, hogy fölbecsülje azt a kárt, amelyet a fagy okozott a termésben. A kárbecslés azért történt, hogy a megkárosult gazdák adóját milyen mértékben csökkentsék. Á bizottságban résztvettek Neupauer Gyula pénzügyigazgatósági titkár, Gróf Atilla iöldadónyilvántartási, Katona József és Varga József bizottsági tagok. Julius 5-én, pénteken Fehértó-kapitányságba indult a bizottság. Útközben Sándorfalván kiszállottak ebédre. Ebédig a kaszinó-vendéglőben szórakozott a társaság. Kugliztak is, a jókedvű Varga József fogadást kötött, hogy kilenc fát üt. A társaság egyik tagi a figyelmeztette Vargát, hogy vigyázzon a dobásnál, mert Neupauer ott álldogált a pálya szélén, egy gyümölcsfa előtt. Varga nagy lendüléssel dobott, a golyó kiröpült a nyitott pályáról és nekivágódott a pénzügyi titkár ballábának. Az ütés lábszárcsonttörést okozott. A szerencsétlenül járt pénzügyi titkárt hazaszállították a lakására. Orvosa tanácsára a következő napon már a közkórházba ápolták Neupauer Gyulát. Állítólag nem a csontlábszártörés, hanem régi vesebaja miatt szállították a közkórházba. Neupaüert ugyanis már évek óta vesebaj gyötörte, ami a szerencsétlenség után fokozott erővel megujult. A közkórházban szombaton, 13-án meghalt a pénzügyi titkár. Vesebajban halt meg. A halálát azonban a szerencsétlenség elősegítette. Az egyik kórházi orvos véleménye szerint a hatvannégy éves ember a vesebajával még tiz évet is élhetett volna. A lábszárcsonttörés következtében azonban a pénzügyi titkár nyolc napig mondulatlanul feküdt és ez a körülmény annyira elmérgesitette a betegségét, hogy a halál elkerülhetetlen volt. Gyuritza Sándor dr és Berger Mór dr törvényszéki orvosok hétfőn délelőtt tizenkét órakor fölboncolták a holttestet. A boncolásnál megjelent Márton József dr, a vizsgálóbíró helyettese is. A törvényszéki orvosok megállapították, hogy a halált vesebaj és más szervi betegség okozta, amelyet azonban föltétlenül elősegítette a szerencsétlenség. Az ügyészség elrendeltem nyomozás megindítását, a rendőrség kedden már megkezdi a tanúkihallgatásokat. A tragikus sorsú pénzügyi titkárt hétfőn délután négy órakor temették a közkórházból. A temetésen nagy részvét nyilvánult meg, a pénziigyigazgatóság