Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-16 / 162. szám

4 DELMAGYARORSZAG 1912 julius 14. tisztviselői testületileg megjelentek Kedacic Károly pénzügyigazgató vezetésével. A hatvannégy éves pénzügyi titkárt felesége és leánya gyászolja. Megemlítjük, hogy az iizvegy a szerencsétlenség ügyében bűnvádi eljárást indított. Szabados Katica esete. — Budapesti artisták a Délmagyarországhoz. — (Saját tudósítónktól.) Újságírói kötelessé­günknek tettünk eleget, mikor néhány nap előtt megírtuk azt a sajnálatos esetet, amely Szabados Katicával, a Magyar Artista Egyesület egyik tagjával történt a Seihönfeld­tféle kabaréban. A cikk" keretében elmondot­tuk, hogy a szerencsétlen artista-leány a Vig­szinpad helyiségében leesett egy asztalról, minek következtében kitörte a lábát. Azt is anegirtuk, hogy tiz napig feküdt a szállodá­ban mlinden pénz nélkül, mert a gázsiját csak nagy sokára és részletekben kapta meg, továbbá, hogy végre is a kórházba volt kény­telen menni, mert sem a szegedi kollégái, secm a Szegeden időzött Gyárfás Dezső, az Artista Egyesület alelnöke nem volt hajlan­dó semmit se tenni érdekében. Tárgyilagosan, iaz igazságnak mindenben megfelelően ecse­teltük Szabados Katica szenvedéseit és el­hagyatottságát, viszont arról lis beszámol­tunk, liogy néhány jószivü artista mindent elkövetett, hogy a leányt kiszabaditsa keser­ves helyzetéből, de az erre irányuló törekvés meddő maradt. Szabados Katica még ma is a^ közkórház hnszonkett.es kórtermének bus lakója s az is marad még vagy hat hétig, mert a lába két helyen törött el és gipszibe tették. Cikkünk azonban nem maradt visszhang nélkül. Ma az alább|i levelet kaptuk Budapestről, amely [mutatja, hogy a fővárosban vannak még lelkiismeretes és kollegiális érzelmű artisták, akik sietnek segítségére idegenben bajba ju­tott társnőjüknek. A levél igy szól: Mélyen tisztélt Szerkesztő Ur! Szegedről valaki b. lapjuknak e hó 11-iki számát beküldte c|imemre. Engedje meg, hogy elsősorban számtalan itt levő kolléga és kolléganőm nevében ugy ugy a tisztelt szerkesztő urnák, mint az igen tiszteit munkatársuknak, aki a szeren­csétlen Szabados Katica ügyét nyilvános­ságra hozta, leghálásabb köszönetünket ki­fejezzem­Hamarjában összeraktunk harminc koro­nát, melyet a tisztelt szerkesztőség címére ma elküldöttem, azzal a kéréssel, szíves­kedjék .ezt a beteg leánynak kezéhez jut­tatni, néhány nap múlva, remélem, még lesz módunkban segtiteni rajta. A cikkben emiitett „alelnök ur" pedig, legyen meggyőződve, a szeptemberi köz­gyülésünkön, ezért a gaz eljárásáéért meg­kapja tőlünk az őt megillető „megtorlást". Most még arra kérjük az igen tisztelt cikkiró urat, sziveskedjék Kormányos Benő dr ügyvéd ur figyelmét a leány ügyére fel­hívni, mert nálunk, akik a cselédtörvény alatt állunk, a munkaadó köteles minden­képen a nála szerencsétlenül járt alkalma­zottról gondoskodnli; ebből az esetből pe­dig talán a szegedi hatóság is tudatára éb­red annak, ha nézi is a leánykereskedés e fajtáját, de legalább, ha egyik ilyen áldo­zat szerencsétlenül jár, legalább a leány­kereskedőt valamiképen kényszerítse, hogy az áldozata ne essen terhére és szégyenére a városnak! Mélyen tisztelt szerkesztőség! Még egy­szer megköszönve az artisták iránti jó­indulatát, a Baumann Artista Otthon ne­vében Grünau Poldi. A levélben jelzett pénzt még nem kaptuk meg, de mihelyt megjön, rendeltetése helyé­re fogjuk juttatni. Kormányos Benő dr, az Artista Egyesület szegedi ügyésze, jelenleg nyaral Svájcban, de Szabados Katica ügyét imajd átadjuk más ügyvédnek. Franciák nemzeti ünnepe. — A Bastille lerombolásának évfordulója. — (Saját tudósítónktól.) A „g.loir" büszke nemzete, mely annyi diadal és annyi vereség, ibelső villongás és véres forradalom után, még mindig nagy és hatalmas maradt, ma ünne­pelte ,a franciák leg,dicsőbb ünnepét: a Bastille bevételének évfordulóját. A .nagy nemzeti ünnepről az alábbi táviratok számol­nak be: Páris julius 14. A Bastille lerombolásának évfordulója alkalmából tegnap a bongcliampsi gyakorló­téren rendezett katonai díszszemle pompás időben fényes lefolyású volt. Óriási ember­tömeg nézte végig az érdekes színjátékot. A hivatalos tribünön volt Ranavalona volt madagaskari királynő és El Mokri marokkói nagyvezér két gyermeke, a diplomáciai kar tagjai és Shüjinski orosz vezérkari főnök. Falliéres elnök a tuniszi bej kíséretében és az idegen országbeli tisztek társaságában tekin­tette meg a kivonult csapatok arcélét. A csa­patok, különösen az uj egyenruhában pom­pázó gyalogság felvonulását a tömeg lelkes, .'folyton megújuló ovációkkal kísérte. A parádé folyamán több aeroplán és két kormányozható léghajó a gyakorlótér fölött produkálta magát. Egy .másik léghajó Billan­eourt fölött motorromlást szenvedett, a szél Párisba terelte, ahol végül simán kikötött. A szemle előtt Falliéres elnök beszéd kísé­retében a léghajós-osztályöknak átnyújtot­ta ünnepélyesen a legutóbb létesített léghajós­ezred zászlaját. Falliéres elnök beszédét azzal az óhajjal fejezte be, hogy az uj zászlót, mely az aviatikusok stolikus bátorságáról fog ta­núságot tenni, tekintsék emlékeztetőül a had­sereg hősies cselekedeteire és dicsőségét uj fénynyel gazdagítsák. Páris julius 14. Falliéres elnök a hadügyminiszternek sze­rencsekivánata|it fejezte ki a csapatoknak a inai díszszemlén tanúsított kitűnő magatar­tásáért A tábornoki kar tiszteletére az el­nök dejeunert adott, melyen Sbilinski orosz vezérkari főnök és Lieven herceg, az orosz tengerészeti vezérkar főnöke, valamint több miniszter is megjelent Nizza, julius 14. Az „Erzsébet" nevü osztrák-magyar hadi­hajó parancsnoka és legénysége a mai hiva­talos csapatdiszszemlét a hivatalos tribünről nézték végig. Négy éves titok. — Gyilkolt a huszár. — (Saját tudósítónktól) A komáromi vár rejtett kazamatái közt, a katonai vártöm­löeben, ahová csak a legnagyobb katona­gonosztevők jutnak, 1908. óta sínylődik egy tolnamegyei fiu, Tringer József köz­huszár, akit húsz esztendei várfogságra ítélt el a katonai 'bíróság. Tringer József­nek az volt a bűne, hogy szolgálati kara­bélyával Balázs Janók szdkaszvejzeíőt A huszár büníigyének tárgyalásán a régi katonai biráskodás hiányossága miatt nem derültek ki azok a borzalmak, ame­lyek a szerencsétlen Tringert odáig jut­tatták, hogy végső kétségbeesésében fegy vert fogjon fölebbvalója, kinzója, életé­nek megrontója, Balázs szakaszvezető el­len. Azok a huszárok, akik a szerencsét­len Tringerrel együtt szolgáltak és isme­rik a jobb sorsra érdemes közhuszár tra­gédiáját, bizonyítani tudják és akarják, hogy a szerencsétlen embert Balázs sza­kaszvezető embertelen bánásmódja és kinzásai kergették a gyilkosságba. E bizo­nyítékokra tátnaszkodva akarja Tringer családja lerántai a leplet a budapesti Fe­renc József-laktanya régi, eltemetett bor­zalmairól és az uj háta,mái büritefő per­rend szeAint a család pöf\ujitdst fog kérni Tringer József ügyében. BUNDÁS, FIZESS! Tringer József 1907-ben rukkolt be a tizes huszárokhoz. Bukovina egy kis gar­nizon jába került, ahonnan 1908. junius elején Budapestre jött az ezred!. Itt Ba­lázs János szakaszvezető keze alá került. Balázs az ezred legdurvább, legemberte­lenebb altisztje, mint rendesen tenni szok­ta, Tringerrel is fizettetni akart magának. Egy délután hivatta Tringert a kanti.Qia: — Fizess bundás egy decit, — ordított rá. A szegény rekruta őszintén megmond­ta, hogy nincs pénze, hazulról nem támo­gatják, mert özvegy édesanyja is nap­számból tartja fönn magát. A szakaszve­zető erre megpofozta és ettől a naptól kezdődött Tringer kálváriája. Ami ember­telenség csak létezett a kaszárnyák sza­kasz-szobáiban, mindi rászakadt a sze­gény közhuszárra. Cugszfürer ur Balázs gondoskodott róla, hogy soha, se éjjel, se nappal ne legyen nyugta. Heteken át volt istálló-őrségen. Amikor éjjel tizenegy óra­kor a lqvak mellől felment a szakasz-szo­bába, vezényszóra kardgyakorlatokat kellett végeznie ó'rákig. Mikor kidőlt és összeesett, a kaszárnyákban divatos szo­kás szerint pokróccá,l táji/akták be (igy az ülés nem hajt sebvirágot a testen) és ütöt­ték, rúgták. Hetekig tartott ez a kinzás. JÖJJÖN A HADNAGY UR! ; Egyik nap szemle volt a kaszárnyában. Balázs szakaszvezető pokoli furfangot eszelt ki, hogy Tringernek bajt szerezzen. Egy öreg huszárral ellopatta Tringer lo­vának kötőfékét az utolsó pillanatban, a szemle előtt. Mikor a lovakat elővezették, a generális rögtön észrevette, hogy egyik lovon nincs kötőfék. Tringer az ezredes elé állott és jelentette: — Ezredes ur jelentem alássan, a kötő­fékemet ellopták. Tudom, ki lopta el, be is bizonyítom. De kérem jöjjön velem a had­nagy ur, mert magam nem merlek a sza­kasz-szobába fölmenni. Egy hadnagy ment Tringerrel. Kinyi­tották egyik öreg huszár ládáját és abban megtalálták Tringer megjegyzett kötőfék­jét. Kidérült a bűne a szakaszvezetőnek, aki két napi szigorú fogságot kapott. Ezután még kegyetlenebbre fordult a sorsa Tringernek. Balázs szakaszvezető a konyhából a moslékot felvitette a sza­kasz-szobába s a szennyes léből kéttett in­nia Tringernek. A pokoli durvaságot ugy kendőzte tréfára a szakaszvezető, hogy a mocskos ital mellett tolnai nótákat danol­tatott a szerencsétlen huszárral. Tringer sehol sem kapott védelmet. Próbált panaszra jelentkezni, de ha fel­iratkozott, a nevét kitöröltette Balázs szakaszvezető. Akart beteget jelenteni, de az orvos elé sem juthatott, a jelentke­zését nem vették tudomásul. Igy kínozták heteken át, anélkül, hogy a tisztikarnak legkisebb tudctmdsa tett vojnti a borzal­makról.

Next

/
Thumbnails
Contents