Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-03 / 151. szám

4 DÉLMAGYARORSZAG ÍÍTÍ2 julius 8. IV. DÁNIEL AZ OROSZLÁNOK KÖZT. Hét kuruc honatya szállott fel a liftre. Tüzet fújtak Tisza Ist ván eltén. — Remeg a gesati hazaáruló. — Nem mer közénk jönni. — Letörjük, megesszük. Ebben a percben megérkezett Tisza és mint­hogy egy kissé rövidlátó, megkérdezte: — Vau még hely a liften? Semmi válasz. — Ugy látom, én mág elférek. És azzal belépett. Senki meg nem - moccant. Az egyik kuruc kezdite: — Ej, ej, a pártoskodás volt mindig a ma­gyar baja. Ellenfelek lehetünk, de azért becsül­jük meg egymást. — Küzdhetünk egymás ellen, de azért szeres­sük egymást, hiszen mindnyájan magyarok vagyunk. Igy beszéltek egymás közt. Tisza egy szót sem szólott. Mikor megállt -a lift, kilépett Tisza és két ujját a kalapja felé emelve szalutált. A kurucok mélyen meghajoltak. Ez nem lesz a filmen, de nem is kár. Mert Dániel az oroszlánok közé mert menni és nem az oroszlánbőrbe bujt bárányok vagy a mü­oroszlánok közé, amelyeket Molnár Ferenc jel­lemzett a legkedvesebben a régi állatkertről irt karcolatában, ahol az ápoló lehúzza a bőrt a fogadott oroszlánról. — Krausz, hazamebet. Itt a napszám. Egyébiránt, ha valahogy fölmerülne a jele­net, az lenne a eime: Tisza István, a modern Dániel-próféta a mü­oroszlánok között. SZÍNHÁZMŰVÉSZET A Dugonics-Társaság dráma-pályázata. (Saját tudósitónktól.) A Dugonics-Társaság dráma pályázatot hirdetett már régebben szín­darabra. A legjobb darab jutalmául 1000 koro­nát tűzött ki a Társaság. Most julius 1-én járt le a pályázati határidő, amely kísérleti nyu­lakban nem maradt meddő, mert tizennyolc pályamunka érkezett be az ezer kroncsi elnye­rése céljából. Bármily komoly is azonban a pályázat me­rituma; akármennyi előnyben is részesülnek a komoly társadalmi tárgyú drámák, mi kényte­lenek vagyunk mégis egy kissé humorizálni, mikor erről a pályázatról megemlékezünk. €sak el kell olvasni a beadott pályamunkák címéit és még a nyájas laikus közönség is tisz­tában lehet azzal, hogy milyen tartalmatlan, irodalmi stréberségért áldoz ezer koronát a Dugonics-Társaság. Hát aki még azzal is tisz­tában van, hogy mint „dől el" a pályázat sorsa. Az érdemes bíráló bizottságot igazán sajnál­juk, hogy ilyen nagy gondot vesz a nyakába, mint ennek a 18 pályázatnak a lelkiismeretes áttanulmányozása, kivált ebben a kánikulában. Legradikálisabban ugy kellene megoldani a kérdést, — mert igazán aggódunk, hogy a sok munka megárt a bizottsági tagoknak, — liogy a tizennyolc pályamunka címét papírlapokra irva, beledobnál? a legnagyobb fejű bizottsági tag kalapjába. Az elnök szemeit azután a leg­fiatalabb bizottsági tag zsebkendőjével bekötné és igy amelyik pályamű cimét kihúzná a ka­lapból az elnök, az lenne a díj és a dicsőség nyertese. Avagy itt egy második megoldás. Közfelki­áltással átadnák a döntés jogát annak a bizott­sági tagnak, amelyik írni tud, de olvasni nem. Ez azután önkényesen és lelkiismeret-furdalás nélkül kiosztaná a dijat. egyenlő részletekben a tízennyolc pályázó között. De beszéljenek ma­guk a eimek. Az el6Ő beadott pályamű címe: Pénz-ország­ház. Ugy-e hangzatos, ötletes cim? Legalább is ebből azt lehet következtetni, hogy a dráma, vagy talán tragédia, hatalmas társadalmi meg­látásokat tartalmaz: 1. hogy országházat pénz nélkül nem lehet építeni, 2. három uj szó: pénz, ország, ház, 3. Az ország pénze a sok ház. — A második pálaymünek is a házakkal van baja. Ez már azonban valami ujat mond, ami abból következtethető, hogy a cime: Uj ház. A háro­mas szánra drámaíró mar egyszerű és szerény, mely egy kissé népié,soh, az ő munkájának cime: Gyurka. Ha ötlet van a szerzőben, ak­kor a főhős bizonyára Nagy Gyurka dr a köz­társasági eszmék fenkölt terjesztője. Aztán jön szép sorjában: A démon, Misztikus dolog lehet, telve telepátiával. Ezl abból következtet­jük, hogy a hatodik pályázatnak szintén A dé­mon a eime. Különben itt érvényre jut a -sok évszázados ős-igazság: nagy szellemek találkoz­nak. A szerelemről is történik gondoskodás a cí­mekben. Sőt. A szerzők kimutatják, hogy mély­reható elméjük nem merül ki az ok és okozat keresésében, hanem a konzekvencia megtalálá­sában brillírozik. Meg aztán, ha a nóta is mondja, hogy: mindönféle szerelömnek vége szokott lönni, akkor a drámaírók miért ne ál­lapítanák mög, hogy a szerelmes leányból menyasszony szokott lenni. Ezért aztán van a pályamunkák között egy C seremeny asszony, de hál' istennek kipótolja ezt a 17-es számú Igazi menyasszony. De vannak még könnyed játszi eimek is, tele detektív történettel és más eleiével: A befala­zott ajtó, A végzetes nyereség. A bizottság a pályázati feltételek szerint no­vember 15-ig köteles dönteni és ennek eredmé­nyét nyilvánosságra hozni. Hát ismeretlen zse­nik esak türelem! Néha a próza is rózsát te­rem. * A szegedi daloskör és König darabja. Fővárosi lapok nagy elismeréssel irtaik a sze­gedi daloskör budapesti -szerepléséről, vala­mint König -darabjáról. Á Budapesti Hirlap junius 29-iki számla -a következőket irj-a: A sort a Kolozsvári MÁV Összhang Dalkör nyi­totta meg König Péter Dal -a dalról cimü kompoziciójáv-al, melyről -örömmel állapitju-k meg, hogy a ma hallott -müvek közül messzi­re kimagaslik költői -erejével, -színiének iidesé­góve-1. A kolozsváriak igen jó ritmnsérzékkel "és finom árnyalásokkal a-dtá-k elő König da­rabját. — Az Újság juliivs 2-iki számában ír­ja: -Szimpatikus fogadtatásban részesült a Szegedi Dalárda is. Karnagyuknak, König Péternek, „Zengjen a dal" kezdetű férfik-arát adták elő -nagy szeretettel. Ma-g-a a-mü is figyelemre méltó -alkotás, különösen a harma­dik -rész pompás kidolgozása aratott m-agy sikert a hatalmas felépítésű és nagydolgozás­beli invencióra v-alló fugával. A pompásan előadott d-aráb után -a közönség perceikig ün­nepelte -a kiváló -karmestert és a jeles ének­kart. — A Budapesti Hirlap julius 2-iki szá­mában irja: Kifogástalan biztossággal énekel a Szeg-edi Dalárda; előadásaik gondos és vál­tozatos. De ez nem is cso-da, mikor olyan nagy-szerű karmesterük van, mint König Pé­ter. Az ő munkáját, a Zengjen -a da-l-t mutat­ták be a szegediek, melynek dallomfüzése és felépítése -azonnal -elárulja- a kitűnő muzsikust és melegszívű p-o-étát. * Az aradi színtársulat. Az aradi színtár­sulat uj -névsorát már teljesen összeállította Szendrey Mihály színigazgató. A társulat tagjai: Pl-ósi Annia, Ront-ay Boriska. Kállay Jolán, Nógrádi Malvin, Fekete Aranka éne­kesnők. K. K-áp-olnay Juliska hősnő, szende. Nóvák Irén társalgási, ü. Hárma,t-h Józsa -naív-a. Follinuszné Etel any-aszmésznő. Ben­Ikőni Poldi komika. Kesztder Ede hős, jellem. Be-regi -Sándor dr szerelmes színész, helyettes igazgató. Győző Alfréd komikus. Polgár Sán­dor komikus, buffó. Várnay Jenő jellem, apa. Huszár Károly operettetenor, én-Pk-es bonvi­v-ant. Balázs Bálint baritonénekes bonvivant. Ajtai Ödön segódszin-ész. Szendrey Mihály társalgási. Herold Ede -apa, jellem. Hajduska László sza.lonszinész, natnrbu-rs. Kulcsár La­jos gazda, titkár. Tilger Árpád k-arn-aigy. Mül­haus, Gáspár segédka.nnagy, zenekari igaz­gató. Kicsalt százezrek. — Becsapott kereskedők. — (Saját tudósitónktól,) 'Néhány li-ónapj-a, bogy Bécsben letartóztatták Robitsek Viktor -dr ügyvédet, -a bécsi Stei-n és Robitsek cég volt főnökét. Csakhamar kiderült, mily nagy szélhámosságokat követett el Budapesten is az osztrák szesznagykereskedő cég, illetőleg ennek két ottani -embere: László Mór ügynök ós Pásztó Mór bankirodatulajdonós. A budapesti megbízottak csupa kisembert, fűszereseket és kávésokat csaptak be. Elli [tet­ték v-elük, hogy -amennyiben üzleteik részére Italnemii-t vesznek a- bécsi cégtől szerzik be, ettől nagyobb kész-pénzkölosönt is kapnak — váltóra. Ezt a tartozásukat pedig csak ap­ró, -amortizációs részletekben -ke-lil -fizetmiök, a feltétel csak -az, hogy akinek például öt-ezer korona pénzre van szüksége, kétszer annyi -értékű váltót kell -adnia, egyet -a tartozásról, a másikat pedig fedezeti váltó gyanánt. Persze bőven jelentkeztek -megszorult ein­-bere-k. De a kölcsönkér,esők n-em tudták, bogy -a valaha milliomos cég valójában a tönk szé­lén állt -s a váltókat azért hajszolta, hogy azokra magának szerezz-en pénzt. Maguk nem is láttak egy -garast sem, -de -aztán -a bankok rajtuk keresték a pénzt, imd-gn-em a tönkretett, végrehajtásokkal agyonüldözött budapesti károsok nevében Lengyel Zoltán dr és Brasoh Arnold dr ügyvédek följelentették a szélhá­mosokat és Bécsbe11 börtönbe jutott Robitsek Viktor dr. Ugyanekkor letartóztatták a budapesti fiók­üzlet vezetőjét, László Mórt és ennek ottani „bankár"-ja, Pásztó Márton ellen is megindult az eljárás. Mindkettőt vád -alá helyezték csa­lásért és -a pöriiket, Fiizesséry dr biró elnök­lésével, ma tárgyalta a törvényszék. A tárgyalásra egész sor károst idéztek meg, akik -a váltókért, melyeket László utasítására Pásztó-nak adtak át, -a Stein és Robitsek cég­től.-ellenértéket nem láttak. Károsodtak: Lu­kács és Társa 16,000, -Söb-ádl József 22,000, Szántó Béla, 8000, H-adl Ignác 10,000, Krausz Géza 2000, Tolnai Károly 6000, Boliumiczky -ós Társa 8000, Pap Sándor 6000, Balogh"Péter 6000, Ball-ai Gusztáv 6000, Lakatos Péter 8000, -K-ohn Ernő 8000, Hermán,n Dezső 11,400, Reiclier Dávid 6400, Hajduska Rezső 8000, Ba-reza Lajos 20,000, Tornyos Antal 2000, Va­d-ász Ferenc 4000, Hölcz Lajos 2000, Král Ja­kab 2000, Szénásé Miksa 4000, Glanc Márkus 2000 és -Schw-artz Béla 8000 korona erejéig. Kisebb-nagyobb kár érte még Krasovánszky Jenőt, Cserépy Istvánt, Gratt Jánost és Ko­vács Jánost, -akik együttesen íaz előbbiekkel, összesen 300,000 koronájukat siratják. Az ösz­-szekÖittetés, melybe az osztrák céggel jöttek, ennyit vitt el s a legtöbb ellen egymásután kérték a pénzintézetek egze-kuciót, -mert fizetni nem tudtak. A vádlottak, László Mór és Pásztó Márton, persze tagadtak -a m-ai tárgyaláson, hogy ők az osztrák nagykereskedővel összejátszottak volna. Késő estig tárgyalták az ügyet. ítéletho­zatalra azonban nem került a sor. A tárgya­lást holnap délelőtt kilenc órakor folytatják.

Next

/
Thumbnails
Contents