Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-03 / 151. szám

.1012 junius 26. DÉLMAGYARORSZÁG 5 Egy történet: á la Boccaccio. — A féltékeny férj kálváriája. A .JStampa" legújabb száma érdekes történetet ir meg, amely Turinban játszódott le egy törvényszéki tárgyaláson. Antonio Gionazzi! — kiáltja stentorí hangon a teremszolga. Itt! — hangzik a válasz és azonhál íeltünik egy apró emberke, pofaszakállal. Bemegy a terembe és odakiált egy pár jogásznak: — Ezt hallgassák ineg! Mi minden történhetik egy férjjel! Ezek a szavak persze mindenki érdeklődését felhívták. Egy pere alatt megtelt a terem. A vádlottak padján egy fiatalember ült és egy elegánsan öltözködött fiatal asszonyka. — Hogy hívják? — kérdi az elnök. — „Antonio Giónaizi." — Házas? — „Sajnos, igen, ott az a feleségem" és a fiatal hölgyre mutat, aki. házasságtörés vádjával került a vádlottak padjára. Az elnök: Beszélje el, miképen történt a dolog. — A férj: Hja, ha én mindent tndnék. Hiszen akkor ott kellett volna lennem. Már én későn érkeztem, jEgy aiionym levél vezetett nyomra, meg akartam előzni a feleségemet, hogy ezáltal elkerülhessem a botrányt, sajnos azonban boszuból a levélíró rossz időt irt meg és én igy akkor érkeztem meg, amikor ezek itt karonfogva távoztak . . . Éreztem, betelt a pohár. Mit tett volna az én helyemben elnök ur? — Azzal né törődjék, hogy én mit tettem volna, mondja el inkább, mit tett Ön? — Két rendőr állott a poszton, oda menteni hozzájuk és megkértem tartóztassák le a feleségemet és a szeretőjét. A rendőrök azonban nem hittek nekem, mert csúfondárosan néztek rám. Ekkor megszólalt a feleségem lovagja: Mit? Maga azt meri mondani, hogy ez az Ön felesége? Hát kérdezzék meg tőle-, magától. A két rendőr dühösen nézett rám, pláne mikor feleségem reám egy gúnyos pillantást vetve, belekarolt a férfi karjaiba. „Kotródjék innen" mondották a rendőrök nekem. A kis pofaszakálas akkor a közönség felé fordult: — Ismeri talán önök közül valaki ezeket a fickókat? — Sajnos, engem senki sem ismert ott és igy nem tii\tam az igazamat bebizonyítani. Hozzá ez a szemtelen alak itt büszkén rászólt a rendőrökre. Tisztítsák meg az utcát ettől az embertől, aki útját állja annak, liogy én és feleségem nyugodtan Sétálhassunk. Vigyék he a bolondok házába, oda való! — Maga bolond! — kiabált rám. A feleségem, az én tulajdon feleségem kedvesen karjába csimpaszkodott és résztvevően mondta rólam: — Szegény, megbolondult, pedig még olyan fiatal! Ekkor azt hittem, hogy tényleg megbolondultam. Elég az hozzá, engem bekísértek a legközelebbi őrszobába. (A közönség falat rengető kacagásba tört ki. A bírák is nevetnek.) L/ássa elnök nr'! Ilyenek ezek, — kiált fel a férj — még a törvényszéki teremben sincs igazságom. — Hagyja ezeket, folytassa tovább, — figyelmezteti az elnök. — Az őrszobában valósággal dühöngtem. Erre a kihallgatást végző rendőrtiszt részvétteljesen ' mondta: Nyugodjék meg, majd hazajön a felesége. Talán már otthon is van. Jöjjön nézzük meg . . . és bevitt a bolondok házába. Hiába tiltakoztam, megfigyelés alá vettek, sőt hideg lepedőbe is bohitottak, hogy megnyugodjam. Csak két nap múlva bocsátottak szabadon, amikor a botrány már kipattant. A latok, az egész város kicsúfolt az eset miatt és űdkém' csak Sovány vigaszul szolgálhat az, hogy itt bepereltem őket. Az elnök: (a vádlott nőhöz): Mit hozhat fel mentségére? A hölgy (a férjéhez): Hidd el Antonio, hogy bár a látszat ellenem van, ez az ur hibás itt, a csábító! Az elnök: Nem értem, magyarázza meg a dolgot. A hölgy (Sírva): Gaudenzi ur (a csábító) távoli rokonom, csak a férjem nem'ismerte. Az utcán találkoztunk, hol a rettenetes szeena lejátszódott. Beszélgetés közben észrevettem, hogy az egyik cipőkötöm kioldódott. Felkértem a rokonomat, hogy menjünk egy kapu alá és kösse meg a cipőm, Innen keletkezett ..minden félreértés. — Hallotta ön ezt Gionazzi ur? Egyedül a cipőfűző a hibás. Gionazzi: De miképen fogok én a csávából kikerülni? Az elnök: Azt in aj d- otthon békésen elintézik, A felek kibékültek. Eddig vau. Tanítók országos kongresszusa. — Küldöttség a miniszter előtt. — (Saját tudósítónktól.) A magyar tanítóik ma tartották VIT-ik egyetemes gyűlésüket Budapesten, >a városligetii Iparcsarnokbari. 'Mintegy másfélezer tanító jelent meg a gy ülésen, amelynek napirendjén ma csalk egy tárgy szerepelt: a fizetésrendezés ügye. Egyhangú határozattal fejezték ki a tanítók azt az óhajtásukat, hogy az ország tanítóit a XL, X. és IX. fizetési osztályba sorozzák be. Ezt a határozatot nyomban el is vitték & közoktatásügyii minisztériumba, Zichy János gróf a tanítóknak egyelőre azt a megnyugtató választ adta, hogy a tanítók fizetést fndezéséről szóló törvényjavaslatot már az őszszel az országgyűlés elé terjeszti. (A gyűlés.) Az egyetemes gyűlést, amelyen mintegy ezerötszáz tanító vett részt, Moussong Géza nyitottá meg. A Himnusz eléneklése után Moussong nagy beszédet mondott, melyben sajnálattal konstatált a, hogy mint az utolsó, 1904-iki egyetemes gyűlésen, ugy ezúttal is a tanfitók íizetésrendezését kell még sürgetni. Vég István vámosladányi tanító ismertette ezután a fizetésrendezés ügyét és határozati javaslatot terjesztett elő, amelynek lényege a következő: A magyar tanítóság fizetése, minden átmeneti intézkedés mellőzéséve], tekintet nélkül ia.z islkola jellegére és a. tanító férfi vagy nő voltára, az 1893. évii IV. törvénycikk és az ezt követő rendelkezéseik értelmében, annak 3. szakasza alapján a XI., X. és IX. fizetési osztályokba s azok megfél elő fokozataiba, szolgálati idejük teljes beszámításával, megharmadolva beosztva rendeztessék és szaligáltattassék ki. Mindaz a drágasági, helyi, személyi, szolgálati, családi pótlék vagy kedvezmény, mely az. állami hivatalnokot az illető fizetési osztályokban megilleti, adassék meg a tanitőknaik. is. A tetszéssel fogadott határozati javaslat után a közgyűlés nagy többsége fölkiáltott: — Vita nélkül elfogadjuk! Moussong elnök azonban jelentette, hogy nem kevesebb mint tizenkét tanitó akar falszól almi, ezeiknek a szól ás jogát pedig korlátozni nem lehet. Vinkőczy Károly (Székesfehérvár) kezdte meg a szónokok sorát, kijelentette, hogy elfogadja a határozati javaslatot, de azt az indlitványt teszi, hogy az élőadói javaslat elfogadása. mellett mondja ki az egyetemes gyűlés, lmgy a gyűlésből rögtön az elnökség vezetésével a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba vonul, ott az elfogadóit előadói javaslatot átadja a, miniszternek vagy helyettesének és kérik annak még ez évben való végrehajtását. Mondja ki továbbá iaz egyetemes gyűlés, hogy a napirend 'megváltoztatásával a holnapi napon mindenekelőtt az elnökség számoljon be a miniszterhez küldött depntáció által elért eredményekről és azután tárgyalja a nagygyűlés a további teendőket. Ispáméncs -Sándor, Velinszky László és Barabás István fölszólailása után Kocsán Károly azt az indítványt tette, hogy mondja ki ma, az egyetemes gyűlés, hogy a kormánytól és ettől a parlamenttől nem kér semmit. Kocsán indítványát óriási lárma fogadta. — Nem politizálunk! Ez nem politika! A püspököktől nem kérhetünk! — hallatszottak a fölkiáltások. Balogh Károly, Bödőné Trinksz Paula (Szegedről), Glücklich Vilma és mások fölszólalásai után az egyetemes gyűlés óriási lelkesedéssel elfogadta Vinkőczy Károly indítványát. Moussong Géza elnök erre kijelentette, hogy ő szivesen vállalja a vezetést, de csak a törvényes formák megtartásával és épen ezért rögtön érintkezésbe fog lépni a főkapitánysággal és iá mimisztérram elé vailó föivonulásna megkéri az engedelmet. Addigra a tanácskozást fölfüggeszti. (El a minisztériumba!) Moussong Géza telefonon érintkezésbe lépett Markovics Imre dr rendőrkapitányhelyettessel és engedelmet kért tőle a fölvonulásra. A főkapitányhelyettes a kért engedelmet megadta, azzal a kikötéssel, hogy a tanítók zárt négyes sorokban az Andrássy-uton, Teréz-köruton és Podmaniczky-atcán át mennek a minisztériumhoz; Moussong Géza elnök megnyitva a gyűlést, viharos éljenzés közepette jelentette be ezt az engedelmet és még egyszer figyelmeztette a tauitósá'got, bogy a magyar tanítók intelligenciájához méltóan, teljes rendben vonuljanak a miniszter elé. A nagygyűlés tagjai ezután fölvonultak a minisztérium hold-utcai épülete elé. (A miniszternél.) A tanítók mintegy háromezren a kultuszminisztérium elé vonultak fél egy órakor négyes sorokban és mig a hosszú menet a minisztérium előtt elvonult, Moussong Géza igazgató vezetésével mintegy ötven tagu küldöttség jelent meg Zichy János grófnál és az államtitkároknál, akik együttesen fogadták őket. A küldöttség szónoka Moussong Géza előadta, hogy a mai kongresszus méltóságteljesen folyt le és nagyarányú munkát végzett, amelyet határozati javaslat alakjában fognak beterjeszteni holnap a minisztériumnak. Kéri a minisztert,' vegye figyelembe ezt a munkát, a mely a tanítók sérelmeit sorolja föl és kérelmeit, vágyait adja elő", vegye tekintetbe annál a törvényjavaslatnál, amely most van készülőben és amely a tanítók helyzetén javítani kiván: Hálásan köszönte meg, hogy a miniszter módot és alkalmat nyújtott a tanítóságnak, hogy személyesen adhassa elő kérelmét, egyszersmind megköszönte azt a jóindulatot, a mellyel eddig viseltetett a tanítóság iránt. Zichy János gróf kultuszminiszter válaszában kijelentette, hogy a benyújtandó határozati javaslatot tanűlm'áiiy tárgyává fogja tenni, hogy megismerje a kongresszus kívánságait és kéréseit. De kijelenti, hogy az a munka, amelyre a tahitóság érdekében vállalkozott, igen nagy, sok hieggondólást, megfontolást, körültekintést igényel és épen ezért egyszerre megcsinálni nem lehet. Ö a tanítóság érdekét mindig szivén viselte és most is nemcsak szóval, de tettel is segítségül re siet. Hosszú tanácskozásokat folytat a pénzügyminiszterrel, hogy ezt a kérdést, amely most szőnyegen fekszik, a tanítóság kívánságainak tekintet bevétel ével oldhassa meg. O nagyon jól ismeri a tanítók viszonyait, inért maga is iskölafentartó, igen gyakran érintkezik a tanítókkal, ismeri azoknak családjait és tudja, mennyit kell nekik dolgosniok és milyen nehezen nevelik gyermekeiket. Kéri, bízzanak meg benne, támogassák őt méltóságteljes magatartással, hogy azt a nehéz munkát, amelyet meg kell oldani, meg is oldhassa. Megígérte, hogy a határozati javaslatot megfontolás tárgyúvá fogja tenni. Mindenesetre óhajtja, hogy ha a magyar törvényhozás szeptemberben megkezdi működését, a tanítóság fizetésrendezé.sóre vonatkozó törvényjavaslatot haladék nélkül tárgyalhassa s reméli, hogy ez a törvényjavaslat meg fogja nyugtatni a magyar tanítóságot.