Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-14 / 161. szám

14 DEEMAGYARORSZÁG 1912 julius 13. Jiszi katonákhoz. A török politikusoknak is könnyű azt hirdetni, hogy „a' háború tortson addig, amig csak egy mozlim van a világon". De azok nevében, aikik már meghaltak és akik ezután fognak elesni,, — a japán halott-lista sir és üvölt békéért, a háború beszüntetéséért oda, ahol a béketárgyalásokat farizeus egykedvűséggel folytatják. Azok nevében, akiknek jo^guk van élni, akik egyébre is születtek, minthogy részei legyenek egy nagy számnak, amely valamelyik csatavesztés kárát hirdeti, — a portarturi számok kiabálnak: „Békét! Békét!" i— . ' = ' ' : Minden rendben a királygyakorlatokra. — A trónörökös utja. — (Saját tudósítónktól.) Csanádvármegyében most valami sajátságos izgalom uralkodik a kedélyeken. Királygyakorlatok! Ez a szó hangzik mindenfelé. A készülődéseknek és természetesen ezzel az érdeklődésnek is a középpontja ma Mezőhegyes. Itt lesz a főhadiszállás. Máris szokatjan élénkség uralkodik ebben a csodálatosan bájos, villaszerüen épített községben, amelynek megszokott csendjét most buíorszállitó kocsik, lóháton vágtató katonatisztek, tüsz. kölő, zugó, trombitáló automobilok zaja váltotta fel. A kincstári jószágigazgatóság magánlakását máris teljesen kiürítették. Ez lesz Ferenc Ferdinándnak, Magyarország trónörökösének hadi szállása a hadgyakorlatok egész fartama alatt. Rajta kivül még három királyi herceg fog részt venni a rendkívüli méretek, ben készülő hadijátékokon, akiknek szállásait a trónörökös lakásához közel, a Központi szállóval szemben levő szép emeletes épületben rendezik be. nyilvános hely. Nos tehát, én sem tettem egyebet, mint a Háromcsőrü 'kacsabel i urak. Süt, én nem is politizáltam, csak politikai szamárságokról irtam. — Van még valami mondanivalója? — Van. Kérem á felmentésemet, mert sietnem kell a „Kékszakállú lierceg"főpróbájára. Erre Csaló helyettes ügyész kezdett beszélni. Azt mondta a liojszra álló orra alól, hogy a vádat Je® tartja, s kéri a megbüntetésemet. Súlyosbító körülménynek kéri tekinteni a bírósággal szemben tanúsított viseletemet. Na megállj Csáló — gondoltam magamban — megállj te áruló barát, majd hojszra görbítem én a nyakadat is. Majd kikuplézlak én. A bíróság előbb visszavonult, majd ismét visszajött s kimondta a szentenciát. Elitéltetik harminc forint pénzbirságra és két napi fogházra. Nem akartam hinni ia füleimnek. Megrökönyödtem és tetőtől-talpig át voltam ijedve. A bírák köszönés nélkül hagytak a faképnél s én minit valami nagy bűnös osontam ki ia teremből. Fogságomat, az ítélet szerint a következő napon kellett megkezdenem. Azt hihetné az ember, hogy egész éjjel öklelő bivalybikákkal álmodtam. Jó is lett volna. Azt álmodtam, hogy vasra verve — a mellemen bádog numerussal — lefotografáltak, aztán siralomházba tettek s megkérdezték az utolsó . kívánságomat, mire én azt. feleltem, hogy I szeretném elénekelni még egyszer a „Korue- | A főhercegeken kivül még mintegy busz tábornok részére gondoskodnak szállásokról és az egész idő alatt jelen lesz Serényi Béla gróf, földmivelésügyi miniszter is, aki a magas vendégekkel szemben a szívélyes és előzékeny házigazda szerepét vállalta el. A vasúti állomástól a községbe vezető fasor és a házak mögött elterülő téren negyven udvari és katonai automobil részére rendeznek be egy hatalmas garaget, amely a modern gépkocsikhoz szükséges minden néven nevezendő készlettel pazarul van felszerelve. A legénység részére ugy Mezőhegyesen, mint valamennyi községben, amelyeket a hadgyakorlatok érdekelnek, máris minden lehető szükségletről jó eleve történik gondoskodás, nehogy a fényes hadijáték lefolyására csak a legcsekélyebb körülmény is zavarólag hathasson. Lépést tartanak a hadi készületekkel a különböző közigazgatási intézkedések is. Hervay István, Csanádvármegye alispánja és Petrovits Mihály a battonyai járás főszolgabirája, akik a gyakorlatok idején öt napon keresztül szintén Mezőhegyesen fognak tartózkodni — vállvetve buzgólkodnak azon, hogy katonáék útjába semmi akadály se gördüljön. Az alispán rendeletileg intézkedett, hogy a királygyakorlatok által érdekelt községeknél a törvényhatósági, a községi közdűlő és' a vicinális utakon az összes hidakat és áteresztőket a makói államépitészeti hivatal mérnökei vizsgálják meg és az összes hibás vagy elromlott alkatrészeket kifogástalan, uj és a legnagyobb teherbíró képességgel rendelkező alkatrésszel cseréljék fel. Ilyen javítások alá esnek a battonyai törvényhatósági, a tornyai közdűlő és a battonya—-tótkomlósi vicinális közúton levő hidak és áteresztők. A munkálatok teljesítésének ellenőrzésével Petrovits Mihály főszolgabíró, mint a battonyai járási uti-bizottság elnöke van megbízva, aki saját hatáskörében is minden lehetőt megtesz a villeli harangokat". Megengedték. S én álmomba® énekeltem: Amig utaztam Sobsem haboztam Én semmi roszban Bim-bam, bim-bam De megjővén Nosza-® osza szóljon Viga® a harang Feleseléssel Törvénykezéssel Bim-bam, bim-bam LánccsörgeÜ'éssel Élek én. Nosza-mosza csörögjön Vigan a vaslánc Szegény boldogult feleségem felrázott. • — Mi bajod apa? — Semmi, semmi — feleltem én — azt állmod tam, hogy az angyalok menybe vittek s ott egy jól szervezett társulattal koncertet rendeztünk. Elég az, hogy mindjárt ebéd után jelentkeztem a „Fortunában" s kijelentettem, hogy le akarom ülni a büntetésemet. A börtönőr gyanakvó megvetéssel mért végig s igy szólt: — Várjon. — Meddig várjak? I — Semeddig Gyiijön velem. | Aztán Csaló ügyészhelyetteshez vitt, akit rend és közbiztonság szempontjából. Igy töb bek kőzött intézkedett az iránt, hogy a kutak vize alapos vizsgálatnak vettessék alá, a községi állategészségügyi szolgálat hatékonyabbá tétessék és e kettős cél elérésére a kisegítő orvosok és állatorvosok egész légióiát mozgósították. Rendkívül érdekesek azok a hatások, amelyeket a királygyakorlatoknak hive a járás kereskedelmi és ipari életére gyakorolnak már jó eleve. Érdekesek, de egyúttal elszomorítóak is, mert az önzés, kapzsiság és haszonlesés visszataszító, képe tűnik elő. Igy a vendéglősök, mészárosok, i p a rosok és főleg a piaci árusok már kartell-mozgalmat indítottak, hogy áruika t minél magasabb haszonnal értékesíthessék. E mozgalmat azonban — szerencsére — kedvezőtlenül befolyásolja két lényeges körülmény. Az egyik az, hogy a hatóságok minden rendelkezésükre álló eszközt felhas ználnak arra nézve, hogy a készülő drágaságot ellensúlyozzák és igy, habár teljesen nem is áll módjukban az áremelkedés meggátlása, de legalább a túlzásig menő ipari uzsorától megtudják majd védeni a polgárokat. A másik a hadvezetőségnek egy rendkivü bölcs intézkedése, amely szerint a tényleges hadi állapothoz hasonlóan a csapatok után terelik majd az élelemre szánt marhaállományt és ezzel gyökerében vágják el a mészárosok tulköveteléseit. Nem kevesebb érdekességgel bir az sem, hogy miután a szigorú belépési tilalom köztudomásúvá lett, amellyel a hadgyakorlatok szinterét alkalmatlan elemek betolakodásától akarják megvédeni, tömegesen hozza a posta a főszolgabírói hivatalba a különböző kérvényeket, amelyekben fényképek készítésére, fényképek, levelezőlapok és képek árusítására kérnek egyesek engedélyi a gyakorlatok szinterén. Természetes, hogy e kérvények erős administrationál rostáláson mennek át. Ezek előzik meg Csanádban a királygyakornem is üdvözöltem, s ugy tettem, miutha sohasem ismertem volna, valami „jelentem alásarí'-féle beszélgetés után visszamentünk a folyósora, ahol megmérték a magasságomat. A (figyelem jól esett s neki bátorodva arra kértem a börtönőrt, hogy mérje meS a nehézségemet is, mert igen szeretném tudni, hogy hány kilót fogytam Abbáziában. A börtönőr nem is felelt, hanem elkezdett a zsebeimben kotorászni. — Mit akar, kérdeztem. — Semmit, felett a börtönőr. — Semmit? Hát akkor miért kotorászott a zsebeimben? — Hogy nincs-e nála. fegyver, vagy kés, vagy valami bicska, amivel magát megölje. Adja ide rögtön, a tárcájával együtt. — Tessék, itt a tárcám- Bernit van egy néhány darab Itizes bankó, nem tudom hány, mert a pénzemet soha sem szoktam megszámlálni. — Ne tessék olyan sokat povedálni, hanem gyűj jön velem. —- Hova? kérdem némi remény nyel. — Hova?! Hát nem ma akarja megkezdeni a negyvennyolc óráját? — Hja?! Vagy ugy?! A büntetésemet? Hát persze, liogy szeretném, ha túlesném rajta. — Hát gyűj jön velem. — Hová? — A dutyiba. Oda fogom tenni, ahol VerIiovay ült, meg az öreg Miletfcs Szvetozár, ;a szerb izgató, aki csak tegnap szabadult ki tőlünk.