Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-13 / 160. szám

1912 lil. évfolyam, 160. szam Szombat, julius 13 AGYARORSZAG tSzponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, ess Korona-utca 15. szám czu aíspesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., erx Városház-utca 3. szám cd ELŐFIZETESI AR SZEGEDEN egész évre . R 24'— féléyre . . . R 12'— negyedévre . R 6'— egy hónapra 8 2*— Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKÉN: egész évre , R 28'— félévre . . . R 14'— negyedévre . R V— egy hónapra R 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. V TELEFON-SZAM: Szerkesztéses 305 az, n,adóhivatal 83* Interurbán 305 i Budapesti szerkeszíősea telefon-száma 128—12 Rosszhiszemű ellenzék. Mulatságos látványt nyújt mostanában az ellenzéki sajtó vergődése. Néhány napja a bécsi újságokban felbukkant a hire, hogy a közös hadügyminiszter ne­gyedmilliárdot kér közösügyi felszerelés­re. A magyar ellenzéki lapok perverz kéj­jel kaptáik fel a bécsi híradást. Befejezett ténynek vették, hogy a magyar kormány honorálni fogja a követelést. Nyilván a koaliciós tapasztalásaik nyomán indultak. Kapva-ikaptak a vélt alkalmon, hogy ujabb méreganyaggal telítsék a politikát, „íme, most láthatja az ország, mire való volt letörni az ellenzék obstrukcióját. A kormányt és a többséget a bécsi követe­lések könnyebb kiszolgálásának reménye vezette." Azt hitték, hogy elmennek a ravaszság, és előrelátás végső határáig, ha eleve szá­molnak azzal az eshetőséggel is, hogy a magyar kormány csak részben találja ho­norálni a hadügyminiszter követeléseit.' Es már jó előre hadakoztak ez ellen a megoldás ellen is ós félvonultatták ellene az argumentumokat. „A hadügyminiszter azért kért többet, hogy megkapja a keve­sebbet. De akármennyit koncedál is a ma­gyar kormány, az elvileg egészein egyre megy, mert ha a hadügyminiszter uj kö­veteléseit csak részben is kielégíti, már ezzel felborultak a Schönaichhal kötött megállapodások, fmelyekben a hadügyi ki­adások kereteit iöft esztendőre fiksziroz­ták." És másképen történt. Bekövetkezett az, amit a koaliciós tapasztalatok után elin­dult ellenzék kizártnak tartott. A hadügy­miniszter követeléseiből semmi sem ment teljesedésbe. A kétnapos bécsi JÍÖZÖS mi­niszteri konferenciáról kiadott kommüniké diszkrétebb fogalmazása szerint: az 1913­ik évi hadügyi és tengerészeti előirányzat a két utolsó esztendő előirányzatának ke­retei között fog mozogni. . Erre az urak nem számítottak. Teljesen elveszítették a contenance-ukat. Ahoz nincs lelkük, hogy becsületes és lovagias őszinteséggel bevallják olvasóiknak, hogy a magyar kormány általuk nem várt szi- | lárdsággal megóvta az ország gazdasági j érdekeit és pénzügyi erőnket meghaladó, követelések honorálása ,elől ridegen elzár­kózott. Ö nem, erre a, mi pártos és elva­kult ellenzéki sajtónkat ,nem viszi rá lelke!, E helyett kertelnek, gyanúsítanak, min­denféle rejtett célzatokat imputálnak, csak hogy valamiképen az ország szemében a, Lukács-kormány hazafias és szilárd ma­gatartását elhomályosítsák. Egyes ellenzéki hirlapok meg épen olyan fanasztikus feltevéseket vetnek ol­vasóik elé, hogy mulatság lenne olvasni, ezeket a fantazmagóriákat, ha célzatuk nem volna olyan szörnyen rosszhiszemű. A Pesti Hírlap cikkére célzuink, melynek szerzője igy kiált fel: Micsoda furfangos, taktika működhetik itt, amely előre ki­osztja a győzőnek és legyőzöttnek szere­peit, .ahogyan az néha hadgyakorlati ma­nővereinkben is megtörténik. Bezzeg, ha történetesen a magyar miniszterelnöknek jutott volna a legyőzött szerepe, akkor, talán laptársunk kevésbé lett volna haj­landó ezt a szerepet ártatlan harcjáték­nak minősíteni! Több helyütt találkozunk az első dread­noughtok históriáinak felelevenítésével. Ez koaliciós emlék. Az első dreadnoughtok építése olyképen történt, hogy a hajókat, a hadvezetőség a delegációk tudtán kivül megrendelte s utóbb a prezentált számlát az országos bizottságok kiegyenlítették. Vájjon nem lesz-e igy ez .alkalommal is? — aggodalmaskodnak a baloldalon. Nos hát mindenekelőtt is a dreadnough­tok előzetes megrendelése aligha történhe­tett olyan suttyomban, hogy a koaliciós kormány arról ,ne tudott volna. Bajosan akad ember, aki elhigyje, hogy a magyar kormány tűrése hiján ilyen rizkáns ;vál­lalkozásba belement volna a magánipar vagy akár csak a .haditengerészet pa­rancsnoka. Különben akkoriban mindenki tudott. Aristophanes a szerelemről. — Részlet a »Lakomából«. — ... Én biz másként gondolkodom a szere­lemről, — mondta azután Aristophanes — mint akár Euryxímachos, akár Pausanias. Nekein ugyanis ugy tűnik fel, hogy az em­berek micsenek tudatában Eros igazi erejé­nek. Mert iha tudatában lennének, a legdi­esőibb szentségeket és oltárokat állítanák neki, a legnagyobb áldozatokat adnák néki és nem ugy volna, mint most, mikor semmi sem történik érte, holott sok történhetne. Mert ő a legemberszeretőhb minden istenek között és segítője, orvosa az embereknek ab­ban, amelyből az emberi nemre a legnagyobb boldogság származik. Én hát megkísérlem föltárni előttetek az ő erejét, aztán a többi­ekben legyetek ti a tanitók. lElőtbb azonban ismernetek kéli az emberi természetet és vál-' tozásait. Tudniillik, a mi bajdani természe­tünk nem olyan volt, mint most, hanem egész másféle. Mert először is akkor még három­féle fajta ember volt s nem ugy, mint most, esak kettő, férfi és nő — hanem -egy har­madik is, amely közösséget tartott miindkettő­vél; a neve még ránk maradt, rnig ő maga eltűnt. Férfi-asszonynak hívják, mert alakja és alkata e kettőből van összetéve, a férfias­hói és nőiből; bár ma osak gyalázó értelem­ben használjuk a férfi-asszony nevét. Továb­bá minden eml>er alakja egészen kerek volt, "gy, hogy a hát és mell kört formált. Négy 'keze volt mindenkinek, négy lába, a körkő­rös nyakon két ábrázata, amelyek hasonlók voltak és a. két egymással szembenéző ábrá­zatuak közös feje volt, négy füllel, testén is volt férfi és nő, amint azt mindenki elkép­zelheti. Egyenesein járt, mint mi, amerre akart, de nyolc-kéz-lábon körbe is tudott fut­ni, még pedig nagyon gyorsan. Azért volt há­romféle ember, mert a férfi a nap szülötte, az asszony a földé, a férfi-asszony pedig a holdé, amelynek mindkettőben része van. És azért voltak kerekek ós azért tudtak kör­ben is futni, hogy létrehozóikhoz, a naphoz, földhöz, holdhoz hasonlatosak legyenek. Ha­talmasak voltak erőben ós akaratban és amit Honieros Ephialtesről és Otosról énekel, hogy t. i. utat akartaik építeni az égiig és az istene­ket megtámadni, azt róluk értette. Zeus és ia többi istenek tanácskoztak tehát, liogy mit tegyenek, ele nem tudtak semmit sem tenni, inert nem lehetett megölni őket és lemennydörögve, mint a gigászokat, egész nemzetségüket kiirtani, mert ezáltal elestek volna az istenek az emberek tiszteletétől és áldozataitól, de további hataloiaskodásukat sem lehetett tűrni. Nagy fáradtsággal ezt eszelte ki Zeus és szólott: „Azt hiszem, csak egy .mód van arra, liogy emberék is marad­janak ós a féktelenkedéselknek is vége legyen, t. i. gyengébbé kell tenni őket. Mert most én mindegyiket .ketté akarom vágatni, igy egy­részt gyengébbek, másrészt hasznosabbak lesznek, mert megszaporodnak. Ezután is jár­janak egyenesen és két lábon, de ha tovább is arcátlankodnak és nem hagynak békén, hát újra ketté vágom őket, járjanak aztán féllábon." Ezt mondván, kettévágta az embereket, mint a gyümölcsöt kettévágjuk, vagy mint a tojást kettévágjuk egy hajszállal. Miután kettévágta őket, megparancsolta Apollónak, hogy ábrázatadkat és fél nyakaikat fordítsa egymás .felé, liogy kettévágottságukat látván, erkölcsösöbbek legyenek; egyben megparan­csolta Apollónak, bogy gyógyítsa meg őket. Ez hát rendbe hozta az ábrázatot, bőrt bú­zott arra, amit ma hasnak nevezünk s mint mi a zacskók száját, összehúzta ő Is a .bőrt, megkötötte a has közepén, amit ma köldök­nek nevezünk; a test többi ráncait pedig olyan szerszámmal simította el, amilyennel a suszterek simítják a Ijőrt. Miután a testet kettévágták, mindegyik rósz vágyódott a másik után, megkeresték egymást, az egyesülés vágyaiban összeölel­keztek és éhen haltaik, mert egymás nélkül semmit sem akartak' tenni. Ha az egyik rósz meghalt, és a másik megmaradt, hát ez ujat keresett, átölelte, akár férfi volt, akár ollyan, amit ma nőnek nevezünk. Igy persze tönkre mentek. Zeus végre megkönyörült rajtuk, megadta nékik a képességet az utódok nein­zésére, mert azelőtt ugy szaporodtak az embe­rek, mint a halak. Igy aztán ha férfi ölelke­zett nővel, utódok származtak, ha férfival, ugy egyesülésükből csak kielégülés szárma­zott s aztán megnyugodva, dolguk után lát­hattak, ami az élet fentartásá'hoz szükséges. Ez idő óta van szerelen) az eml>erek között,

Next

/
Thumbnails
Contents