Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-11 / 158. szám

6 — A póttartalékosok kiválasztása. A (véderőről szóló törvény 37. szakasza szerint az évi uj-ancszüksóglet fedezése után fenma­radó újoncok békeidején mint fölösszámnak, a póttartalékba helyeztetnék át. A fölösszá­mnak kiválasztását, elsősorban la családfen­tartás, azután <a mezőgazdaság, vagy iinás ikereset, vagy a. hivatásszerű polgári kikép­zés szempontjából, !a méltánylásra való érde­messég -foka szerint vegyes bizottságok foga­natosítják, meilynek szervezetét és működé­sét rendelet szabályozza. Ezeket la vegyes bizottságokat a már megállapított rendelet­tervezet szerint az egyes kiegészítési terüle­tek székhelyén szervezik s működési idejük minden év november havában lesz. A bi­zottságnak elöinke az illető Ikiegészitééi ke­rület területéhez kiegészítési szempontból tartozó egyik törvényhatóságnak első tiszt­viselője, többi polgári tagjai pedig a kiegé­szítési kerület székhelyén székelő sorozó já­rási tisztviselő, továbbá az illető kiegészítési területhez tartozó valamely más -sorozójárás tisztviselője tesznek. A bizottságnak ezt a bá­rom polgári tagját a honvédelmi miniszter nevezi ki, k|i is ezt a. kinevezést különösen arra való tekintettel, hogy ugyanazon kiegé­szítési területhez több törvényhatóság is tartozik, valamint figyelemmel arra is, hogy ugyanazon kiegészítési kerület székhelye két sorozójárásli tisztviselőnek is lehet székhelye, évenkint változva eszközli. Abból a célhói tehát, hogy a bizottságok akadály nélkül szervezhetők tegyenek, okvetlenül szüksé­gesnek tartja a honvédelmi miniszter azt, hogy a vezetése alatt álló minisztériumban pontos nyilvántartás vezettessék az összes törvényhatósági első tisztviselőkről, vaia* mint a sorozó járásti főszolgabirákkal 'leg­alább egyenlő állásban levő városi tisztvise­lőkről. Ennek a nyilván tartásnak megszer­keszti! etése céljából a miniszter most felhívja Szeged törvényhatóságát, hogy az emiitett tisztviselők nevét, állását (cíimét) ós szolgá­lati beosztását hozzá legkésőbb nyolc nap alatt okvetlenül jelentse be. — Tisza a vizsgálóbírónál. Tisza István gróf, a képviselőház elnöke vasárnap délelőtt jelent meg Szlavek vizsgálóbírónál, ahol Ko­vács Gyula ügyében kihallgatták. Vallomá­sáról egyes lapok különböző részleteket kö­zölték, melyékre vonatkozóan a Budapesti Tudósító ma délelőtt iá következő táviratot kapta: „Geszt, julius 10. Kovács ügyében tett vallomásomról megjelent közlemények ten­denciózus valótlanságok. Tisza István." — Kikiáltották a portugál királyságot. Lisszabonból jelentik: Nyolcszáz momarkis'ta, köztük sok lelkész Cabeinirosban újból kiki­ált ott a a királyságot. A felkelők jól' fél vau­nak fegyverkezve. A kormány gyalogságot és' nehéz tüzérséget küld ki ellenük és az esetre, ka a felkelők niem adják meg magukat, horn­báztyiimá fogja a várost. A hivatalos lap mai száma, rendeletet közöl, mely az összes fegy­vernemből, az 1911. évfolyamhoz tartozó tar­talékosokat fegyverbe pzálitja. A kormány a legerélyelsehben lép föl, liogy ai zendiilést még csirájában elfojtsa. Chavez környékén negy­ven rojálfis^a hálttestét s egy ágyút találtak. — Életmentő szegedi táblabíró. Polczner Erős szegedi városi mérnök a csónakázó egyesület részére érkezett s kii ff-csónakot ked­den délután kiakarta próbálni. A közúti liid pillérei mellett levő mély örvényjárás fölbo­ritotta a Skiffet és a viz a mérnököt is magá­val sodorta. A segélykiáltásaira aztán Orosz Pál táblaíbiró csónakon a fuldokló mérnök segítségére siietett ós kimentette veszedelmes helyzetéből. Polczner Erősnek az ijedtségen kivül más baja nem esett. — Lázadás az orosz tengerészetbes. Sziebasztopolban a haditengerészeti matrózok fellázadtak. A kormány megtiltotta, hogy a zend ülésről a lapok részleteket közöljenek. — Arató-ünnep Szegeden. A Szegedi Gaz­dasági Egyesület messze vidékeken hires arató-ünnepét az idén augusztus 11-én tartja meg. Az ünnepen ötven szorgalmas aratómoin­l ir.LMAUY '"Opí>ZAU kás kap jutalmat. A díszközgyűlést Pap Ist­ván beszéde fogja megnyitni. Az ünnepi szó­noklatot Bokor Pál mondja el. A záróbeszédet Magyar Péter tartja. Az ünnepség után gazdag ebéd lesz, amelyen az aratóinunkásokat a gaz­dák vendégül látják asztaluknál. — A bűzös Stefánia-sétány. Már unos-un­talan irtunk arról, hogy a Stefánia-sétányon lehetetlen a tartózkodás. Ez a -liget a. város egyetlen üdülőhelye, a hatóság pedig érthetet­len okból bojkottálja. A sétáló közönség por­bafuMad, bűz, piszok mindenütt. A sétány kö­zepén van valami, ami eredetileg szökők-ut­n-ak készült. Onnan azonban bizony meg nem szökik a viz, hanem belezöldül és belesárgul a medencébe. Minden piszkot a „szökőkut"-ba hajítanak. A hatóság általában a legprimití­vebb gondosságot is elmulasztja a Stefánia­sétány épségben tartására. Napról-napra meg­ujul a panasz, hogy a Stefánia-sétányon már tűrhetetlen a tartózkodás. A hatóság pedig tü­relmesen hallgatja a panaszokat. — egészen őszig. Akkor már senkinek nem lesz majd pa­nasza, Ez a taktika méltóan beilleszkedik a 'közérdekű ügyek szokásos elintézésébe. — Éjjeli menedékhely a Szentháromság­utcában. A Szentháromság-utca elején, annak kifelé menve, baloldalán fekvő ikeritetien, járdanólküli, [könnyen gyuil-ó, 'korhadt fa­anyaggal teleli ord ott, csavargóiknak éjjeli szállásul kiválóan alkalmas, rozoga 'bódékkal beépitett telek állapota, immár Iközmegbot­ránkozás tárgyát képezi. Ezért Lázár György dr polgármester most. a tanács figyelmét sür­gős intézkedés végett közrendészeti és közbiz­tonsági szempontokból, de azért is felhívja, mert a közelgő bavibucsu alkalmával idese­reglő idegenek az ottani állapotokat ia város rovására bizonyára elítélik. — Az olasz szociálisták. A Stefani-ügy­nökség jelenti Reggio nel Emiliából: Az itt ülésező szociálista kongresszus a forradalmi csoport által benyújtott határozati javasla­tot fogadott el, imely kimondja Bissolati, Cabrini, Bononi és Podrecca képviselőknek a pártból való kizárását, mert magatartásuk ós viselkedésűk ellenkezik a szociálizmus ta­nításával és hagyományaival. Különösen a nevezetteknek iaz olasz király elleni merény­letét és a háború kitörése alkalmával' tanu­sitertt magatartását itéli el a határozat. — Az ntolsó divat-ragyogás. Parisból irja levelezőnk: Az utolsó lóversenynap. Még két hétig el-elsétálnak a drága, szép nők a Boisba, aztán következik a nyaralás s Páris csak az őszszel kapja vissza legszebb látnivalóit. Most nemcsak a gyepen finishelnek, de a tribünön is. Ott a Grand prix sorsa dől el, de itt súlyo­sabb kérdés: ki a divat királynője? S valami, pompás raffinéria teszi ragyogóvá ezt a finisht. A szinek közül most is a fehér és fekete ural­kodik, de a formákból kiérződik már az ősz di­vatja. Selyem, csipke, tüll, lenge himzések, csupa nyár, forróság és ezeket a légies, könnyű holmikat ugy szabják, kombinálják, mintha hűvös szél fújna már a -Szajna .felől és a Bois sétányait sok-sok hervadt levél boritaná . . . És a Boisban kalap nélkül sétálnak a hölgyek. Világos musszlin, hímzett batti-szt, fekete sze­gélyű chennisettek, áttetsző, selymes, fehér ha­risnyák, fehér cipők virágoznak a sétányokon s a férfiak sötétkék kabátja, fehér gamasnija, fehér nadrágja, pompás háttér ennek a kedves dekorációnak. Délelőtt tizenegy és tizenkettő között ilyen a Bois. Délután újra kivonul a „hauté .volé", a nők most már fekete szalma­kalapban, harangalakn ernyőkkel, fényes se­lyemruhákban, sok fagylaltozó liölgy hím­zett batt.isztban, szellős musszlinben látja a nyári divat koronáját. És este ... A város körül levő ligetekben, sétatereken megelevenül az élet. Látásból legtöbbje ismeri már egy­mást s ez a sztik társaság (szigorú [kritikusa egymásnak. Az urak amerikai mintára szmo­kingban és fehér szalmakalapban jelennek meg. A hölgyek fehér tüllruliákban, -selyem­mu-sszlinben. Fekete szalmakalapokat viselnek rózsaszín niuszlin-diszitéssel. Virágdísz csak széles karimájú, fekete tüllel di-szitett kala­pokon van. A virágok közül is csak rózsa disz­1912 julius 1L lik a kalapokon. Az ősz azonban itt is előre­veti árnyékát. Széles saőrmesávok ékelődnek a lenge tüll és muszlin közé. Ezzel a divat-reper­, toirral vonul a. párisi a tengeri fürdőkre, \ nagy szabók pedig mosolyognak. Ez a szezon a maga sok formájával, változatosságával üz­letnek seni volt rossz. — Borzalmas bányarobbanások. A bánya­szerencsétlenségek hazájában, Angliában is szinte páratlan az a rettenetes katasztrófa mely Wales északi bányavidékén történt Kora reggel, alig hogy megkezdték a munkát a nappal dolgozó bányászok, két hatalmas rob­banás reszkettette meg a levegőt. A delabyi kőszénbánya egyik aknájában robbantás köz­ben történt a szerencsétlenség, melyet még fo­kozott az, hogy délután, a mentési munkála­tok közben, három ujabb raibbanás törfént. Hivatalosan hetvenötnek mondják a halottak számát, de valószínű, hogy azokkal együtt, kik a mentés közben jártak szerencsétlenül, SOK­kal több az aidozatok száma. Eddig hatvan­négy rettenetesen megcsonkított holttestet hoz­tak napvilágra. A kormány egyik bánya főfel­ügyelője, Pickering és két felügyelő, valamint a bánya üzemvezetője szintén az áldozatok kö­zött van. A7. angol királyi pár, mely már kora délután megjelent a szerencsétlenség színhe­lyén, meleg hangon megdicsérte a mentesnel életüket kockáztató bányászokat és megígérte, hogy gondoskodni fog az áldozatok hátramara­dottjairól. Delabyből éjfél után érkezett liirek szerint a halottak száma hetvenöt, akik közül hatvankilencet már kiástak a romok közül. Megmenekült bányászok beszélik, hogy a sze­rencsétlenség* pillanatában hirtelen hatalmas dörrenést hallottak és mikor előre akartak ro­hanni, lángok csaptak fel előttük, ugy hogy alig menekülhettek. Csak azok mentették meg életüket, akik idejekorán egy mellékfolyosóra menekültek, ahol égési sebek árán szabadultak a haláltól. Délután öt. órakor egy negyven- öt­ven főből álló mentőcsapat nyomult a tárnába, mikor hirtelen egy vásik robbanás történt, a mely több bányászt darabokra tépett, másokat súlyosan összeégetett. Több -holttestet olyan helyzetben találtak, hogy kezüket a szemük elé tartották, mintha valami vakitó világosság elől akarnák védelmezni. A hősies életmentők első csapatából huszonegyen lelték halálukat a tárnában. Egy tömegben hevertek a holttes­tek, középen az összezúzott mentőkészülékek... — A monoklis urlovas szerencsétlensége. Neimams báró, a népszerű urlovas, akinek az a nevezetessége, hogy monoklival lovagol, a siófoki lóversenyen Papsajt nevű lováról oly szerencsétlenül bukott He, hogy súlyos agyrázkódással szállították az ottani kórház­ba. Az agyrázkódáson kivül is súlyos sebesü­lést szenvedett, -mert eltörött monoklija a j-öbb arcát összevagdalta.. N-eimans báró nem egyszer futtatott és nyert szegedi lóverse­nyen is. — Astorné kérői. A párisi „Gil Blas" leg­utóbbi száma egy pletykát közöl, amely a Titaniic katasztrófájában elveszett Astor w­r-edes özvegyével foglalkozik. A -dolog egy kicsit kalandos, egy kicsit vaskos, mintha nem is Parisban, -de egyenesen -a. newy-orki ötödik avenuen -találták volna ki. El-lenben ugy van feltálalva,, mintha inem egészen ha­zugság volna. A G)1 Blas értesülése szerint ugyanis Astornénak kérői vannak. Szám szerint hárman. Még pedig vérbeli párisi g-avalérok. Az egyik -egy elegáns, fiata-l, uj-abbkori arisztokrata; la -másik egy valódi, jtizenlhároimpróhás Ikókvórii francia ur, akii­nek családfája, a -történelmi korok távoli kö­débe nyúlik vissza. A harmadik végre egy­szerű polgári származású ember, -de ragyogó talentum, aki eszével -a legmagasabb körökbe küzdötte föl magát. Hires ügyvéd, sőt költő! Ez a bárom ur egy klub kötelékébe tartozik és legutóbb arról beszélgettek, hogy milyen jó üzlet lenne a sók-millióju Astornét fele­ségül vennli. A gondolatot mind a hárman zseniálisnak találták és elhatározták, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents