Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-05 / 129. szám

6 DELMAQYARORSZÁé Í912 juniius g. Kun József a ravatalon. (Saját tudósitónktól.) A fájdalom, amit Kun József halálhíre után első pillanatban éreztünk, föl frissült erővel nyűgöz le bennünket: a költő ravatalon ifekszük. Az örök elmúlás fekete drapériája burkolja be a szobát, amelyben olyan csodaszép álmokat álmodott a költő. A négy fal, amely között sok-sok apró, izzó életet alkotott, mos/t őrt áll a koporsónál. Fájdalmas csöndesség hullott a ravatalra, amelyből nem láthatók már a messzi kék hegyek . . . Elnémult a költő, kezéből kihullott a lant. iA meghökkenés sápadt szint rak az arcunkra. A ravatalnál érezzük Kun Józsefet, a költő nagyságát. Vigasztalan fölébredés...* Amig itt járt közöttünk, becsültük és tisztelteltük és el is ismertük, de nem tudtuk a maga valóságában, hogy ki ő. Járt-kelt közöttünk, de sohasem volt .rikoltozó a hangja, nem lármázott föl senkit. Az alkotásaiba öntötte minden erejét és tudását, az alkotásait tartotta eiibénk, ő maga pedig szerényen meghúzódott a zajtalan magányosságban. Most, hogy a halál dölyfös gesztusa elintette közülünk, érezzük az életének csodálatos varázsát, amely benne liheg ós lélegzik a költeményeiben. Elönt a forróság, am|i .a gondolatából árad. Diadalmasnak látjuk, ujjongás száll a költő felé — szegény Kun József, ott a ravatalon . . . Kun József hirtelen halála mélységes részvétet kelt, Szombaton este tizenegy óra tájban törtónt a katasztrófa és a következő percekben már szétfutott a hire. Agyszélhüdés ölte meg, nem volt segítség. Kun Józsefet harmincnyolc éves korában lepte meg a halál. Szombathelyen született, tiz évvel ezelőtt költözött Szegedre. Az ipariskolába kinevezték tanárnak. Kiiváló tudásu gépészmérnök ós technikus volt. A felső ipariskolában mühclyfőnöknek választották. Irodalmi működése kiválóan értékes. Sok verse a magyar líra legszebb gyöngyei közé sorakozik. A Kék hegyek cimü verskötetével, amely 1909-ben jelent meg Singer és Wolfner kiadásában, országos feltűnést keltett. Mint műfordító, egyike .a legértékesebb magyar talentumoknak. Wilde Oszkár munkáinak a fordításában szinte felülmúlhatatlan. Fáradhatatlanul dolgozott egész a legutolsó napokig. A műfordításait, amelyek közül kétségtelenül legértékesebb a raedingi fegyház halladája, kötetbe akarta kiadni. A legutolsó műfordítása volt Wilde Pantea cimü költeménye. A német, angoi és francia irodalom legértékesebb költeményeit átültette magyar nyelvre. Kun József irodalmi hagyatékát átvizsgáltatja majd az özvegye. Sok értékes alkotása bever szétszórtan a fiókjaiban, amelyeknek a rendezése több napot igényel. Van néhány abbanmaradt írása is, igy például a Filips, a Titanic markonistájáról is van néhány soros jegyzete. Kun József özvegyénél kedden kondoleált a felső ipariskola tanári kara és a család barátai. A részvétiratok egész serege hever az özvegy 'asztalán. Kiss József, akinek az elhunyt költő bizalmasa volt, szintén táviratban kondoleált. Valószínű, hogy Kiss József több fővárosi költő társaságában a temetésen As részt vesz. A Dugonics-Társaság, amelynek Kun József tagja volt, a következő levelet intézte az özvegyhez: Nagyságos asszony, mély részvéttel és fájdalommal járulunk a Dugonics-Társaság nevében ahhoz a mérhetetlen gyászhoz, amely Nagyságodat és családját istenben boldogult férje, a mi felejthetetlen és nagybecsű Tagtársunk halálával érte. A magyar szépirodalom kiváló és nagyért ék ii müvelője volt elhunyt tagtársunk és az irodalom berkeiben is nagy veszteség az ő virágainak elhamvadása. Őszintén és elszomorodva gyászoljuk most, amidőn magához vette az Ur isten, aki az ő nagy kegyelmével adjon vigasztalást Nagyságodnak a megpróbáltatások e bus napjaiban. Részvéttel, tisztelettel a Dugonlies-Társaság nevében Szeged, 1912 junius 4. Tömörkény István, Lázár György dr, főtitkár. elnök. Kun József temetése szerdán délelőtt kilenc érakor lesz a Holtzer-féle palotából. A ravatalnál Löw Immánuel dr főrabbi mond gyászbeszédet. A VHQSz közgyűlése elöit. — Újra akarják szervezni a vezetőséget. — (Saját tudósitónktól.) A Délmagyar ország már több izben rámutatott arra, hogy a Vidéki Hírlapírók Országos Szövetségének mostani vezetősége nem teljesíti kötelességét ugy, amint ezt az újságírók érdekei megkívánják. Ennek elbírálására több hivatásos személytől közöltünk már cikket és a cikkírók mindannyian kifejtették és határozott tényekkel bizonyitották, hogy a VHOSz vezetősége a hivatásos hirlapiróknak sem anyagi, sem erkölcsi érdekeit elő nem mozdítja. Bajos dolog a vezetőség minden egyes alkalommal tanúsított, rosszindulatú és felületes intézkedésére most konkrét adatokat felhozni, kivált ebben a speciális esetben, amikor a vezetőség majdnem változatlanul már tizenöt esztendeje élvezi a szövetség tagjainak állítólagos bizalmát. Minden részletezés nélkül kitérünk azonban azokra a főbb hibákra, melyek tökéletesen elégségesek arra, hogy a tagok a mostani vezetőség uralkodását ne tűrjék tovább. Mióta csak a VHOSz megalakult és működik, azóta, mindig azt tekintették a vezetők főfeladatuknak, hogy minél több olyan tagot juttassanak be a szövetségbe, akik a hivatásos újságíróktól a legtávolabb állanak. Ellenben a vezetőség minden törekvését támogatják és anyagilag semmiesetre se szorulnak rá a szövetség támogatására, mely a vidéki újságírás égisze alatt hamarosan nagy vagyont koldult össze. Az ilyen tagok verbuválásának meg is lett az eredménye. Olyan emberek 'is jöttek be a szövetségbe, akik inkább kiadók, mint újságírók, inkább papok, mint írók, inkább sóhivatalnokok, mint költök, de a legrosszabb esetben is inkább a kapitalizmust szolgálják, mint az újságírók szociális érdekeit. Sőt! Arról pontos értesülése van mindegyiknek, hogy az állami fizetési rangfokozat negyedlik 'Osztályának első fokozatából kilépőket át a harmadik osztály második fokozatába, meg hogy a dalai és a tibeti láma, továbbá a sziámi és hátsó indiai alkirály .mikor visel vörös kámzsánt és mikor kupikék dresszt, de hogy a vidéki hirlapiróknak mi az evidens anyagi és erkölcsi érdeke, egyes kiadók túlkapásával szemben pedig mi lenne a törvényes joga, — arról a tag uraknak halvány fogalmuk sincsen. Még avval sem törődik a VHOSz vezetősége, hogy miként kellene az ' újságírókat egységes és tömör szervezetté alakítani, ami megvédené a kar presztízsét és a szociális problémák megoldásával, határozott és biztos pályává tenné a vidéki magyar hirlapirást. Ezzel szemben mindig arra törekedett a vezetőség, hogy minden szociális irányú mozgalmat elnyomjon és lehetetlenné tegyen, minden érdekeltséget a saját érdekévé tegyen és főleg, hogy uralmát megtartsa. Erre, egyedül csak erre törekszik most is a győri közgyűlés előtt! Érzi és tudja, liogy inog alatta a talaj, hogy a „bizalmat" az idén nehéz lesz kierőszakolnia és ezért a leggaládabb módon igyekszik a hivatásos újságírókat távol tartani a közgyűléstől. A „Somogy*; Hirlap" vezető helyen foglalkozik ez ujabb sérelemmel és a következőket árja: „Az igazgatósági tag urak jóvoltából minden, a gyűlésen résztvevő tag köteles hét koronát a szállodai költségekre és a társasvacsora kiadásainak födözésére az igazgatósági titkárnak beküldeni. Öt koronát pedig a vasúti jegyért. Ez a hét korona nem nagy pénz nekünk kis újságíróknak sem és nem is ez az, amiért a legtöbben fölháborodtunk. Hanem az, hogy a VHOSz a meghívójában kijelentette, hogy mindazoknak a tagoknak, akik a közgyűlésen résztvenni kívánnak, ha a hét korona részvételi dijat be nem küldik, nem küldi meg a vasúti szabadjegyet. Vagyis magyarul: ha nem abba a szállóba megyek lakni, amelylyel a VHOSz előre megalkudott, akkor egyáltalában nem élvezhetem az egyetlen kedvezményt," a vasúti szabadjegyet! Még az esetben is, ha — mondjuk — rokonaim, jóbarátiaim vannak Győrben 'és azokhoz szállok, még akkor sem kapom meg a kedvezményt, mert nem küldök be hét koronát! Amilyen furcsa színezete van ennek a. megállapodásnak, épen olyan sérelmes és fülkáboritó a fiatal újságírókra nézve. Az elszállásolási szabadságunkban, lakásválasztási jogunkban akadályoz meg bennünket a VHOSz, amely érthetetlen módon gyámkodni akar fölöttünk és ránk akarja oktrojálni azt a szállást, amelyet ő választott és amelyben esetleg semmi kedvünk sincsen lakni. És aztán még az esetben is meg kell fizetni a hét koronát, ha. az ismerősök vendégszeretetét élvezve, nem veszem igénybe a szállodai ellátást. Mert máskülönben nem kapom meg a vastuti jegyet és egyáltalában nem utazhatom el a közgyűlésre, ahol elvégre is engem érdeklő dolgokról lesz szó. A VHOSz-nek ez a furcsa eljárása bizonyára sok ujságjirót háborít föl. Lassanként rájövünk mi, .akik nem vagyunk lapkiadók és igazgatósági tagok, hogy teljesen igazuk van azoknak a vidéki újságíróknak:, akik semmiféle csábításra sem lépnek he a szövetség tagjai közé, de csöndes guuynyal mosolyogják meg a VHOSz évtizedes tehetetlen működését." Bármily kicsinyesnek látszik is ez a sérelem, 'de a tendenciája annyira kirfivó, hogy nem hagyható szó nélkül. Van azután még egy pontja a közgyűlési meghívónak, amely szintén azt célozza, hogy minél kevesebb hivatásos újságíró szavazhasson a tisztújításon. Ez a következő: Az alapszabályok 27. §-a, értelmében: „A közgyűlésen csak azon tagok vehetnek részt, akik több mint egy negyedévi tagsági járulékkal hátralékban nincsenek, vagy a hátralék fizetésére haladékot nyertek," Vagyis: ha tiz éve is tagja már valakii a Szövetségnek, a közgyűlésen nem vehet részt, ha három korona tagsági díjjal hátralékban van. Mert . . . igenis, ezen fordul meg minden: a hét koronán ós az esetleges három koronán. A közgyűlésre azonban mégis elmennek az újságírók is. Mert itt az ideje már annak, hogy azok, kik mindig liberális és radikális eszközökkel akartak segíteni a mostam vezetőség tehetetlen, de annál hangosabb és károsabb munkálkodásán, ott legyenek mindannyian a győri közgyűlésen és buktassák ki a mostani vezetőséget, amely már nagyon visszaél a bizalommal és mindazzal, amit- az újságírás fogalma tartalmába fogad. H Dugonics-szállodában ma este FÉNYES 2983 mozgófénykép - előadás.