Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-01 / 126. szám

1912 juuius 1. DBLMAGY ARORSZÁC i Lukács László megkezdi a tárgyalást az ellenzékkel. — Tisza István a provizórium ellen. — (Saját tudósítónktól.) Az ellenzék vezé­rei ma délelőtt tovább folytatták a meg­egyezés érdekében való tanácskozást a véderőreform dolgában. A Ház egyik bi­zottsági termében tizenegy órakor kezdő­dött a pártközi konferencia, amelyen Kos­suth Ferenc, Apponyi Albert gróf, Justh Gyula, Károlyi Mihály gróf, Holló Lajos, Désy Zoltán, Mezőssy Béla, Bakonyi Sa­mu és Szmrecsányi György vett részt. Az értekezletet megelőzően Apponyi Albert gróf és Kossuth Ferenc hosszabb ideig tanácskozott Hazai Samu honvédel­mi miniszterrel. E tanácskozás során a honvédelmi miniszter fölvilágosította az ellenzéki vezéreket, hogy a kormány sem­miképen sem nyúlhat a véderöjavaslat 43. paragrafusához s hogy ennék kihagyása teljesen lehetetlen dolog, mert minden ide­vágó törekvés fölujitaná a rezoluciós kér­dést, amiről a bécsi irányadó körök többé hallani se akartak s ami igy eleve lehetet­lenné termé a békét. Ugy látszik, e tanácskozás eredménye volt aztán az, hogy a pártközi konferenci­án a végleges véderöreformmal szemben provizóriumban állapodtak meg, hogy igy szükségtelenné váljék a 43. szakasszal szemben való állásfoglalás is. Ezt a határozatot a munkapárti folyo­són nagyon kedvetlenül fogadták. Tisza István gróf kijelentette, hogy a provizóri­um alapján a kormány még csak tárgya­lásba se bocsátkozhatik az ellenzéki pár­tokkal. Pozitiv értesülésünk szerint az ellenzék négy évre szóló katonai provizóriumba ál­podott meg. Követeli ezenkivül a tartalék behívásáról szóló 43. szakasz törlését. A választójog kérdésében létrejött megálla­podást ratifikálta a mai értekezlet. Ami pedig a garancia kérdését illeti Szmrecsá­nyi Györgynek itt az volt a kívánsága, hogy az ellenzék ne a kormánytól, hanem a munkapárttól követeljen garanciát a vá­lasztójog ügyében. Az ellenzéki pártok értékezlete délután háromnegyedkettőkor ért véget. Apponyi Albert derűsen mondta az újságíróknak: — Uraim, kész a megegyezés! Justh Gyula is jókedvű volt. —- Mindenben megegyeztünk, — mond­ta. — A véderő, a választójog és a garan­ciák dolgában. Holnap Kossuth Ferenc a Házban fogja bejelenteni a megegyezés tartalmát. A részletekről most egyáltalán nem nyilatkozhatom. Holnap mindent meg. tudnak. A nemzeti munkapárt ma este igen né­pes értekezletet tartott, melyen a kabinet tagjai is részt vettek s melyen Lukács László és Tisza István gróf érdekes nyi­latkozatot tettek. Lukács László feltétlenül megkezdi az ellenzékkel a tárgyalást, még pedig hala­dék nélkül. Gyors tempóban akarja a hely­zetet véglegesen szanálni. A képviselőház szombati ülésén röviden nyilatkozik a helyzetről és arról, miként kívánja a mai visszás állapotokat megszüntetni. Érdem­be vágó nyilatkozatot szombaton még nem tesz, mert nem is lehet a tárgyalások előtt. Mindenesetre jelzi azt, hogy a kormány­ban és többségében meg van a hajlandó­ság a békés kibontakozásra. Lukács miniszterelnök rövidesen meg­kezdi a tárgyalásokat és azt pár nap alatt okvetetlenül be akarja fejezni. A Ház el­napolásáról szó se lehet, — mondotta. Bécsi munkatársunk még azzal a tele­fonjelentéssel egészíti ki a miniszterelnök nyilatkozatát, hogy Lukács László a jövő hét elején Bécsbe utazik és audiencián je­lenik meg őfelsége előtt. Tisza István gróf a munkapárt mai ér­tekezletén kijelentette, hogy npm igen bi­zik a megegyezésben. — Se a választójog, se a provizórium nem alkalmas végleges megállapodásra, — mondotta. Majd hozzátette, hogy a provizórium nem alkalmas megoldásra, a véderőt nem provizóriummal, de teljesen akarja. Az ellenzék választójogi reform­jában főként a 24. életévhez kötött termi­nust kifogásolja Tisza. Hivatkozott belga és dán reformokra; az emiitett nemzetek­nél a 30. életévhez kötik a cenzust. A Kossuth-pártban szintén népes érte­kezlet volt és Kossuth Ferenc ismertette az ellenzéki megegyezés tartalmát. Kos­suth kijelentette, hogy öt napon belül föl­tétlenül elutazik a fővárosból, fürdőre és maga helyett Désy Zoltánt ajánlotta a tár­gyalások vezetésére. Majd indítványára a következő határozatot hozta a Kossuth­párt: — Mi hajlandók vagyunk a véderőre­formját elfogadni, de csak ugy, ha kikü­szöböltetnek abból a közjogi sérelmek. Ha ez nem volna lehetséges, ugy minden esz­közt elkövet a párt a harc megvívására. Hajlandó a párt átmeneti állapotba is be­lemenni, ha gazdasági érdekeink és szo­ciális viszonyaink teljes kielégítést nyer­nek. A Justh-párt esti értekezletén Justh Gyula olvasta föl az ellenzéki megegye­zést, még pedig — minden kommentár nélkül. Az előadásának inkább tájékoztató jellege volt. Mint a Neue Freie Presse értesül, a Lu­kács-kormány a végleges véderőreform elintézését kívánja és legföljebb arra haj­landó, hogy a parlament egy-egy évre terjedő átmeneti törvényt fogadjon el, a rnely százharminchatezer főnyi újonc meg­adását kivánja. Miért lett öngyilkos Podlussányi Gyula? (Saját tudósítónktól.) A Szegedi Gazdasági és Iparbank válságának első halott áldozata: Podlussányi Gyula nyugalmazott 'honvédez­redes már -ravatalon fekszik. A megdöbbentő tragédiából előtérbe nyomult egy kérdés: miért kellett halált szenvednie Podlussányi ezredesnek') Az özvegy az öngyilkosság után való halá­los rémületében mondott valamit, ami bevilá­gít az ezredes végzetes sorsába. — Törfkrejutottunk! Ezt mondta az 'ezredes 'özvegye. Podlussányi Gyula minden vagyonát beleölte a gazdasági bankba. iNemesak az övét, a testvérei pénzét ás. Az izgalmak földúlták lelkiállapotát. He­tek éta készült az öngyilkosságra, nem ta­lált más menekvést, mint a halált. A bankban nemcsak harmincezer koronával volt érdekelve Podlussányi Gyuíla. Igazgató­sági tag volt és mint ilyen, aláirta Fényes Miarcel utalványait és számláit. Az ezredes annyira megbizott Fényesben, hogy nem is érdeklődött az iránt, amit aláirt. A napokban kitűnt, hogy Fényes ruitul viszaélt a pénz­táros bizalmával. Fényes miatt több mint két­százezer koronát kellett volna kifizetni Pod­lussányiniak. Az aláírás erre kötelezte. Ez annyira megdöbbentetté a szerencsétlent, liogy napok óta se éjjele, se nappala nem volt a súlyos gondok miatt. Teljesen tönkre­jutcitt ós emellett még több mint kétszázezer koronával volt adós. Podlussányi Gyula katona volt, a katonánk­nál pedig valami különös fogalom a korrekt­ség. Külön nevet is találtak ki a számára: tiszti becsület. A katonatisztek éber figyelem­mel kísérik egymás működését. A legkisebb árny, amely érheti a katonatisztet, már bün. Podlussányi Gyula ilyen légkörben nevelke­dett. Mintaképe volt a korrektségnek. És meg kellett érne azt, hogy bankcsalással, bű­nös manipulációkkal hozták kapcsolatba a ne­vét, a jóhiszeműsége pedig csődbe kergette a családját. Semmije nem volt már más, mint a becsülete és arra a legdrágább kincsre is — ugy érezte, ugy iis irta — árnyékot vetett a más .emberek bűne. Ezért lőtt ia homlokába Podlussányi Gyula, a nyugalmazott ezredes. Podlussányi Gyulát szombaton délután négy órakor temetik a Szenttháromság-utca 65, számú gyászházból. Utolsó uitjára óriási részvét kiséri. A temetésen képviselve lesz a gazdiasági bank ós igen sok egyesület. A temetés katonai pompával történik. NAPI HÍREK Ripacsék a szegedi utcákon. (Saját tudósítónktól.) A napokban néhány szánalmas külsejű, kopott ruháju, borotvált arcn fiatalember lézengett a szegedi utcákon és kávéházakban, öten voltak a szánalmas külsejűek, egy csoportban. .Kíváncsi szemmel megbámulta őket. az utca és 'a kávéházak kö­zönsége. Érdekesek voltak a 'szomorúságuk­ban. — Ripacsok! ... — ezt mondta néhány emberismerő a kis társaságra. És azok vol­tak, szegények, ripacsok. Nyári időben, unos­untalan találkozunk ilyen borotvált képű, bánatos legényekre és nem túlságosan ele­gáns hölgyekre, akik vándorutat járnak. Ök .szülészetnek nevezik ezt a nyomorúságos káb Tisztelettel értesítem a nagyérdemű közönséget,hogy a Pygontef-térgn dr. Forbáth-féSe palotában nagy sörcsarnok és étterein si » kellemes nagy terrasszával megnyílt. — Minden vasárnap a m. kir. honvédzenekar hangversenyez. — Köznap elsőrendű cigányzenekar játszik. 3009 Minden kedden és pénteken halpaprikás.

Next

/
Thumbnails
Contents