Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-04 / 128. szám

1912 Hl. évfolyam, 128 szám Kedd, junius 4 DÉLMAGYARORSZÁG UZMnti szerkesztőiig is kiadóhivatal Szeged , Korona-utca 15. szám »— lodapesti szerkesztősig is kiadóhivatal IV., , Városhíz-utca 3. szám c=j ELÖFIZETESI AR SZEGEDEK égisz ívre . R 24-— félévre . . . R 12negyedívre . R 6'— egy hónapra R 2* Egyes szám ára 10 fillír. ELŐFIZETÉSI AR VIDEREN: égisz ívre R 281— tílívre . . . R 14'— negyedívre. R 7'— egy hónapra R 2.40 Egyes szám ára 10 fillír. TELEFON-SZAH: Szerkesztőset 305 c=j Kiadóhivatal 836 Interurbán 305 Budapesti szerkesztősei telefon-száma 128—12 A kormány válasza. Lukács László megadta a kormány válaszát az ellenzéknek. Határozott, világos és reformokon alapuló a vátesz tartalma. Alapos meggondolás után jött ez a válasz, még pedig ugy, hogy a többség helyeslése kíséri. Valószinü, hogy az országé is, az egész magyar nemzeté. íme a miniszterelnöki válasz főbb pontjai: A kormány a véderőreform kérdésének provizórius alapon való megoldását nem teheti magáévá, hanem határozottan fenn kell tartania abbeli kívánalmát, hogy a beterjesztett javasatok — és pedig tekintettel az idő előrehaladottságára — a lehető legrövidebb idő alatt törvény erejére emeltessenek. Áttérve a választói jog kérdésére, örömmel konstatálja, hogy a szövetkezett ellenzéki pártok tervezetének kiindulási pontja ugyanaz, mint a kormányé, amenynyiben a tervezet is elvileg az értelmi cenzus alapján szándékozik felépíteni a választói jogot. Egyetértünk abban, hogy a jelenlegi választók egyénileg megtartják választói jogukat. De technikai szempontból kívánatosabbnak tartom, hogy ne az utolsó öt évi választói névjegyzékek bármelyikének, hanem csakis az utolsó névjegyzékben foglaltak és ezek is csak addig maradjanak választók, amig jogcímük fennáll abban a községben, amelynek névjegyzékébe az uj törvény életbeléptekor fel voltak véve. Az aktiv választói jog korhatára a tervezett választói jog szerint mindenkire egyaránt 24 év lenne. A korhatárt emelendőnek tartom, különösen a teljesen vagyontalan és az intelligencia alacsonyabb fokán álló egyének nagy számára való tekintettel. A választás decentralizálását nagyközségenként és körjegyzőségenként, a városokban pedig szavazókörönként való szavazást, mint általános szabályt, a kormány is elfogadhatónak tartja. A kivitel mikéntje igy tisztán célszerűségi kérdésként marad fenn. , , * • : Az a gondolat pedig, hogy minden választáson részt vegyen a királyi biróság egy tagja, aki okiratot venne fel a választási eljárásról, elvileg aggályosnak, gyakorlatilag kivihetetlennek mutatkozik. A magyar közjogi félfogás pedig idáig egyenesen kizárta azt, hogy a független biróság a politikai élet küzdelmeibe aktív tényezőként bevonassék. Az összes választási költségek, (fuvar, élelmezés, zászló, jelvények) eltiltására vonatkozó javaslatot a magam részéről is elfogadom, mert elvi álláspontom az, hogy mindazt, ami a választók szabad elhatározását bárminő módon befolyásolja, vagy akadályozza, szigorúan üldözni kell. Ami a titkos szavazás rendszerét illeti, erre nézve ezúttal egész általánosságban a következeket jegyzem meg: Valamint nemzeti és állami legféltettebb érdekeink komoly veszélyeztetése nélkül a legszűkebb körű választói jogról nem térhetünk át egyszerre a korlátlan radikális választói jogra: ép ugy nem általánosíthatjuk egyszerre a titkos szavazást,- a melynek nálunk ezidő szerint még sok tárgyilagos előfeltétele hiányzik. Eltekintve a nagy elvi kérdéstől, a falusi megoldási mód sem volna szerencsés, mert a titkos vagy nyilvános szavazás nagy problémája részben megbízhatatlan alapra: a népszámlálás alkalmával minden bizonyitás és ellenőrzés nélkül bemondott Írástudásra fektettetnék. A kerületek igazságtalan beosztását a kormány határozott álláspontja szerint is. ki kell igazítani, az uj beosztást'törvénybe kell iktatni. De a választókerületi beosztásról külön törvényjavaslatot szándékozik a kormány benyújtani, hogy maga az alaptörvény az aktiv és passzív választói jogról, a választói eljárásról stb. szóló törvény javaslatának mielőbbi benyújtása ezzel se odáztassék el. Végül a törvényhatósági választói jog kérdését nem tartom azzal az egyszerű szabálylyal megoldhatónak, hogy e tekintetben a jelenlegi törvény marad életben. A községi választói jog ellenben — A lakás. Irta PAUL L' ERMIT. Az utcán olyan hőség volt, mint a -kemencében. A nap magasan fenn volt az égen B a járdák egyikére élesen határolt árnyékot vetett, melyen kiivii! senki sem akart járni. A függöny le volt bocsátva, a redőnyöket bezárták. Az ember ugy érezte, mintha a levegő tűztől reszketne. Luistán vonszolták magukat az emberek az utcán, lehajtott fejjel, a világosságtól elvakuló szemekkel. Fiatal, vidám házaspár törte meg az egyhangúságot, az általános levertséget. -Ök magasan hordták a fejüket, amennyire csak tudták. — Megállj! Nézd csak! — szólt a fiatal asszony, fehér napernyőjével egy lakásra mutatva. — Nem! Nagyon drága! — Ugyan!... És az ott? — Melyik? — Vak Vagy, édesem! Látod, ott fenn, a fényképész felett! — Az? Jó! Amilyen igaz, hogy négy éves házasok vagyunk, ugy fogadok, hogy háromezer franknál többe kerül. — Hogy? Háromezer frank? — mondta az asszony meglepetten. — Amint mondom. — Oh, akkor sohasem találunk valamire valót. Ezzel megállott és lesújtva engedte le az ernyőt. — De találni kell, csak nem alhatunk egy hiid alatt. — Ez igaz. De látod, nem kellett volna Michaelnek felmondani, amig lakást nem találtunk. Az asszony hirtelen megállott egy szép, majdnem uj ház előtt. — Nézd a negyedlik emeleten: kiadó lakások 1500 frankért!... Itt falán lesz nekünk való! — Jó, nézzük meg! Nekivágtak a forró zónának, keresztülmentek az Izzó kövezeten, felléptek a járdára, melynek aszfaltjába belemélyedt a lábuk. A portáshoz fordultak, aki a ház kapuja alatt pipázott. — Meg szeretnénk nézni a negyedik emeleti lakást! — Azt? — kérdezte a portás, láthatólag azért, liogy időt nyerjen még egy pár szippantásra. — Igen, a negyedik emeletit! — Nagyon jól van, menijünk fel!... Igen, a kulcs! Karol'ine hova dugtad a negyedik emeleti lakás kulcsát? ... Karoline!... Karoline!... Egy rekedt hang a másik udvarról: — Itt vagyok!... Itt vagyok! A hölgy kedélyesnek látszik s meglehetősen fiatal. Fájdalom, liogy bizonyára zongorázik. Ezt mindjárt látni a finom orráról.. De hol van egy asszony hiba nélkül! Végre! A vizsgálódás, alatt megjelenik a portás felesége a kulcsokkal. Gyanakodó tekintettel vizsgálja a csoportot. Megkezdődik a felmenetel. Időről-időre megáll a portás, előbb léleikzetet vesz, azután, hogy a nézete szerint szükséges magyarázatokat megadja. — Figyelmeztetem asszonyom, hogy esti tizenegy óráiig ég a villany s a szőnyeg egészen felmegy a lépcsőn... Még ihat lépcső! Ugy, felérkeztünk! A negyedik emelet folyosóján kis szünet állott he. A portásnak meg kellett találnia a. kedves kulcsot. Nem találja s a fiatal aszszony segit neki. A lakás sötét és penész szagú. Amint azonban kinyitják az ablakot, a napfény diadalmasan tör be s a szobák imég kietlenebbnek látszanak. Egyiideiig körüljárnak, végre elhatározzák magukat. — Látod, a szalonnak három ablaka van... A zongorát (is a kapus ebben a pillanatban hegyezi a füleit) odaállítjuk, az Íróasztalt ide, a pamlagot amoda a* tükör alá, a nippes állványt. pedig a. sarokba... De nézd csak, az Íróasztal számára nincsen hely. %