Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-04 / 128. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1912 junius 4. ujabb rendezésig — változatlanul megma­radhat, mert ez az országgyűlési válasz­tói joggal ma sincs semmiféle összefüg­gésben. Ami a szövetkezett ellenzéki pártok ál­tal kidolgozott tervezetnek számszerű eredményeit illeti, a rendelkezésemre álló legújabb hivatalos statisztikai adatok alapján, amelyet készségesen rendelke­zésre bocsátok, konstatálni lehet azt, hogy a tervezetben kontemplált választói jog a választók számát körülbelül 2,900.000-re emelné, vagy a választók mostani száma, mely kerekszámban 1,200.000-et tesz ki, 150 százalékkal szaporodnék. Nem gondolom, hogy a választóknak ily rohamos emelkedése az állami és nem­zeti élet nyugodt fejlődésének biztosítá­sára alkalmas lenne. Már volt szerencsém ezt az eljárási mó­dot egy alkalommal az ellenzéki pártok tisztelt vezérférfiaiyal, sajnálatomra, ered­mény nélkül, közölhetni. S hogy arra most mégis visszatérek, méltóztassék ekszcel­lenciád ezt ama határozott meggyőződé­semnek tulajdonítani, hogy egyedül és ki­zárólag ezen javaslatom elfogadása által látom a békés kibontakozás lehetőségét biztosítottnak. Ajánlatom, melyet a tisztelt ellenzéki pártok előterjesztésével szemben tenni szerencsém van, a következő: 1. A választójog kérdésében a kormány hajlandó kötelezettséget vállalni a követ­kezőkre: A választói jogról szóló törvény­javaslatot az őszi ülésszakban beterjeszti. A választói jog szabályozását az általá­nosság és egyenlőség alapélveire fekteti. A kormány a javaslatot az értelmi cenzus alapján fogja felépíteni s a vagyoni cen­zust csak azokra nézve veszi tervbe, akik­nek alacsonyabb fokú értelmisége ennek a cenzusnak kisegítőként való alkalmazását megköveteli. A kormány javaslatba fogja hozni a szavazás titkosságát is olyan kor­látok között, hogy ebből magasabb állami érdekek veszélyeztetése be ne következ­zék. A kormány gondoskodik mindazok­nak a megalkotásáról, amelyek a válasz­tási névieo-vzéknek részrehajlatlan és sza­batos összeállításának, a választások tisz­taságának és a választók függetlenségé­nek biztosítására mind megelőző, mind megtorló irányban szükségesek. A kormánv törvényjavaslatot terjeszt be a választókerületeknek célszerű uj be­osztásáról. Az életbelépés időpontjának megállapb tására pedig olyan javaslatot fog tenni, hogy a legközelebbi általános képviselővá­lasztások az uj választói jog alapján és az újonnan szabályozott kerületekben me­hessenek végbe. 2. Az ellenzéki pártok kötelezik magu­kat a beterjesztve lévő véderőj'avaslatokat a lehető legrövidebb idő alatt keresztül­bocsátani. Ezzel szemben magára vállalja a kormány a többi illetékes tényező hozzá­járulását ahoz, hogy a véderőjavaslatok a jövő 1913. év február 1-én lépjenek életbe. 3. Az ez évi ujoncszükséglet fedezése egy külön megalkotandó ujonctörvény ál­tal eszközöltetnék, melyet a törvényhozás a véderőreform megalkotása után hala­déktalanul tárgyalna s amelyben a folyó évre 136.000 főben megállapitandó véd­erőtörvényben kilátásba vett némely ked­vezmények már most lépnének életbe. íme, a kormány válasza. Beszédes pro­gram ez, olyan, hogy magában hordozza mindazokat a reformokat, amelyek igazán megváltanák ezt a szerencsétlen országot. Csongrádmegye bizalmai szavazott a kormánynak. Most tartotta Csongrádmegye rendes közgyűlését Cicatricis Lajos fösipán elnöklésével. Az alispáni évnegyedes jelen­tésihez elsőnek Sóhlya Gyula csongrádi fő­jegyző szólt. Szóvá tette, hogy Kisteleknek Gsongrádhoz való csatolásának kérdésében a minisztériumban még nem döntöttek. Ezután a kormány kinevezését tudató leiratot tár­CMimt értelmes asszony, akii érti a dolgát, maga adta meg a feleletet: — Az íróasztalt? Az ebédlőbe fogjuk állí­tani. Semmi sem egyszerűbb ennél. — Nagyon helyes! — szólt közbe a kapus. — Ob, itt egy erkély. Ez a nyáron kelle­mes, de télen elzárja a kilátást az utcára. — Bizony azt nem lehet elvenni — jegyezte meg a kapus. — Akikor virágokat fogunk oda tenni, tu­dod, virágos babot... — Borsó — mondta a férj. — Nekem mindegy. Közben a hálószobába értek. A kapus hát­ra maradt s egy ablakzárral bajlódott, amely nem akart .működni. A férj, aki aggódott a jövendő lakásáért, odasietett segíteni, mire a kapus megnyugtatta: — Már jól van. — Nos? Megegyezünk? — Igen! — Jó, menjünk le akkor! A lépcsőn a szobák számáról beszélgettek. Az asszony szerette volna még a cselédszobát és a pincét látni, de a kapus, aki fáradt volt, igy irta le azokat: — Minden cselédszoba olyan, mint a má­sik, épen ugy a pince is. Ezután megkérdezte: — Van-e kutyája? — Nincs. Macskája? i i — Ninos. — Nincsen az urnák valami veszélyes fog­lalkozása? Nem végrehajtó, vegyész, vagy újságíró? — Nem, mem!'... — Nem tart albérlőket? Nincsenek vidéki rokonai, akik itt akarnak megszállni? — Nincsenek. — Akkor... igen! Azt hiszem, gyerekek sincsenek. Nevetve mondotta a fiatal asszony: — Sőt három is van! — Komolyan? — A legkomolyabban! Sötét felhő borult a kapus képére. — Három gyermek?! — ismételte megdöb­benve. — S talán csak nem fiuk? — De igen, — szólt a férj. — Akkor vége a mii üzletünknek! A háziúr parancsa világos. Teljesen lehetetlen! Ismét az aszfalton állottak, felindulva a magyarázattól s az ablakon keresztül hallot­ták a kapus hangját, — No szép dolog lett volna, elpakkolhat­tunk volna innen, ha kiadom nekik. A férfi a feleségére nézett s a fehér fátyla alatt mintha könnyek csillogtak volna. gyalta a közgyűlés, amelyet tudomásul vett Majd a Lukács László kormányelnök vezes­se alatt álló minisztériumnak bizalmat vaztak, SZQ~ A képviselőház ülése. — Párhuzamos ülések lesznek. (Saját tudósitónktól.) A képviselőház ma egész csöndben folytatta a véderőja­vaslat tárgyalását; az ülés első felét Ham­mersberg László Kossuth-párti, második felét pedig Földes Béla Justh-párti be­szélte végig. Hammersberg két óra hosszáig tartó beszédében főként a hadkiegészítés kér. déveivel foglalkozott és kérdést intézett a miniszterelnökhöz, hogy a véderőjavaslat korrigálása tekintetében vállalja-e mind azokat az ígéreteknek a teljesítését, ame­lyeket Héderváry gróf tett az ellenzéknek Csöndes részvéttel hallgatták a szónok kedves és szelid kérdéseit. Majd Tisza István elnök jelentette, hogy inditvány érkezett, mely kéri a párhuza­mos ülések megtartását. Tisza István gróf fél 11 órakor nyitotta meg az ülést. Jelentette, liogy Stranyovszky Sándor meg választása óta 30 nap eltelt, tehát nevezett vég leg igazolt képviselőnek deklarálja. (Fernbach mandátuma.) Több jelentéktelen kérvény és felirat bemu tása után Hegedűs Kálmán, az állandó igazoló bizottság előadója tett jelentést Fernbach Ká roly zentai képviselő mandátumáról. A Ház Fernbach Károlyt a szokásos harnr nap fentartásával feltételesen igazolta és az I. osztályba sorolta. A napirend szerint következett a véderőre­form általános tárgyalása. (A véderő.) Hammersberg László Kossuth-párti volt ai első szónok. Beszéde elején a honvédelmi mi­niszter beszédével polemizált s kifejtette, hogy az önálló magyar hadsereg sokkal tökélc-teseb volna, mint a jelenlegi közös hadsereg. Ugyan ez az álláspontja a hadsereg egységére nézve is, mert el sem képzelhető szerinte, hogy az önálló császári és önálló magyar királyi had sereg egymással kontroverziába kerüljön. El ismeri, hogy hadseregünk bizonyos mértékben el van maradva szemben a körülöttünk levő államokéval s hogy feltétlenül fejleszteni kell ha lépést akarunk tartani Európa államaival Ezzel szemben azonban lehetetlennek tartja, hogy Magyarország a hadsereg érdekében le mondjon legszentebb közjogi igazságairól. A' hadsereg fejlődésével egyenes arányban halad közjogi birtokállományunk csökkenése. Ezért akadályozza meg a parlamenti ellenzék a véd erőreform megalkotását. El sem képzelhető, hogy Magyarország fejlesszen egy olyan had sereget, amelynek szelleme teljesen osztrák, legfőbb vezetésébe pedig Magyarországnak alig van beleszólása. A déli szünet után Földes Béla beszélt, aki a véderőreformnak főként pénzügyi követeimé nyeivel foglalkozott; utalt arra, hogy az orosz japán háborúban a győzelmet a japánok min­den heroizmusuk mellett is azért nem tudták kihasználni, mert a pénzügyeik nem voltak elég rendben. (Párhuzamon ülések.) Az elnök jelenti, hogy Szepesházy Imre a házszabály 203. szakaszára való hivatkozással inditványt nyújtott be, hogy a Ház naponta két ülést tartson és pedig délelőtt tiz órától dél­után kettőig, délután négytől nyolcig. Erről ® Ház vita nélkül dönt. Justh Gyula a házszabályhoz szólva, tilta­kozik a 203-ik szakaszra való hivatkozás ellen, I

Next

/
Thumbnails
Contents