Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-26 / 146. szám

6 DÉLMAGYARORSZÁG 1912 Junius 28. erről az épen ülésező tanácsnak. A polgármes­ter és a tanácstagok nagy megdöbbenéssel tár­gyalták a gyászesetet, mert Rex Izsó dr a lelkiismeretes és önfeláldozó orvosoknak min­taképe volt. Az elhunytat felesége, két gyer­meke és kiterjedt előkelő rokonsága gyászolja. Holttestét hazahozzák Szegedre és itt helyezik örök nyugalomra. A szegedi orvosegylet kiilön gyászjelentést ad ki Rex Izsó dr- elhunytáról, a városházára pedig kitűzték a gyászlobogót. Rex Izsó dr orvos Mindszenten született 1865 február 24-én. Katona is volt, sőt a tarta­lékos ezredorvosságig vitte. A városihoz 1911 junius 28-án választották meg kerületi tiszti orvossá, egyhangú választással. Már azelőtt sokáig teljesített helyettes tiszti orvosi szolgá­latot. — A niagarai katasztrófa. Megírtuk már azt a rémes katasztrófát, amely a Niagara fo­lyón, Buffaló közelében történt. Az ujabb je­lentések szerint, a szerencsétlenség színhelyén gőzbárkák és motoros csónakok vég'zik a men­tés munkálatait. Eddig tizenöt hálttestet húz­tak ki a vízből. Több száz eltűntnek azonban még nem akadtak nyomára. Hogy kit terhel a felelősség a tömeges emiber halálért, azt még nem tudták megállapítani, — Árulás Albániában. Konstantinápolyból jelentik: Az Albániában elfojthatatlanul lán­goló zendülés tegnap óta veszedelmes esemé­nyekkel tette súlyosabbá a helyzetet. A Porta mindenekelőtt azt a jelentést kapta, hogy egy katonai szállítmányt, mely lőszereket és fegy­vereket vitt a csendőrség részére, a skutarii vilajetben megtámadták. A durazzói mutcsarif azonnal csapatokat küldött a megtámadottak segítségére. Történt azonban nagyobb esemény is. Az ipeki mutesarif százötven emberrel át­ment a fölkelők táborába. Senkisem tudja miért lett áruló ez az ember, aki albán ugyan, de ed­dig hü volt a kormányhoz és hűségesen védel­mezte Ipeket a felkelők ellen. A hír a Portán nagy konsternációt keltett. Azonnal összeült a minisztertanács és bosszú ülést tartott, közbeii őrgróf Pallavicini rövid megbeszélést folyta­tott a külügyminiszterrel. A megszökött csa­patban egy kapitány, kilenc hadnagy és ötven katona volt a monasztiri, periepei és dibrai garnizonokból. Az üldözésükre kiküldött kato­naságnak siekrült két tisztet és két katonát el­fogni, tizenhat altiszt és katona bűnbánóan visszatért. A belügyminisztérium kommünikéje szerint a szökevény albán tisztek és katonák már régóta vallják a lázadók részéről hirdetett eszméket. Eljárásuk Törökország érdekei ellen tör és lázadásnak minősítendő Olaszország ér­dekében. A kormány szigorú büntetéssel sújtja majd őket. Monasztírból jelentik, hogy ott egy egész török zászlóalj fellázadt és fegyverrel és utipodgyászszal átment a felkelőkhöz. Zokki pasa hadseregfelügyelő, aki különvonattal Mo­nasztirba utazott, azt a jelentést küldte, hogy az ottani helyőrségben a hangulat nagyon ve­szedelmes. A katonai zendülés a kormányt nagy zavarba ejti. — Erzsébet királyné képe. Kecskemétrő irják: Ferenczy Ida, csillagkeresztes hölgy, né­hai Erzsébet királyné volt társalkodónője Er­zsébet királyné arcképét Kecskemét város mú­zeumának ajándékozta. Ferenczy Ida, mint Kecskemét város szülötte, Bécsből irott igen meleghangú levélben közölte ezen elhatározá­sát Kada Elek polgármesterrel. A hatalmas festmény, mely boldogult Erzsébet királynét a 70-es évekből ábrázolja, már Kecskemétre ér­kezett. — Megbukott Izwolszky. Emlékezetes még az a diplomáciai affér, melynek középpontjá­ban Franciaország pétervári nagykövete Louis állott. Megtörtént az a szokatlan eset, hogy Oroszország párisi nagykövete, a kiváló dip­lomatának ismert Izwolszkij, azt követelte a francia kormánytól, hogy hivja vissza péter vári nagykövetét. Ez az affér, melyet akkori­ban hivatalos nyilatkozatokkal igyekeztek elin­tézni, most fokozottabb erővel ujult ki. Nem­csak személyi ellentétekről vau már szó, ha­nem arról, hogy a hármas antant két nagyha­talma, Oroszország é> Franciaország között a szövetséges viszony annyira ellridegii/1, hogy mindkét hatalom elérkezettnek látta az időt a kölcsönös jó viszony helyreállítására. Augusz­tus 10-ikén Franciaország miniszterelnöke, Poinearé meglátogatja Miklós orosz cárt és e látogatással egyidejűleg, vagy lehet, hogy már előbb is kölcsönösen megtörténik a kiengesz­telő akció: Izwolszkij elhagyja Parist, Lonis pedig Pétervárt. — Elet a partfiírdőn. Örömmel állapít­juk meg, hogy a partfürdőhöz fűzött remé­nyek kezdenek valóra válni. A kilátásba he­lyezett gőzerőnek ugyain a hivatalos körök késedelmeskedése miatt még ,nem kezdhette meg a személyszállítást, de ennék lebonyoli­tásáról is az igazgatóság több nagy ladik be­állításával kellően gondoskodott. A szállítás tiz percenként, reggel nyolc órától este nyolc óráig a pénzügyigazgatóság előtti kikötőtől történik. A mindkét nembeli fürdőző közön­ség már nagy számmal látogatja >a tengeri fürdőre emlékeztető fürdőtelepet, amely nemcsak elsőrangú közegészségügyi intéz­mény, de hivatva van kiváló kulturális és szórakoztató helyül is szolgálni. A homokos part rendezése javában folyik; pár nap múl­va elkészülnek az elkülönített nap- ós iszap­fürdők. A fürdő ünnepélyes megnyitása e hó­nap 29-én, délután három órakor veszi kezde­tét, amikor is katonazene ifcotball mécs, vízi póló ós különféle játékok fogják szórakoztatni a közönséget. — Az olasz kamarát elnapolták. A ka­mara ma bizonytalan időre elnapolta üléseit. A legidősebb képviselő Lacava felszólalása után Giolitti miniszterelnök emelkedett szó­lásra. Büszkén konstatálja, mily nyugalom­mal és büszke szilárdsággal oldotta meg a ka­mara ebben az időszakban, amely más orszá­gokban izgatottnak tűnhetnék fel, a választó­jog problémáját. A kamara méltó módon meg­mutatta, bogy az olasz nép megfontolt heroiz­musát reprezentálja. A miniszterelnököt a kép­viselők viharos ovációkban részesítették. Marcora elnök búcsúbeszédében megemléke­zett a nagy és bölcs miiről, melyet Giolitti és a többi miniszter véghezvitt és arról a része­sedésről, amely a parlamentet benne megilleti. Tündöklő példát nyújt —.igy folytatta az elnök — hazánk anyagi és erkölcsi szolidaritása és az akarat és elhatározás harmóniája, melynek példáját a király, a királyné és az anyakirály­né, valamint összes pártjaink, kiváló férfiaink, katonáink és matrózaink parancsnokaikkal együtt adták és velük a nép, amely a legna­gyobb áldozatokra késznek mutatkozik, jól tud­ván, hogy csak hazájának legmesszebbmenő erkölcsi hitelén nyugszik boldogsága. A király és Olaszország lelkes éltetésével hagyták el a képviselők az üléstermet. — Aki a hamvaiban vándorol vissza. Newyorkból jelentik, hogy Kuthy Zoltán new­yorki református esperes e hónapban utazik Magyarországba, hogy szabadságát ott töltse el s ez utján egy derék amerikai magyar ham­vait is magával viszi, bogy azokat a magyar anyaföldnek adja vissza. Pár héttel ezelőtt ugyanis a haldokló Kolozsváry Sándor épi­tészhez hivták az esperest, akit a haldokló, mi­után az urvacsorában részesült, arra kért, hogy halála után égettesse el a holttestét az esperes s vigye aztán a hamvakat vissza Magyaror­szágba. ahol temesse el a kolozsvári temetőben. Kuthy Zoltán esperes most eleget tesz e kíván­ságnak s néhány hét niu'lva oda temeti Ko­lozsváry Sándor hamvait, annak édesanyja sirja mellé a magyar földbe: A newyorki es­peres különben Budapesten meg fogja koszo­rúzni az amerikai magyar egyházak nevében Bánffy Dezső báró sírját. — Lubomirsky herceg aradi birtokai. Aradról jelentik: Lubomirsky herceg még a mult évben négy millió koronáért megvásá­rolta a nagybalmágyi 11,000 hold területű erdőbirtokot .mely József főherceg uradalmá­val határos. Lubomirsky herceg feleségével és egész udvartartásával Aradmegyébe érke­zett, bogy a birtokot átvegye. A herceg ós kísérete Zoltovski gróf marospetresi kasté­lyában lakik. A herceg környezetéből kike­rülő hirők szerint a herceg nagyobb arad­megyei birtokterületeiket szándékozik meg­vásárolni. — Méreg a mise-borban. Rimából jelen­tik: A palermói Santa Augnsta székesegy­ház plébánosa, C art elli a vasárnapi misén hir­telen összerogyott az oltár előtt. Nagy ka­varodás támadt a templomban, a hívek el­borzadva nézték, amint a pap görcsökben vo­naglott. Az istentiszteletnek vége szakadt és a plébánost kórházba vitték. Ugyanekkor tör­vényszéki bizottság lefoglalta a kelyhet, amelyben még volt szentelt bor. Gartelli ' ia halállal vívódok. A miseboriba valaki szubli­mátot kevert, — Az öngyilkos festő-pár. Bécsből jelen­tik: Pontini festőnek és feleségének öngyilkos­sága élénken foglalkoztatja a bécsi művészi ós társadalmi köröket, melyek igen jól ismerték a tehetséges festőt és gyönyörű feleségét. Az asz­szony gazdag bécsi családból származott, arca gyönyörű szép volt, esak a termete volt kicsi. Ezelőtt két esztendővel Pontininé anyai örö­möknek nézett elébe, de az orvosok operációt végeztek rajta, mert nem merték kitenni a be­teges asszonyt a szülés fájdalmainak. Azóta a festő és felesége között gyakran játszódtak le heves jelenetek és bár mindketten nagyon sze­rették egymást, az asszony idegessége nagyon elkeseritette életüket. Az utóbbi időben Pontini feleségéről nagy arcképet festett, melyet a bécsi őszi kiállításra szánt. Akik a készülő ké­pet látták, a legnagyobb lelkesedéssel beszéltek róla. A minap készült el a kép és már be is volt keretezve. Az öngyilkosság után ezt a ké­pet összevagdalva találták a festő műtermének egyik sarkában. A vizsgálat megállapította, bogy a képet a festő vagdalta össze. — Egy asszony, aki negyven férfit ölt meg. Varsóból jelentük: Rémséges bűntényt fedez­tek fel Cordino községben, a Noraja-ladogai járásban. Tamarina' Joanovna paraszt asz­szony, tizenhét, éves leányával együtt lakott Cordinoban, egy patak közelében. Köztudo­mású volt, liogy Tamarina leányát férjhez akarta adui és ezért igen sok férfi ment hoz­zájuk háztiiz-nézőbe, de ia vendégek közül Tamarina Joanovna szomszédai senkit sem láttak a házból ismét kijönni. Curdino mellett azután a patak partján találtaik egy férfi holtestet, kinek, hogy felismerhetetlen legyen, íaz állát fejszével levágták. Mindennek 'dacá­ra a csendőrségnek sikerült megtudnia, hogy ezt ia férfit legutoljára Tamurinához láttak bemenni. Vaszilié r csendőrezredes ékkor több csendőrrel behatoltak a veszedel­mes asszony házába. Rettenetes leletre akad­tak a házkutatás alkalmával. Az ebédlőből csapóajtón át a pincébe vezetett egy sikátor, ahol negyven rémségesen megcsonkított férfi­holttestre akadtak. Az asszony, mikor bilincs­be verve fogságra vetették, azt mondta, hogy a gyilkosság elkövetése után a férfiakat ki­rabolták. — Merénylet egy gyárigazgató ellen. Budapestről jelentik: Ma délelőtt a Váci­körut 76. számú házban levő Wohanka és T ársa gazdasági gép- ós motorgyárán a k iro­dahelylisógében véres merénylet történt. Szabó Kovács István 40 éve,s vágbányai .molnármester, ügynök utján a Wohanka és Társa cégnél gépeket rendelt. Még 1909-ben szállították a gépeiket és azok 11,000 koroná­nyi árát betáblázták Szabó Kovács ingatla­nára. s ő — azt hozva fel ürügyül, hogy hasz­navehetetlen — nem akart fizetni. Erre ibepő­röltók s máig sincs az ügyben ítélet. .Nemrég Szabó-Kovács, aki a gépeket és az ingatlanát ds el akarta adni, arra kérte a céget, hogy a telekkönyvi if öl jegyzést törölje. Erre persze Wohankáék nem voltak hajlandók. Szabó nem tudta a maimát eladni s e feletti elkese­redésében féljött Budapestre, liogy itt szemé­lyesen bírja rá ia Wobanka-oég-et, a gépek visszavételére és a perlés beszüntetésére. Ma délelőtt bement a Váci-körut 76. számú ház­ban levő irodába, ahol Lautenbach István könyvelő jelenlétében beszélt Zöllner László

Next

/
Thumbnails
Contents