Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-26 / 146. szám

1912 junius 28 DELMAGYARORSZÁG 325 évtized óta belénk gyökerezett megállapítás megváltoztatásáról van szó, megnyugtatásul szólgáljóin ia kövétkező momentum: A szegedi mérnök- és épitész-egyesület legutóbb e tárgyban tartott vitái során a legtöbb hozzászólás •a íiiivóredukció lehetősége, illetve szükségessége unellett szólít, A béliigy,minisztérium műszaki osztályának vezetője, Farkas Kálmán miniszteri tanácsos szerint, ki a kérdést magát részletesen ismeri, ia nivó végleges megállaptása egyike a város legsürgősebb teen!<"'". nOk s liogy annak javasolt redukciója csupán ia köztörvényihatóság akaratától függ. Farkas Árpád javaslata alapján >a tanács azt inditványozaa most a közgyűlésnek, bogy a helyenikint már meglevő magasabb térsziinek érintetlenül hagyása, mellett a nagykörúton belőli területre + 6.95, az azon kivülii városrészekre + 6.0 Tisza + 0.0 pont feletti magasság, Újszegedre nézve pedig az átlagos térszinti, magasságokhoz simuló feltöltési szint állapítsanak meg azon megjegyzéssel, hogy ia különbözők nivók 1:100— 1:120 közbeiktatott lejtővel nyerjenek összeköttetést. Miután a kiirálybizitossági nívók leszállítása egy az általános városrendezés bázisának megteremtésé vei, valószínű, hogy a benyújtott javaslatot a közgyűlés elfogadja és ezzel a (kérdést véglegesen rendezik. Egy munkás foga és a szegedi fogorvosok vasárnapja. (Saját tudósítónktól.) A szegedi törvényszék büntető tanácsa kedden érdekes ügyben Ítélkezett. Szieber Péter szegedi borbély kihúzta Rózsa, Antal malcmmunkás fogát. A borbély foghúzása következtében ia munkás csontvelőgyulladást kapott. Hatvanöt napig tátott, amiig kiheverte a foghúzás emlékeit. Az ügyészség gondatlanságból okozott súlyos testisértés vétsége miatt vá diait emelt Szieber Péter ellen. A vádirat szerint a munkás a imult év októberében panaszkodott a borbélynak, hogy nagyon fáj a foga. — Majd ikiihuzom én! — vállalkozott a baj gyógyítására a borbély. — Mennyiért? — Húsz krajcárért. Megegyeztek az árban. A borbély valami átölelte a fej fát és sár.t. ölelte a követ, csókolta a port: a sírhalmon sóhajtozott, majd a hosszú, hiábvaló küzdelméről. Az éjjeli szellő elvitte a szerelmes ifjú sóhajait az ezüstszínű sivatag felé. Hírtelen visszafordult és egy fiatal leányt látott maga mögött, aki meghúzta köpönyege szélét. — Oh, te, aki szeretsz és sirsz, üres sir fölött siránkozol! Nem tudok aludni sátramban, zokogásod elűzi álmomat. Atyáim lánya néín halt itté g.Azt mondták néki, ölestél a csatában. Férjhez adták Assámhöz. Elutaztak messze, mert Ássam félt tőléd; atyám pedig, aki félt vissza jövetel ed tői, ezt az álsirt álllitotta fél, hogy kielégítse fájdalmadat, Ouarda á Harb törzs (között él, a Hedja.r hegységben. A beduin leggorsabb tevéjéhez róhant, s embereit sem keltve föl, elutazott. Mikor már messze volt, a fiatal léábyhoz igy kiáltott: — Az Isten adja meg neked örömben azt, amit nekem szenvedésben juttatott. Tiz nap ós tiz éjjel lovagolt megállás nélkül, küzdve az ellenkező szelekkel. Valóságos tüztengeren haladt át, majd bazalt sziklák fala mellett haladt el. Rázta a láz, fogai vacogtak; ajkali felcserepesedtok, régi sebei felújultak. Végre elérte a Harb törzsét, mely a nagy sivatag szélén tanyázott. Belépett Ássam sátorába. Egy asszony forogatott ott. Egyedül volt, Ouarda volt, — Kérlek, adj innom, mandá neki. különös szerszámmá]! nekifeküdt >a zápfog (kiemelésének. Negyedórai vérejtékfsfoasztó küzdelétíi Után végre sikérült'áMhÜtót. Áz esét után a munkás "érős fájdalmat érzett. Hirtelen földagadt az orca. A közkórházhan Megvizsgálták és megálíliapiitották, hogy az ínyhus fertőzött, -amelyből később Csontvelőgyulladás fejlődött, A törvényszéki tárgyaláson a borbély azzal védekezett, hogy a gyulladást szeszes italok élvezése és léghuzat okozta. A bíróság helyeit adott a védekezésnek és a borbélyt csak kihágás vétségében mondták ki bűnösnek. Száz korona pénzbüntetésre vagy üt napi fogházra Ítélték. Ezzel a törvényszéki tárgyalással kapcsolatban fölemlítünk egy eseteit, amely szoros kapcsolatban van a munkás fogával és a szegedi fogorvosak rendelésével. íme a történet: A idillt vasárnap égy szegedi polgárnak megfájdult a foga. Nem sokát teketóriázott: elment egy fogorvoshoz. Az "előszobába érkezett, leült és várt. A várásábon senki nem zavarta. A helyzet mar nagyon kellemetlen volt, á fogfáj&s igen tapintatlan betég&ég. Végrte, félórái várás ütán, ttz előszobában aúégjelént egy ásszoriy. Vészjöklő szemet vetett a szegény rideg bolgárrá. — Míre várakozik? — kérdezte ttz áss^ónV. —A fogamat akaróm 'kihúzatni, kérem, nagydn fáj. — Menjen csak 'ki az ajtó éle "és olváása csak el, liogy mi ván az ajtóra irvá. — Igenis, kérem. A fogfájós polgár kiment az ajtó elé és elolvasta, amit kijelölt neki az asszony. Meghökkent, amikor elolvasta: — Vasárnap senkit sem fogadok. — Hát most mit csináljak? — kérdezte a szegény fogfájós. — Menjen . . . fogorvos úrihoz, iaiz majd kihúzza a fogát, — Köszönöm szépen, A fogfájós polgár elment a másik fogorvoshoz. Csöngetett az ajtón. Semmi válasz. Még egyszer megnyomta a csengőt. Még mindig nincs válasz. Végre aztán, italán a negyedik vagy ötödik csöngetés után az előszoba ajtaján egy asszony óvatosan kiidugta a fejét. — Kit keres? — kérdezte nyájasan. Az asszony felkelt s hozott neki teve tejet. Ivott egy kortyot, azután visszaadta neki az edényt, s mondá: — Most rajtad a sor, idd meg ami megmaradt. Azután ránézett. Ekikör az asszony megismerte. F'eléje rohant, de -a férfi megtáitorodőtt, imimt egy részeg. — Meghálok, füondá. Az asszony fekvőhelyét késZütett neki és odú lefektétíte. Majd leült üiellejé. Á férfi elvesztette ' eszméletét es ugy sirt, miüt az üres sir előtt. Véérfé lécséndéSédétl Kinyitotta a szómét és imikör látta, hogy Oúardá Mellette ül, eszébe jutott a régi bóldőg nap s .tl'evetett, mint egy gjtérinéflc. — Emlékszel-e árra, tüikör kis kézed tenyeréből adtál lintiórtn? 'És úgy tétt, mintha kíttiilÜ ÜZt ttz utolsó ekeppig. — Motídd, mégván-e niÓg az, a .korál' mellcsat, mély festőd bájai kö'üé rejtőzött? Az asszony megmutatta, azt is a férfi ajkaihoz érinté. És csendesen, ujjaival odatette azt arra. a vászonra, amely megdagadt nyakát fedte. — Édes Yememi rózsám ... kedves kis fehér rózsám, imormogá. És a feje Ouarda méllére hanyatlott. Meghált. — A fogorvos urat, kérem. Borzasztó fáj a fogam, jaj, de szeretném kihúzatni. — Ja, a foga fáj ? Azt most liem lehet. Vasárnap van. Ezen,a napon a fogorvos ur a privát ügyeit intézi. — De könyörgöm, Ugy fáj . . . — Sajnálom. , Az asszony visszahúzta a fejét s becsapta az ajtót. A fogfájós polgár pedig elfőj tlia tatlan jajgatással őgyelgett az utcákon, amig végre'egy harmládfik fogorvoshoz érkezett. A harmadik fogorvos ötthOn volt, nagyon előzékeny volt és kihúzta a polgár fogát. Ilyen eset gyakran megtörténik és igy nem is csodálható, ha néha a borbélyhoz menekül egy:egy fogfájós ember. í03—7. — Temesvár határozata. — (Saját tudósítónktól.) Temesvár város törvényhatósági bizottsága 103 szavazat tal 7 szavazat ellenében a következő határozatot hozta: Temesvár szabád királyi várós törvényhatósági bizottsága a városi polgárság fölfogásával Összhangzásban már ismételten fölemelte tiltakozó szavát a képviselőházban már régóta duló obstrukció ellen, amelyet a hazai közvélemény és a nemzet politikai vezérférfiai is egyértelműen elitélnek, mert az öbstrükció a parlamenti alkotmányosság alapelvének megtagadásával a kisebbség akaratának a többséggel szemben Váló érvényesülését célozza és következően az országgyűlés rendszeres működésének mégakádályozását eredményezi. Az obstrukciónak e nemzetsorvasztó tendenciáival szemben, mivel az ország érdekei szempontjából a parlament munkaképességének helyreállítása égető szükséggé vált, a képviselőház ujabban energikus föllépésre határozta el magát és a parlament gépezetét uj működésbe hozta. Bármilyen sajnálatosak is az országgyűlés végre megindult tevékenységének ez obstrukcionális tényezők által előidézett jelenségei, a város közönsége ismételten vallott fölfogásához hiven ezúttal is közállapotaink elfajulásának okát az Obstrukció eliharapózásában találja, amely olyan mérveket öltött nálunk, mint sehol másutt a világon és a nemzet fejlődését és életképességét megtámadta. Midőn ilyén körülmények közot't a kormány és a képviselőház önfeláldozó elnökének elszánt vezetését kövétve, ezen némzetünk létét veszélyeztető visszaélés eíl'én a parlamenti Többség jogszerű akaratáríitk érvényesítésével síkra szállt, a város közönségének meggyőzőclés'e szerint az ország érdekében járt el és az ország fejlődését szivükön viselő honpolgárok bizalmát és támogatását érdemelte ki magának. Ennélfogva Temesvár szabad királyi város törvényhatósági bizottsága a parlarrient munkaképességének helyreállítása érdekében a kormány és a képviselőház elnöke résíérŐl követeit eljárást a viszonyok által megókoltnak találva helyesli s elhatározta, hogy erről Lukács Lásizió miniszterelnök és Tisza István gróf képviselőházi elnök értesíttessenek.