Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-26 / 146. szám

2 DELMAQYARORSZXQ 1912 jutnivis 27. felfordulásba a parlamentet; ez a kis szórakozottság megfosztja az ellenzéket; attól a különben is bizonytalan jogtól, hogy siralmas helyzetiikebti a demokráciával azonosítják magukat; hogy a népjogok sérelmének, veszedelmének hirdessék azt, amikor őket az obstrukció lehetőségétől, a technikázástól egyszer s mindenkorra megfosztják. Mert ha ők és a politikai jogok kiterjesztése egyet jelentenének, egy test és egy lélek lennének. — akkor a választójog dolgát nem lehetne se ügyetlenségből, se pedig tudatos ravaszságból a tollban marasztani. A házasfelek elhidegüíésének kezdetén lényegtelennek tűnik, ha a férj a hivatalból hazajőve, elfelejti a feleségének homlokát megcsókolni. És mégis, — hányszor lesz ez a válópör kezdete! A szövetkezett ellenzék és a munkásság fiatal házasságában is ennek a hamaros bekövetkeztét hirdeti az elfelejtett csók . . . Megszűnik az eszményi nfvó. — Száz év helyett azonnal rendszi'< a várost. —^ (Saját tudósitónktól.) Minden ember tudja Szegeden, bogy a város gyors fejlődéséneik legfőbb kerékkötője az eszményi nívó. Amikor ,a királybiztosság a ma érvényben levő feltöltési magasságokat megállapította, előtte az a legfőbb cél lebegett, hogy ezen berendezkedés uj árviz esetén a védekezést meg.könyuyitse s a belváros ia menekülők l>efog,adására alkalmas legyen. A ikörutak árvédelmi hivatása már a 90-es éveik elején megdőlt, mig a feltöltött belváros mentő szerepe az árviz óta előfordult (magasabb tiszai vízállások következtében (igazán problematikussá vált. Az eszményi nívóba vetett bizodalom már végkép elveszett és más módon iparkodtak az árviz elleni biztonságot fokozni. A város ezt a célját ia körtöltés megerősítésével és burkolásával el is érte s Szeged árvédelmi berendezkedését emberi számítás szerint tökéletes biztonságúvá tette.. Sokan azt mondják, hogy a nívó betartására a magas talajvizekre tekintettel is szükség ván. Ezt az érvet nem lehet bevenni, inert a talajvizek leszállítására, eltekintve a mélységek Iletöltésétől, .nem a térszín feltöltése, hanem •ia Iccsapolás, illetve ,a város megfelelő csatornázása az egyedül helyes és célravezető eljárás. Figyelem he véve, iliogy a város általános csatornázási tervét esak ez idén fogadták el, az eddigi várakozó álláspontot a végleges nívónak kérdését illetőleg, nem szabad hibáztatnunk, sőt annak függőben tartását a kedvezőtlen esést viszonyokra tekintettel, mint óvatossági rendszabályt teljesen indokoltnak kell elismerni. Ha azonban a. csatornázásra immár elfogadott tervezete van a városnak s igy a ni ró kérdésében való sürgős és végleges döntés ideje elérkezett, A városi csatornamű tervezete az eszményi nívó figyelembe vételével a város egész belterületén 3.00 méter minimális csatornafenék mélységet biztosit. Ha tehát m csatornatervezetben érvényre jutó elveiken és alapul vett általános elrendezésen változtatni nem akarunk, a végleges nívók redukciója csatornázási szempontjából annyit jelent, hogy a kitorkollástól távolabb eső Felsőváros és Rókuson a mellékcsatorna végek közelében nem lesz meg a tervbe vett 3 méter miniimális csatornafenék mélység, hanem ia térszín redukciója arányában ennél kevesebb. Látható már most, hogy a redukció csupán az esetben lehetséges, ha a 3.0 méter fenékimélységből az említett kisebb körzetben engedményt teszünk. De vájjon lehetséges-e ez. Más városoktól vett példa az illető érdekelt körzetek jellege s az eszközölt számítások tarról győznek meg bennünket, liogy az eszményi návóknak a jogos érdekek sérelme nélkül mintegy egy méterrel való leszállítása lehetséges, mely esetben az említett körzetekben a nívóredukció után maradó két méter s a nagykörúton belőli és a Kossuth Laj os-s ugár úttól délre eső városrészekre kiadódó átlagos 3 méter mimimáliis csatorna fenék mélység a jogos igényéket tökéletesen kielégíti. Ha figyelembe vesszük, liogy a .királybiztosság 30 év előtt magára a belvárosra, tehát a város kereskedelmi negyedére sem irányzott elő többet, mint 2.0 .méteres minimális csatornaimélységet, ugy az említett klseb körzetekre ugyanily minimális mélység megállapítása sérelmes valóban nem lehet, A kérdés Igazi jelentősége azonban inkább anffiak közegészségügyi, anyagi | és általános városrendezési vonatkozásában rejlik. Közegészségügyi tekintetekből azért (kívánatos ia redukció, mert. az eszményi niivóra való feltöltés teljes végrehajtása belátható (időn belül nem remélhető. Ennék folyománya az, hogy az egyes telektömbökön mocsaras vizállásos helyek keletkeznek, melyek emberöltökön át lesznek a fertőző betegségek állandó melegágyai. A kérdés anyagi oldalát illetőleg .meg kell említeni, hogy itt nemcsak a feltöltés költségét, hanem az eltöltés-Okozta érték- és jövedelem-veszteséget ás számításba kell vennünk. Hia figyelembe vesszük már most, hogy a nívó betartása esetén csupán a. feltöltési többletköltség kilenc- millió koronára értékelIi ói, melyből .mintegy nyele millió terheli a háztulajdonosokat s csupán egy millió a várost, fogalmat alkothatunk nana nehézségekről, mely az eszményi nívóra való teljes feltöltésnek útját állják. Épen a teljes feltöltés előrelátható tanulságos elnyulása az, ami a kérdés városrendezési szempontjából való fontosságát előtérbe állítja. Míg ia. városi mérnöki hivatal az eszményi nívó betartása mellett a város általános rendezését 100—120 érben irányozza elő. addig redukált nívó esetén a város több .mint kétharmad része nyomban felszabadul a féltöltés kényszere alól. A nagy feltöltési magasság okozta örökös líraiko.latsüppedéisek -elmaradnak s inig az első esetben a. vízvezeték .ós világítás kiterjesztése az általános feltöltés végrehajtása nélkül nem is lehetséges, mert hiszen 3—4 méter mélységbe uein kerülhet a hálózat, addig redukált nívó esetén ugyanezen berendezések végrehajtása ily természetű akadályokba inem ütközhetnek. Az eszményi nívó betartását sem az ár védelem, sem az elfogadott, általános csatornázási tervezet végrehajtása nem kívánják meg s hogy annak betartása közegészségügyi hátrányok mellett oly óriási fölösleges kiadással jár, ami a város gyors fejlesztését és általános rendezését egyenesen lehetetlenné teszi. Tekintve a. kérdés nagy korderejét, különösen periig azt, hogy . itt egy, bár egészben végrebajtatlan, de valójában -mégis három — Ouarda-al-Jamanát? ... Talán megbolondultál, amikor futtatni láttad kortársaidat? Tatán Nefhoud varázslói kábítottak el? Viagy talán illatos italoktól .lerészegedtél, fiatal szerelmes barátom? — Mit kliváinsz érte, hogy nekem add? — Mit kívánok? 'Neked józan észt, nekem meg itevéket. — Majd szerzek. És Yasi dühtől remegő szívvel hagyta el a sátort. Látta Ouardáit a fiatal leányok között. — Veled akarok beszélni, ki olyan vagy, mint a rózsa a sivatagban, kövess a forrásokhoz. A leány utána ment. — Láttalak téged. Én futottam Ássam helyett. — Igeu, ón lis láttalak. — Ugy rohantam tevémen, mint a szomjas utas ia sivatagban. Te voltál a dus nedvü gyümölcscsel megáldoitt fa, melyről az életet isszuk. — Én is láttalak téged. — Ugy ültem tevémen, mint egy beteg király a trónján. Te voltál az illatos növény, inely .meggyógyítja az álmatlanságát. — Én ís láttalak téged. — Ugy ültem tevémen, mint a líalász a csónakjában. Te voltál az átlátszó korál ág a váz alatt. Annak rózsaszínű két pontjától szivem megremegett. Édes atyád kigúnyolta szegénységemet; de én gazdaggá fogok lenni. Akkor jövök majd vissza, iba neki tevéket, neked pedig gyüriit fogok hozni. Meg fogsz-e engem várni? —- Várni fogok reád. — Hajnailvirágom, adj nekem inni kis kezed rózsaszínű tenyeréből. A leány lehajolt a forráshoz ós feléje nyújtotta kezét. Ivott egy kortyot s .azután igy szólt: — Most rajtad a sor, idd meg, ami megmaradt. A leány ajkához amelé kezét, de egy csepp kiszivárgott ujjai között s lassan legurult a kivágott ruhába. A férfi nézte, hogy giírul s szerelemtől reszkető hangon könyörgött: Kérlek, könyörgöm, mutasd meg azt a kis korál gyöngyöt, mely a szalagon lóg s eltűnik tested bájai között. A leány kihúzta a anellesaittot; a férfi fogai közé vette azt és érezte testének izét. Azután nagy zavarba jött s szerelemtől lángolva elszaladt. III. Évek multak el azóta, hogy Yasi elment, egy teli holdas éjszakán, miikor a homok csak ugy ragyogott a holdfényben, egy gazdag ur érkezett a táborba, akit egész karaván kísért. Ennek az urnák vastag szemöldöke volt, arcán sebhelyei, összevagdalt homloka kalandos múltról tanúskodott, köpenye arannyal átszőtt szövetből volt. Egész testéből az az illat áradt ki, melyet -a fiatal házasok szoktak használni. Harcias léptekkel ment bfe a főnök sátorába. — Megismered-e, — mondá Hossainenak —• megismered-e Yaisit, Tfior fiát, kinek szegénységét és szerelmét egykor kigúnyoltad? A kijárathoz ment: liirleten felemelte a függönyt, mely utána összecsukódott és egy széles dölyfü kézmozdulattal mutatott a karavánra. —! Nézz ki ! — moudá. Lásd tevéimet, lovaimat, barmaimat, nemde egy egész vagyon? Hol van a. leányod? — Meghalt, A függöny kicsúszott, Yasi kezeiből s ő odatántoroclott a sátor falához. Az érintkezés oly erős volt, hagy az egész sátor megrendült. Végre maga köré vonta, köpenyét és mondá: — Jer, mutasd meg a sírját, A .két férfi kiment a sátorból, egymás után mentek hallgatagon. Átmentek a rendben állított bőgő tevék között. Hossaine szorongó 6zivv,eü sajnálta ezt a nagy gazdaságot, Yasit mindenik állat egy-egy elmúlt és haszontalanná lett. veszélyre emlékeztette, a jelen, a remény meghiúsultát juttatta eszébe. Nagy könnycseppek gördültek végig ünneplő ruháján. Eg.v kis homokdombhoz értek, melyen egy fejfa állt. Jaman Oardá sírja, mondá Hossaine. Azután elment. Yasi elterült a sirdombon, kitárt karjaival