Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-26 / 146. szám

1912 KI. évfolyam, 146. szám Szerda, junius 26 llzponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, ci Korona-utca 15. szám t=i ladapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., c=> Városház-utca 3. szám cra ELÖFIZETESI AR SZEGEDEN egész évre . K 24-— félévre . . . K 12' negyedévre . H 6'— egy hónapra K 2Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKÉN; egész évre K 28'— félévre . . . K 14'— negyedévre, K V— egy hónapra R 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. TELEFON-SZAK: Szerkesztősei 305 _ a Kiadóhivatal 83* interurOan 3t> 5 Budapesti szerkesztősed teieton-szam* t?í—12 Az elfelejtett választójog. Az impresszionista festményeket, ugy mondják, nem abból lehet megitélni, amik rajtuk vannak, hanem arról, amik hiányzanak róluk. A piktor, aki a lelkéből kiszabaduló érzést, agyának hirtelen ötletét, az előtte megvillanó képet, fölrezzenő hangulatot annak első pillanatában fogja meg, mellőzi azt, ami előtte nem fontos, amit nem tart a lényeghez tartozónak, ami nélkül meg tud lenni az alkotásban, szóval, ami más szemnek, más fölfogásnak hiányzik, de neki nem. Ilyen impresszionista mü az a Kiáltvány II., melyet az ellenzék egy tollforgatója az ujjából kirázott és amelyet a szövetkezett képviselők aláirtak. Volt benne lendület, — azaz, hogy csak lendület volt benne. Öreg divatú lendület, amelyről kétszáz esztendő előtt se lehetett volna elmondani, hogy lázat kever a vérbe és bomlasztja az indulatokat; pedig akkor még ez a lendület friss volt. Egyébként, mit kritizáljuk: kiáltvány volt, plakátnak szánva, távol attól az ambíciótól, hogy tökéletes irásmünek akarjon látszani. Nem is tni, hanem a szociáldemokraták akadtak meg annak egy hibáján. A szövetkezett ellenzék szózatából hiányzik valami: — az általános, titkos választójog hangoztatása, amit a-szociáldemokraták joggal tarthat furcsának. Miért maradt ki? Bizonyosan szórakozottságból. Igen, a kiáltványok a pillanat hevületébén születnek s nem csoda, ha azok fogalmazásával hiba esik. Majd egy Kiáltvány ill-ban, vagy pedig a mostani kiáltvány Utóiratában pótolják s meg is indokolják, hogy térszüke miatt, nyomdatechnikai okokból, vagy pedig épen azért maradt ki, mert hiszen azt mindenki odagondolhatta. Megtehetik ezt. De az ilyen apró szórakozottságok, az impresszionista müvek öntudatlan csonkaságai a legjobban jellemzők. Ép az ilyen szórakozottságok bizonyítják azt a gyanút, azt a valószínűséget, melyet nem először és nem elsőnek mondunk mi: hogy az ellenzéki politikusok küzdelmének nem a lényege a demokrácia, nem a fő célja a választójog; az csak cégér, melylyel az obstrukciót szépitette, mentegette, melylyel a munkásokat magához akarta kötni, de amely nincs a vérében. A Népszava ma még nem mondja ki, de a fejükben már jár a gondolat: „urak, mi május 23-án a kedvetekért vásárra vittük a bőrünket, becsukattuk magunkat, föláldoztuk a napibérünket, — és a mi nagy önfeláldozásunk mellett lehetséges, hogy egyszerű szórakozottságból, elirásból, feledékenységből kihagytok minket és a nemzethez szólva, egyszerűen hallgattok a választójogról, az általánosról, a titkosról, a községenkéntiről? Hát mégse a választójogért tiltatjátok ki magatokat, mégse a titkosért és községenkéntiért sípoltok és trombitáltok, hanem valami másért? Az uralomért, a biztos kormánybuktató szernek, az obstrukciónak visszaszerzéséért?" Vagy pedig ez a kis kimaradás ép egy finom disztinkciót fejez ki? Talán nagyon is tudatos valami? A Kiáltvány I-et a függetlenségi párt adta ki, igazabban Justhék. Abban .még lehetett az általános és titkos választójogról beszélni. A mostanit azonban a „szövetkezett ellenzék"; amely nem lelkesedik ezért a radikális programpontért. Ennélfogva például Eitner Zsigmond a szociáldemokrácia nézőpontjából egész mást jelent, mint Justh-párti képviselő és egészen mást, mint az ujjászövetkezett ellenzék tagja. Igy lenne ez? Ahogy ők meg szokták állapítani, hogy van kétféle becsület, politikai és magánbecsület, közhivatalnoki és egyéni becsület, — ép ugy csinálhatnak olyan tételt, hogy egy azon embernek lehet kétféle meggyőződése is. Akár szórakozottság, akár tudatosságrikitóan világítja meg az ellenzék őszinteségét, amelylyel a munkásságnak szövetkezést kinál. Akik a múltban is megfeledkeztek a választójogról, meg sok egyébről, mihelyt a kormányzás javait habzsolták, azok megint szórakozottak lennének a munkássággal szemben, mihelyt fölülkerekednének, vagy mihelyt á céljaik érdekében a munkásságra nem lenne szükségük. És ez a kis megfeledkezés meghazudtolja azt. hogy ők a népjogok érdekében vitték Jemen rózsája. Irta Myríain Harry. i. ' Az egész törzs összegyülekezett a tevefuttatásra. Egy kis dombon ütötték fel a sátorokat, hogy az egész síkság a futtatóké legyen. Ezek ia. gazdag sátorok ifjaiból kerültek ki, akiknek atyjok egész nyájjal bírt, minden futtatónak legalább két finom dromedárral kellett birnia. Yasinak, Thor fiának, még csak egy közönséges fekete tevéje samvolt; :apja ásókat készített, (lándzsák egy eket él esi tett. De Vasi, habár szegény volt, jobban tudott futtatni ia tevékkel, bólint egy törzsfőnök fia; ügyesen tudott verseket".is rögtönözni és amikor lyukas köpenyében elment, a forrás mellett, az asszonyok ugy megbámulták, bogy a korsójukból a viz is kifolyott. De néhány nap óta nem volt kedve verseket cisnálni, a forás körül sem mutatkozott. Mozdulatlan szempillákkal ólt hevert a homokban és megalázatnak érezte imagát, bogy nem vehet részt, ia. futtatásban. Bágyadtan gondolt arra a nagy nyitott sátorra is, ott a síkság közepén, ahová régi szokás szerint összegyülekeznek a rituális módon lefátyolozott fiatal leányok. Mikor a tevék arra elrohannak, lekapják a fátyolokat s a rohanó, vágtató fiatal emberek előtt kápráztató látvány nyilak meg, kibontott hajak, gyönyörű arcok, írnez); telen nyakak és karok. Yasi homokot hintett fejére és átkozta szegénységét. A homok vakító fényét hirtelen egy árnyék homályositatta el. A fiatalember felnézett s látta, bogy Assain ült le melléje. ii.z ''gy gazdag fin volt, aki nem szeretett. Mindketten hallgatagon ültek ott, egyik sem akarta megkezdem a beszélgetést. Végre mégis Assaini igy szólt Yasihoz: — íme. Futtatnom kell, pedig a gyors futástól elszédülök. Pedig Hossaine leánya ugy fogad el férjéül, ha én leszek a győztes a futtatásban. Azvhfcán ismét elhallgatott; Yiasi, hogy el ne árulja kezeinek remegését, beleásta azokat a. homokba. A másik újra megszólalt: — Ha akarsz futtatni előttem és győzöl, neked adom kardomat, köpenyemet és fehér tevémet. — Persze, hogy akarok, válaszolt Yasi. De lismét elszomorodott, mert Hossaine leányára, gondolt. II. Puskalövés hangzott, a, tevék megindultak. Ugrottak, rohantak, kinyújtották vékony Combjaikat s repültek, mint a vihartól elkapott falevél; szürkék voltak, mint a homok és csakhamar színük összevegyült a szürke talaj színével. Yasi helebnrkolózva Ássam ruháiba, legelöl vágtatott ,a nyitott sátor (felé. A fiatal leányok ledobták fátyojukat. A teve ugy haladt el, mint egy villám. De Yasi látott egy meztelen nyakat s vágtatás közben is megkülönböztetett azon három rózsaszínű pontot, egy korai mellcsattot és mellette két oldalt két kis rózsaszínű pontot. Yasfi szeme előtt minden elhomályosodott, egy forgatag örvény vette őt körül s ebben nem látott mást, mint bárom piros pontot, három rózsaszínű ikorál gyöngyöt. Nem gondolt többé a. tevével, megfeledkezett, hogy futtatáson van. A többiek már rég elhagyták őt. Nem törődött vele, sőt csaknem örült neki, mert szeretett volna visszanézni, leborulni a porba a nyitott sátor előtt. Végre ő lis célhoz ért. Nem is hallotta a versenyzők fecsegését. Nem törődött Ássam szitkozódása i vak Közömbösen engedte, hogy leráncigálják róla a köpenyt, a fegyvereket elvegyék a tevét, mindiazit a kincset, melyről szegénységében annyi éjszakán át álmodozott. Hirtelen kiszaladt a forró ég alá, futott az árnyéktala.n homokon át. Elvesztette tüzszerszáimát, öve kioldozott, a fátyol lecsúszott fejéről; de ő csak szaladt. Hossáine sátora előtt állt. meg, lélekzete kifogyott, testét homokpor fedte. — Feleségül tkéren •? leányodat* Ouardo-T Jamane (Jemen rózsáját.)