Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-25 / 145. szám

1912 juriius 25. DELMAGYARORSZAG -Nem kis föladat egy németajkú számára, aki .csak később, évek multával sajátíthatta el a magyar nyelvet. Aligha értem volna el aránylag elég jó ered­ményt, lia. nem szemeltem volna ki Tiszát, aki mint tolmács azonnal segítségemre sietett, mi­helyst nem tudtam magam ugy kifejezni, bogy •valamennyien megértsenek. Tisza e tolmácsolást oly íinam tapintattal s •méltóságteljes nyugalommal végezte, hogy a •legnagyobb szimpátiát kezdtem érezni a fiatal­ember iránt. Természetesen sokkal kialakul­•taii önállóan és öntudatosabb jellem volt, sem­hogy Ínyére lehetett volna, ha a szolgálatban .véle szemben protekciót gyakorolok. Valahány­szor a későbbi években, amikor Tisza már elő­-kelő állás viselője volt, véletlenül — igy egy ízben Budapesten a királyi palotában — talál­koztam vele, mindig odajött hozzám, megnye­rően természetes közvetlenséggel köszöntött és mindannyiszor szívesen emlékezett vissza első katonai debutjére. Igy most is, hogy táviratban gratuláltam neki, sajátkezüleg irott szíves levélben köszönte azt meg. Azt hiszem, hogy ha a sors Tisza Istvánt a !katonai pályára terelte volna, hatalmas intelli­genciájával, hidegvérű energiájával és nagy kötelességtudásával, világos, mindent átfogó meglátásával bizonynyal kiváló generális és hadvezér vált volna belőle. Azt mesélték nekem egy ízben, hogy Tisza egy előkelő állású urnák egyszer állitólág eze­ket mondta: Az, hogy minden alkalommal oly pontosan jeenek meg, első kapitányomtól ta­nultam, aki egy izben ezzel a megjegyzéssel 'kifogásolt valamit: „Ejh, a katona sohase jö­het elég korán!" Bocsássák meg nekem, öreg harcosnak, hiú­ságomat, ha büszke vagyok arra, hogy egy Tisza Istvánt sorolhatok tanítványaim közé, akit Isten még sokáig tartson meg szé.p Ma­gyarország javára. B. v. D. nyugalmazott alezredes (Grácz.) A szegedi munkapárt és a bizalmatlansági indítvány. — napirendre térést javasolnak. — (Saját tudósít ónktól.) Kelemen Béla és még több helyi függetlenségi pártvezér in­dítványt terjesztett a szegedi juniusi köz­gyűlés elé, amelynek azt javasolják: hely­telenítse a kormány eljárását és fejezze ki bizalmatlanságát iránta. Magáról az in­dítványról többet nem is mondunk, mert fura kívánságnak tartjuk Szeged város törvényhatósági bizottságának többségé­tői azt várni, hogy bizalmatlan legyen az­zal a kormánnyal szemben, amelynek si­került rendet teremteni a parlamentben és tető alá juttatni sok régóta megvalósít­ásra váró törvényjavaslatot. A kormány elvégezte munkáját és azzal mindenki meg van elégedve, aki szivén viseli az or­szág; érdekét. Nekünk szegedieknek is so­kat jelent a parlament legutóbbi eredmé­nyes munkája, amelyért az érdem a kor­mányé és a Ház elnökéé. Megtörténik a szegedi pályaudvarok rég óhajtott kibő­vítése, honvédtüzőrséget kap Szeged és a városnak sok más olyan kívánsága megy teljesedésbe, amit csak a parlament ered­ményes munkájának köszönhetünk. Mind­ezekért elismerés, bizalom illetheti csak meg a kormányt, amely elsősorban a nem­zet nagy érdekeit tartotta szeme előtt és erős kézzel igyekezett azoknak érdekében cselekedni. A nemzeti munkapárt végrehajtó bizott­sága hétfőn délután Rósa Izsó dr elnöklé­tével foglalkozott a bizalmatlansági indít­vánnyal. A párt azt a határozatot hozta, hogy a szerdai közgyűlésen az inditvány fölött napirendre térést javasol. Jóllehet a párt indítványozhatott volna bizalmat is a kormány iránt, mert a város közgyűlé­sének többsége lelkesedéssel tenné magá­évá ezt az indítványt is, mégis ilyen ha­tározatot hozott a végrehajtó bizottság, mert nem akarta a már különben is kiéle­sedett helyzetet még jobban kiélesiteni és -me'rt abban a meggyőződésben van, hogy ezt a javaslatot magáévá teszi az ellen­zék is. Az ellenzéknek föltétlenül honorálnia kell a szegedi nemzeti munkapártnak ezt az állásfoglalását. Meg kell hajolniok az ilyen határozathozatal előtt, amely nem kihívó, pedig ehetett volna az is, amely megfelelő megoldást tesz lehetővé, pedig a nemzeti munkapárt nem kénytelen igy cselekedni, hiszen Szeged város törvény­hatósági bizottságának imponáló többsége ennek a pártnak az elveit vallja magáénak. Épen ezért bizonyosra vesszük, hogy ma­gukat az inditvány benyújtóit is kelleme­sen érinti a munkapárt állásfoglalása és ők sem fogják ellenezni a munkapárt in­dítványának az elfogadását. Atlétikai- és footballuerseny Szegeden. — Gyönge eredmények. — (Saját tudósítónktól.) Hosszú szünet után végre újból rendeztek Szegeden 'atlétikai ver­senyt. A délvidék 'kerületi atlétikai viadalát I bonyolították le az újszeged! sporttelepen. I Nagy ^érdeklődés előzte meg a vidék atlétái­j na'k küzdelmét. Az utóbbi időben ugyanis el­I terjedt a vélemény, hogy Ujlaky (Temesvár), I Luntzer (Pozsony), Szobota (Kassa) és még néhány atlétán kívül a, vidéknek nincs számba.vehető .atlétika! gárdája. És ez a vé­lemény a szegedi versenyen szomorú való­ságnak bizonyult. A Délvidék atlétáinak ver­senyén alig van egy eredmény, amely orszá­gos értékű. A vasárnapihoz hasonló silány küzdelmek­ben még az atlétika csecsemőkorában is aligha részesültünk. Csupa átlagon alól való eredmény, bárgyú igyekvések, minden erő és stílus híján. Az országos versenyeken né­hány évvel ezelőtt tmég a Délvidék atlétái je­lentős szerepet játszottak. Különösen a dobó­számokban domináltak. Szegednek például nemrégen még olyan atlétikai gárdája, volt, amelynek eredményei országos feltűnést kel­tettek. Csak bárom nevet emiitünk: Bácz, Déván, Kéri. Ezek közül Rácz ma már a MAC atlétája, Déván ugyanennek a klubnak a színeiben országos bajnokságot nyert. Kéri még a SzAK atlétája. Mi az oka. a szegedi, általában a vidéki at­létika hanyatlásának, iliogy ne mondjuk ősz­szeroppanásának? Ennek két. oka van: a. foot­ball mindent legyűrő népszerűsége és a. fő­városi egyesületek sportpolitikája. Az utóbbi években olyan bámulatos gyorsasággal haladt a football népszerűsége, amelyet >a sport bár­mely más ága meg sem közelíthet. Egy-egy vidéki mérkőzésen (is gyakran ötezer néző izgalmas érdeklődése kiséri a tizenegyek küz­delmét. A football mecs izgalma magával ra­gadja a publikumot, minden idegszálát foko­zott működésbe hozza. A vidéki egyesületek pedig nyakra-főre rendezik a football-mecseket, mert ez pom­pásan jövedelmez. A legtöbb vidéki egyesü­letben a football-sport tartja fönn az életet. És minden más sportot, elhanyagolnak. Csak a footballra áldoznak. A labdarúgás népsze­rűségét jellemzi, hogy egy-egy Vidéki város­ban három-négy football-klub is működik, attól eltekintve, liogy némely 'anyaegyesület­ben is négy-öt csapat szerepel. Anniig napról-napra alakulnak a foot báli­kba bok az latiétikára alig gondol valaki. Ma már csak foot bal listákat nevelnek >a vidéki egyesületek, az atlétákkal senki sem törődik. Ennek a következménye aztán, hogy az utóbbi időben-alig egy-két uj név tűnt föl 'a vidéki •atlétikában. A fővárosi sportegyesületek politikája és is hozzájárult a vidék atlétikájának letörésé­hez. Ha egy-egy értékes atléta tűnt föl a vi­déken. a fővárosi egyesületeik lázas gyorsa­sággal igyekeztek megnyerni színeiknek. A vidék minden erejét, épen ugy, mint szellemi téren, a sportban is fölszivja a, főváros. A vidék atlétikájának •visszafejlődésében már nincs megállás. Nem következhetik más, csak folytonos hanyatlás, ami talán arány­ban áll a főváros atlétikájának a fejlődésével. A kerületű atlétikai verseny részletes ered­ménye a következő: I. 100 méteres síkfutás. Két előfutam után ia döntőben első: Panyigai Lajos (AAC) ll3/s inp., második Zsidai (SzAK), harmadik Lem­berger Lajos (ATK) hátszél. II. Sulydobás (bajnokság). Első: Biesz Jó­zsef (TAC) 11.25 nap., második Kéri '(SzAK) 11.11 mp., harmadik Massong (TAC). III. Félangolos síkfutás. Első Bukoriiiszky János (TAC) 2 p. 16 mp., második Knizse (ATK), harmadik Nagy Sándor (AAC). IV. 2 angol mértföldes gyaloglás. (Bajnok­ság.) Első Spolarits Imre (ATK), második Back Aladár (TAC), harmadik Nagy Sándor (AAC). V. Magasugrás. Első Bar tőle (SzAK) 162'/a cm., második Borszéki Ferenc (A'AC) 155 cm., harmadtik Mirkov <(NAC) 155 om. VI. Diszkoszvetés. Első Biesz József (TAC) 35.20 m„ második Kleiser Nándor (TAC) 34.17 ím, harmadik Massong (TAC) 32.38). VII. Negyed angolos futás. Első Buko­rinszky (TAC) 353/s mp., második Duffner (AAC), harmadik Bíró István (AAC). VIII. Gerely vetés. (Handicap.) Első Pa­nyigai Lajos (AiAC) 45J0 méter (9 méter előny), második Zubek Mihály (SzAK) 43.20 (10 ,m. előny), harmadik Danczig Béla (AAC) 40.52 m. (15 méter előny). IX. Távolugrás. Első Nagy János (TAC) 613 cm., második holtversenyben Panyigai (AAC) és Borszéki ('AAC) 602 cm. TTC KOMB.—SzAK 5:2. Az atlétikai verseny után a Terézvárosi Torna-Klub kombinált, csapata mérkőzött a SzAK legénységével. A mérkőzésen váratla­nul gyöngén szerepelt >a SzAK csapata. Külö­nösen az első félidőben feltűnően nivótlan játékot produkáltak. A fővárosi csapat már iaz első félidő elején négy goallal biztosította magának a győzelmet, amelylyel szemben a SzAK csak egy goalt ért el Vér egyéni táma­dásaliból. A második félidőben már változott a játék képe. A SzAK erélyes játékkal akadályozta meg a. fővárosi csapat nagyarányú győzel­mét. A második félidő második percében' a vendégcsapat ötre szaporítja a. goalja.it, mig az ötödik percben Vér mesés szabadrúgása meghozta a SzAK másodlik goalját. Az ered­mény, váltakozón hullámzó játék után, a fél­idő végéig nem változott. Eredmény 5:2 a fővárosi csapat javára. A szegedi csapatban Vér nagyszerű játékot produkált, páratlan agilitásával sok veszélyes helyzetet teremtett a fővárosi csapat kapuja előtt és nem rajta mult, liogy a sok kedvezi) helyzet kiaknázatlanul maradt. Blum pompás egyéni játékával tűnt ki. Gömöri a center­kai! posztján eredményes játékot produkált. Váratlanul rossz formát mutatott Griffaton kapus. Az első félidőben majd minden nehéz labdát a kapuba engedett. A második félidő­ben mái nagyobb szerencsével védett. A vé­delem formáján alól játszott, az egyik fede­zet abszolút hasznavehetetlen.

Next

/
Thumbnails
Contents