Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-22 / 143. szám

1912 junius 22. DELM AG Y AR ORSZÁG 9 híresebb variete-szinpadjain fellépett és óriási hanganyaga, kitűnő zenei. tudása mindenütt ja agával ragadta a közönséget. Magyarország, gon most lép fel vidéken először és magyar dalt is énekel. Az igazgatóság Göndör Auré­lon, a. kiváló komikuson és a műsor többi nagyszerű számain kivül, még minden este ne',ndégfellépést is tartat, ez által is kedvébe járva a közönségnek, amely örömmel keresi fel a kellemes szórakozóhelyet. A legbiztosabb ellenszere a reumának a „Boroíin", amely kellemes bedörzsölési házi­szer, azonkívül, hogy hatásában csalhatatlan. Egy üveg ára 50 fillér. 9. FOGMÚVESTERME IE IE Kárási-u. 6a. sz. alatt létezik. Késsel mindenléle fogmunkákat kaucsukban és aranyban. Vidékiek 24 óra alatt lesznek kielégítve. - Bármilyen Javitás hat óra alatt elkészül. Demokrácia. Stockholm, junius hónap. A Heleneborg nagyobbacska domb, egy da­rab idill a nagyváros határaiban. Nekem azért nagyon kedves, mert egy darabja az enyém; mert földbirtokos vagyok rajta. Pár ezer év óta én vagyok nemzetségemben az első, aki visszajutott á földhöz cs ez nagy jelentőséget ad miniatűr földbirtokomnak. Az egész föld mindössze másfélméter mély, alatta faragat­lan, duryaszeauü gránit van, benne pedig jó­féle krumpli terem, — ha terem. Ezért tehát nem fognak sokan irigyelni, én azonban meg vagyok elégedve a birtokommal. Mert mégis csak jobb, ha alul vau durvaszemü, faragatlan gránit, mint ha fölötte faragott, csiszolt grá-» nit emelkednék. Heleneborg a Máler partján van, mindössze egy kis hid választja el Longholmen szomorú szigetétől. A domb tetejéről messzelátóval be­látni a sziget közepére, a fogház udvarára. Nem szoktam a más bajából mulatságot csi­nálni, inkább a nagy egyedülvalóság, mint a kíváncsiság irányította messzelátóm csövét a fogház udvarára. Néztem, liogy mit csinálnak, akik ott a kőfalon tul kénytelen magánosság­ban lesik az idő múlását. Longbolmenből eljövet felkerestem egy ügy­véd ismerősömet. Elmondtam neki nevek és a hely megnevezése nélkül a Lipótmezőn megkín­zott fogorvos esetét. — Remélem, a főorvos ur kapott két eszten­dőt, ennyi jár neki a fokozatos felelősség alap­ján. Az ápolók is kaptak egy év kényszermun­kát, a hivatalvesztésen kivül. — Dehogy kaptak. A főorvos még vigan fő­orvoskodiik, az ápolók pedig ápolnak. — De mit szólnák ehhez a lapok? — A legjobb lapban megirta a legmegbízha­tóbb újságíró az esetet, minden eredmény nél­kül. — Hja. nálatok nincsen demokrácia, nem nagyhatalom a sajtó, mert az urak lefelé füg­getlenek. Itt az újság valóban nagyhatalom, komoly erkolcsbiró, csak az előfizetőktől függ, erkölcsi J erejét is előfizetőitől nyeri. A demokrata sajtó | erkölcseit mi csak Amerikából ismerjük, a plu­tokráeia hazájából, ahol nincs is demokrácia. Itt, Svédországban mások á becsületről és er­kölcsről alkotott fogalmak. Becsületszó, lovagias ügy, párbaj nincsen, szükség sincsen rá. Az üzleti becsület fogalma is más, mint nálunk. Két évvel ezelőtt például arról volt szó, hogy a kávé vámját felemelik és nemcsak az importálandó kávéért kell na­gyobb vámot fizetni, lianeim visszamenőleg meg kell fizetni a január elseje óta importált kávé vámtöbbletét is. Egy nagy stockholmi cég egy teljes hajórakomány kávét hozatott egyik kis­fizetésű alkalmazottjának nevén, hogy majd a több mint tizenötezer koronát kitevő vámtöbb­letet ne kelljen utólagosan megfizetni. Tizenöt­ezer koronát nem lehet egy százhúsz koronás fizetésű alkalmazotton behajtani. Ezt nálunk otthon ügyes üzleti fogásnak neveznék, itt azonban azt mondták, liogy humbug és a napi­lapok cikkeinek pressziója alatt kénytelen volt. a kávékereskedő cég a szállítmányt utólag a saját nevére átíratni. A bergsundi nagy gépi gyár részvényeinek többségét megvásárolta a Norra-Sveriga bank, mely szó nélkül kitette a gépgyár eddigi üzemvezető igazgatóját. A napi­lapok állásfoglalása rákényszeritette a hatal­mas bankot, liogy az elbocsátott igazgatónak évi nyolcezer korona nyugdijat biztosítson. Hogy mit jelent a demokrácia, az legjobban a városi polgárságnak a közvagyonhoz való viszonyában látszik meg. Legnagyobb biin az, ha Valaki a közvagyon rovására, a nép össze­adott filléreiből akar jogtalanul részesedni. Négy év előtt tönkrement egy nagykereskedő, aki a „Gyermeknap" pénztárosa is volt. Va­gyonát elbörz'észte és Argentínába szökött. Ba­rátai két nap alatt össze adták azt a 80.000 svéd koronát, mely a „Gyermeknap" pénztárából hiányzott. Egy képviselő hazautazván kerüle­tébe, első osztályú hálókocsi árát kérte ki az állampénztárból és másodosztályú hálókocsi­ban utazott, tehát az államot öt korona 35 őré­vel kárositotta meg. A közvélemény felháboro­dása csak akkor ült el, mikor az illető képvi­selő beigazolta, hogy az l. osztályú hálókocsik mar le voltak foglalva és a feladóvevény nyel igazolta, liogy rögtön megérkezése után vissza­küldte az állampénztárnak a jegykülönbözet árát. A demokrata tulajdonságok egyike az is, hogy a polgárság nem tekinti sem az államot, sem a várost szubvenciót osztó fejőstehénnek, hanem ellenkezőleg, minden polgár az állam, a város részesének, részleges tulajdonosának érzi magát Igy érthető meg az, hogy a Stockhokns Handelsbank egy kész utcát ajánl fel telkéből a városnak, még a csatornázást is a saját költ­ségén csináltatja meg. A városatyák egy része drágálja a 6 és fél millió korona költséggel tervezett uj városhá­zát, mire a képviselőtestület elnöke a saját zsebéből felajánl egy fél millió koronát a költ­ségekhez és bejelenti, hogy barátja, Frankéi bankigazgató szintén egy fél millió koronát ad az uj városháza belső művészi diszitésére. Harmadnap jelentkezik a legnagyobb liftgyár és felajánlja, liogy az építendő városházát in­gyen szereli fel liftekkel. — Az uj stockholmi egyetem telkét Lars Hierta tanár három lánya ajándékozta, a felépítést egy gyermektelen bankigazgató 400.000 svéd koronát kitevő név­telen ajándéka teszi lehetővé. Éva Bonnier festőmiivésznő négyszázezer ko­ronányi vagyonát Stockholm szépítésére ha­gyományozta. Ennek a szép summának a ka­mataiból készült a Berzelius-park gránit Medvekapuja, a postapalota nagy freskója, a királyi könyvtár két uj márványszobra, az ös­termakni népiskola nagy freskói, ebből állít­ják majd fel a Gustav Adolf-tér uj kandelábe­reit is. LTgy tapasztalom, hogy a művészetnek kelL legkevésbé félnie az igazi demokráciától. Annyi tény, liogy a panama-izü hatszázezer koronás, szoborpályázatok itt nem jöhetnek elő, ennyi pénzből itt egy pompás szobrot és egy pompás szanatóriumot is építenek Ellenben amiatt se kell aggódnia a művésznek, hogy az állami lev ásárlások alkalmával elnéznek felette. Jó munkának mindig akad vevője. Zorn megmin­tázza a „Morgonbad" nevű szobrot, Friedlander gyáras megvásárolja és Stockholmnak ajándé­kozza. Gazdag emberekből, művészekből, mű­értőkből alakul egy társaság, mely évente néhány szoborral és képpel gazdagítja a nem­zeti muzeurtá műkincseit. A hamburgi kikötőben kifogtak a tengerből egy csaknem megkövesedett fatörzset. Az előbb említett társaság, kiíaragtatja ebből a fatörzs­ből Oscar Levertinnek, a hat év előtt meghalt költőnek és esztétikusnak a herámjót és a szobrot a muzeuimiak ajándékozza. CWristian Eriksson pályázik a faluni Engelbrekt-emlékre. Munkáját a szakértők elragadtatással dicsérik, de a faluni szoborbizottság nincsen megelé­gedne vele, a talapzatot át akarja vermi, de a szobrot nem. Néhány vagyonos műértő össze­adja a szükséges pénzt, megvásárolja a szob­rot talapzatostul és Stockholmnak ajándé­kozza. A Kornhainnstorg-oii fog állani a szo­bor és Bogspannare (Nyilazó) lesz a neve. Tegnap szakadó záporban nyílott meg a Kons­narsförbundet kdállitá'sa, de még a megnyitás előtt elkelt tizennégy darab festmény és szo­bor hatvanezer korona áron. Nem tehetek róla, de irigylem ezeket az em­bereket., Nálunk nem akadt senki, aki a Fad­rnsz Erzsébet királynéját magához váltsa, pe­dig ki tudja, hogy ez az elismerés mennyivel hosszabbítja a nagy szobrász életét. Érteni, hogy itt más világ van, más az em­berek véleménye az érdemesről és érdemtelen­ről, mégis imponál az a gesztus, mikor egy egyetemi tanár felesége egy félmillió koronát ad (nem hagyományoz, hanem ad!) egy Mun­kásnők Otthonára! Eddig a polgárt csak mint adófizetőt képzeltem ól, itt megismertem azt a polgárt, aki nemcsak befizetett adójával rendel­kezik, hanem ugy tekinti ezt a pénzt, mint bir­toka jókarbantartására költött összeget. Mert a svéd város a svéd polgáré meg a gyermekéé. A sétaterek pázsitja arra való, liogy gyerme­kek játszódjanak rajta, télen a város emberéi közpénzen tartják jókarban a gyermekek toT bogán-pályáját. A munka megbecsülése is a demokráciához tartozik. Vasutas, villamos kalauz vagy levél­hordó nem fogad el borravalót, mert megél a fizetésétől rendesen. A postán. csak oda kell adni a levelet meg a bélyeg árát, a postatiszt ragasztj'a fel a bélyeget. Minden hivatalnok ugy bánik a közönséggel, mint egyik úriember a másikkal. Nagy ünnepségek alkalmával egyetemi hallgatók és katonatisztek (!) vezetik a közönséget a helyére. Újévkor és karácsony körül íredig katonák (altisztek) kézbesitik a te­mérdek levelezőlapot és névjegyet, hogy a le-? vélhordók ne legyenek túlterhelve. Ez mind hozzátartozik a demokráciához. ANTAL SÁNDOR. Nem kell fizetni magas árat, ha részletre vásárol, mert cégemnél a valódi uj Singer és karikahajós varrógépek és minden rendszerű tűs és tűnél k üli beszélőgé­pek árfelemelés nélkül 6—8 és 10 koronás rész­letre megszerezhetők <ssi Szántó Sándor gépnagyraktárában Szeged Tisza Lajos-körut 38 szám. aiallag&rusokkal siemben a Püspök-térrel siemköat. 1 n 3 ' • R 0SSUT H-kávéház kerthelyis?gében műsorával, melyre Szeged szab. kir. város a upnpni un finn ! n nrnn < uk8zönségét tisztelettel megh^a . A Moipl rUiyoi! liülüluu nagy hangversenyt Belép8.dij nimjnsr.EK 1912 junius 22-én szombaton este a rendez a budapesti országos dalverseny RenilES HlüISOÍBnYkÉp-mÖSOr, a legujöbk slágcrokKBÍ. 3057

Next

/
Thumbnails
Contents