Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-22 / 143. szám

1912 junius 22. DÉLMAGYARORSZAG 3 . . mMinden házbéradó alá tartozó és lakott lakrész ugy nyilt helyiség tulajdonosa vagy használója, tartozik az általa igénybevett lakrész vagy nyiLthelyiség után járó haszonbér minden koronája Titán 3 fillér házbér fillért fizetni; 4. %. 1 lA liázbéi fillérek minden évben egyszer, a házban lévő összes lakrészek és nyilt helyisegek b'aszonbér összege után egyszerre egy őszszegben házbéradó kivetési lajstrom rovatnak ki a háztulajdonos vagy haszonélvező terhére. 5A házhérfill'érek évenkint egyszer, májusban előre fizetendők s 'közadók .módjára a városi, adóhivatal által szedendők, a rendes adófőköiiyvek'ben iratnak elő. A behajtás és elszámolás a községi adóval teljesen azonos .íuódon történik, — a házbérfilléreik ezen kivül még az ingatlant terhelő adónak tekintetnek s az ingatlanok birói utón való eladása esetén a többi közadókkal egyenlő rangban sorozhatnak. 6. Az előirt házbérfillérek esak a bérfizetés végleges és tényleges megszűnése esetén írandók le. 7. Pótmegadóatatás csak évközben való ujab*> haszonbér jövedelem keletkezés esetén történhet. 8. A házbérfillér káróvás az 1909. évi VI. t.-e. értelmében évenként benyújtandó iházbér vallomási iv alapján, a városi adóihivatal által készítendő háabér fillér kivetési lajstromban történik, számvevői átvizsgálás s közszemlére kitétel után a háztulajdonos vagy haszonélvező terhére az adófőkönyvben eliratik s közadók módjára beszereztetik. mA házbérfililérek a különben ideiglenes adó-, mentességgel biró házak bérjövedelme után is fizetendő. ' 10. Ezen szabályrendelet hatálya 1913. év január hó 1-től 1917 december hó ál-ig számítandó 5 évre terjed ki. óráiból és ,az evangélista. János óráiból is élt néhányat, úimde a tiszta psyehók mellett, benne éltek az ősi ember buta ós vad indulatai, mint visszafelé megérzett sejtelmek. És ha valahol .a valóságban látott 'egy ilyen állat-embert, ő ezt nem komikusnak, hanem tragikusnak érezte — hiszen ő volt, benne élt. Említettem egyszer, hogy Hermán Bang azt szeretné, hogy a színészek ne .a stilizáltán játszó úgynevezett nagy művészektől tanuljanak, hanem, liogy menjenek az állatokhoz és tanuljanak meg az állatoktól, hogyan kell a nagy érzéseket hatalmas erővel -kifejezni. Igaza van. Én most ebben ia menazseriában láttáim, hogy a szomorúságot ezek a sajná'latraméltó vadállatok egyszerű mozdulatokban mélyebb hatással fejezik ki, mint a legtöbb nagy színész. Az ősji, egyszerű mozdulat mindig többet mond, mint a raffinált deklamáeió és a raffi11 hit mozdulatok formái. Duse mint Gauithier Margit, mikor a lemondó levelet megkapja, nem áll a sugólyuk dé deklamálni, hanem lefekszik a dívámra és halkan zokog és Dumas-n-ak a szavait senki sem hallja. Ezek a szomorú oroszlánok setm jajgattak, hanem elbújtak a sárga szalma közé és a meggörbült hátuk és a sürün pislogó szemükül panaszolták el mindenkinek ós nekem is, hogy itt közöttünk nekik élni fáj és hogy kii Jágynak az afrikai pusztaságokra, ahol süt 'a n,ap és szabadon jár a szellő. 11. Az 1886. évi XXL t.-c. 15. szakasza alapján életbeléptetett ezen szabályrendelet folytán kivetendő 'és szedendő házbérfillér jövedelem a város házi pénztárát illetik mindazon közszükségleteknek részbeni fedezésére, amelyek az évi közköltségvetésben eilőirányoztatnak. A házbérfillérnek kirovása, illetve fizetése kérdésében viagy egyéb felmerülhető vitás esetekben felmerülő ügyekben elsőfokuáag a városi tanács, .másodfokban a közigazgatási bizottság határoz (1876:VI. t.-e. 58. szakasz dl pont), melynek határozata ellen az 1896. évi XXVI. Iric. 34. szakasza alapján panasznak van helye a közigazgatási birósághoz, — n szabályrendelet végrehajtásával! a város tanácsa bizatik meg. Szegedi rendőr-apacsok merénylete. (Vérengzés a Stefánián. — Éjjel az őrszobában.) (Saját tudósítónktól.) A szegedi rendőrök brutalitása már nem meglepő. Unosuntal'an történik olyan esemény, amelynek a rendőr az ágaskodó főszereplője. A legi utóbbi tüntetésen derült ki a maga valóságában, hogy mire képes a szegedi rendőrség. A véres rendőr attakban fölszabadult a rendőrlegénység kényszeredett „fe-< gyelmezettsége" és vad: toporzékolásuki ban véresre kardlapozták a polgárságot* Ami azonban szerdán és csütörtökön éjjeli történt Szegeden, az már koronája a rendi őri brutalitásnak. A nagyvárosok legújabb vérengző társasága, a rendőr-apacsok működtek Szegeden. A Stefánia-sétányon csütörtökön éjfél előtt három rendőr megtámadta Raáb Alajos szegedi füszerkereskedőt és családját. Minden ok nélkül inzultálták a szórakozó társaságot, sőt az egyik rendőr, apacs véresre sebezte a kereskedőt. A másik rendőrmerénylet még szerdán éj'szakia történt az egyik rendőrőrszobában, amelyet bölcsen elhallgatott a rendőrség. Egy szegedi házaspárt összepofozatt és kíméletlenül elagyabulált egy rendőr-apacs, aztán kilökte őket az őr szobából. Lázár György dr polgármester szigorú vizsgálatot rendelt el a rendőr-apacsok merénylete ügyében. Az egyik vérengző rendőrt, Béltelki Sándort már eltávolították a rendőrség kötelékéből, három rendőr ellen pedig fegyelmi vizsgálat indult meg. (Réndörapacsok vérengzése a Stefánián.) Raáb Alajos szegedi füsaerkereskedő, akinek a Bástya-utcán van üzlete, csütörtökön este tizenegy óra tájban a feleségével és a sógornőjével kiment sétálni a Stefánia-sétányra. A bérszéken ültek, csöndesen beszélgettek, amikor, tizenegy óra után néhány perccel, elsétáltak előttük a „rendőrjárőr", amelyet Béltelki Sándor és Hecskó Piéter alkottak. Béltelki rendőr gyanakodón fürkészte a békésen szórakozó társaságot, elsétált előttük kétszer-háromszor, aztán durva hangon rászólt a társaság férfitagijára: — Igazolja magát a törvény nevében! (Ezt a mondatot ugy látszik, bogy jól megtanulta a rendőr-iskolában). A megszólítottnak különös volt az eset, de azért szó nélkül igazolta magát: — Baáb Alajos szegedi füszerkereskedő vagyok. A Bástya-utcában, Rósa Izsó dr házában van az üzletem. — Hát a két asszony? Az udvarias kereskedő a hölgyeket bemutatta a rendőrnek: — Ez a feleségem, ez pedig a sógornőm. A felsült rendőrjárőr erre sarkonfordult éstovább indult. Alig baladtak néhány lépésnyire, találkoztak Bodnár Mihály rendőrrel. Tanakodtak néhány pillanatig, aztán mind a bárom rendőr visszafordult és újból igazolásra szólították föl a családot. A kereskedő tiltakozott a molesztálás ellen. — Mit akarnak, — mondta — egyszer mái igazoltam magam. — Maga beszélhet — mondták a rendőrök — mindenki azt mondhatja, amit akar! Ismerjük már az ilyenfajta népséget. — Igy beszélnek uri társasággal! — tiltakozott a kereskedő — ez még sem járja. — Hogy mer velem, feleselni! — kiáltotta dühösen Béltelki rendőr és a következő pillanatban hatalmasan arculcsapta a kereskedőt. A. mikor Raáb védekezni próbált, kirántotta' « kardját és a fejére akar[t sújtani. A kereskedő a kezével kivédte a vágást, amire a kezefejéi•• kiserkedt a vére. A két asszony rémült sikoltozással menekült' a vérengzés helyéről, a megsebesült kereskedő is utánuk iramodott. A rendőr-apacs megelégelte a dolgot és menekülni hagyta a megrémült családot. Raáb Alajos orvossal bekötöztette a sebét, amely után a rendőrségre ment és az ügyeletes rendőrtisztnek jelentést tett az esetről. Pénteken reggel Somogyi Szilveszter dr főkapitány is értesült az esetről, aki nyomban megindította a vizsgálatot. Béltelki, a rendőrapacs, még azt is tagadta, bogy csütörtökön esté a Stefánia-sétányon cirkált volna. A nyomozás azonban kétségtelenül megállapította, bogy Béltelki Sándor, Hecskó Péter és Eodnáx Mihály rendőrök voltak a vérengzés hősei. Lázár György dr polgármester Béltelki rendőrt még pénteken délelőtt elbocsátotta. A megtámadott kereskedő hivatalos hatalommal való visszaélés és könnyű testisértés miatt bűnvádi följelentést tett Béltelki ellen. Hecskó és Bodnár rendőrök ellen fegyelmi vizsgálatot rendelt el a polgármester. (A rendőri krónika.) A csütörtök éjszakai Vérengzésről a rendőrség krónikája is megemlékezett. A naiv (?) kis irás itt következik betüről-betüre: Rendőri brutalitás történt az éjjel fél 12 órakor a Stefánia-sétányon. Ott ült a feleségével és sógornőjével R. A. kereskedő egy padon. A rendőr járőrnek valami gyanúja támadt és igazolásra szólította őket. A kereskedő igazolta magát. Addig rendiben van. A rendőrök Béltelki Sándor és Hecskó Péter, majd a harmadik is, Bodnár Mihály csatlakozott hozzájuk, azonban nem elégelték meg az igazolást, gyanúsító szavak kiééretébeh Béltelki újból ígazólnii akarta őket, ami ellen a kereskedő tiltakozott. Erre minden ok nélkül Béltelki III-ad osztályú rendőr megütötte a kereskedőt, majd kardot rántott és azzal is rávágott a védtelen emberré, akit bár enyhén, de meg is sebesített. Á kereskedő és családja elménekült. Bár Béltelki tagadja még azt is, hogy ő ekkor a Stefánián lett volna, az ő tettessége mlinden. kétséget kizáró módon be van bizonyítva, hivatali hatalommal való visszfaél'és vétsége é^ könnyű testi vétsége miatt" bűnügyi eljárás inr dittatott ellene, állásából azonnal elboesátatott. A másik két rendőr ellen fegyelmi eljárás folyik, hogy miért nem akadályozták meg Béltelki ok nélküli tettlegességét. (Éjszakai kaland a Valéria-téren.) A másik rendőri brutalitás még szerdán éjjel történt. Ezt elhallgatta a rendőri krónika, de felsült .a kis hamis, mert a botrány nem maradhatott titokban. íme a történet: Szűcs József huszonkilenc éves, nős, laka tos, házmestere a Jókai-utcában levő Kegdon-báznak. Szűcs szerdán este cirkuszba ment a feleségével. A cirkusz előadása után a házaspár betért a Valéria-téren levő Va ?c'riajkávéházba. Tizenkét óra tájban elhagy