Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-22 / 143. szám

2 DÉJJMIAGYAIRORSZÁG 1912 junius 22. H'a ö azt tanítja, hogy a véderőjavas­lat megszavazásának időpontja óta vala­mennyi képviselő tulteheti magát minden házszabályon, akkor a kormánynak egye­nes kötelessége, hogy az Apponyi vesze-, delmes doktrínájának érvényesítését meg-, akadályozza. Ha még kellett igazolás arra, hogy az egyszakaszos törvény be­nyújtására szükség volt, ugy ezt az iga­zolást az Apponyi fejtegetései szolgáltat­ják. . A végén azután Appo-nyi Albert gróf konkrét indítványt tesz. Egy igen furcsa propozicióval áll elő, melyről hamarjá­ban nem tudjuk megállapítani, hogy fur-. fangosnak vagy humorosnak szánta-e? Mert hogy komolyan, gondolja, azt a köz­jogi tanszék aspiránsáról fel nem tételez­hetjük. Azt indítványozza, hogy vegyenek be, a törvénybe szigorú intézkedéseket, a ház­szabályokat tudatosan megszegü elnök el­len. Tegyék rá nézve kötelezővé az esküt a házszabályok megtartására s állapítsák meg vele szemben a büntetőjogi felelőssé­get, ha esküjét megszegi. A probléma egész világos. Apponyi épen ugy tisztában is van vele, mint jó magunk. Az igazság az, hogy a házelnök házszabálykezelésének bírája a képviselő­ház, mely az elnök működését állandóan ellenőrzi. Ha a Ház többsége ugy találja,, hogy az elnök helytelenül kezeli a házsza­bályokat, egy bizalmatlansági határozat utján öt perc alatt távozásra birja azt, akit diszes méltóságának betöltésére tovább alkalmasnak nem itél. Ehez nem kell, hogy, a járásbiró mondjon Ítéletet. Törvényes intézkedésre azok ellen van szükség, akik a Ház határozatával szemben reziszten­ciát gyakorolnak s akikkel szemben a Ház­nak eléggé hathatós szankció nem áll ren­delkezésére. Ezt pedig tudtunkkal nem az elnök tette, hanem Apponyi Albert gróf fütyülő és sipoló elvbarátai. rabszolga állatok valamennyien primitiv fej­lődési fokon élő psychék és a mi emberi atya­fiságunkhoz tartoznak. A szomorúságuk gesz­tusa épen olyan görbe testi vonaliakban, épen olyan halálos némaságban nyilvánul, mint a íttíí szomorúságunk és ezért a fájdalmas érzé­sük sem lehet más, mint a mienk. Az angóra, macskák ébren voltak és do­mestikáltságuk átalakító erejénél fogva jól érezték magukat a puha, sárga szalmaszálak között. Csupa gradiózibásban, csupa lágy vo­nalakban nyilvánult a hizelgő jó kedvük. Ezek a macskák igazi típusai a hizelgő szere­tétreméltóságnak — ós magasabbra differen­ciált formában némely asszonynál is jelent­keznek. Ott voltam a menazsériában az etetésnél fis és eszembe jutott, mikor egyszer a budapesti földalatti v il 1 anyós vasa t ra az emberek kímé­letlenül tolakodtak és a tolakodásban egy-két ember súlyos sérüléseket szenvedett. Az em­berek mozdulatai, arckifejezésük épen olyan vad volt, mint ezeké az állatoké ós aki már bent volt a kocsiban, szellid diadalérzéssel kö­rülnézett, mintha semmi sem történt volna — épen ugy, mint a lóhuskonehoz jutott tig­ris. A különbség csak az volt, liogy a ragado­zók morogtak és egymásra vicsorgatták a fo­gaikat, az emberek pedig némák voltak és legfeljebb nyögtek és némelyik sikjitott. Leonardo da Vinci ezeket az állati vonat­kozásokat csak a született groteszk emberek­nél látta meg, mert az igazán magasabbra Lakrészadó helyett házbérfillér. — Emelik a polgárság terhéL —, (Saját tudósítónktól.) Szeged város jog­ügyi és pénzügyi bizottságai pénteken dél­után Lázár György dr polgármester el­nöklésével ülést tartottak. Ezen az ülésen terjesztette be Balogh Károly a tanács ne­vében azt a javaslatot, amelynek elfoga­dása esetén megszűnnék Szegeden a lak­részadó és ehelyett házbérfillért fizetné-, nek a lakások és üzlethelyiségek bérlői., Eddig lakrészenkirit négy, három és egy koronát fizettek, ezentúl az uj szabályren­delet értelmében a város, a házbér három, százalékát 'kapná ,a lakó kitől. Az uj rend­szer aránytalanul magas terhet róna a város polgáraira, amit legjobban igazol Balogh Károly előadó tanácsosnak az ,a kijelentése, hogy amig lákrészadóból évi. 75.000 korona volt a város bevétele, ad­dig a házbérfiHérek évi 150.000 koronát jövedelmeznének, tehát a bevétel — ter7 mészetesen, a lakók rovására — megdup­lázódnék. Hogy könnyebben meg lehessen érteni, a helyzetet, szolgáljon mutatóul egy, példa. Valaki egy két szobás lakás után, a, melynek ára ma ötszáz koronára tehető, a konyhát is beleértve a második kerület­ben fizeit évi kilenc korona lakrészadíót. Ez a lakó a jövőben tizenöt koronát fog fizetni. Magasabb házbér mellett persze emelkedik az összeg, amely azután arány-, talanul nagyobb az üzleteknél. A lakrészadóból eredő jövedelem foko­zására azért van .szükség, mert a város, a jövedelem többletből akiarj'a fölépíteni, a barakkokat. Eddig ugyanis a gyakor­latra bevonuló póttá,rtalékosokat .és tar-, talékosokat a háztulajdonosoknak kellett, elszállásolni, ami azokra nézve kétségkí­vül terhes volt és legtöbbjük a .szállásdiját, meg is váltotta. Már régebben fölmerült differenciált embernél ezek a. vonatkozások már csak ritkábban láthatók meg, a szeretet­reméltó vonások a rendesek és teljesen át­finomodva jelentkeznek. És mégis — mint valamji nagyon átfinoinodott reminiscenciák —ezek iaz állati vonások a legvonzóbbak azok előtt, akik a föld összes lényeivel való kö­zösséget öntudatlanul sejtik ós igy lelkükben főleg a boldogság pillanataiban mintegy az egész élet pulzusát érzik. Azt hiszem, a boldog szerelem pillian,ataji ezek, amikor az emberek az egyetemes élet bűvös szférájában érzik meg önmaguk és egymás mellett az egész egyetemes életet 'ós amikor az érzéseik kife­jezésére szavakat nem találnak. Az egyete­mes élet összhangjának a megérzése elnémít­ja az embert. ' Leonardo karrikaturád nem hatnak felvi­dító módon, inkább részvétet keltenek és né­melyjik félelmes, (mint ahogy mindig misz­tikus félelemmel hat a kulturemberre az ál­lathoz közelálló ember. ,A kulturember pedig hisz a halhatatlan lé­lék evolúciójában és szeretetteljes jósággal érzi meg az egyetemes élettel való rokonsá­got. Kétségtelen, bogy az ősember nagyon csúnya volt. Én nem hiszem, hogy Leonardo orangutangot látott volna és mégis a Knack­fuss-féle kiadásban 59. szám alatt reprodu­kált asszony épen olyan közel áll a majom­hoz, mint az emberhez. Ennek az asszonynak az egész emberi mivolta a nézésében van. -Az 58. szám alatt közölt férfi képe egy ordító az az eszme, hogy barakkokat .kellenq építeni a katonák részére, akkor ,a ház­tulajdonosok megszabadulnának az örö­kös kellemetlenségektől. Voltak is ilyet), irányban tárgyalások, azonban azok épen, a dolog pénzügyi oldala rnJaitt nem vezet, tek eddig eredményre. Nem akadt ugyanis senki, aki a barakkok építési költségét, fizette volna. A hadvezetőség erre nem, volt hajlandó, a város még kevésbbé és most a tanács ,ugy akarja megoldani ^ kérdést, hogy a lakók, —- akiket pedi^ legkevésbb'é érdekli az egész dolog — fizessék meg a katonák elszállásolását. Ez a megoldás semirni esetre sem helyes, mert a lakókkal ,nem lehet megfizettetni azt< hogy a háziurak ,egy kényelmetlen köte­lességektől megszabaduljanak. Tessék más megoldást keresni, olyant atmi nem ^ polgárság terhét emeli, hanem .méltányos, is, aZf nem fogja senki sem ellenezni. Az, ilyen megoldás ellen bizonyára hangza­nak el majd jogos érvek a közgyűlésen is, ahova a javaslat különben kerül. A mai bizottsági ülésen Balogh Károly tanácsos referálta a kérdést és azt ,mon­dotta el, amit fönn már megirtünk. Rósa Izsó ,dr annaik ,a véleményének adott ki­fejezést, hogy a három százalék sok és, szerinte progresszív módon kellene meg-, oldana a .kérdést és, pedig ugy, hogy ezer koronáig két-, azon tul három százalék; legyen a házbérfillér. A bizottság neon 'tette magáévá ezt ,az álláspontot és a ta­nács által beterjesztett szöveget némi 'változtatással a következő alakban ter-, jeszti a közgyűlés elé: , , HÁZBÉRFILLÉR-,SZABÁLYRENDELET. m-. Házbérfillér fizetés 'kötelezettsége alá tartozik Szeged szab. királyi város belterületén lérvö "minden házbéradó alá tartozó és lakott lak­épület, , 1 2. A házbér fillérek a bérlőket, terhelik. oroszlán hatását teszi. Gtt van 61. szám alatt egy férfi fej, félelmesen bestiális nézéssel és 64. szám .alatt valami ekzoti'kus madárfejii asszony van, akinek ,a nézéséből a 'megteste­sült ravasz butaság beszél. Milyen szomorú, misztikus lelkek építhettek magúiknak ilyen testeiket! A fejlődésnek micsoda óriási perspektívája jelentkezik ezektől az .atavisztikus emberektől föl egészen eiddig az asszonyig, akinek arc­képe 42. szám alatt van reprodukálva és a Vidrákasszony név alatt ismeretes. Ott van még a 89. szám alatt Mona-Lisa és 91. szám alatt keresztelő szent. János, vagy helyesek­ben az ifjú Dyonisjios, azután meg 104. alatt most már esaükgyan keresztelő szent János­Ezek a most említett emberek még ma is és még sokáig minden civilizációban a legma­gasabban fejlődött emberek közé tartoznak, amennyire a szem 'ós a tartás b|izony,os cl°* kelő tulajdonságokra következtetni enged, erre a kérdésre a legbiztosabb felelet az- " hogy előkelő psyekéjüknek is kellett lenni ­mert. minden képen Leonardo da, Vinci P®7* chéje él. És a karri'katurák? — fogja maga kérdezni­Hát igen, azok jis az ő psychejéban éltek va­lamikor és ő csak fölidézte őket. III. Richárd. Hamlet 'és Romeo és a többi ezer mind cl Shakespeare lelkében és csak a fejlődöttseg'' nem engedte, hogv ezék közül ő a brutáh­sabbat élje végig. Leonardo az angyalok óráiból, a JudaS

Next

/
Thumbnails
Contents