Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-22 / 143. szám

2 DÉJJMIAGYAIRORSZÁG 1912 junius 22. H'a ö azt tanítja, hogy a véderőjavaslat megszavazásának időpontja óta valamennyi képviselő tulteheti magát minden házszabályon, akkor a kormánynak egyenes kötelessége, hogy az Apponyi vesze-, delmes doktrínájának érvényesítését meg-, akadályozza. Ha még kellett igazolás arra, hogy az egyszakaszos törvény benyújtására szükség volt, ugy ezt az igazolást az Apponyi fejtegetései szolgáltatják. . A végén azután Appo-nyi Albert gróf konkrét indítványt tesz. Egy igen furcsa propozicióval áll elő, melyről hamarjában nem tudjuk megállapítani, hogy fur-. fangosnak vagy humorosnak szánta-e? Mert hogy komolyan, gondolja, azt a közjogi tanszék aspiránsáról fel nem tételezhetjük. Azt indítványozza, hogy vegyenek be, a törvénybe szigorú intézkedéseket, a házszabályokat tudatosan megszegü elnök ellen. Tegyék rá nézve kötelezővé az esküt a házszabályok megtartására s állapítsák meg vele szemben a büntetőjogi felelősséget, ha esküjét megszegi. A probléma egész világos. Apponyi épen ugy tisztában is van vele, mint jó magunk. Az igazság az, hogy a házelnök házszabálykezelésének bírája a képviselőház, mely az elnök működését állandóan ellenőrzi. Ha a Ház többsége ugy találja,, hogy az elnök helytelenül kezeli a házszabályokat, egy bizalmatlansági határozat utján öt perc alatt távozásra birja azt, akit diszes méltóságának betöltésére tovább alkalmasnak nem itél. Ehez nem kell, hogy, a járásbiró mondjon Ítéletet. Törvényes intézkedésre azok ellen van szükség, akik a Ház határozatával szemben rezisztenciát gyakorolnak s akikkel szemben a Háznak eléggé hathatós szankció nem áll rendelkezésére. Ezt pedig tudtunkkal nem az elnök tette, hanem Apponyi Albert gróf fütyülő és sipoló elvbarátai. rabszolga állatok valamennyien primitiv fejlődési fokon élő psychék és a mi emberi atyafiságunkhoz tartoznak. A szomorúságuk gesztusa épen olyan görbe testi vonaliakban, épen olyan halálos némaságban nyilvánul, mint a íttíí szomorúságunk és ezért a fájdalmas érzésük sem lehet más, mint a mienk. Az angóra, macskák ébren voltak és domestikáltságuk átalakító erejénél fogva jól érezték magukat a puha, sárga szalmaszálak között. Csupa gradiózibásban, csupa lágy vonalakban nyilvánult a hizelgő jó kedvük. Ezek a macskák igazi típusai a hizelgő szeretétreméltóságnak — ós magasabbra differenciált formában némely asszonynál is jelentkeznek. Ott voltam a menazsériában az etetésnél fis és eszembe jutott, mikor egyszer a budapesti földalatti v il 1 anyós vasa t ra az emberek kíméletlenül tolakodtak és a tolakodásban egy-két ember súlyos sérüléseket szenvedett. Az emberek mozdulatai, arckifejezésük épen olyan vad volt, mint ezeké az állatoké ós aki már bent volt a kocsiban, szellid diadalérzéssel körülnézett, mintha semmi sem történt volna — épen ugy, mint a lóhuskonehoz jutott tigris. A különbség csak az volt, liogy a ragadozók morogtak és egymásra vicsorgatták a fogaikat, az emberek pedig némák voltak és legfeljebb nyögtek és némelyik sikjitott. Leonardo da Vinci ezeket az állati vonatkozásokat csak a született groteszk embereknél látta meg, mert az igazán magasabbra Lakrészadó helyett házbérfillér. — Emelik a polgárság terhéL —, (Saját tudósítónktól.) Szeged város jogügyi és pénzügyi bizottságai pénteken délután Lázár György dr polgármester elnöklésével ülést tartottak. Ezen az ülésen terjesztette be Balogh Károly a tanács nevében azt a javaslatot, amelynek elfogadása esetén megszűnnék Szegeden a lakrészadó és ehelyett házbérfillért fizetné-, nek a lakások és üzlethelyiségek bérlői., Eddig lakrészenkirit négy, három és egy koronát fizettek, ezentúl az uj szabályrendelet értelmében a város, a házbér három, százalékát 'kapná ,a lakó kitől. Az uj rendszer aránytalanul magas terhet róna a város polgáraira, amit legjobban igazol Balogh Károly előadó tanácsosnak az ,a kijelentése, hogy amig lákrészadóból évi. 75.000 korona volt a város bevétele, addig a házbérfiHérek évi 150.000 koronát jövedelmeznének, tehát a bevétel — ter7 mészetesen, a lakók rovására — megduplázódnék. Hogy könnyebben meg lehessen érteni, a helyzetet, szolgáljon mutatóul egy, példa. Valaki egy két szobás lakás után, a, melynek ára ma ötszáz koronára tehető, a konyhát is beleértve a második kerületben fizeit évi kilenc korona lakrészadíót. Ez a lakó a jövőben tizenöt koronát fog fizetni. Magasabb házbér mellett persze emelkedik az összeg, amely azután arány-, talanul nagyobb az üzleteknél. A lakrészadóból eredő jövedelem fokozására azért van .szükség, mert a város, a jövedelem többletből akiarj'a fölépíteni, a barakkokat. Eddig ugyanis a gyakorlatra bevonuló póttá,rtalékosokat .és tar-, talékosokat a háztulajdonosoknak kellett, elszállásolni, ami azokra nézve kétségkívül terhes volt és legtöbbjük a .szállásdiját, meg is váltotta. Már régebben fölmerült differenciált embernél ezek a. vonatkozások már csak ritkábban láthatók meg, a szeretetreméltó vonások a rendesek és teljesen átfinomodva jelentkeznek. És mégis — mint valamji nagyon átfinoinodott reminiscenciák —ezek iaz állati vonások a legvonzóbbak azok előtt, akik a föld összes lényeivel való közösséget öntudatlanul sejtik ós igy lelkükben főleg a boldogság pillanataiban mintegy az egész élet pulzusát érzik. Azt hiszem, a boldog szerelem pillian,ataji ezek, amikor az emberek az egyetemes élet bűvös szférájában érzik meg önmaguk és egymás mellett az egész egyetemes életet 'ós amikor az érzéseik kifejezésére szavakat nem találnak. Az egyetemes élet összhangjának a megérzése elnémítja az embert. ' Leonardo karrikaturád nem hatnak felvidító módon, inkább részvétet keltenek és némelyjik félelmes, (mint ahogy mindig misztikus félelemmel hat a kulturemberre az állathoz közelálló ember. ,A kulturember pedig hisz a halhatatlan lélék evolúciójában és szeretetteljes jósággal érzi meg az egyetemes élettel való rokonságot. Kétségtelen, bogy az ősember nagyon csúnya volt. Én nem hiszem, hogy Leonardo orangutangot látott volna és mégis a Knackfuss-féle kiadásban 59. szám alatt reprodukált asszony épen olyan közel áll a majomhoz, mint az emberhez. Ennek az asszonynak az egész emberi mivolta a nézésében van. -Az 58. szám alatt közölt férfi képe egy ordító az az eszme, hogy barakkokat .kellenq építeni a katonák részére, akkor ,a háztulajdonosok megszabadulnának az örökös kellemetlenségektől. Voltak is ilyet), irányban tárgyalások, azonban azok épen, a dolog pénzügyi oldala rnJaitt nem vezet, tek eddig eredményre. Nem akadt ugyanis senki, aki a barakkok építési költségét, fizette volna. A hadvezetőség erre nem, volt hajlandó, a város még kevésbbé és most a tanács ,ugy akarja megoldani ^ kérdést, hogy a lakók, —- akiket pedi^ legkevésbb'é érdekli az egész dolog — fizessék meg a katonák elszállásolását. Ez a megoldás semirni esetre sem helyes, mert a lakókkal ,nem lehet megfizettetni azt< hogy a háziurak ,egy kényelmetlen kötelességektől megszabaduljanak. Tessék más megoldást keresni, olyant atmi nem ^ polgárság terhét emeli, hanem .méltányos, is, aZf nem fogja senki sem ellenezni. Az, ilyen megoldás ellen bizonyára hangzanak el majd jogos érvek a közgyűlésen is, ahova a javaslat különben kerül. A mai bizottsági ülésen Balogh Károly tanácsos referálta a kérdést és azt ,mondotta el, amit fönn már megirtünk. Rósa Izsó ,dr annaik ,a véleményének adott kifejezést, hogy a három százalék sok és, szerinte progresszív módon kellene meg-, oldana a .kérdést és, pedig ugy, hogy ezer koronáig két-, azon tul három százalék; legyen a házbérfillér. A bizottság neon 'tette magáévá ezt ,az álláspontot és a tanács által beterjesztett szöveget némi 'változtatással a következő alakban ter-, jeszti a közgyűlés elé: , , HÁZBÉRFILLÉR-,SZABÁLYRENDELET. m-. Házbérfillér fizetés 'kötelezettsége alá tartozik Szeged szab. királyi város belterületén lérvö "minden házbéradó alá tartozó és lakott laképület, , 1 2. A házbér fillérek a bérlőket, terhelik. oroszlán hatását teszi. Gtt van 61. szám alatt egy férfi fej, félelmesen bestiális nézéssel és 64. szám .alatt valami ekzoti'kus madárfejii asszony van, akinek ,a nézéséből a 'megtestesült ravasz butaság beszél. Milyen szomorú, misztikus lelkek építhettek magúiknak ilyen testeiket! A fejlődésnek micsoda óriási perspektívája jelentkezik ezektől az .atavisztikus emberektől föl egészen eiddig az asszonyig, akinek arcképe 42. szám alatt van reprodukálva és a Vidrákasszony név alatt ismeretes. Ott van még a 89. szám alatt Mona-Lisa és 91. szám alatt keresztelő szent. János, vagy helyesekben az ifjú Dyonisjios, azután meg 104. alatt most már esaükgyan keresztelő szent JánosEzek a most említett emberek még ma is és még sokáig minden civilizációban a legmagasabban fejlődött emberek közé tartoznak, amennyire a szem 'ós a tartás b|izony,os cl°* kelő tulajdonságokra következtetni enged, erre a kérdésre a legbiztosabb felelet az- " hogy előkelő psyekéjüknek is kellett lenni mert. minden képen Leonardo da, Vinci P®7* chéje él. És a karri'katurák? — fogja maga kérdezniHát igen, azok jis az ő psychejéban éltek valamikor és ő csak fölidézte őket. III. Richárd. Hamlet 'és Romeo és a többi ezer mind cl Shakespeare lelkében és csak a fejlődöttseg'' nem engedte, hogv ezék közül ő a brutáhsabbat élje végig. Leonardo az angyalok óráiból, a JudaS