Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-22 / 143. szám

1912 III. évfolyam, 143. szám Szombat, junius 22 SJzponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, 11 Korona-utca 15. szám c=j Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., e=> Városház-utca 3. szám c=j oavffitr ELŐFIZETES! AR SZEGEDEK egész évre . K 24— félévre . . . R 12'— negyedévre . R f— egy hónapra R 2-— Egyes szánt ára 10 Sllér. ELŐFIZETÉSI AR VIDEREN: egész évre R 28'— félévre . . . R 14'— negyedévre . R 2-— egy hónapra R 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. TELEFON-SZAHs Szerkesztősei 305 .„adóhivatal 830 IntenirDiui ni Sudapesti szerkesztősen teleton-szame 128—12 Apponyi érvei. Sejtelmünk nem csalt. Apponyi fölöslegesnek tartja- a kormány egyszakaszos, törvényjavaslatát A házszabályszerüen, kezelt elnöki fiatalom ujabb szankcióra, szerinte nem szorul. Értjük ezf.az állásfoglalást. A síposok és füttyösöik karmestere egészen logikusan jár el, amikor nem akar az elnöknek módot nyújtani arra, hogy lekopogtaílhiassa a zenekarát. Csak a gróf okfejtése ellen van kifogásunk. Nélkülözzük benne az őszinteséget. Apponyi, ha, őszinte akarna lenni, igy érvelne: Mi ellenzékiek szövetkeztünk arra, hogy a parlament munkáját síppíal, dobbal és kereplővel megakadályozzuk. Vereségnek kel-, lene tekintenünk, ha ebben bennünket a képviselőház az eddiginél is hathatósabban megakadályozhatnia. A kormány törvényjavaslata pedig mó-, dot nyújt arra, hogy a renitens képviselők még mandátumuktól is megfosztassanak. Tartok tőle, hogy ez a kellemetlen kilátás, elveszi a zenekarom kedvét. Ehez pedig, én segédkezet nyújtani nem ak'arok. Ezért, á'llitom, hogy az elnöki hatalomnak nem, kell szankció. Ha Apponyi igy érvelne, ezt meg tudnánk érteni, mert éreznők az ő>szinteséget. A füttyösök wagnerista karmestere azonban neim igy argumentál. ..Renitens'kedő képviselő?" — kérdi a kaiksburgi. „Mikor volt a Házban, rersk tenskedő képviselő? Negyvenéves képvi-, selősködiésem egész ideje alatt ilyent, egyetlenegyet sem láttam mindaddig, a, mig a házszabályok az elnöki székben megtartattak." No lám! Az elnök felé néihány jól irányzott revolverlövés sivít;, hát ez renitencia? — véli a volt kultuszminiszter. A jogerősen kizárt képviselők, behatolnak a tanácskozó-terembe, sőt ott zenebonával megakadályozzák a ki nent zártak tanácskozását; Apponyii szerint az; elnök és a többség hatalmi őrjöngésben, szenved, ha törvényt akar hozni határozatának hathatós érvényesítésére. Apponyi egész okoskodását arra a té-, telre építi fel, hogy amig a házszabályokat az elnök megtartotta, nem volt renitencia. Be akarjuk bizonyítani, hogy ez. az állítás, miég az Apponyi nézőpontjából is hamis, mert a tények kereken megcáfolják. Vegyünk egy olyan házintézkedést,, melynek szabályszerűségét miég Apponyi is feltétlenül elismeri. A képviselőház tudvalevőleg számos képviselőt a rend és csend zavarása okából a mentelmi bizottság elé utasított. A bizottság azt határozta, hogy ezeket a képviselőket a Ház bizonyos számú üléséből kizárja. A bizottság előadója a határozatot a parlamentben elreferálta. A Ház hozzájárult. Az egész folyamat minden részletében szigorúan megfelelt a házszabályok előírásának. A következő ülésen pedig az összes kizárt 'képviselők rég nem tapasztalt pontossággal a helyükön ültek és hangolták, íüfyülőiket. Csak iaz erőszaknak engedtek. Kivel akarja elhitetni ezek után Apponyi, hogy „a házszabályszerüen kezelt elnöki hatalom semmi ujabb szankcióra nem szorul"? Hogyan állithatja,,hogy a „szabályszerűen hozott határozatok ellen renitencia sohasem volt"? Ám Apponyi arra hivatkozik, hogy „junius 4-ike előtt (a véderőjavaslatok megszavazása előtt), amig ia házszabályok megtartásának legalább külszine rnegóv/tott" a kizárásra itélt képviselők alávetették magukat a Ház Ítéletének, ö itt egy időbeli határvonalat állapit meg s azt a, képtelen tételt állítja fel, hogy junius 4-ike, előtt a képviselők tartoztak engedelmeskedni a házszabályoknak, iunius 4-ike óta pedig nem tartoznak. Mert hiszen nyilvánvaló, hogy Ráth Endre és Kovács. Gyula, akiket a Ház az ülésekről junius 4-ike előtt zárt ki, s akik ezen Ítéletnek, magukat alávetették, tökéletesen azonos, eljárás utján zárattak ki, mint azök, akiket a Ház junius 4-ike után rekesztett ki. s akik, Apponyi helyeslése mellett, rezisztáltak. Nem veszi észre Apponyi Albert gróf, micsoda abszurd tételt állit itt fel s, mennyire a kormány igaza mellett érvel? Három vers. f i. Halálhajónak lettem lázadója, magam uj vitorlásra adtam: örök legyen a Vész alattam. Halálhajónak lettem lázadója. Szivemet szántam égő árbócmécsnek, hogy nyughatatlan elkutatna a lélekhiró, mély utakra. Szivemet szántam égő árbócmécsnek. Arcomat szögzöm csak a végtelenre, két szemem partot soha lásson, révnek futása lett futásom. Arcomat szögzöm csak a végtelenre. III. Amaz éjszakán majd szólok békélt szóval: — hűsek a csillagok és teli jóval és teli örömmel az áldott kertek. holnap elöntetik a nyárnak vére. borát csordítja az ősz küszöbére sok drága, dús szőlő, mit kádbatepertek. hűsek a csillagok, már tetszik a holnap, szivem, duzzadt szőlő, piros uribornak világ szüretére téged is tipornak. Lendvai István. Leonardo da Vinci karrlkaturái. ban ós ezek az érzés kifejezési formáik egyszerűen megdöbbenték annál a hasonlatosságnál fogva, amellyel asz emberi érzéseik kifejezési formáira utalnak. Persze az állatoknak minden, érzése egy-egy határozott, rögtön megérthető, rudimentális erejű gesztusban jelentikézjik. Nnaince-aik alig vannak és a innanee-ok hiánya mutatja, ,a psyehejük alsóbbrendüségót, az érzéseik egyszerű mivoltát és csekély mennyiségét. A düh, az öröm, az éhség, a szerelem, a megelégedés és a szomorúság érzéseiből folyó gesztusokon kívül más érzések kifejezésére nem képesek. De ezeknek a gesztusoknak ,az alapvonalai :— azonosak a mieinkkel. Valami fantoinszerii látoinányok megérzése, valam|i határozatliam sejtelem vonult el a lelkem előtt, mikor a menazseria homályos esti világításában láttam a szalmába bm.it szamom oroszlánfej eket ós a sűrűn pislogó szemeket, az összeknporodott tigrisek ívbe hajló hátát, az összeölelkezett majmokat, a minit szomorú rezignáeióval egymáshoz simultak. A fehér angora-macskák ébren voltak és játszottak a szaknaszálakkal, imiközben graeiózus mozdulatokkal hízelegtek egymásnak. Ebben a nagy menazseriai esti: csendben egy-egy kék és piros nagy Arára papagály időnkint fülsiketítő hangon elsikitotta magát, azután ismét felborzolta a tarka tollait és szomorúan gubbaszkodott tovább. Ugy .tetszett nekem, liogy ezek a szomorú 11. Íme, a titkok sápadt müezzinje, a Hold énekel a hegyek fölött. Szivem az éjbe lopva kiszökött. A Szókat elbocsátom és a Percek most elhagyják a rémült halál verset: szivem az éjbe messze kiszökött. Hogy ájult, mély titoknézőre vinne, a Hold énekel a hegyek fölött. Szivem az éjbe lopva kiszökött. m Irta Gossdu Elek. Egy vándorló menazsérlia fogja itt közöttünk tölteni a napokat és képzelje, és ma •negyedszer látogattam meg a szegény rabszolga állatokat, Ezek a látogatásaim összefüggésben vannak a Leonardo da Vinci karrikaturáival, melyeket a Mereschkovszky könyveinek olvasása, után Knaéktfuss-féle kiadásban most már pontosabban megnéztem. Leonardo da, Vinci ka rrikat uráli kétségtelenül groteszkek, művészi túlzások, de hát képzelhető-e művészet „isteni túlzás" nélkül'? Ámde a Leonardo groteszkjeinek minden jellemző túlzása természetes ősi formájában ott látható az állat-psycbék kifejezési formái-