Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-21 / 142. szám

2 DÉLMAGYARORSZAG 1912 junius 21. A többség pedig nem állhat meg félúton. Amit elért, az eredményeket biztosítani keÚ, nem a maga, de a nemzet számára.. Visszaeséstől óvni kel a lábbadozó beteg életét. Néni lehet és nem szabad eltűrni, hogy a fényes, al'kotmánymentő operáció után, akármely formában is kiújulhasson a régi baj. Az obstrukció emberei ellenszegüléssel, fizikai eszközökkel akarják felfordítani a parlament rendes tanácskozásait. Hirdetik sippal-dobbal Miákón, Aradon és egyebütt,, hogy akármit határoz törvényerejűt a többség, azt ők el nem ismerik, nem respektálják. annak magukat alá nem vetik s hogy öszszel ott folytatják a zenebonát, ahol a képviselőház elnapolásakor abbanhagyják. A nyilt ellenszegülés e bejelentésére a kormány egy egyszakaszos törvényjavaslat beterjesztésével válaszolt, amely kezébe adja az elnöknek és a többségnek a törvényes eszközt, hogy a tettleg ellenszegülő képviselők renitenciája ellen sikeresen védekezzék. A javaslat szerint, amelynek már a puszta bejelentése is igen nagy izgalomba és nyugtalanságba ejtette a parlamenti sztrájktanyát, a képviselőhúz határozatával az ülésékről kizárt képviselőt, ha az elnp'k egyszerű felszólítására az ülésteremből el nem távozik, vita nélkül, egyszerű szavazással bizottság elé utasíthatja. Ez a bizottság 24 óra alatt határoz és ha a Ház határozatával szemben való engedetlenséget megállapítja, a renitens képviselőre nézve a mandátumvesztés súlyosabb büntetését mondja ki. A képviselőház védekezni akar azok ellen, akik határozatait semmibe veszik, akik jogerős ítéletére fittyet hánynak, akiknek tettleges ellenszegülése miatt rendőröket kellett az üléstepembe beparancsolni az elmácska vole és félszeg, sem az arcában, sem mozdulataiban není volt sok kellem és mindezeken felül rosszul is öltözködött. De elhagyatott ifjúságában volt valami vonzó és megható. Nagy szemeiben sötét tüz lobogott és ha valaki ránézett, hirtelen lesütötte őket vagy félrefordult. :Mi volt az oka annak, hogy ez a leányka erős benyomást tett reám és képzeletemet élénken foglalkoztatta? Valószínűleg az a rügyezni kezdő, vad vágy, melyet elárult minden leliellete, a kíváncsi érdeklődés egy fiatal leány életének azon percei iránt, amikor fölébred benne egy bizonyos titokzatos sóvárgás, amelyet nem tud és nem akar leküzdeni. Bevallom önnek, hogy végtelenül izgatott kedves, álmodozó tekintete, az a lázas nyugtalanság, amellyel a kutyákat és macskákat simogatta, az az örökös tétovázás, amellyel ide-oda kapkodott, elkezdett valamit és ahbaihagyta, az a mohóság, amellyel ráterelte magát a szálló könyvtárának nyomorúságos könyveire, amelyekből egyszer Goethe, máskor meg Baumbach verseit kereste ki. De miért mosolyog? — Goethe és Baumbach! — pompásan öszszekerültek. ,— No, igen, tényleg, ez roppantul furcsa. De. kát, higyje el nekem, a fiatal lányoknak tökéletesen mindegy, bogy jó vagy rossz költeményeket olvasnak-e. A könyv, amit olvasnak, az serleg, melyben szomjaikat csillapítják; iram ügyelnek ők a bor minőségére, mert a mámor bennük van már, mielőtt megízlelték. Igy volt ez a fiafal leánnyal is: a vágy ott csillogott a szemeiben,- megremegnőknek és fegyveres erővel kellett körülvétetni az országházát. Nem azokat a mandátumokat akarja tehát elvenni a Ház, „amelyeket a nép adott", hanem azokat, amelyeknek tulajdonosai rossz példát adnak a népnek arra, hogy a képviselőház határozatai nem kötelezők. Nem az ellenzék „életére tör" a többség és ia kormány, hanem a parlamenti zendülés és a parlamenti anarchia életére. <S nem a „mépmilliók" szószólói azok, akik a rendbontást, az ellenszegülést, a fizikai ellenállást tartják hivatásuknak, mert azok ímegőrlik és elpusztítják a parlament erkölcsi alapjait, tehát azon szervét, amely legjobban és legtisztábban szolgálja a „népmilliók" érdekeit. A rendszabály, amelyet a kormány j'avasol, bizony szigorú, de más államok parlamentjében rmár rég behozták és éltek véle, mint a parlamenti ellenszegülés radikális és biztos gyógyszerével. Persze nálunk, ahol imég a kettős ülések behozatalában is sérelmet láttak oly számottevő politikusok is, alki'k finyásan húzódoznak a technikai obstrukció sintér rtnnkájától, de köpönyegüket szivesen megosztják vele, ha bajba jut s zsákmányában még szívesebben osztozkodnak, ha( győz: éles és kíméletlen szavakkal fogják majd ostorozni ia kormány tervét. Támadás félreértés, agitáció és a gyűlöletnek; lángolása azonban komoly férfiakra nincs a legkisebb hatással. A magyar parlament munkaképességének, tekintélyének, tehát életének megmentése megéri a legnagyobb áldozatot is; annál inkább az előítéletek és babonák, megszüntetésének áldozatát. Mert nem egyéb előítéletnél és babonánál, ha az ellenőrzés és ellenzéki munka lényegét abban látjuk, hogy fajtánknak fegyelmetlenségre és ellenszegülésre úgyis tette ujjait, bizonytalanná tette járását, megonegriasztotta és szökni késztette, mint valami félénk kis állatot. Részvétet ébresztett bennem. De arra nem is gondolhattam, bogy én iparkodjam a .közelébe jutni. A korom is távol tartott tőle, meg az a két ellenszenves dáma is, akiknek társaságát elszenvedni nem éreztem magamban elegendő bátorságot. S ekkor olyasvalamit eszeltem ki, amin ina is csodálkozom, ha ráemlékezem. Ez a leányka — gondoltam magamban — egy tapasztalatlan teremtés, aki most jött először Itáliába. Ez az ország — Shakespeare óta -r a németek szemében a Rómeók, a romantikus szerelem, a titokzatos idillek, a legyezők, tőrök, álarcok, duennák és szerelmes levelek 'hazája. Bizonyos, bogy reggeltől estig ezek népesitik be képzeletét. A fiatal lányok álmai olyanok, mint azok az apró felhőfoszlányok, melyek egész nap ott úszkálnak céltalanul a kék égen ós este meleg, előbb rózsaszín, majd égő vörös színekbe olvadnak. Az ő romantikus tél ke \mitse fog valószínűtlennek vagy lehetetlennek találni. Elhatároztam, Ihogy szerzek neki egy titkos szerelmest. Este irtain neki egy hosszú, áradozó, gyengédségtől sugallt levelét, amely nem kért, nem igért semmit és feliengző volt, de egyben tartózkodó. S mivel tudtam, bogy a reggelihez ő érkezik rendesen elsőnek, a levelet az asztalkendője alá csúsztattam. A reggeli után a kert egyik lombos rejtekéből megfigyelhettem meglepetését, izgalmát, félelmét, a bíboros lángot, mely el'borihajló terimiészete, állandóan uj meg uj táplálékot kapjon a parlamenti duhajkodás és fenegyerekeskedés szégyenletes páldáiból. A bejelentett rendszabály, a többség vezérének kijelentése szerint csak őszkor tárgyaltatik le, akkor is csak ha szükség lesz rá. Ám a kormány és többség e lépéséből értse meg mindenki, akit illet, azt az erős elhatározást, hogy ami eredményt az obstrukció legyőzésével az ország és a nemzet javára elért a többség, azt a kezéből kicsikarni többé nem engedi. Lukács László az uj törvényjavaslatról. A Neue Freie Presse tudósítója beszélgetést (folytatott Lukács László miniszterelnökkel, aki a képviselőháziban benyújtott javaslatról ezeket mondotta: — Aki ismeri a mi parlamenti viszonyainkat,' az érteni fogja, bogy végre is kényszerítve lettünk arra, bogy ezt a, törvényjavaslatot beterjeszszük. Lehet sajnálni azt, hogy ez megtörtént, .de nem lehet elzárkózni az elől, bogy ez ránk nézve szükségesség volt. Amig a képviselőház tiszteli az elnök autoritását, addig természetesen nem szükséges olyan rendszabályokhoz nyiulníi, mint amilyenek a törvényjavaslatban vannak előirányozva. Ha azonban, mint az, sajnos, nálunk megtörtént, a viszonyok ugy elvadulnak, bogy az elnök rendeleteinek nem engedelmeskednek, hanem a képviselőház házszabályokon alapuló olyan határozatával szemben, mely a képvh selőket az elnökséggel szemben való ismételt ellenszegülés miatt bizonyos időre kizárta, megtagadják az engedelmességet és ha a kizárt képviselők ismét megjelennek az ülésben, bogy az elképzelhető leginparlamentárisabb eszközökkel és egy nyíltan 'bevallott terv elérésóért a tanácskozásokat lehetetlenné tegyék, akkor azt kell kérdeznem, bogy mit kell tenni a rend és a tanácskozás lehetőségének helyreállításánál Amikor a házszabályok 255-ik szakaszát megteremtették, mely a kizárás lehetőségét kimondja, e paragrafus totta sápadt arcát; azt a nyugtalan, fürkésző tekintetet, melylyel átkutatta a szálló környékét és azt a tolvajmozdulatot, amellyel a levelet keblébe rejtette. Kétszer, háromszor is rajtakaptam, hogy elbújt a félreeső fasorokban és újra meg újra átolvasta a levelet, mintha nem tudna vele betelni. Egész nap nem maradit veszteg; a szennei tétmán suhantak egyik ablakról a másikra, mintha ott keresnék a titok megnyilatkozását; egyszerre megjött a bátorsága, az arcába nézett a járókelőknek és neketn is, hogy rájöjjön a rejtély nyitjára. Én igyekeztem lehetőleg kerülni őt, inert félteni kutató, azt mondhatnám égető tekintetétől. De teljes mértékben élveztem azt a kéjes, mmverz és veszedelmes gyönyörűséget, bogy a serdülő leánykában kigyúlt az epedő vágy szikrája. Aznap este sokáig elnéztem őt a két noi Cerberus közt, ákiík kézimunkájukba mélyedve, kevés ügyet vetettek rá. Gyakran odanyúlt kebléhez, liogy megbizonyosodjék, hogy a drága írást nem veszítette-e el. A játék rendkivül lebilincselt. Másnap, harmadnap s a rákövetkező napokon is irtain neki; gyermekes örömem telit abban, bogy szavákba foglaltam egy fiatal szerelmes érzelmeit, egy képzelt szenvedély összes (fokozatait. Ugyanazt az izgalmat éreztem, amit a Vadászok, a kik láthatatlan csapdákat állítanak fel, vagy lövésre készen váriák a fölhajszolt vadat. Az eredmény felülmulta minden várakozásomat. Már föl is akartam hagyni ezzel a bábjátékkal, de a kísértés igen erős volt & a megkezdett müvet be akartam fejezni. Nap-nap után nagyobb és feltűnőbb volt a .... I