Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-21 / 142. szám

1912 junius 21. DELMAÜ Y Ak»DRSIAG 3 pem kapott büntetőjogi szankciót, mivel senki sem tartotta lehetségesnek, hogy egyes képviselők ellene szegüljenek ö. Ház határozatának. A Ház tagjainak lojalitásában azonban a legsúlyosabban csalódtunk. Fájdalmas dolog, hogy ilyen rendszabályokhoz kellett nyúlni és a kormány igen nehezen tudta maját elhatározni e javaslat 'benyújtására. Aki azonban bennünket gáncsol, azt arra kell kér uem» 'hogy mondjon nekünk egy másik alkalmas eszközt arra, hogy a végtelen obstrukeiós idő utána parlament tanácskozásait véglegesen biztosithassuk. A napokban ismételten hallottuk az ellenzéknek azt a fenyegetését, lrogy őszszel is ép ugy, mint íunius 4-ike után az első napokban fizikai eszközök segitsógével akarja megakadályozni a képviselőtház tanácskozásait. Ez indított bennünket arra, hogy a törvényjavaslattal előáUjunk. Egyébként félre nem ismerhető, hogy mi tulajdőnképen a legmesszebbmenő lojalitástól vagyunk áthatva. Nem hiányzottak a pártban hangok, melyek a javaslat azonnal való megszavazása érdekében emelkedtek. Mi azonban elhalasztottuk a határozathozatalt egyelőre őszig. Teljesen az ellenzéktől függ uiaj-d, hogy kényszerit-e bennünket arra, hogy a javaslatot törvéilynyé tegyük, vagy pedig hogy magatartásával a javaslatot feleslegessé teszi. Sürgős szükség nélkül nem fogjuk é javaslatot a plénimiham tárgyalni. Remélem, hogy az ellenzék a. nyári szünetet aira. fogja felhasználni, hogy magatartását a politikai okosság követelése szerint rendezze he. Mi mindenkor készen vagyunk a békére és szívesen kerülünk el minden radikális rendszabályt, de másrészről nem térünk ki az elöl, ha az ellenzék érre kényszerit bennünket, Nyáron lesznek a nagy gyakorlatok. A tartalékosok és póttartalékosok évenkint való gyakorlatozása annyira rendszeresen őszszel történt mindezideig, hogy a gyakorlat még hivatalosan is az őszi manőver nevet viseli. És ez a, rendszer most, ugy látszik, meg fog változni. Az idén ugyanis, mint jól értesülünk, igen sok csapatnál ugy fognak megtörténni a behívások, hogy már július második -felében be kell vonulni a fcgyvörgyakorlatra és augusztusban már lefújják a manővert. vagyis valósággal nyári gyakorlat lesz, nem ugy, mint eddig, amikor szeptember végső napjaiban ért véget. A király-gyakorlatok azonban az idén is a szokott időben lesznek* s ez a nyári gyakorlatozás esak azoknak az' ezredeknek szól, amelyek nem vesznek részt a király-gyakorlatban. Így a szegedi ezredeket ez nem érinti, Katonai körökben feltűnést kelt ez az intézkedés és a hadvezetőség intézkedésének nem tudják magyarázatát adni. fi közönség és vágóhídi jéggyár. — »Ha nem tetszik, vegyen máshol!« — (Saját tudósítónktól.) Tudvalevően Szeged város is tart fönn jéggyárat. A közvágóhídon térmelnek jeget, amelyből nemcsak a vágóhídi hűtőberendezések szükségletét fedezik, hanem a fölös mennyiséget magánfogyasztóknak adja el a város. Kereskedelmi vállalkozásoknak hatósági kezelése tudvalevően nagyon nehézkes-és ez az oka annak, hogy a városi jéggyárral a közönségnek az a része, amely onnan szerzi be a szükségletét, egyáltalában nincsen megelégedve. Gyakran hangzottak föl panaszok és a városi tanács egyik legutóbbi ülésén szóba is került, liogy nem volna-e helyes beszüntetni a jéggyártást? Akkor ugy határoztak, hogy ezt nem teszik meg, ellenben különféle uj intézkedésekkel igyekeztek elejét venni a panaszoknak. K tanács' emlékezetes határozata óta nem javult a helyzet, igy a közönség most is panaszkodik. Ezeknek a panaszoknak nagy része jogos és a hatóságnak kötelessége a bajokat orvosolni. A sok eset közül kiragadunk egyet, amély mindenképen általánosságiban és jellemző és fölötte sérelmes arra, akivel történt. Egy előkelő szegedi állami tisztviselő a város jéggyárá/ból szérzi be a szükségletét. Naponkint tizenkét és fél kilogramm jeget vesz, mert ennél kevesebbet riéttn adnak el. Közigazgatási üzemről lévén itt szó, minden komplikáltán történik és az illető tisztviselő egy hónapra előre fizet és küldi ki a pénzt a közvágóbidra, mert a város pénzbeszedőt nem tart és aki városi jeget akar, annak a vágóhidra előre változás, ami a lánykán végbement. Járása könnyed lett, mintha csak ugy libegett volna a föld felett. Arca átszellemült s valami különös szépségtől sugárzott. Csinositgatta magát, virágot tűzött a lmjába s nem fordította el n fejét, ha egy férfi erőséhben a szemébe nézett. Mindez bizonyára nem kerülte el a két néni figyelmét, de gyanúra nem lévén okuk, hallgaittak. Hogy a leány gyanúját .eltereljem magamról, egyik levelemben tudattam vele, hogy imádója az egyik szomszéd belységtben lakik ós délutánonként csónakon vagy hajón szokott átjönni Cadonabbiába. E naptól kezdve, valahányszor megszólalt a kikötő harangja, valami ürüggyel megszökött a néniéitől s lesietett a hajóállomásra, ahol lesbe állt s megfigyelte az érkező utasokat. Egyszer, az egyik gőzösön érkezett is egy csinos fiatalember, aki kissé keresett eleganciával volt öltözve, mint általában az olasz ifjak. Alig hogy kiszállt, elkezdett minden irányban figyelmesen nézelődni, mint aki keres valakit. Tekintete találkozott a fiatal leány fürkésző tékán tétével. S mikor látta, hogy a leányka epedő pillantást vet rá, elpirul s mikor megindul, hivogatólag hátim is tekintget, habozás nélkül követte. Bizonyára meg is szélit ja, ha egyszerre Ifel nem tűnik a két öreg néni alakja, akik huguknak már messziről integették. A lányka sietve menekült hozzájuk, mint gz ül-dözött madárka, a fiatalember pedig, miután "lég egyszer szerelmes pillantásokat váltottak, visszavonult. A következő napokon a leánykán olyan változást vettem észre, mely fájdalmasan érintett. Olyan volt, mint akire váratlan csapás sujtett le; arcáról eltűnt minden derű, szemei ki voltak sírva. Csak .este tudtam meg, mi történt, A németek hirtelen elutaztak. A fiatal leányt kiragadták álmai tündérvilágáhól s elvitték fel északra, valami kis unalmas német fészekbe. Ismerősöm elhalgatott, -T- Eddig van, — mondta kis szünet után. — Kész a novella ugyebár? — Nem kész ugyan, — feleltem neki, — de lehetne esetleg elbeszélést csinálni belőle, Az ön története érinti egy sorsnak a kezdetét, az olvasó pedig a regére kíváncsi. Valami befejezést kellene kigondolni hozzá. — A vége az lelhet, ami a valóságban: a fiatal lány hazamegy a szülővárosába s fonyny adózva morzsolgatja le egyhangú, sivár életét... — Nem, uram, a fiatal lány sörsa a jelen esetben nem érdekel engem. Ö szépen férjhez fog menni egy jóravaló nyárspolgárhoz s az egész kaland elmosódik emlékében, mint egy röpke álom. Én az öreg ur lelkét vizsgálnám s azt mutatnám l)e az olvasónak, hogy életünk egyik Szakában se írhatunk büntetlenül tüzes, szerelmes leveleket s az, aki a szer elemik)] játékot üz, megérdemli, hogy ez a csúfondáros és kérlelhetetlen .istenség zsarnoki hatalma alá hajtsa. Lefesteném nyugtalanságát,' aggodalmait, amint türelmetlenül leselkedik utána s nem meri neki érzelmeit megvallani. S a következő évben visszaküldeném őt ugyanabba a szállodába, •ki kell küldeni a pénzt, különben nem kap jeíget. A vásárló, jóllehet gyakrabban kérte .már a jéggyár vezetőségét, arra, hogy délelőtt vb 1 gyék el iiek i a jegek, történetesen délután ját csak ahoz és bár tizenkét és fél kilóért fizet,, csak nyolc, legfeljebb kilenc, kilogrammot, kap. Ez boszantotlja, amin'neiu is lehet csodálkozni • és levelezőlapot irt a jfjggyár vezetőségének,, akitől kérje a bajok .prvoslását. Most jön a kómikuto, ami azonban egybeus í'ölhóboritó is. A vágóhídi jéggyár vezetője irt az illető tisztviselőnek levelét. Ebben a levélben azt irta meg, hogy a vágóhídon kimérik a jeget, de az útközben elolvad és igy nem csodálkozhatik azon, ha ő, aki sorhan a 69-ik, ném olyan snlyn jeget kap, mint aminőt rendelt és előre kifizetett. A levelet azután befejezik a következő ötletes szavakkal: . . . Ha pedig nincs a helyzettel megelégedve, vásárolhatja másutt is a jeget. Nincs tovább. De ennyi épén elég. Ez w legjobb elintézési mód, magyarul annyit jelent: fölebbezhet a sólúvatalhoz. Ha a falusi zsidó krajzler ilyent ír vagy mond annak a kuncsaftjának, aki nem akar fizetni, akkor nem csodálkozunk. De ha Szeged város egyik üzemének igazgatója írja ezt egy olyan vásárlónak, aki jogosan panaszkodik azért, hogy becsapják és nem annyi árut küldenek neki, amennyit előre kifizetett, akkor — hogy nagyon, enyhén szóljunk — különösnek találjuk ezt. Végre is az eladóra, — legyen az akár maga: a város is — nem lehet mellékes egy jó vevő elvesztése, liogy a levél modoráról ne is beszéljünk éts a város hatóságának se lehet, azt tétlenül nézni, hogy egy különben jól indult és megfelelő vezetéssel jelentékeny hasznot hajtó vállalattá fejleszthető intézményt hogy tesznek tönkre és hogyan • ketgetjk él a vevőbözönséget.! Bizonyos ugyanis az, hogy aki ezt a levelet kapta, az nem fog többet a városi jéggyárnál vásárolni és bizonyos, hogy más vásárlók is elégedetlenek .és esetleg- azok is beszüntetik a vásárlást. Ez most talán nem tűnik föl, de föltűnhetik majd akkor, ha nyilvánvaló lesz a jéggyár deficitje, amit padig a tanács megfelelő intézkedésekkel, a bajok orvoslásával és az ilyen állapotok megszüntetésével most még megelőzhetne. azzal a reménnyel,* hogy viszontlátja azt, akinek szivében könnyelműen tüzet gyújtott, «• azzal fejezném he a novellát, liogy a kegyetlén véletlen soha többé nem hozta őt össze a hájos leánykával. Én az elbeszélésnek eűt 3 befejezést adnám ... — Hamis volna, valószín üti en és hazug! 'Megijedtem. E szavakat ismerősöm nyersen, durván, majjnem fenyegetően ejtette ki. Beláttam, hogy lelkét, a legérzékenyebb helyen érintettem, ,de már késő volit. A hibát jóvá nem tehettem már. Az öreg ur hirtelen bucsut vett tőlem, s a legközelebbi ösvényen felsietett a szállóimÉn pedig elgondolkodva tovább mentem lakásomig, a Villa' Ca.rlottá-ig, melynek márványlépcsői a tó vizében fürödtek. Leültem a lépcső legmágaSább fokára, melynek legalsó köveit a hűs viz halk morajjal locsolta. Bellaggio lámpácskái, melyek kevéssel elébb a fáik között csillogó apr(| Szent Jánosbogaraknak látszották, most ugy tűntek föl. .mintha el távolodtuk volna a messzeségbe. Lassankint rendre kialudtak s a tópartra teljes sötétség horult. A hullámok lágyan fel-fel csapdostak a kövekre, mintha gyengéd női kezek, egy zongora billentyűit érintették volna. Fenn a magasban mélységes csendben rezegtek a csillagok- Néha-néha le-lefutott egy s kihamvadt. Belebukott a tóba, a völgyekbe, a hegyek szakadékaiba, a távoli ten gerekhe, mintha vgjemi vgk erő taszította volna le az égről. Lebukott, mint ahogy egy élet zuihan le a végzet sötét örvényébe.