Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-19 / 140. szám

1912 junius 16. DELMAGYARORSZAG 245 A képviselőház ülése. — Bekesztették az ülésszakot. — (Saját tudósítónktól.) A képviselőház ma délelőtt formális ülést tartott, melyen kihirdették az országgyűlés első üléssza­kát berekesztő és az uj ülésszakot a hol­napi napra egybehívó királyi kéziratot. Az ülésen az ellenzék ma sem- vett részt, mert az országházát rn'a katonaság vette körül, mely á kizárt képviselőket nem bo­csátotta be; a kizártakkal szolidaritást válfaltak a többi ellenzékiek is és'igy a mai ülésen is csak munkapárti képviselők vet­tek részt. Az ülésről ez a tudósítás szól: (A Ház környéke.) Kedden délelőtt a képviselőház környékét ép ugy megszállta a katonaság, csendőrség és rendőrség, mint az előző parlamenti napo­kon. A 26-ik gyalogezred két zászlóalját, az I. számú honvédgyalogezred egy századát és a 10-e's huszárok egy századát vezényelték ki. A katonák felett Márk ezredeié volt a ve­zénylet. A rendőrség részéről a katonai kor­don előtt állott Szeszlér Hugó rendőrkapi­tány, Köpf főfelügyelő és Gersich felügyelő. Mialatt a rendőrség tisztviselői vártak a képviselőkre, ez alatt az ellenzéki kiizárt kép­viselők az Országház-kávéháziban gyülekez­tek. Féltízkor érkezett a. kávéházba Justh Gyu­la. Néhány pere múlva elindultak a képvi­selők Justh Gyula vezetése mellett a képvi­selőház elé. Amikor az Országház-térnek ar­ra a részére érkeztek, ahol a villamos megálló van, Köpf főfelügyelő, mint az előző napo­kon, ma is előre sietett és hangosan mondta: — Aki nem képviselő és nem njságiró, az távozzék! A lovasrendőrök erre szétoszlatták a kép­viselőkhöz csatlakozó kiváincsiaskodókat. Közben megérkezett Apponyi Albert gróf, aki Justh Gyula mellé állott. Az ellenzéki képviselők Justh Gyula vezetése mellett e közben a katonai kordon elé értek. Gersich főfelügyelő pár lépéssel a képviselők elé állott és igy szólott: — Az óiknak az uraknak, aklik a listán rajta vannak, nem szabad a Házba bemenniük. Vi­szont azoknak, akik a listán nincsenek rajta, szabad előlépni. Erre Justh Gyula lépett elő és tiltakozott a feltartóztatás ellen. Szesztér Hugó rendőr­kapitány szalutált és meghajtotta magát, Justh előtt. Justh Gyula indulatosan ezeket mondotta a tisztelgő rendőrtisztviselőnek: — Ne szalutáljon semmit! Elkövetkezik még a leszámolás órája, amikor mindazok meg fognak bűnhődni, akik ehez a törvénytelen­séghez odaadták magukat. Apponyi Albert gróf lépett a rendőrtisztvi­selő elé s igy szólott: — Tisza István kegyelméből néhányunk­nak jogunk volna a Házba, bemenuli, de mi ebből a kegyelemből nem kérünk! Károlyi Mihály gróf is előlépett; Gersich rendőrtisztviselőtol a következőket kérdezte: — Szeretném tudni, kinek a parancsából tartóztatnak fel önök bennünket? Gersich: F elsőbbségünk utasításából. Károlyi Mihály gróf: Szeretném tudni kii az a felsőbbség? A házélnökség? Gersich felügyelő: Nem! Köpf főfelügyelő utasításából! Károlyi Mihály gróf: Csak ázt, akartam tudni, hogy önnek ki adta az utasítást, akit szintén felelősségre kívánok vonni azért, hogy a személyes szabadságomat megsérti. Ezután az ellenzéki képviselők elvonultak a parlament elől és a néppárt körhelyiségé­be mentek. (Tisza István megérkezik.) Köziben a munkapárti képviselők is megér­keztek. Tisza István gróf ma is fiakkeren ér­kezett. a Ház glé. A felesége a Ház karzati fel­járójánál leszállott, mig Tisza István gróf gyalog tette meg az utat a képviselőház bejá­ró,iáig. Ma is Krecsányi főkapitány-helyettes, (ietektivfőnök kísérte. Beöthy Pál alelnök is megérkezett időközben a kordon elé. Az ellen­zéki képviselők nem vették észre, ugy, hogy minden legkisebb incidens nélkül átjutott a kordonon. (Megnyitják az ülést.) Féltizenegy órakor mintegy 130 munka­párti képviselő volt a, teremben. Ott volt Lu­kács László miniszterelnök és a kormány va­lamennyi tagja. Jelen volt megszokott kar­zati helyén gróf Tisza Istvánné. Az ellen­zéki padsorok teljesen üresek voltak, csak egyetlen ellenzéki képviselő, a. pártonkívüli függetlenségi Barta Ödön jelent meg a kép­viselőházban s a karzatról nézte az ülést. Né­hány munkapárti képviselő, ment át a balol­dalra és közülök Hámory László Justh Gyula helyére ült, mig viszont Nagy Sándor Ap­ponyi Albert gróf helyét foglalta el, harma­dikul odament hozzájuk Vojnits István báró, aki Rakovszky helyére telepedett. Az ülés megnyitása után Tisza István gróf bejelentette, hogy a főrendiház módosítás nélkül hozzájárult a vóderőjavaslathoz, úgy­szintén a képviselőházban megszavazott többi t örvény j a vasi atokhoz. — Ezek a törvényjavaslatok — folytatta Tisza — legfelsőbb szentesítés végett őfelsége elé fognak terjesztetni. A munkapárt élénk éljenzéssel kisérte az elnöknek ezt a bejelentését. Jelentette az­után Tisza, hogy "Rosanberg Ignác képviselő egy kincstári adás-vételből kifolyólag össze­férhetetlenségi bejelentést tett önmaga ellen. Az állandó összeférhetetlenségi bizottság azonban nem talált inkompatibilitást. A Ház ezt tudomásul vette. A kizárt ellenzéki képviselők az ülésterem­ből karhatalommal történt eltávolításuk miatt mentelmi joguk megsértéséről tették bejelen­tést. A bejelentést Tisza, javaslatára vita nél­kül a mentelmi bizottsághoz utasították;. — A miniszterelnök ur kiván szólni — mondotta ezután Tisza. (A királyi kézirat.) Most Lukács László miniszterelnök emel­kedett szólásra s a következőket mondotta: — Jelentem a tisztelt Háznak, hogy legma­gasabb királyi kézirat érkezett. Kérem a ki­hirdetését. A terembiztos fülvitte az elnöki emelvényre a kéziratot, amelyet Mihályi Péter jegyző felolvasott, A királyi kézirat szövege ez: Mi Első Ferenc József, Isten kegyelméből ausztriai császár, Csehország királya stb. és Magyarország apostoli királya. Hü Magyarországunk és társországai Zász­lósainak, egyházi és világi Főrendeiuek és Képviselőinek, akik az Általunk 1910. évi! ju­nius hó 21-ére Budapest székesfővárosunkba összehívott országgyűlésre egybegyűlvék, ki­rályi üdvözletünket! Kedvelt Híveink! Midőn magyar minisz­tériumunk előterjesztésére az Általunk 1910. évi junius hó 25-én megnyitott országgyűlés­nek leső ülésszakát ezennel berekesztjük, egy­szersmind a második ülésszakot ez évi junius hó 19-ére összehivottnak nyilvánítjuk. Kikhez egyébiránt királyi kegyelmünkkel állandóan hajlandók maradunk. Kelt Bécsben, ezerkilencszáztizenkettedlik évi junius hó 18-án. Ferenc József. Lukács László. A királyi' kézirat felovasása után Tisza István gróf megtette a berekesztett ülésszak­ra vonatkozó jelentését, amelynek elrendelték kinyomatását és szétosztását. — A házszabályok 23. §-a elrendeli, — szólt ezután Tisza -- hogy a Ház alelnökei, úgy­szintén a. jegyzők és a háznagy az uj ülés­szak három első ülésében választandók meg. Javaslom, hogy mindezeket a választásokat a holnapi ülésre tűzze ki a Ház és ugy, mint eddig, most is tizenkét jegyzőt válaszszon. Ezek szerint a Ház holnap, szerdán délelőtt 10 órakor tartja legközelebbi ülését és napi­rendje legyen a következő: 1. A királyi kéz­irat még egyszer való felolvasása. 2. a két al­elnök megválasztása. 3. Tizenkét jegyző és a háznagy megválasztása. A Ház igy állapította meg a napirendet. Öt perc szünet után a jegyzőkönyvet hitelesí­tették s ezzel az ülés tizenegy órakor véget ért. A munkapárt az ülés berekesztésekor Tisza István grófot zajosan megéljenezte és meg­tapsolta. Anglia föllép Olaszország ellen? — Hét órai véres harc. — (Saját tudósítónktól.) A török hadügyminisz­térium a Lebcle mellett e hó 12-én lefolyt harc­ról táviratot kapott, amely a következőket mondja: A törökök és arabok két hadoszlop­bau megtámadtak két nagy olasz erődöt. Tá­madásukat teljes siker koronázta. Hét órai harc után a védősereg meg volt semmisítve. A törökök és arabok egy zászlót, számos fegy­vert és nagymennyiségű lőszereket zsákmányol­tak és két ágyút használhatatlanná tettek. A török hadoszlop a partig nyomult előre és meg­támadta a pálma!igeiben lévő olasz tábort. Számos olasz elesett, a többiek a vármüvekbe menekültek. A liomsi és markabi olasz haderők ellentámadást kíséreltek meg, de hétszer visz­szaverték őket. Mi.után Homs, Szidi Bark és Marka.b a flotta- és a puskatüzelés révén igen erős védelmi helyzetben volt, a törökök és ara­bok nem tarthatták meg kivívott hadállásai­kat és visszavonultak, de előbb az olaszok élel­miszer- és municióraktárát fölgyújtották. Az olaszok vesztesége 17 halott tiszt és több, mint ezer elesett katona. A törökök és arabok száz halottat vesztettek, köztük egy hadnagyot és körülbelül 200 sebesültjük volt. Konstantinápolyi hirek szerint Anglia az olaszok Aegei-tengeri akciójának tovább foly­tatását nem fogja engedni és hajlandó Török­országot nagy kölcsönnel támogatni, ha Török­ország elhatározza magát, hogy összes európai tartományában a helyi autonómia terén hat­hatós reformokat vezet be a keresztények sor­sának javítására. Á konstantinápolyi Sabah jelenti, hogy Olaszország a barátságos nagyhatalmak taná­csára a Dardanellák esetleges elzárása tárgyá­ban és az olasz flotta készülődő uj hadműve­leteit illetőleg legközelebb fog válaszolni, de a jegyzéket csak két hét niulva teszik hivatalo­san közzé. A Corriere delta Sera közli, hogy a Peloksz görög gőzösöm utazó 370 kiutasított olasz rész­leteket hozott egy, a török haditengerészetben kitört zeudülésről. Ezek szerint Főid kapitány, aki az angol tengerészeiből tanítónak ment az olasz flottához és mikor fölöttes parancsnok­sága visszarendelte Angliába, nem engedelmes­kedett, hanem fölvette a török állampolgársá­got, már egy hónap óta amellett agitál, hogy a török flottának egész váratlanul meg kell tá­madnia az olasz hajórajt. A török tengerészeti minisztertől egy torpedúnaszáftlot kért 25 em­berrel s az volt'a terve, hogy elsülyeszt egy olasz hadihajót. A török tengerészeti miniszter vég­re beleegyezett, de amikor Ford kapitány föl­szólította a török matrózokat, hogy jelentkez­zenek, akik erfre a veszedelmes föladatra vál­lalkoznak, senki sem lépett ki a sorból. Azóta egyes török lapokban támadó cikkek láttak napvilágot a török flotta tétlensége miatt. Ref bey tengerészeti parancsnoknak megtetszett az eszme és különösen az ifjabb tengerésztisztek között alkalmas emWereket keresett, hogy a sa­ját szakállára hajtsa végre a vakmerő vállal­kozást. Mikor ezt a minisztertanács megtudta, utasította a tengerészeti minisztert, hogy men­jen azonnal a Dardanellákba és akadályozza meg a nagy kockázattal járó csínyt. Ezután 10

Next

/
Thumbnails
Contents