Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-19 / 140. szám

4 DELMAUYMéORSZAO 1912 junius 19. tengerésztisztet elfogtak, négyet fölakasztottak. Ref beyt és Ford kapitányt rendelkezési állo­mányba helyezték. A török tengerésztisztek kö­zött igen nagy az izgatottság. tfz agyonsújtott királyi ügyész. — A fővárosi építkezés rejtelmeiből. — (Saját tudósítónktól.) örökös a pánasz a miatt, hogy Budapesten mli'lv ,sök az építési szerencsétlenség, amit mind a kapzsiság, a lelkiismeretlen módon váló dólgöZáis okoz. •Egymást érik a' halálos balesetek, legtöbbször az agyonsanyargatott, kimerült munkátok vesztik az életüket, de akárhányszor azok pusztulnak bele, akik gyanútlanul járnak az litcán. Ez a sors érté Etter Dezső dr királyi ügyészt is, akii a Váci-uteábaai sétálván, a Városház-utca 4. szám alatt épülő ház IV. emeletéről egy súlyos padlódeszka rázuhant és agyonütötte, A tragikus eset a mult év december 20-ikán történt, amikor (Etter dr a karácsonyi bevá­sárlásait végezve, járt arrafelé s a gyilkos gerenda halálra sebezte, összetörte vala­mennyi hordáját, majd tüdőszakadást okozott ós a szerencsétlen ember félóra múlva meg­halt a kórházban. Ugyanakkor súlyosan megsebesült >az utca egy másik járókelője, Steinberg Ármin. A végzetes szerencsétlenségért természete­sen nemcsak a munkásokat, de az építés ve­zetőit lis vád alá fogták, részint gondatlan emberölés, részint súlyos testisértés cirnén. Igy kerültek a vádlottak padjára Gersten­berger Emil építész, Reisner Amtal pallér, Gregács Tamás és Adamik György napszá­mosok, végül Kakas István kőmivessegéd. A pörüket szerdán tárgyalta a törvényszék Fil­zesséry dr biró elnöklésével, a kÖzVá'dát Váry dr királyi ügyész, az elliünyt áldoZát ésalád­ját Ósukássy Jenő' dr ügyvéd képviselte és miniden vádlottnak védője is volt. Mint a bíróság vádhatározata elmondja, a katasztrófában Gerstenbérger építőmester nemcsak a köteles gondosságot elmulasztotta, de — takarékosságból — munkásokat is al­kalmazott. akik nem voltak hozzáértők. Maga a szóban levő szerencsétlenség ugy történt, hogy a negyedik emeletről nehéz deszkákat bocsátottak le egy nyilason a harmadik eme­leti állványra, ahol azökat Adamik napszá­most fogta el. Dé, mert az állvány korlátja alacsony volt, egy ilyen deszka azon keresztül átcsúszott az utca túlsó oldalára s az ott járók­ra esett a nagy magasból. Elsőnek Grestenberger Emil építőmestert hallgatták ki. Külföldről került Budapestre, még pedig jó régen, amint mondja, azóta kétszázötven házat épített, de — magyarul máig sem tud egy szót sem. Ártatlannak mondja magát, mert ő utasította Reisner pal­lért. hogy jó erősre csinálják az állványt. Az elnök: Részletes utasítást adott? — Nem, ez a pallér dolga. — Azt se. liogy hány napszámost alkalmaz­zon? — Ez szintén tőle függ. ­— Hogyan épült az állvány? — Az építőművészet szabályai szerint. — Hát a mifbka? Mert a szakértők kifogá­solják a deszkák csúsztatását. — Uedlig igy megy ez mindenütt Budapes­ten. veszélytelenebb is, mintha a munkások vállon hordoznák le. — A szakértők szerint a II. emeleti mell­véd sem volt elég magas. — Szerintem jó volt. — Tud arról, hogy már előtte való nap is az utcára zuhant egy gerenda? — Csak utóbb hallottam. Ezután kihallgatták aitöbbi vádlottat, köz­tük Kakas István kőmivest, ki a szerencsét­lenség percében ép Adamik és a csúsztatott deszka mellett állt. Látta ezt zuhanni, de fél­reugrott. Fiizésséry elnök: Félre is dobta zuhanásá­ban a deszkát? — Csak elugrattam, különben engem üt ia gyón, — IgaZ, hogy Gerstenberger nem igazi áll­ványozó munkásokat tartott? —• Minden héten más munkásai voltak. — És miért változtak sürün? -T- Mert mindig levont a bérükből. Hozzáteszi, hogy az állványozást nem is ér­tették a munkások, akármiféle munkásokat felfogadott, Maga Adamik vádlott is beis­meri, hogy ilyén munkát azelőtt sohasem végzett, iSok tanút hallgattak ki. A vallomások ab­ban csúcsosodnak ki, hogy a fővárosban felü­letesen és eléggé lelkiismeretlenül építkez­nek. ítéletet ma nem hirdettek. Doyen a rákról, tuberkulózisról és egyéb betegségekről. Páris, junius hónap. (Saját levelezőnktől.) Doyen doktor, az orvos­hidomány d'Anaunziója, annyira bizonyos, hogy minden évben valami uj reklámot talál ki, trombitaszóval és dobpergéssel, átint -a vásári bódes, népszerűsítése számára: Doyeti doktor kilépett laboratóriuma boszorkánykonyhájából és koncert-dobogó szélén, frakkban, fehér­nyakkendősen, háromszor tartott e hét folyamán előadást esti kilenctől tizenegyig, majdnem csupa meglett és neves orvosból álló komoly publikum előtt. A közönség feszült figyelemmel hallgatta Doyen beszédét, amely laikus hallgató számára is érthető és lebilincselő volt, ahnál inkább, (minthogy előadását szillés lemezek természetim vetítésével illusztrálta. Körülmény, mely a kór­ház minden realizmusát nagyítva, szemeink elé tárta és áz Orvosi közönség csendes gaudiuana kíséretében nem egy érzékeny kedélyű világfi rohamos távozását eredményezte. Ezúttal nem adott ujat Doyen. Kutatásai ott­rekedtek, ahol a Malomé és Flammarion kiadá­sában megjelent könyve az immunitásról (Nouveau traitement des maladiés infectieuses) tartott. E heti három előadása fentemiitett, ügyesen inszeenált dobpergés volt csupán, hogy ő a nagy, a' legnagyobb Doyen él és fáradha­tatlanul kutat tovább a szenvedő embeiüség megváltása tudományában. Ellenbén még kell hagyni, liogy kitűnőén tömörített összefoglalá­sát nyújtotta egész eddigi munkásságának és módszereit oly egyszerű kulcsok alapján adta kezünkbe, liogy tán a tiz esztendős gyermek is felfogta volna és hatvan esztendős korára is emlékeznék rá. Amikor ő, Doyen, 1877-ben megkezdte tanul­mányait Remisben, ahol apja az anatómia ta­nára volt, a bakteriológia akkor uiég elképzel­hetetlenül kezdetleges stádiumban volt, hiszen nagy felfedezői: Metchnikoff, Pasteur, Koch, Behring — és Doyen csak azután voltak elkö­vetkezendők. 1882-hen Metcbnikoff Messiná'bán tartózkodott és a fehér vérsejtek gyuladási fo­lyamatokban való szereplését tanulmányozta. E célból puhány-állatok, inéig pedig tengeri csil­lagok átlátszó testébe liosszu rózsatöviséket szurkált és azt találta, hogy a fehér vérsejtek köriilrakodják az idegen testet. A 83-ik év ta­vaszán Viirchow üdülni ment Méssmába; Metchnikoff akkor közölte vele azt a még' fél­tétéles teóriáját, mely szerint a fehér vérsejtek kilépvén a véredényekből, reakciót fejtenek ki a mikrobák ellen, szó szerint: megeszik és meg­emésztik azokat. Vircbow erre azt felelte; Eddig ép az ellenkezőjét tanitottük, • tudniillik azt, bogy a fehér vérsejtek tovaviszik és* igy köz­vetítik a mikrobákat. Hazatérvén Berlinbe, Virchow előadásai folyamán idézte Metchni­ko'ffot, azzal az utasítással, mennyire érdekes és fontos Metcbnikoff eredményeit szemmel tar­tani. Metchnikoffnak ez nagy bátoritás volt és nem sokkal utóbb fentartás nélkül megállapí­totta a sejtfaló sejteket, a phagoeyták tanát, mely kulcsa lett az egész modern therapeuti­kának. Eközben, 1882-ik év márciusában Róbert Koch felfedezte a tuberkulózis baeillulát 'és 1883-ban az ázsiai 'kolera vesszö-bacillusát, Pasteur pe­dig, Chaimberland tje Roux társaságában 1883-ban feltalálta a yeszetségelleni oltás anya­gát, mely nem egyéb,- mint veszett kutyák hosszú időn át pihentetett csontvelejének pre­parátuma. Koch a tuberkulózis tárgyában foly­tatott világhírű tanulmányait 1890-ben kiegé­szítette a tufJerkuliu oltóanyag feltalálásával,­mely szérum-kezelést az a körülmény teszi rend4/ kivül veszedelmessé, hogy a tuberkulotikus szervezet csak a legminimálisabb mértékben tűri alkalmazását, egyénileg többé-kevésbbé, dé' abszolúte oly kévéséé, hogy a kissé vigyázat­lan adag már halálos reakciót válthat ki. Elérkezett az a pillanat, a,mikor Doyen dok­tor minden szerénységet, vagy álszerénységet mellőzve, belekapcsolja saját nevét a nagysza­bású tudósok sorozatába. Még csak egy éfii­zódnyi kis szójátékra áll meg, amely megne­vetteti -az egész francia publikumot, olcsó, de németellenes esprit-jé.vel Kocli nevét Doyen ál­landóan Kok-nak mondta; a „tuberkuL'in" elne­vezést, mondja most Doyen, liamar lehetne „La Kok-ine"-ra módositani — ami hangzás szerint inti gyárra fordítva azt jelentené: a gazság, a szélhámosság (miután a íuberkulin szó francia uőnemüsége magya rban reprodukálhatatlan.) Tehát tapsok és kacagások viharának majd­nem együgyű szituációja után Doyen önmagá­val folytatta előadása fonalát. Elmondta, hogy a tiiberkulin-injekeiók vakmerő kísérletével szemben neki megvan az ő sajátos kezelése tu­berkulózis esetében. Tudniillik, hogy az általa is elismert megfelelő lég- és étkezési kura ki­egészítendő egy itallal, amely felerészben tu­berkuliuból és felerészben mycoly sínből áll. A myeoíysin! Doyen tudományának . tetőpontja, dédelgetett módszere, a csodaital, mely egykor tán még Faustnak is visszahozta volna letűnt ifjúságát. Nincs a világon az a betegség, legyen az tuberkulózis, rák, luesz, gyermekágyi láz, gyermekragályok, egyszóval krónikus és akut hidegségek, le egészen a közönséges nátháig, aminek legnagyobb leküzdője nem a mycolysin volna. Amikor Doyeti színes vetitések utján bemutatta az emberiség mindezen irtózatos csa­pását és minden egyes kép után, amelyről mi, laikus közönség- el szerettük volna fordítani megborzadó tekintetünket — mondom: amikor minden egyes kép után Doyen elismételte, liogy ebben az esetben is a mycolysin csodát müveit, mert négy-öt, injekció, vagy pedig ennyi és ennyi evőkanál után a beteg állapota bámula­tosan feljavult, akkor az egész előadás valami hihetetlenül otromba szélhámosságnak hang­zott, tisztán mycolys,in-reklámnak a legszemér­metlenebb eljárással. Hanem mire az ember végig jól meghall­gatta Doyen-t és megértette miből áll a my­colysin, milyen célja vau az emberi szervezet­ben és milyen hatások alapján vél megküzdeni tudni a kóranyaggal — piár nem mertük fe­jünket az abszolút tagadás bátorságával rázni, mert okoskodásának alapja lelieí, hogy helyes. A mycolysin tudniillik Doyen szerint oly ké­mikus tápszer, amely megszaporítja a féh'ér vérsejteket és felfokozza agilitásukat. Ezek a számban és erőben meggyarapodott fehér vér­sejtek vagy pliagocytá-k támadják meg a kői­okozót, megbirkóznak veié és ha erősébitek a kórokozónál: elpusztítják és hely re bálién a% egészség niérlege. Vagyis a mycolysin iiérn köz­vetlenül, csak közvetve hat a kórokozóra, ser­kentő célzata mindenkor csak a fehér vérsej­tekre irányai és innét van, illetőleg lehet uni­verzális gyógyhatása. Mindazonáltal a carciri'oin és a sareoma ese­teiben még Doieu sem tartja elégségesnek, ki­zárólag a mycolysin segélyül hívását. A my­eolysint is alkalmazza, persze, ele azonkívül áz elektro-koagulációt, vagyis a rak és az ujkép­let bacillusának elektromos hő által való' el­pusztítását. Igenis, Doyen igy mondta: d car­cinom és a sareoma bactltuka, amelyeit én fe­deztem fel és amely megdönti véglegesen az ezen betegségek mibenlétéről fennforgó legen­dákat. Szóval Doyen, aki gyakorló sebés^ és nem győzi emlegetni sebészeti téren Szerzett ki­merítő tapasztalatát, a rák és az ujkóplet esé-

Next

/
Thumbnails
Contents