Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-14 / 136. szám

1 DELMAGYAR0R9ZÁG 1912 junius 14. icin tanácsos részletesen és általánosságban nyilatkozott a mesterséges termékenyítés problémájáról, valamint annalk jelentőségéről, de egy (konkrét esetre kilterjes'zikedett felolvasásának kétségkívül ez volt a legszenzációsabb részlete. — Ha meggondoljuk, — mondotta Döder lein — hogy a házasságok (tiz, esetleg busz százaléka is gyermektelen, hogy továbbá házaspárok legnagyobb része .a meddőséget betegségnek tulajdonítja, nem csodálhatjuk, hogy a meddőség kérdése hosszabb idő óta és fokozottabban foglalkoztatja a modern orvostudományt. Régebben ia tudmány mindlig nz asszonyban ikereste a hibát, ia. modern or vos a férfit is meg vizsgálja, mint az eredmény mutatja, nem alaptalan) ni. A férfinál a hiba a speriruatozoák elégtelenségében, vagy életképtelenségében rejliík; az asszonynál a szervek hiányos fejlődésében, elhelyezésében, vagy gyulladásos mellékképződményében ikeresendő. Áimde ihia iaz említett esetektől eltekintünk, a meddőség számos esetével (találkozunk, .amelyeknél a vizsgálat teljesen negativ leletet ád, ugy, hogy az orvos csak ismeretlen és egyelőre megmagyarázhatatlan müködésli zavarokat állapithat meg. Ilyen esetekben operációval vagy kezeléssel nem éritetünk el eredményt és önként felvetődik ia mesterséges termékenyítés problémája. A kisérQetek ez irányban nem vezettek kellő eredményre. Magam is ihat gyermektelen házaspárral kísérleteztem, idle kísérleteim csak legutóbb vezettek eredményhez. Egy huszonnégy éves fiatal asszony, aki hat • év óta van férjnél, de ia leggondosabb orvosi kezelés ellenére gyermektelen maradt, hozzám fordult tanácsért. A vizsgálat folyamán, amelynél patológlikus tünet nem mutatkozott, űz asszony elpanaszolta bánatát, mire én felvetettem a mesterséges termékenyítés eszméjét, lila ugyan a férje megvizsgálásánál életképes spermatozoák jelenléte mutatkozik. A páciens nem ellenkezett is miután a vizsgálat kedvező eredménynyel végződött, befecskendezés utján megejtettük a kísérletet. .Tgy természetes, hogy az asepsis, a bákteriummemtesség szabályait szigorúan betartottuk. Az operáció október közepén történt, január végén 'inegál lapítottam, hogy a páciens vágya teljesült. Döderlein ezután kifejtette az asepsis nagy jelentőségét és felolvasását azzal az óhajjal fejezte be, vajha a mesterséges termékenyítés problémájának olyan fontosságot tulajdoniíaoiánaik, ami a meddőség leküzdése (terén feltétlenül megilleti. Döderlein tanár kijelentette még azt is, hogy iaz .előadásában emiitett huszonnégy éves asszony mesterséges megtermékenyítése niem az első eset ezen a téren, mert más tudósoknak a mesterséges megtermékenyítésre vonatkozó kísérletei is sikerrel jártak. Rahó vendégei. — A prezumtiu trónörökös és neje. — (Saját tudósítónktól.) Megírtuk, hogy Károly Ferenc József, a magyar trón jövendő várományosa e hónap 3-án automobilján magyar földre érkezett s /tisztán ia határvidék megszemlélésére szánt 'kirándulását egy teljes hétre egészítette ki. A fenséges asszony, rendkívül sok majorságot vásárolt össze s (ily alkalmakkor szóba állt a legegyszerűbb parasztemberrel is. A Repegő-itelepen egy parasztasszony két kacsájáért 10 koronát fizetett. Ezt észrevette a szomszédja s a fenséghez lépve, ludjait ajánlotta, miré a fenség kérdezte: — Hogy .adja? — ötven koronáért ia kettőt! — felelte a kapzsi szomszéd. A fenség szánakozva nézett végig rajta és sarkon fordulva, tovább ment Egy paraszíteimbernek az udvarén egy fiatal, fehér gyapjas bárányt pillantott meg. Megállította, autórét s megkérdezte a rutént: — Mennyiért adja ezt a bárányt? A paraszt zavarodottan felelt: — Szeretném előbb tudni, — ki az ur?! A fenségek mosolyogtak, miközben valaki fölvilágoáitotta a rutént, hogy az, akivel diskurál, a korona várományosa. Rémülten egészíti ki erre feleletéit: — Amennyit tetszik érte adni, — annyi. Károly Ferenc József erre tárcájához nyúlt s vadonatúj 50 koronást húzva ki a bankócsomó közül, előszedte irónját s nevét a pénzre irva, e szavakkal nyújtotta át: — Fogja, tegye él emlékbe, de el ne költse. A fenséges pár Hahóra érkezése idején, amikor ebédelni a Rákóczi-szállóba vonult, Sipos Kálmán vendéglősnél nyomban arról érdeklődött, hogy lehet-e sült csirkét kapni. Sipos Kálmán igenlő válasza után megrendelte az ebédet, majd a nyilvános étterembe vonult, ahol a felszolgálóm) a fenséget magyarul köszöntötte, a fenséges asszonyt pedig, akiről köztudomású, hogy magyarul nem ért, ia következőképen üdvözölte: — Ich ikiisse die Hand! (Kezét csókolom!) Mindenki meglepetésére a fenséges asszony magyarul igy fülelt: — Jó napot ! Horváth Jancsi cigányprimástól a hercegasszony a Gimbelem, gombolom ... és a Leányvásár operett-áriákat \ kívánta hallani s az ütemeket fejbólintgatással kisérve, halkan utánia dúdolta német iszö vegüket. A Kaszinó vendégkönyvébe a következően jegyezték nevüket: Károly Főherceg. Zita főhercegnő. Távozásukkor a cigány a Rákóczi-indulóra zendített, miközben a trónvárományos e szavaikkal fordult a vendéglőshöz: — Kitűnő vollt az ebéd, még egyszer visszatérek magához! Idejüket folytonos kirándulásokkal töltötték s még szalonnasütéssel is foglalkoztak a legkedveltebb kiránduló helyükön: a Repegő erdejében. A királyi hercegi pár 5-én iaz alsókőrösmezői görögkatolikus templomot is fölkereste s ott Rónai Sándor esperes kalauzolásával .az egyház értékéit is megtekintette, másnap reggel szentmisét hallgatott, A fenségeik templombalépése előtt az iskola' tanulók sorfala közül előlépett Nagy József, a. kőrösmezői határ rendőrségi kirendeltség vezetőjének Sándor nevű fiacskája és gyönyörű virégbokrétát .nyújtott át a fenségeknek. Mise alatt Paszulyka János 'kántortanító magyar egyházi énekeket adott elő. Mise végén az esperes imát mondott a .királyért s jövendő trónutódja és ifjú nejéért. Vasárnap istentiszteletet hallgattak a kőrösmezői római katolikus templomiban, délben pedig /külön vonatukon viszszautaztaik Kolomeá.ba. Hir szerint Kőrösmező és Ráhé vidékét, szóval a felső Tiszavidék legszebb helyeit annyira megkedvelték, hogy legközelebb nyaralókastély építésére alkalmas területet vásárolnak, NAP! HÍREK Eyy kis faji büszkeség. (Saját tudósítónktól.) Reggel öt óra felé járt az idő. Egy hangulatosan, kedvesen eltöltött éjszaka emlékeivel vonultunk ki számszerint öten, mind jó öreg éjjelezők, a Tisza-partjára. Végig jártuk a kacskaringós, lomha folyót, azután leültünk a Stefánián. Gyönyörű nyári virradat volt. A frissenkelő Nap vörös koronája bele csillámlott a csöndes vizekbe. Újra éledt az egész nagy zöldelő világ. Korándolgozó ősz munkás bácsik kaszálták a selymes füveket és halk széna illat olvadt össze a levegőben a tovatűnt éjszaka bánatos szagával. A fák hatalmas lélegzetet vettek és az élet felragyogott a természet élvezésében. A zajgó városi forgalom még pihent. Messze távolból hallottunk csak néha-nélm egy tovadübörgő, monoton kocsizörgést, azután némaság állott be megint, A fonynyadt, nagy La Francé rózsákat, amelyek észrevétlen szegődtek hozzánk, busán ölelgettük, azután egy kis öntudatlan hajnali beszédbe elegyedtünk, A kavicsok aztán megcsörrentek az utón. Munkába siető, szorgalmas emberek jöttek. Felénk pislákoltak valami öntudatlan szemrehányással. A nap lassan melegíteni kezdett, Gyerekek is jöttek sütkérezni. Egy kis kék nadrágos fiu hozzánk melegedett, Megállt közel a padunkhoz és kíváncsian nézett ránk. Lesült arcából nagy fekete szemek tündököltek, kivágott csikós trikója pedig közvetlen bizalmat keltett. Odahívtuk az élénk fiút, Nem jött, Csak nézett felénk vágyakozva, de büszkén. Leritt róla, hogy szeretne illetlenül közénk ülni, velünk kacagni, velünk mulatni. De valami kemény, magyaros daccal erőt vett magán. A csodás, pajkos szőke lány még egyszer hívta: — Gyere ide kis fiu. Nesze, itt van pénz. Kivett ezüst tárcájából egy hatost és a gyerek felé nyújtotta. Ez nem mozdult. Csak állt és nézett égő vágygyal, csillogó szemekkel. A lány még egyszer kínálta a pénzt, de a fiu hajthatatlan maradt. A szőke csoda ekkor a gyerek elé dobta a pénzt a földre, A kis nikkel darabocska halványan elegyedett be a porral és hívogatóan nézett a fiúra. Ez lehajolt érte és felvette. Látszott, hogy erős lelki küzdelmet vi. Majd gyorsan odament a mellettünk lévő székhez és karfájára tette a pénzt. Aztán büszkén körülhordozta tekintetét és leült a székre. Az igazat megvallva, vagyon haragudtunk a kis magyarra. Olyan jó szívvel, olyan őszinte odaadással nyujtottuk a pénzt neki és ö kihívó daccal utasította vissza. Majd megajándékozunk mást vele, — gondoltuk egy kis halvány busszuállni akarással, Jött is egy másik fiu, nagyobb és siető sebb. Ez már hosszú nadrágot viselt, a balkarja pedig fel volt kötve, arcán meg soksok nélkülözés látszott. Utána kiáltottunk: — Fiu, jöjjön csak ide! Egy pillanatra megfordult, kérdő tekintettel. ' — Itt van egy hatos, vegye el, a magáé lehel. A fiu erre vállat vont, megfordult és szóra sem méltatva bennünket gyorsan tovább ment . . . Lent a Tiszán a hajók már tülkölni kezdtek. Lüktetett ismét az élet. Jöttek az uj, kialudt emberek és mi a hatossal nem próbálkoztunk tovább. Kudarcot szenvedve, busán bandukoltunk hazafelé. Herczeg István. i Teán Juansikkainál. — Egy kínai audiencia. — Nemrégiben a Pekingben időzött Renato Simoni, a hires olasz ujságiró, akinek sikerült egy audenciát kieszközölni JuansikkaUnhí, Kína elnökénél. A kdnai elnököt annyira jellemző beszélgetés a „Corriere della Sera"-ban jelent meg. Az olasz követség egyik embere kisérte el az újságírót, mig az uj köztársaság elnökének szavait egy tolmács közvetítette: Az elnök elém jött — irja Simoni — kék selyem ruha volt rajta. Könnyű kézmozdulattal invitált a nagy fogadó-terembe a kis előszobából, ahol várakoztam. Óvakodtam a hívásnak eleget tenni, mert tudtam, hogy a kinai erkölcsök és műveltség megkívánja, hogy mindig az ellenkezőjét kell lenni annak, amit mondanak. , Juansikkai nem is várta, hogy bemenjek, hatalmas, kerek alakja egy pamlag felé gurult. Egy második udvarias mozdulat: — Parancsoljon helyet. Európai nyelven ez igy hangzott volna: — Megtiltom önnek, hogy helyet foglaljon addig, ainig én le nem ültem. A Simoni első kérdése nagyon kétélű volt.