Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-14 / 136. szám

4 delmaq y arorszao 1912 június 14. adni a szegedi polgárságnak. Hia még vagy négyezer köbméter viz áll naponkint rendelkezésre, akkor nem fogják szidni a hatóságot és akkor rendben lesz minden. Paterno. (Saját tudósítónktól,) Miikor a Batemo-pör tárgyalása megkezdődött, ia külföldi lap jelentések rendikivül egyszerűinek és átlátszónak tüntették fel ezt ia bűnügyet. Ugy találták, nincs benine isemmi kétség, hogy Baterno a legel vetemedet tebb és legciinikusabb „örömilegény", aki vialialna élt, — liogy áldozatát csaik .azért hálózta be, mert ik|i akarta zsarolni, — bogy az olasz királyiné boldogtalan udvarhölgyét azért gyilkolta meg borzasztó kegyetlenséggel, mert. dühítette, bogy több pénzt már nem tud kicsikarni belőle, — és bogy imost csalk komódiázik, amint komédiázott akikor is, amikor iá gyjilkosság után az öngyilikoskisérlet szimulálásával aikarit kibújni ia szörnyű tettének megfelelő bünhődése alól. Ma már az, alki figyelemmel kisérte a tárgyalás részleteit — s Ina csak messziről tehette ezt: végig olvasta a külföldi lapokban közölt sok bő tudóiktást — inéin kételked hetik abban, liogy ez az első impresszió téves volt. Abból a számtalan apróságból, amelyek adatokként kerültek a biróság elé s abból .a kevés tényből, amelyék .a tárgyaláson bizonyosságokként bontakoztak ki, az iá főbenyomás domborodik ki, bogy akármilyen nagy bűnt követett is el Baterno s akármekkora züllöttség ágyazta .is meg ezt. a büntettet, Baterno nem elvetemedett ember, nem szüle,téti és megrögzött gonosztevő, hanem mindenekelőtt rettenetesen szerencsétlen ember s nehéz megállapítani, bogy a bűne nagyobb-e, vagy a szerencsétlensége? Egészen kétségtelen, — az orvosprofesszorok esküsznek rá, — hogy az .a két lövés, a melyeit Baterno ia gyilkosság után a .maga fejére irányzott, csak nagy véletlenből kerülte ki azt a helyet, ahol azonnal halált okozott volna; csaik inagy véletlenből történt, bogy Paiterno sebesüléséből felépülhetett; öngyilkos szándékának okvetetlenül őszintének kellett lennie; ki van zárva, bogy iaz öngyilkosságot csaik komédiából rendezte volna. Ez már maga igen nagy valószínűséget ad antnaik, — s majdnem hasonlóképen kétségtelenné teszli, — hogy Baterno most, a tárgyaláson se komédiázott, amikor könyörgött, liogy •hagyják meghalni s amikor újra megkísérelte ,az öngyilkosságot. De iaz lis bizonyos, hogy nincs iaz a pszichológus a világon, aki Piatennaniak a tárgyaláson mondott szavaiban akárm|i csekélységet találhatna, amire rábizonyíthatná az életéért küzdő és szerepet játszó komédiás hamis hangját. Amit tőle hallani lehetett, iaz épen nem iaz elvetemedett emberre vallott; s vam-e iaz életnek olyan kitűnő komédiása, lakji iaz ilyen szituációban sohase vétené el a hangot?! Azután: ha sok cseléd vonult fel a tárgyaláson, akik mind megmar adnak amellett a vallomás mellett, mely a legsúlyosabban terheli Patemöt, viszont Batermonak sok volt tiszttársa jelentkezett önként, tanúságot tenni amellett, hogy Baternonak a múltjában semmi sem volt, ami csak gyanittaitta volna is annak ia. lehetőségét, hogy szerencsetlen barátjuk valaha ilyen .affér ilyen szereplője lesz, — hogy tehát (inkáhb szörnyen szerencsétlennek kell "lennie, mint menthetetlenül bűnösnek, — és hogy akármit cselekedett Baterno, ők, akik jól ismerték, esküsznek rá, bogy Baterno csak fékevesztett indulatból válhatott bűntettessé, de semmiesetre se ölt gonoszságból; bitet mennek rá tenni, hogy amikor rávetemedett kedvesének a meggyilkolására, nem vélt az eszénél, magánkívül volt, nem tudta, mit csTunál. Lehetetlen bele nem vetni a latba, hogy ezek között iaz önként Írásban tanuskodók között találkozott olyan tiszttársa ás, aiki nzéita már tneghált a tripoliszi harctéren. A tárgyaláson temérdek, nagyon különböző ,/aid'at" iparkodott egymásra rácáfolni. Tisztán nem lehet látni ebben az ügyben most sem: a tárgyalás a sok ellentmondás fel'kavarásával még nehezebbé tette a tényékként emlegetett, de egymást tényékként meg nem tűrő, összeférhetetlen, zavaros és megzavaró állításokból való 'kiigazodást. És a fődologra, arra nézve, hogy: ha Paterno nem a legialantiasabb okokból ölte meg boldogtalan szeretőjét, sikkor hát miért ölte meg, minő megérthető s valamennyire menthető felindulásból? micsoda izgalom hatása alatt? milyen elképzelhető lelki megzavartságáham? — Baterno nem tud (kielégítő, elfogadható magyarázatot adni. A szerencsétlen egyáltalán nem tud védekezni; nincs magánál, vagy legszigorúbb vádlói szerint: azt játsza, mintha nem volna magánál. Csaik meghalni akar, csaik .arra hivatkozik, hogy nem volt az eszénél, csak .könyörög: ne faggassák, hagyják meghalni. De meg lehet érteni, ha nem tud nyugodtan védekezni, mentegetőzni, enyhítő körülményeket keresgélni az emlékezetében; meg lehet érteni, ha. most lis olyan önkivülethen van, mint a bűntett idején és nyomban utána. Ha a bűntudat és ügyének ki'látástalansága nem is tennék érthetővé ezt iaz önkívületet, már •az maga. megértetheti, hogy pusztán .a tárgyalással is szörnyű bűnhődést kél lett kiállania. A sors sok kényeztetése után ia. lehető legszörnyebb megaláztatásokban voll't része s ezen a tárgyalásom is, mely újra feltépte la. lelki sebét, nem is vesszőfutásban, hanem a iklipellengérezitétésnek és ia leköpetésnek egy rémes esetét kellett elviselnie. És meg kell .adni, hogy >a kétségbeeséstől el-elcsu/kló szavaiban, amelyeket inkább el zokogott, mint mondott, nem ejtett ki olyasmit, amire rá lehetne sütni, hogy: ez komédiás beszéde!... vagy: ezzel ellárulta a cinizmusát!... nem mondott olyat, amit nem mondhatnia az igazán kétségbeesett vádlott, akii bűntudatának és teljes reménytelenségének a. roppant levertségében nem tudja. nem birja elmondani azt, ami mégis csaik nagy mentsége, vagy legalább valamelyes mentsége volna. Azért, .most se látszik kizártnak, bogy ia tárgyalásnak épen azít nem sikerült kider.itenlie, ami iaz egész szörnyűségnek iaz igazi magyarázata s .a Paterno-ügy azoknak la rejtelmes bűneseteknek a számát fogja szaporítani, amelyeknek a Miki rugói örökkön ismeretleinek maradnak. És ha ezt inem tartjuk lehetetlennek, valósággal meg kell döbbennünk ia. tárgyalás egy különös jelenségén. Azon tudniillik, bogy mig egyfelől a tanuk egy része egy cseppet se titkolt és nem a bűntetten érzett felháborodásból, hanem régi haragból fakadó ellenségeskedéssel vall és szinte ágál e nyomorult él len, másrészt ia tudomány nevében a tndáikosság is segítségére siet ennek iaz ellenségeskedésnek. .Sok tanú a legnagyobb hevességgel bizonyítgat ja, liogy Paterno a leggyalázatosabb Alfonz módjára szemérmetlenül és kegyetlenül zsarolta, kedvesét, miig más tanúvallomásokból ugy látszik, hogy Paterno, ha elég gyönge és züllött volt is és pénzt fogadott el ia grófnétól, már csak azért se lehetett annyira alávaló, mint amazok a ,tanúvallomások mondják, mert először is nem volt rászorulva lilyen becstelen ailfonzkodásra — semmi se utalta és .kényszeritette erre — aztán rneg, ha mégis igy .történt volna, lakkor ki lehetne mutatni, hova tűnt el az igy szerzett pénz, aminek semmi nyoma. Mások meg azzal agitáltak' a nyomorult ellen, hogy Paterno okvetlenül születetjt gonosztevő, mert két példa is van rá az életében, hogy az állatok életét az emberekkel való összeverekeidésig védelmezte (egyszer olyan valakivel veszett össze, alkli egy hangyabolyt turt fel, máskor meg olyannal, aki egy kutyát bántott) . . . már pedig ia (tudomány" megállapitotfia, hogy alki .az állati életet annyira értékeli, hogy ennek védelmében emberi életet ,/képes veszélyeztetni", annak a lelki egyensúlya tökéletesen meg van bomolva, az iteirhej'ten jött a világra, tehát született gonosztevő. Igaz, csakugyan van olyan naiv tudákosság, amely külön skatulyát ikészit ennek a „külön ibetegség"-nek, de Ina miindlazok, alkik egy hangyaboly vagy egy kutya védelmében „a veszekedésig ragadtatták magukat", mindannyian >a fegyházba vagy a tébolyáéba kerülnének, akkor fegyházzal és tébolydaval volna .tele a világ. És ugy ezek a „tudományos" vádlók, mint azok az ellenségeskedő tanuk, akik mindenáron rá akarják bizonyítani Paternoria a Hegdlvetemedettebb alfoinzkodást, megegyeznek egyben: abban a vallomásban, hogy: Paterno a fel fu válik adottságával, ia dölyföségével „minden jóravaló ember előtt" gyűlöletessé tette magát! Kivégzés vár-e a szerencsétlen nyomorultra? . . . vagy a fegyház (ha ugyan nem a tébolyda?) — még nem tudni, de Ina kivégzik, soha sie lehet majd eldönteni, vájjon azért végezték-e ki, mert megölte Trigona grófinét? . . . vagy e miatt még nem kellett volna. elpusztulnia (ha megszánja a közvélemény), dle el kellett pusztulnia azért, mert snájdig tiszt korában nagyon pökhendi volt és nem köszönt vissza néhány „jóravaló", de nyilván boszuálló embernek?! Olyan kérdés, amely megborzongathatja az embert. A rendőrség meg az akasztott ember. — Egy történet a sok közíü. — (Saját tudósítónktól.) Csütörtökön délután, négy óra. tájban telefonon jelentették .a rendőrségnek, bogy Újszegeden, a Maros tő-sor 5. számú telkén fölakasztotta magát egy ember. Follráth Gyula rendőrkapitány volt iaz ügyeletes tliszt, neki jelentették .az esetet. Az ügyeletes kapitány konflisba vétette magát és kihajtatott Ujszgedre, iaz öngyilkosság színhelyére, A jelzett helyen Follráth kapitány csakugyan rátalált iaz aikasztoltt emberre. Az öngyilkos egy fán függött, testét vékony kötél erősítette egy fához. Levágták a kötelet, az öngyilkost leemelték a földire. Őszbaj u, fiebérszaikállas, megrokkant ember volt és .az aroai és a keze csupa kék volt, fájdalmasan kihűlő tapintású. A haláltusa még Ott vergődött az áhrázatám, a csontos, szőrös arcon. A helyszínén, ahol a szomorú látványosságra in.agy csoportosulás támadt, megállapították az öngyiilkos ,/kilétét". Csáti Ferenc, hetvenöt éves munkást ismerték föl az öngyilkosban, künn lakik Újszegeden, a gazdasági telep 47. számú házikójában. Az öreg ember már régebb ideje" nem vollt munkában, küzdelmesen tengette iaz életét. Miután mindezeket megállapították, .a rendőrkapitány visszakocsizatt a városházára. E sorok irója pontban félhét órakor fölment a rendőrségre, az ügyeletes itliszt szobájába. A rendőrkapitány épen leemelte .a telefonkagylót és a központot szólította. Hirtelenében nem jegyeztem föl a számot, ami/t ikórt. (Nem gondoltam, hogy szükség lehet még erre is.) Néhány pillanat múlva, a rendőrkapitány megkapta a kapcsolást és a következő telefonbeszélgetést hallottam: — Halló! — Maga az Mészárost — Menjen azonnal a Marostő-sor 5. számú telekre, érti? — ott egy ember fölakasztotta magát, érti? De azonnal menjen és orvost is vigyen magával, meg kell állapítani ia halált, értő? — (különben nem mehetnek Iki érte ia mentők(!) Azonnal intézkedjen. Szórói-szóra igy történt. A beszélgetést be-