Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-14 / 136. szám

4 delmaq y arorszao 1912 június 14. adni a szegedi polgárságnak. Hia még vagy négyezer köbméter viz áll naponkint ren­delkezésre, akkor nem fogják szidni a ha­tóságot és akkor rendben lesz minden. Paterno. (Saját tudósítónktól,) Miikor a Batemo-pör tárgyalása megkezdődött, ia külföldi lap jelen­tések rendikivül egyszerűinek és átlátszónak tüntették fel ezt ia bűnügyet. Ugy találták, nincs benine isemmi kétség, hogy Baterno a legel vetemedet tebb és legciinikusabb „öröm­ilegény", aki vialialna élt, — liogy áldozatát csaik .azért hálózta be, mert ik|i akarta zsarol­ni, — bogy az olasz királyiné boldogtalan ud­varhölgyét azért gyilkolta meg borzasztó ke­gyetlenséggel, mert. dühítette, bogy több pénzt már nem tud kicsikarni belőle, — és bogy imost csalk komódiázik, amint komédiá­zott akikor is, amikor iá gyjilkosság után az öngyilikoskisérlet szimulálásával aikarit ki­bújni ia szörnyű tettének megfelelő bünhő­dése alól. Ma már az, alki figyelemmel kisérte a tár­gyalás részleteit — s Ina csak messziről te­hette ezt: végig olvasta a külföldi lapokban közölt sok bő tudóiktást — inéin kételked hetik abban, liogy ez az első impresszió téves volt. Abból a számtalan apróságból, amelyek ada­tokként kerültek a biróság elé s abból .a ke­vés tényből, amelyék .a tárgyaláson bizonyos­ságokként bontakoztak ki, az iá főbenyomás domborodik ki, bogy akármilyen nagy bűnt követett is el Baterno s akármekkora züllött­ség ágyazta .is meg ezt. a büntettet, Baterno nem elvetemedett ember, nem szüle,téti és megrögzött gonosztevő, hanem mindenekelőtt rettenetesen szerencsétlen ember s nehéz megállapítani, bogy a bűne nagyobb-e, vagy a szerencsétlensége? Egészen kétségtelen, — az orvosprofesszo­rok esküsznek rá, — hogy az .a két lövés, a melyeit Baterno ia gyilkosság után a .maga fe­jére irányzott, csak nagy véletlenből kerülte ki azt a helyet, ahol azonnal halált okozott volna; csaik inagy véletlenből történt, bogy Paiterno sebesüléséből felépülhetett; öngyil­kos szándékának okvetetlenül őszintének kel­lett lennie; ki van zárva, bogy iaz öngyilkos­ságot csaik komédiából rendezte volna. Ez már maga igen nagy valószínűséget ad an­tnaik, — s majdnem hasonlóképen kétségtelen­né teszli, — hogy Baterno most, a tárgyaláson se komédiázott, amikor könyörgött, liogy •hagyják meghalni s amikor újra megkísé­relte ,az öngyilkosságot. De iaz lis bizonyos, hogy nincs iaz a pszichológus a világon, aki Piatennaniak a tárgyaláson mondott szavai­ban akárm|i csekélységet találhatna, amire rábizonyíthatná az életéért küzdő és szerepet játszó komédiás hamis hangját. Amit tőle hallani lehetett, iaz épen nem iaz elvetemedett emberre vallott; s vam-e iaz életnek olyan ki­tűnő komédiása, lakji iaz ilyen szituációban sohase vétené el a hangot?! Azután: ha sok cseléd vonult fel a tárgya­láson, akik mind megmar adnak amellett a vallomás mellett, mely a legsúlyosabban ter­heli Patemöt, viszont Batermonak sok volt tiszttársa jelentkezett önként, tanúságot tenni amellett, hogy Baternonak a múltjában semmi sem volt, ami csak gyanittaitta volna is annak ia. lehetőségét, hogy szerencsetlen ba­rátjuk valaha ilyen .affér ilyen szereplője lesz, — hogy tehát (inkáhb szörnyen szeren­csétlennek kell "lennie, mint menthetetlenül bűnösnek, — és hogy akármit cselekedett Baterno, ők, akik jól ismerték, esküsznek rá, bogy Baterno csak fékevesztett indulatból válhatott bűntettessé, de semmiesetre se ölt gonoszságból; bitet mennek rá tenni, hogy amikor rávetemedett kedvesének a meggyil­kolására, nem vélt az eszénél, magánkívül volt, nem tudta, mit csTunál. Lehetetlen bele nem vetni a latba, hogy ezek között iaz önként Írásban tanuskodók között találkozott olyan tiszttársa ás, aiki nzéita már tneghált a tripo­liszi harctéren. A tárgyaláson temérdek, nagyon különböző ,/aid'at" iparkodott egymásra rácáfolni. Tisz­tán nem lehet látni ebben az ügyben most sem: a tárgyalás a sok ellentmondás fel'ka­varásával még nehezebbé tette a tényékként emlegetett, de egymást tényékként meg nem tűrő, összeférhetetlen, zavaros és megzavaró állításokból való 'kiigazodást. És a fődologra, arra nézve, hogy: ha Paterno nem a legialan­tiasabb okokból ölte meg boldogtalan szerető­jét, sikkor hát miért ölte meg, minő megért­hető s valamennyire menthető felindulásból? micsoda izgalom hatása alatt? milyen elkép­zelhető lelki megzavartságáham? — Baterno nem tud (kielégítő, elfogadható magyarázatot adni. A szerencsétlen egyáltalán nem tud vé­dekezni; nincs magánál, vagy legszigorúbb vádlói szerint: azt játsza, mintha nem volna magánál. Csaik meghalni akar, csaik .arra hi­vatkozik, hogy nem volt az eszénél, csak .kö­nyörög: ne faggassák, hagyják meghalni. De meg lehet érteni, ha nem tud nyugodtan védekezni, mentegetőzni, enyhítő körülmé­nyeket keresgélni az emlékezetében; meg le­het érteni, ha. most lis olyan önkivülethen van, mint a bűntett idején és nyomban utána. Ha a bűntudat és ügyének ki'látástalansága nem is tennék érthetővé ezt iaz önkívületet, már •az maga. megértetheti, hogy pusztán .a tárgya­lással is szörnyű bűnhődést kél lett kiállania. A sors sok kényeztetése után ia. lehető legször­nyebb megaláztatásokban voll't része s ezen a tárgyalásom is, mely újra feltépte la. lelki se­bét, nem is vesszőfutásban, hanem a iklipel­lengérezitétésnek és ia leköpetésnek egy rémes esetét kellett elviselnie. És meg kell .adni, hogy >a kétségbeeséstől el-elcsu/kló szavaiban, amelyeket inkább el zokogott, mint mondott, nem ejtett ki olyasmit, amire rá lehetne sütni, hogy: ez komédiás beszéde!... vagy: ezzel ellárulta a cinizmusát!... nem mondott olyat, amit nem mondhatnia az igazán kétségbeesett vádlott, akii bűntudatának és teljes reményte­lenségének a. roppant levertségében nem tud­ja. nem birja elmondani azt, ami mégis csaik nagy mentsége, vagy legalább valamelyes mentsége volna. Azért, .most se látszik kizárt­nak, bogy ia tárgyalásnak épen azít nem sike­rült kider.itenlie, ami iaz egész szörnyűségnek iaz igazi magyarázata s .a Paterno-ügy azok­nak la rejtelmes bűneseteknek a számát fogja szaporítani, amelyeknek a Miki rugói örök­kön ismeretleinek maradnak. És ha ezt inem tartjuk lehetetlennek, való­sággal meg kell döbbennünk ia. tárgyalás egy különös jelenségén. Azon tudniillik, bogy mig egyfelől a tanuk egy része egy cseppet se titkolt és nem a bűntetten érzett felháboro­dásból, hanem régi haragból fakadó ellensé­geskedéssel vall és szinte ágál e nyomorult él len, másrészt ia tudomány nevében a tndá­ikosság is segítségére siet ennek iaz ellensé­geskedésnek. .Sok tanú a legnagyobb heves­séggel bizonyítgat ja, liogy Paterno a leggya­lázatosabb Alfonz módjára szemérmetlenül és kegyetlenül zsarolta, kedvesét, miig más ta­núvallomásokból ugy látszik, hogy Paterno, ha elég gyönge és züllött volt is és pénzt fo­gadott el ia grófnétól, már csak azért se lehe­tett annyira alávaló, mint amazok a ,tanúval­lomások mondják, mert először is nem volt rászorulva lilyen becstelen ailfonzkodásra — semmi se utalta és .kényszeritette erre — az­tán rneg, ha mégis igy .történt volna, lakkor ki lehetne mutatni, hova tűnt el az igy szer­zett pénz, aminek semmi nyoma. Mások meg azzal agitáltak' a nyomorult ellen, hogy Pa­terno okvetlenül születetjt gonosztevő, mert két példa is van rá az életében, hogy az ál­latok életét az emberekkel való összevereke­idésig védelmezte (egyszer olyan valakivel veszett össze, alkli egy hangyabolyt turt fel, máskor meg olyannal, aki egy kutyát bán­tott) . . . már pedig ia (tudomány" megálla­pitotfia, hogy alki .az állati életet annyira értékeli, hogy ennek védelmében emberi éle­tet ,/képes veszélyeztetni", annak a lelki egyensúlya tökéletesen meg van bomolva, az iteirhej'ten jött a világra, tehát született go­nosztevő. Igaz, csakugyan van olyan naiv tudákosság, amely külön skatulyát ikészit ennek a „külön ibetegség"-nek, de Ina miind­lazok, alkik egy hangyaboly vagy egy kutya védelmében „a veszekedésig ragadtatták ma­gukat", mindannyian >a fegyházba vagy a tébolyáéba kerülnének, akkor fegyházzal és tébolydaval volna .tele a világ. És ugy ezek a „tudományos" vádlók, mint azok az ellensé­geskedő tanuk, akik mindenáron rá akarják bizonyítani Paternoria a Hegdlvetemedettebb alfoinzkodást, megegyeznek egyben: abban a vallomásban, hogy: Paterno a fel fu válik adott­ságával, ia dölyföségével „minden jóravaló ember előtt" gyűlöletessé tette magát! Kivégzés vár-e a szerencsétlen nyomorult­ra? . . . vagy a fegyház (ha ugyan nem a té­bolyda?) — még nem tudni, de Ina kivégzik, soha sie lehet majd eldönteni, vájjon azért végezték-e ki, mert megölte Trigona gróf­inét? . . . vagy e miatt még nem kellett vol­na. elpusztulnia (ha megszánja a közvéle­mény), dle el kellett pusztulnia azért, mert snájdig tiszt korában nagyon pökhendi volt és nem köszönt vissza néhány „jóravaló", de nyilván boszuálló embernek?! Olyan kérdés, amely megborzongathatja az embert. A rendőrség meg az akasztott ember. — Egy történet a sok közíü. — (Saját tudósítónktól.) Csütörtökön délután, négy óra. tájban telefonon jelentették .a rend­őrségnek, bogy Újszegeden, a Maros tő-sor 5. számú telkén fölakasztotta magát egy em­ber. Follráth Gyula rendőrkapitány volt iaz ügyeletes tliszt, neki jelentették .az esetet. Az ügyeletes kapitány konflisba vétette magát és kihajtatott Ujszgedre, iaz öngyilkosság színhelyére, A jelzett helyen Follráth kapi­tány csakugyan rátalált iaz aikasztoltt ember­re. Az öngyilkos egy fán függött, testét vé­kony kötél erősítette egy fához. Levágták a kötelet, az öngyilkost leemelték a földire. Őszbaj u, fiebérszaikállas, megrokkant ember volt és .az aroai és a keze csupa kék volt, fáj­dalmasan kihűlő tapintású. A haláltusa még Ott vergődött az áhrázatám, a csontos, szőrös arcon. A helyszínén, ahol a szomorú látványosság­ra in.agy csoportosulás támadt, megállapítot­ták az öngyiilkos ,/kilétét". Csáti Ferenc, het­venöt éves munkást ismerték föl az öngyil­kosban, künn lakik Újszegeden, a gazdasági telep 47. számú házikójában. Az öreg ember már régebb ideje" nem vollt munkában, küz­delmesen tengette iaz életét. Miután mindezeket megállapították, .a rend­őrkapitány visszakocsizatt a városházára. E sorok irója pontban félhét órakor fölment a rendőrségre, az ügyeletes itliszt szobájába. A rendőrkapitány épen leemelte .a telefon­kagylót és a központot szólította. Hirtelenében nem jegyeztem föl a számot, ami/t ikórt. (Nem gondoltam, hogy szükség lehet még erre is.) Néhány pillanat múlva, a rendőrkapitány megkapta a kapcsolást és a következő tele­fonbeszélgetést hallottam: — Halló! — Maga az Mészárost — Menjen azonnal a Marostő-sor 5. számú telekre, érti? — ott egy ember fölakasztotta magát, érti? De azonnal menjen és orvost is vigyen magá­val, meg kell állapítani ia halált, értő? — (kü­lönben nem mehetnek Iki érte ia mentők(!) Azonnal intézkedjen. Szórói-szóra igy történt. A beszélgetést be-

Next

/
Thumbnails
Contents