Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-14 / 136. szám

1912 junlius 16, DÉLMAGYARORSZÁG 3 Megvádolta még a szolgabíró Rásonyit azzal is, hogy a megyebizottsági tagokat és községi képviselőket megzsarolta. A csongrádi 48-as körnek hamis nyugtákkal számolt el, nagyobb pénzösszeget elsikkasztott, néhai Neusohvender Lajostél pedig fölvett száz koronát, hogy Hegyi Antal akkori plébános ellen cikket Írjon. Hollósy István dr védő nélkül jelent meg a tárgyaláson. A vádlott szolgabíró kijelentette, hogy az abban az időben duló politikai harcok idején meggondolatlanul irt, elragadta a szem vedélye. A sértésekért bocsánatot kért. Becsey Károly dr, a főmagánvádló képviselője erre visszavonta a vádat, a biróság pedig megszüntette az eljárást. két-három emeletes uj bérpaloták mindegyik lakásában van fürdőszoba is, ami jelentékeny módon emelte a vízfogyasztást. Ezekben a fürdőszobákban természetesen sok vizet használnak, amit megtiltani nem lehet és amiért egyáltalában nem szabad vízpazarlással vádolni a közönséget. Mi is ma a helyzet? Szegedet öt kut látja el vízzel. Két kut a József főhercegtéren van, kettő a Gizella-téren, egy pedig a vizmütelep gépházának udvarán. Ez az öt kut naponkint hétezer köbméter vizet ad. Hétezer köbméter viz normális körülmények. kqfcött talán elég egy olyan nagy város lakosságának, mint amekkora Szeged, de nyáron ez a vízmennyiség kevés. Ezt a hétezer köbméter vizet a víztoronyba szivattyúzzák, de a meleg időszakban, már juniusban is DÉLBEN ÜRES A VÍZTORONY és este tiz óráig nem is tudják azt megtölteni. Ilyenkor nincs nyomása a viznek és azért van, hogy az emeleti lakásokban délután nincs már viz. Ami viz mégis kijön a csapokból, az a vízcsövekben lévő állott viz, amely többször zavaros és sokszor ivásra nem alkalmas. A délutáni órákban olyan nagy a vízfogyasztás Szegedlen, hogy jóllehet két gőzszivattyu állandóan, éjjel-nappal, szünet nélkül üzemben van, a víztorony este tiz óra előtt mégsem lesz tele és eddig az ideig csak a földszinti helyiségek bérlői nem panaszkodhatnak a vízvezetékre. Meg kell állapítani, hogy a vizmütelep vezetőit és a mérnökséget, amelyet ok nélkül szidnak, gáncs nem érheti. Nem az emberek az okai a szegedi vízvezeték csődjének, hanem az, hogy bét esztendővel ezelőtt nem számoltak a helyzettel. Ezek le nem cáfolható ós el nem ferdíthető adatok, amelyeket az egyetlen illetékes helyről, a szegedi vizmütelepről szereztünk be. Ott is tudják, hogy bajok vannak, de nem tudnak a bajokon segíteni. Ott ezt mondják: — Hét évvel ezelőtt senki sem gondolt arra, hogy ilyen rohamos lesz Szegeden az épitkezés. A sok uj lakás és az ezzel járó jelentékenyen megnövekedett vízfogyasztás. Ez oka annak, hogy kevés a viz. Szerelőink állandóan vizsgálják a városban a csapokat, sok vizpazarlőt fel is jelentünk, de az nem segit a bajokon. Persze, hogy az nem sokat segit, ha négy-öt embert megbüntetnek. Ezzel legfeljebb azt érik el, hogy naponkint négyöt köbméterrel kevesebb vizet fogyasztanak az egész város területén, de ez igazán csak annyi, mint vizcsöpp a tengerben. TARTHATATLAN A HELYZET igy tovább: az bizonyos. Tenni kell valamit! Nem a közönséget büntetni, hanem mást. Még a vízórák kötelező behozatala sem segítene a helyzeten. Akkor is csak fogyasztanának az emberek vizet, amit a vizóra sem tud csinálni. Hogy hogyan kellene a helyzeten segíteni, azon gondolkozzanak a szakemberek, valószínűleg ők is. rájönnek arra, hogy egy mód van csak, ami orvosolja a bajokat: több vizet kel! Nincs viz a szegedi víztoronyban! - Mi az oka a vízvezeték csődjének? (Saját tudósítónktól.) Hét esztendővel ezelőtt építették a szegedi vizmütelepet, amelynek modern berendezését trry ^g büszkén mutogathatjuk a legkiválóbb szakembereknek is. A vizmütelep berendezése ritkítja a párját, ellenben Szegeden ma nincs viz. Amint beköszöntenek a meleg napok, beáll a vizhiány is és teljesen fölöslegesnek bizonyul minden hatósági intézkedés, hiábavaló a közönség folytonos molesztálása és büntetése, amivel a bajokat ideig-óráig takarni lehet. Kárba vész minden a vízpazarlás megszüntetéséről irányuló akció, mert vizre elvégre szükség van és bizonyos, hogy nyáron több vizet fogyaszt a közönség, mint télen. Bizonyos ma már, hogy nem a közönségben van a hiba, hanem azokban, akik hét esztendővel ezelőtt nem gondoltak arra, hogy Szeged fejlődni fog és hogy ennek az óriáscsizmákkal rohanó városnak a vízszükséglete tetemesen megnövekedhetik az idők folyamán. Rövid ideig még lehet titkolni a szomorú valóságot, rövid! ideig a közönségre lehet tolni az ódiiumát annak, hogy délutánonkint levegő jön ki az emeleti lakások vízcsapjaiból, ideig-óráig még el lehet hitetni az emberekkel, hogy a vizórák hiánya miatt nincs viz Szegeden, de hamarosan kénytelenek lesznek az illetékes tényezők is nyilvánosságra hozni a meg nem cáfolható igazságot, hogy BEÁLLOTT A VÍZVEZETÉK TELJES CSŐDJE és ma már a vizmütelep a gépek szünetnélküü munkájával, a vezetők legnagyobb erőmegfeszitésével sem képes arra, hogy Szegedet állandóan ellássa ivóvízzel. Télen, amikor természetszerűleg kevesebb a vízfogyasztás, szórványosan jelentkeznek csak a bajok, de nyáron, amikor több viz kell, — nemcsak Szegeden, de mindenhol a világon — és a közönség többet is fogyaszt, mert elvégre kénytelen erre, akkor megdöbbenéssel tapasztalja, hogy a vízvezetéki csapokból nem jön viz és a polgárság, lehet tüzzePvassal bevasalják rajta a viz diját, megsem tud vizet kapni, pedig aránytalanul sokat fizet azért. Nem térünk ki ebben a cikkben arra a lehetetlen állapotra, ami csak Szegeden van meg, bogy tudniillik a külvárosok lakossága, amely a vizvezetéfc kétes előnyeit nem élvezi, szintén kénytelen vizdijat fizetni. Ez más lapra tartozik. Ez a cikk csak a belvárosiakat érinti, azt a publikumot, amely nagyon sokat fizet a vízért és nyáron sem kap belőle. MINDEN NYÁRON VÍZHIÁNY van Szegeden. Délelőttönkint még csak folyik a viz a csapokból, de délután" hiába nyitják ki azokat. Viz helyett levegő jön ki onnan. Előfordult már eset, hogy orvosoknál sürgős műtéteknél nem volt viz, ami a legnagyobb bajokat is előidézhette volna, azok az iparosok, akiknek vizre van szükségük a legkellemetlenebb helyzetbe kerülnek sokszor és a hatóság mindössze annyit csinál csak, hogy ha a közönség jogosan fölszisszen, akkor „vizsgálatot indit". Megjelennek a lakásokban a vizmütelep emberei egy-egy rendőrrel. Megnézik a csapokat és ha konstatálják, hogy valaki a forró nyári napokon megengedte magának azt a passziót, hogy tele engedte vízzel a fürdőkádját, vagy folyni hagyta a csapból a vizet, hogy az hidegebb legyen, ekkor följelentik vízpazarlásért a rendörségnél és szigorúan megbüntettetik. A hatóság azzal védekezik, hogy a KÖZÖNSÉG VÍZPAZARLÁSA az oka minden bajnak. Azt mondják, hogy Szegeden sok vizet fogyasztanak a nyári hónapokban. Hát ez igaz, de igy van ez mindenütt. Az embernek végre is azért van fürdőszobája, amelyért dupla vizdijat fizet, hogy ott, ha nagy a melegség, napjában többször is megfürödjék. Ezt télen nem teszi meg, de nyáron bizonyára többször fürdenek azok az urak is, akik a közönséget okolják a bajokért. Tavaly megtették, hogy az utcák locsolására már nem a vízvezetékből vettek vizet. Lajtokat állítottak föl a Tisza partján és a lajtokon át tiszai vizzel töltötték meg a locsoló kocsikat. Ettől az intézkedé>tői sokat vártak, de az a várakozásnak nem felelt meg. Hiábavaló volt minden intézkedés azért, mert a hatóság azt nem tudott adni, amire szükség lett volna: vizet. . Nyomban megszűnt volna a vízhiány, ha gondoskodás történt volna arról, hogy FÖLEMELJÉK A VIZMÜTELEP VÍZMENNYISÉGÉT, de ezt nem tudták megtenni. Ma is annyi viz áll a közönség rendelkezésére, mint hét esztendővel ezelőtt és ha a hatóság azt akarná, hogy ne legyen vízhiány, akkor rá kellene parancsolni az emberekre, hogy kevesebb vizet fogyasszanak ma, mint fogyasztottak akkor. Tudnunk kell itt még azt is, hogy az utolsó pár esztendőben hatalmas arányú volt Szegeden az épitkezés és a többnyire