Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-14 / 136. szám

2 DfíLMiAG Y ARORSZÁG 1912 junius 14. Magyarországon már mindenki tudja. És a külföldön is. Most pedig a magyar király fejezte ki teljes elismerését és köszönetét a parlament elnökségének. Ez a királyi döntés nem kíván semmi magyarázatot, — olyan tiszta és megnyugtató. A „Fremdenblatt" és Tisza István. A bécsi „Fremden blatt" ma5 cikkében valósággal ünnepli Tisza István grófot, a király előtti .audienciájával kapcsolatban. Az uralkodó — igy ir többek között — ez alkalommal sokszor csodált bölcsességének és mély alkotmányos érzületének tündöklő bizony itókát ndíta. Azon szavaikból, amelyeket ma az uralkodó Tisza Irtván grófhoz intézett, az uralkodónak ligaz és őszinte jóakarata a parlament iránit, a monarchi első állam,férfiúnak gazdag tapasztalata, a parlament állásáról való magas felfogás áradt ki. Az a fórfiias ós imponáló magatartás, melyet Tisza István gróf és az elnökség többi két tagja a 'legnagyobb viharolk között tanúsítottak, a legszebb jutalmát nyerlte el, A fentartás nélküli elismerés, melynek .az uralkodó ily meleg hangon adott kifejezést, meg fogják őket ©rősitenli abban az érzésben, hogy egész lényegüket .a közjó érdekében vetették latba és hogy munkájuk szükséges és mentőmunka volt. Amily j-elentőséges azonhain a rendkívüli elismerés, melyben .az uralkodó utói érhetetlen ül lovagias módon Tisza István grófot részesítette, mégis nz uralkodói nyilatkozat másodlik része még fontosabbnak tüniik fel előttünk. Őfelsége lazt a reményét fejezte kii, hogy a.z elnökség magatartása jutalmát ia képviisélőház állandóan biztosított munkaiképességében fogja nyerni és abbain, hogy a képviselőház Itékintélye emelkedni fog. Ezekkel az élesen pointirozott szavaikkal őfelsége kimondta az ítéletet az obstrukció fölött. A kisebbség forradalmát, amely la. parlamentár|izmus alapelve ellem lázad föl, annak -minőeitette, laimiit legkárosabb és legsúlyosabb veszélynek >a piarlnmentárizmusra. Bizonyára (aggódó tekintettel .szemlélte őfelsége, az oly nemes alkotmányos érzéstől áthatott uralkodó, a dolgoknak ezt ia fejlődését, mert szivén fekszik, liogy la parlament tekintélyes és munkaképes 'legyen. A javadalmi ügyvezető. — A juniusi közgyűlésen betöltik az állást. — (Saját tudósítónktól.) Annakidején nagy feltűnést keltett a Délmagyarországnak az a cikke, (amelyben iá szegedi javadalmi hivatalban uralkodó állapotokról közölt érdekes részleteket. Megirtuk, hogy a javadalma hivatal élén egy oda nem való, minden képzettség nélküli vámfel ügyelő: Kertész Ferenc áll, aki egy tanácsi határozat alapján részt kap az általa kiszabott javadalmi blirságpénzekből. A város polgárságának és a javadalom hivatallal állandóan összeköttetésben álló vendéglősök, bortermelők és iiha l m érők mindegyikének a kívánságát közöltük .akkor, hogy a most ideiglenesen betöltött javadalmi ügyvezetői állást sürgősen töltsék be olyképen, hogy a tisztségre a. közgyűlés válaszszon megfelelő képzettséggel vagy .gyakorlattal biró, oda való szakembert. Cikkünk eredménye az lett, hogy száznál több törvényhatósági bizottsági tag beadványt intézett a város tanácsához, amelytől lazt kérte, liogy a javadalmi ügyvezetői állás betöltése iránt terjesszen a közgyűlés elé javaslatot. A tanács először a szervező bizottság elé vitte a kérdést, majd a szervező bizottság jiavartatia alapján iá város közgyűlése olyképen módosította a .szervezeti szabályzatot, hogy kimondotta: .a javadalmi ügyvezetőtől érettségi vizsgálatot ikiván és az állás betöltését a közgyűlésre ibizza. Ezt a közgyűlést határozatot Pillich Kálmán megfellebbezte, ia belügyminiszterhez. Már akkor megirtuk, hogy a felebbezés csak késleltetni fogja az állás betöltését, mert a miniszter föltétlenül jóváhagyja a közgyűlés határozatát. Nem volt ugyanis egyetlen indok sem arra, liogy a mostani vezetés fenítartását .a. város érdeke megkívánná. A miniszter döntése most érkezett meg a városhoz, A leiratban a miniszter a fölebbezés elutasít ásóval jóváhagyja a közgyűlés határozatát, .amely e szerint jogerős lett. Már most nem marad más hátra, mint sürgősen betölteni az állást. A tanács ngy is cselekszik és >a juniusi közgyűlésen .már megválasztja a város törvényhatésági bizottsága eire a fontos tisztségre az arra alkalmas férfiút. Már a napokban közhírré iis teszik a pályázati hirdetményt és remény van arra, hogy a választás után uj szellem vonul be a javadalmi hivatalba, ahol sok, nagyon sok a tenni való. Amikor Csongrádon politizálnak. — Sajtópör a szegedi esküdibiróságon. — (Saját tudósítónktól.) Érdekes sajtópört tárgyalt csütörtökön a szegedi törvényszék esküdtbirósága. A sajtópör eredete hat évre nyúlik vissza, amikor szenvedélyes politikai harcok dúltak Csongrádon. Különösen Hollósy István dr tiszteletbeli csongrádi szolgabíró és Rásonyi Papp Gedeon bírósági végrehajtó álltak tűzvonalban. Hollósy István dr annak idején szerkesztője volt egy csongrádi hetilapnak. A bírósági végrehajtónak ugyancsak volt lapja, ugy, hogy kölcsönösen támadták egymást cikksorozatokban. Az eskiidtbirósági tárgyaláson kibékültek a felék és igy beszüntették a további eljárást. Az évek óta dúló csongrádi politikai harcok ezzel befejeződtek. Á sajtópört már többször kitűzték tárgyalásra, de mindannyiszor elnapolták, mert a vádlott, Hollósy István dr soha nem jelent meg. Csongrádról már évekkel ezelőtt elköltözött Budapestre, ahol most egy közgazdasági lapot szerkeszt Csongrád tiszteletbeli szolgabirája. Rásonyi Papp Gedeon ismert alakja Csongrád társadalmának. Birósági végrehajtó és a függetlenségi párt egyik vezére. Hetilapot is szerkesztett „Tiszavidék" cimen. Az esküdtbirósági tárgyalásra oly sok tanút idéztek be, hogy a biróság négy napra tűzte ki a tárgyalást. Hegyi Antal volt csongrádi plébános, most községi birót is beidézték tanúnak. A vádirat negyven oldal terjedelmű, ugy hogy a fölolvasása több órát igényelt. A vádirat Hollósy István dr-it és Kiszel Antal nyomdászt Rásonyi Papp Gedeon sérelmére történt nyomtatvány utján elkövetett rágalmazással vádolja. Hollósy dr a „Csongrádi Újság" cimü kormánypárti hetilapjában az 1907-ki politikai harcok idején heves támadást intézett Rásonyi Papp Gedeon, a „Tiszavidék" cimü ellenzéki lap szerkesztője ellen. A Csongrádi Újság cikksorozatban leplezte le a végrehajtó újságját. „Egy bérencröl" címmel például ezt irta Rásonyiról: — Eljött ide nem mint előkelő idegen, hanem éhező, fázó, nyomorgó, betolakodó sehonnai, akit már máshonnan kirúgtak. Elbolondit, félrevezet és megcsal mindenkit. Jellemtelen, alávaló csaló, aki eladta a pártvezérét, nem minit Júdás a Jézust harminc ezüst forintért, hanem neki elég volt huszonöt forint is. hogy az anyaföld mélyében forrongó, lázon-igó anyagok kavarognak. Ilyen kitörése a robbainó bomba, az emberi lélekben forrongó eszméknek és sokszor jogos követeléseknek. Marthe: Komolyan beszólsz? George: Egész komoly meggyőződésem e szavaik. Marthe: Nem beszéltnél igy, ha mellbe vágnia egy robbanó bomba. George: Miért, az anarkista nem fél a haláltól, szivesen áldozza életét, mindenét meggyőződéseért. Marthe: De te csak nem vagy -ainiarkista? George: Csailódoi, lm azt véled, hogy nem és pedig teljes meggyőződésből vagyok az! És ha (kell, ón lemegyek .az utcára és... Marthe: ölni akarsz öreg asszonyokat, ártatlan gyermekeket? George: Azt épen nem, mert semmit sem érnénk el ilyesmivel. Cselekedni kell, nem ugy, mint ia múltkor is a Morguera dobták a bombát, ez anitsem ér, mi volt a célja? Ezt az épületet rosszul választották, inkább a Laffette-utoai városházára dobták volna, hadd repült volnia a levegőbe. Marthe: Te tréfálsz. George: Nem tréfálok. Marthe: Tanácslom, hogy sohase fejtegesd, sohase beszélj az uram előtt laz eszméidről. George: Nem .alkarom látnji többé az urad, nem fogok vele még találkozni sem, hász ő a polgárság -ellen van. N-em ia mi pártunkbéli. Marthe: Oh George, hiszen te meg vagy bolondulva! George (mind élénk ebben): Nem, nem vagyok őrült, csak nem akarok többé olyan emberekkel találkozni, mint ti. Téged sem akarlak látni többé, mert nem vagy a nép gyermeke, .olyan vagy, mint egy üvegházi virág a társadalom az.on osztályából, amelyet én gyűlölök. Tudod te, hogy hány szegény családnak volna kenyere, ennivalója abból, amit te fehérneműre és ruhára költöttéi, amelyek most tested fedik? Nem, te nem tudod és ez ia hiha. Selyem ing, selyem alsószoknya, valódi csipkeruhák. Hány szegény embernek jelent ez jólétet! Marthe: De George, mi bajod? Hisz sohasem láttalak még ilyennek! George (kiabálva): Én sem, én sem, de lásd, én uj életet alkarok kezdeni. Midőn ide jöttél, hangosan hallottál beszélni, igen, a szónoklatot mondtam el, amelyet a Humanizmus Barátai Egyletben fogók >a legközelebbi gyűlésen elmondani. Marthe: De édesem, nem ©légit .kii téged az én szerelmem? Mi szükséged van arra, hogy ilyen dolgokba keveredjél? George: Már késő, határoztam! Te nem lehetsz többé .a kedvesem! Szakitok veled, a társasággal, különösen azzal, amelyben te forogsz, hisz a párt, amelynek híve vagyok, hogyan bízzék bennem, ha .a t.i társasági okban lát. De meg jól tudom, hogy a kormány titkos rendőrökkel figyeltet meg engem, a lakásomat, ,a hozzám jövőket s ha idejösz, meglátnak, értesítik ia férjed, kész a botrány. Marthe: Elrejtesz egy zugba, betakarsz valamely amiarkista álruhával. George: Ne tréfálj, litt nincs helyén a tréfa. Mondjunk inkább istenhozzádot egymásnak. Marthe: Mondd csak, kérlek, itt nálad nincsen valahol bomba? George (hanyagul): Van kettő ia kandallóban. Marthe: Rögtön távozom, egy percet sem maradok itt. Ez borzasztó, hisz ez árulás, ez egy titkos anarkistafészek! Megyek innen! (Elrohan.) George (elégedetten dörzsöli kezeit): Ezt jól csináltam, ez ide soha vissza nem jön. (Nagyot kacag.)