Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-14 / 136. szám

2 DfíLMiAG Y ARORSZÁG 1912 junius 14. Magyarországon már mindenki tudja. És a külföldön is. Most pedig a magyar ki­rály fejezte ki teljes elismerését és köszö­netét a parlament elnökségének. Ez a királyi döntés nem kíván semmi magyarázatot, — olyan tiszta és meg­nyugtató. A „Fremdenblatt" és Tisza István. A bécsi „Fremden blatt" ma5 cikkében való­sággal ünnepli Tisza István grófot, a király előtti .audienciájával kapcsolatban. Az uralkodó — igy ir többek között — ez alkalommal sokszor csodált bölcsességének és mély alkotmányos érzületének tündöklő bizony itókát ndíta. Azon szavaikból, amelyeket ma az uralkodó Tisza Irtván grófhoz intézett, az uralkodónak ligaz és őszinte jóakarata a parlament iránit, a monarchi első állam,fér­fiúnak gazdag tapasztalata, a parlament állá­sáról való magas felfogás áradt ki. Az a fór­fiias ós imponáló magatartás, melyet Tisza István gróf és az elnökség többi két tagja a 'legnagyobb viharolk között tanúsítottak, a legszebb jutalmát nyerlte el, A fentartás nél­küli elismerés, melynek .az uralkodó ily me­leg hangon adott kifejezést, meg fogják őket ©rősitenli abban az érzésben, hogy egész lé­nyegüket .a közjó érdekében vetették latba és hogy munkájuk szükséges és mentőmunka volt. Amily j-elentőséges azonhain a rendkívüli elismerés, melyben .az uralkodó utói érhetet­len ül lovagias módon Tisza István grófot ré­szesítette, mégis nz uralkodói nyilatkozat má­sodlik része még fontosabbnak tüniik fel előt­tünk. Őfelsége lazt a reményét fejezte kii, hogy a.z elnökség magatartása jutalmát ia kép­viisélőház állandóan biztosított munkaiképes­ségében fogja nyerni és abbain, hogy a kép­viselőház Itékintélye emelkedni fog. Ezekkel az élesen pointirozott szavaikkal őfelsége ki­mondta az ítéletet az obstrukció fölött. A kisebbség forradalmát, amely la. parlamentá­r|izmus alapelve ellem lázad föl, annak -minő­eitette, laimiit legkárosabb és legsúlyosabb ve­szélynek >a piarlnmentárizmusra. Bizonyára (aggódó tekintettel .szemlélte őfelsége, az oly nemes alkotmányos érzéstől áthatott uralko­dó, a dolgoknak ezt ia fejlődését, mert szivén fekszik, liogy la parlament tekintélyes és munkaképes 'legyen. A javadalmi ügyvezető. — A juniusi közgyűlésen betöltik az állást. — (Saját tudósítónktól.) Annakidején nagy feltűnést keltett a Délmagyarországnak az a cikke, (amelyben iá szegedi javadalmi hivatal­ban uralkodó állapotokról közölt érdekes részleteket. Megirtuk, hogy a javadalma hiva­tal élén egy oda nem való, minden képzettség nélküli vámfel ügyelő: Kertész Ferenc áll, aki egy tanácsi határozat alapján részt kap az általa kiszabott javadalmi blirságpénzek­ből. A város polgárságának és a javadalom hivatallal állandóan összeköttetésben álló vendéglősök, bortermelők és iiha l m érők mind­egyikének a kívánságát közöltük .akkor, hogy a most ideiglenesen betöltött javadalmi ügy­vezetői állást sürgősen töltsék be olyképen, hogy a tisztségre a. közgyűlés válaszszon meg­felelő képzettséggel vagy .gyakorlattal biró, oda való szakembert. Cikkünk eredménye az lett, hogy száznál több törvényhatósági bizottsági tag bead­ványt intézett a város tanácsához, amelytől lazt kérte, liogy a javadalmi ügyvezetői állás betöltése iránt terjesszen a közgyűlés elé ja­vaslatot. A tanács először a szervező bizott­ság elé vitte a kérdést, majd a szervező bi­zottság jiavartatia alapján iá város közgyűlése olyképen módosította a .szervezeti szabályza­tot, hogy kimondotta: .a javadalmi ügyveze­tőtől érettségi vizsgálatot ikiván és az állás betöltését a közgyűlésre ibizza. Ezt a közgyűlést határozatot Pillich Kál­mán megfellebbezte, ia belügyminiszterhez. Már akkor megirtuk, hogy a felebbezés csak késleltetni fogja az állás betöltését, mert a miniszter föltétlenül jóváhagyja a közgyűlés határozatát. Nem volt ugyanis egyetlen indok sem arra, liogy a mostani vezetés fenítartását .a. város érdeke megkívánná. A miniszter döntése most érkezett meg a városhoz, A leiratban a miniszter a fölebbe­zés elutasít ásóval jóváhagyja a közgyűlés ha­tározatát, .amely e szerint jogerős lett. Már most nem marad más hátra, mint sür­gősen betölteni az állást. A tanács ngy is cselekszik és >a juniusi közgyűlésen .már meg­választja a város törvényhatésági bizottsága eire a fontos tisztségre az arra alkalmas fér­fiút. Már a napokban közhírré iis teszik a pá­lyázati hirdetményt és remény van arra, hogy a választás után uj szellem vonul be a javadalmi hivatalba, ahol sok, nagyon sok a tenni való. Amikor Csongrádon politizálnak. — Sajtópör a szegedi esküdibiróságon. — (Saját tudósítónktól.) Érdekes sajtópört tár­gyalt csütörtökön a szegedi törvényszék es­küdtbirósága. A sajtópör eredete hat évre nyú­lik vissza, amikor szenvedélyes politikai har­cok dúltak Csongrádon. Különösen Hollósy István dr tiszteletbeli csongrádi szolgabíró és Rásonyi Papp Gedeon bírósági végrehajtó áll­tak tűzvonalban. Hollósy István dr annak ide­jén szerkesztője volt egy csongrádi hetilapnak. A bírósági végrehajtónak ugyancsak volt lapja, ugy, hogy kölcsönösen támadták egymást cikk­sorozatokban. Az eskiidtbirósági tárgyaláson kibékültek a felék és igy beszüntették a további eljárást. Az évek óta dúló csongrádi politikai harcok ezzel befejeződtek. Á sajtópört már többször kitűzték tárgya­lásra, de mindannyiszor elnapolták, mert a vádlott, Hollósy István dr soha nem jelent meg. Csongrádról már évekkel ezelőtt elköltö­zött Budapestre, ahol most egy közgazdasági lapot szerkeszt Csongrád tiszteletbeli szolga­birája. Rásonyi Papp Gedeon ismert alakja Cson­grád társadalmának. Birósági végrehajtó és a függetlenségi párt egyik vezére. Hetilapot is szerkesztett „Tiszavidék" cimen. Az esküdtbirósági tárgyalásra oly sok tanút idéztek be, hogy a biróság négy napra tűzte ki a tárgyalást. Hegyi Antal volt csongrádi plé­bános, most községi birót is beidézték tanú­nak. A vádirat negyven oldal terjedelmű, ugy hogy a fölolvasása több órát igényelt. A vád­irat Hollósy István dr-it és Kiszel Antal nyom­dászt Rásonyi Papp Gedeon sérelmére történt nyomtatvány utján elkövetett rágalmazással vádolja. Hollósy dr a „Csongrádi Újság" cimü kormánypárti hetilapjában az 1907-ki politikai harcok idején heves támadást intézett Rásonyi Papp Gedeon, a „Tiszavidék" cimü ellenzéki lap szerkesztője ellen. A Csongrádi Újság cikksorozatban leplezte le a végrehajtó újságját. „Egy bérencröl" cím­mel például ezt irta Rásonyiról: — Eljött ide nem mint előkelő idegen, ha­nem éhező, fázó, nyomorgó, betolakodó sehon­nai, akit már máshonnan kirúgtak. Elbolon­dit, félrevezet és megcsal mindenkit. Jellemte­len, alávaló csaló, aki eladta a pártvezérét, nem minit Júdás a Jézust harminc ezüst forin­tért, hanem neki elég volt huszonöt forint is. hogy az anyaföld mélyében forrongó, lázon-­igó anyagok kavarognak. Ilyen kitörése a robbainó bomba, az emberi lélekben forrongó eszméknek és sokszor jogos követeléseknek. Marthe: Komolyan beszólsz? George: Egész komoly meggyőződésem e szavaik. Marthe: Nem beszéltnél igy, ha mellbe vág­nia egy robbanó bomba. George: Miért, az anarkista nem fél a ha­láltól, szivesen áldozza életét, mindenét meg­győződéseért. Marthe: De te csak nem vagy -ainiarkista? George: Csailódoi, lm azt véled, hogy nem és pedig teljes meggyőződésből vagyok az! És ha (kell, ón lemegyek .az utcára és... Marthe: ölni akarsz öreg asszonyokat, ár­tatlan gyermekeket? George: Azt épen nem, mert semmit sem érnénk el ilyesmivel. Cselekedni kell, nem ugy, mint ia múltkor is a Morguera dobták a bombát, ez anitsem ér, mi volt a célja? Ezt az épületet rosszul választották, inkább a Laf­fette-utoai városházára dobták volna, hadd repült volnia a levegőbe. Marthe: Te tréfálsz. George: Nem tréfálok. Marthe: Tanácslom, hogy sohase fejtegesd, sohase beszélj az uram előtt laz eszméidről. George: Nem .alkarom látnji többé az urad, nem fogok vele még találkozni sem, hász ő a polgárság -ellen van. N-em ia mi pártunk­béli. Marthe: Oh George, hiszen te meg vagy bolondulva! George (mind élénk ebben): Nem, nem va­gyok őrült, csak nem akarok többé olyan emberekkel találkozni, mint ti. Téged sem akarlak látni többé, mert nem vagy a nép gyermeke, .olyan vagy, mint egy üvegházi virág a társadalom az.on osztályából, ame­lyet én gyűlölök. Tudod te, hogy hány sze­gény családnak volna kenyere, ennivalója abból, amit te fehérneműre és ruhára költöt­téi, amelyek most tested fedik? Nem, te nem tudod és ez ia hiha. Selyem ing, selyem alsó­szoknya, valódi csipkeruhák. Hány szegény embernek jelent ez jólétet! Marthe: De George, mi bajod? Hisz soha­sem láttalak még ilyennek! George (kiabálva): Én sem, én sem, de lásd, én uj életet alkarok kezdeni. Midőn ide jöttél, hangosan hallottál beszélni, igen, a szónoklatot mondtam el, amelyet a Huma­nizmus Barátai Egyletben fogók >a legköze­lebbi gyűlésen elmondani. Marthe: De édesem, nem ©légit .kii téged az én szerelmem? Mi szükséged van arra, hogy ilyen dolgokba keveredjél? George: Már késő, határoztam! Te nem le­hetsz többé .a kedvesem! Szakitok veled, a társasággal, különösen azzal, amelyben te fo­rogsz, hisz a párt, amelynek híve vagyok, ho­gyan bízzék bennem, ha .a t.i társasági okban lát. De meg jól tudom, hogy a kormány tit­kos rendőrökkel figyeltet meg engem, a la­kásomat, ,a hozzám jövőket s ha idejösz, meg­látnak, értesítik ia férjed, kész a botrány. Marthe: Elrejtesz egy zugba, betakarsz valamely amiarkista álruhával. George: Ne tréfálj, litt nincs helyén a tréfa. Mondjunk inkább istenhozzádot egymásnak. Marthe: Mondd csak, kérlek, itt nálad nin­csen valahol bomba? George (hanyagul): Van kettő ia kandalló­ban. Marthe: Rögtön távozom, egy percet sem maradok itt. Ez borzasztó, hisz ez árulás, ez egy titkos anarkistafészek! Megyek innen! (Elrohan.) George (elégedetten dörzsöli kezeit): Ezt jól csináltam, ez ide soha vissza nem jön. (Nagyot kacag.)

Next

/
Thumbnails
Contents