Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-14 / 136. szám

1912 lül. Gvtoíyam, 136. szásn Péntek, junius 14 Rfzponti szerkesztSség és kiadóhivatal Szeged, «=» Korona-utca 15. szám c=i Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., c=3 Városház-utca 3. szám c=j ELŐFÍZETESI AR SZEGEDED ogész évre . K 24'— félévre . . . R 12'negyedévre . K 6'— egy hónapra K 2'Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKÉN: egész évre R 28'— félévre . . . R 14*— negyedévre . R ?•— egy hónapra R 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. TELEFON-SZÁN: Szerkesztősig 305 czs Kiadóhivatal 836 interurbán 305 Budapesti szerkesztőseg telefon-száma 128—12 A király és a parlament elnöksége. Tudvalevőleg a király előtt kihallgatáson jelent meg a magyar parlament elnöksége. őfelsége hossza ideig fogadta Tiszát, Beöthyt és Jankovichot, a legrészletesebben tudakozódott a Házban lefolyt dolgok miatt. Jelentések érkeztek már a kihallgatásról. A jelentések szerint őfelsége kiváló nagyrabecsülésének adjot-t kifejezést amaz önfeláldozó és nagy erkölcsi bátorságot tanusitó magatartás fölött, melyet a Ház elnöksége a legutóbbi időben tanúsított és ama reményét fejezte ki, hogy ez megtalálja majd jutalmát a Ház állandó munkaképességében és tekintélyének gyarapodásában. Saját értesülésünk szerint is megírhatjuk, hogy a király ismételten rendkivüli megelégedésének adott kifejezést, mert fontos államérdek kívánta, hogy a magyar parlamentben már gyökeresen végezzenek a minden fejlődést megakasztó obstrukcióval. Őfelsége reméli, hogy amit már oly régóta óhajt, most a nyugodt kormányzásnak legalább tiz esztendőre terjedő periódusa következik s a király a maga részéről is minden lehetőt megtesz, hogy ez a stabilis Magyarország kormány-, zásában most valóban beálljon. A királyi audienciáról ma Beöthy Pál alelnök a következőket mondotta el: — A király a nagy audiencia-teremben fogadott bennünket, amelyben az általános kihallgatások szoktak történni. Tábornagyi egyenruha volt a felségen s mellén az arany gyapjún kivül több rendjel volt. A király kegyesen fogadta megjelenésünket, köszönetét fejezte ki előttünk az elnökség eljárásáért s annak a reményének is kifejezést adott, hogy az elnökség munkáját eredmény fogja követni. — Részletek iránt is érdeklődött a felség? — kérdezte az újságíró. — Igen, de ez már nem tartozik a nyilvánosság elé. — Meddig tartott a közös audiencia? — Körülbelül tiz percig, amely után a király kezet fogott velünk és engem és alelnöktársamat kegyesen elbocsátott. Tisza István gróffal azután visszavonultak a királynak abba a szobájába, ahol a magánkihallgatások történnek. — Milyen színben van a király? — őfelsége igen jó színben van. A fáradtság legkisebb nyoma sem látszik rajta és Tisza István elnök ur is mondotta, hogy az ő audienciája után sem volt észrevehető a királyon a kimerültség vagy a rekedtség legkisebb jele sem. A nyilatkozatok, a kiszivárgott hirek, de meg minden jel bizonyítja, hogy a magyar király rendkivül meg van elégedve a magyar képviselőház elnökségének működésével. Legteljesebb elismerését és köszönetét fejezte ki. Sőt hangsúlyozta, hogy eredményeket vár ezután. Igazán nagyjelentőségű volt ez a kihallgatás. Mert tény és ezt senki se vonhatja kétségbe, hogy a királyt bántották, elkeserítették azok az állapotok, amelyek az utóbbi években köszöntöttek rá Magyarországra. A magyar király fölismerte idején a veszedelmeket, melyek megbénították az országot. A legelső magyar ember legjobban érezte, milyen megpróbáltatások jönnek erre a szegény országra. Valljuk be, hogy az országban alig volt ember, aki remélte, hogy sikerül megfékezni a magyar képviselőházban az obstrukciós garázdálkodást. És a csoda megtörtént. Jött az uj elnökség: Tisza István gróf elnök, Beöthy Pál és Jankovich Béla alelnökök és velük érkezett meg az uj idő. Tisza István gróf uj korszakba lendítette politikai életünket. Ez a faktum. És ezt A szakítás. Irta MAURICE DONNAY. George Agrain 25 éves. Marthe iCrainpeau 24 éves. Félemelet ia Tour des Dames-utoáiban. Nagy sötét szoba, .ablakai egy elhanyagolt szomorú 'kertre ínyilnaik. George nagy léptekkel járkál, el vaui keseredve, mivel már nem győzi Martheot várni. Hangosam beszél, miközben öklével nagyokat üt a. zongorára, asztalra, kandallóra. Most már elég ebből ennyi. Fél éve tart ez már ligy, persze kényelmes ilyest irni: Édes kincsem, várj reám két órától fogva... és •legtöbbször hat óra után jön, néha meg egyáltalán ;nem is. Hiiszen osiak bolondit; 'lekötöttem a szabadságom, időt vesztek, nem, ez igy tovább nem tarthat, véget szakitok az egész idologgal. De hogyan? Ali, csak találnék valamely módot, hogy ne okozzak fájdalmait neki, hogy sirva me fakadjon, végre a sírást- nem is bánnám, de nem szeretem látni a könnyeket! Ah, [igen, ha Hirtelen, szó nélkül lehetne szakítom vele, hogy egyszerre vége legyen mindennék, ilyesmiről álmodozom, de hogyan, miképen? •Ezalatt halkan megnyílt az ajtó; ez „Ö", az — imádott, George (amint észreveszi): Ah, drágám, végre itt vagy! Marthe: Képzeld csak, nem mertem belépni ide, azt hittem, hogy van nálad valaki. Hát ;te csak ugy, egymagad beszéltél? George: Igen, én beszéltem egyedül, néha megszokott történni, kivált ha kimerült vagyok. Marthe: Igen, értelek George, olyan fárasztó sokáig várakozni. George (nagyon gyöngéden): Óh, aranyos madaram, hiszen tudom, hogy nem a te hibád. Marthe: Biztosítlak, ha előbb jöhettem volna, hát... de tudod szivem, nem mindlig tehetek ugy, mint ahogy én akarnám. Mint ina. is, hallgasd csak, mit csináltam. Három óráig nem mozdulhattam otthonról, mert a férjecském hazajött villásreggelire. Azután mehettem csak ia Louvreba és nem találtam 'azt, amire szükségem volt, csipkét egy sziinházji blnzra. Onnan a Bon Marciiéba siettem, találtam is ízlésemnek megfelelő csipkét, melyet rögtön varrónőhöz vittem, holnapra kell a, blúz, fel is próbáltam, cukrosán áll, azután a mamához mentem, szegény, beteg. Láthatod, hogy nem vesztegettem időm. George: Beteg szegény jó anyád? Mi haja? Marthe: Valami idegbaja van, a robbanás óta, hiszen tudod jól, Boneufamit anarkista ihombája 'az anyámék szomszédságában robbant széjjel, az egész ház megingott bele, ahol a mannáék laiknak. George: És anyád? Marthe: Szegény tegnapelőtt óta ennek következtében ágyban fekvő beteg. Ah, ez az utálatos diinamfiit! George: De ezzel nem fejeződött be a dolog. Marthe: Sajnos, nem! Ah, apropos, meg kell Ígérned, hogy ... George: Mit kedvesem? Marthe: ígérd meg, hogy sem kávéházba, színházba, isem az országgyűlésre ;nem fogsz menni ezentúl, hisz ilyen időben az kész veszedelem, óh igérd meg, mert ugy nyugtalankodnék miattad! Mint mi is, tegnap Fausztot akartuk meghaillgatn|i, de ilyenkor nem lehet az utcára sem lépni jóformán. Hát nem találod furcsának, hogy ilyen emberek meggátolnak abban, hogy jó zenét hallgassunk az operában? Azt találom, hogy a kormány nem elég energikus, én kérlelhetetlen, könyörtelen lennék, újra használatba hoznám a régi kinző eszközöket! George: De kedvesem, a 'kormány ezen nem másíthat, semmit sem tehet, a szabad eszmék ellen hiába küzd, de különben is, aki szelet vet, vihart airat, a kormány a vallástalan ság, ia botrány magját vetette el és robbanó bombákat arat, ez természetes fejleménye az ilyen kormányzásnak. Marthe: Hát te az anarkistákat pártolod? George: Nem vagyok ellenük, ia bomba ped|ig szimbolikus dolog, olyan, mint a vulkán, amelynek sistergő lángja arra emlékeztet,