Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-13 / 135. szám

4 DELMAGYARORSZÁG 1912 junius 11. meg jelentek több csoportra, oszoilva bejárták a város főbb utcáit, ahol zajoson fütyültek és abcugol'taik. A ,Kőrös-utcában volt a legerősebb a demonstráció, mert a tömeg fenyegető magatartást tnmusiitoitt a rendőrökkel szemben. Már-már összeütközésre került a sor, miikor a rendőrkapitány oszlásra szólította fol a tömeget. Erre az egybegyűltek szétoszlottak. Éjszaka állandóan katonai és rendőri őrségek cirkáltak a város főbb pontjain. Miskolcon a rendőrkapitány tudvalevőleg nem engedélyezte az testi népgyűlés megtartását. A szociáldemokrata párt vezetői a tanácshoz megfülebbezték a főkapitány határozatát. A tanács ,a népgyűlés megtartását tudomásul vette azzal, hogy negyedik/il énekor •a népgyűlésnek véget mm ernli. A népgyűlésen Reisinger és Tamássy, a szociáldemokrata párt vezetői, valamint a központi vezetőség kiküldötte, Csizmadia Sándor beszéltek. Elhatározták, Ihogy a népgyűlést a :záros határidő miatt nem tartják meg, hanem vasárnap délután három 'órakor általános népgyűlést hívnak egybe. Az ialig néhány peréig tartó gyűlés után a tömeg fütyülve és labcugolva szétoszlott. Aradon este 8 órakor a Thököly,-téren néhány száz főnyi munkáscsoport gyülekezett és amikor a rendőrség szétverte őket, akkor a mellékutcába mentek s ott verődtek újra öszsze, A tömeg először az Erzsébet királyné-kőrútra vonult, Nasnera Aladár munkapárti elnöknek lakása elé, a mély az állami fa- és fémipari szakiskola épületében van. Kőzáport zúdítottak Nesnera lakásának és az iskola helyiségeinek ablakaira. Innen az „Aradi Közlöny" szerkesztőségi épülete elé vonultak. Három munkás behatolt a nyomdahelyiségbe, ahol három betüszekrényt feldöntöttek és annak betűit a földre öntötték. Bezúzták azonkívül az állami jószágigazgatóság és az aradi Neumann szeszgyári cég Andrássy-téri palotájának ablakait. A rendőrség és a tömeg között a Szabadság-téren összeütközés támadt. Weiüberger Adolf vaggongyari mérnök ellenszegült a rendőrségnek, ugy őt, mint 21 zavargót a rendőrségre kisérték. Hajnalra azonban szabadon bocsátották őket. Hajnalban pedig Nádas Miklóst, az „Aradi Közlöny" nyomdájának vezetőjét a városháza előtt megtámadták és ólomdarabokkal beütötték a homlokát, ugy hógy elöntötte a vér. A rendőrség a nyomozást megindította. Tegnapi cikkünkre vonatkozólag, amely a szegedi tüntetéssel foglalkozott és elítélte a rendőrség magatartását, ma Soihögyi' Szilveszter dr főkapitány egy nyilatkozatot küldött be, melyet alább szószerint közlünk is. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a tegnapi véleményünket a főkdpitány nyilatkozata dacára fentartjuk teljes egészében, mivel a rendőrség tegnapi brutális kirohanásának szemtanúi voltunk és elfogulatlanul mérlegelhettük ezért, annak felesleges voltát. A főkapitány nyilatkozata igy hangzik: A tegnap esti Kölcsey-utcai tömeg szétoszlatás tényét ' megvizsgáltam. A polgárság és a rendőrség nagy része a népgyűlés után dicséretreméltó fegyelmezettséggel szétoszlott, — csak egy 3—400 főből álló csoport indult tüntető körútra. E csoportban Szeged józan gondolkozású munkásságából már csak nagyon kevesen voltai:, később ezek is eltávoztak, hanem legnagyobb része lármát, heccet kedvelő dologtalan emberekből verődött össze, akik a Csongrádi Takarékpénztár előtt tele rakták a zsebeiket kővel. Mikor a menet a Kölcsey-utcáb'a ért, ott hatalmas kődarabokkal dobálni kezdték a rendőrséget olyan erővel, bogy például ott az egyik ház kapu bejáratáról a falat egy odavágott tégladarab egészen letörte. Súlyos kődarab dobás érte Gróf Dezső rendőrbiztost, Tarai József, Lovász György, László Márton rendőröket, ezenkívül még több rendőrt ért enyhébb kődobáis. Miután ekként az az egész tömeg — a birói gyakorlat szerint, még az is, aki a tömeggel egyetértve zsebre dugott kézzel volt a tömegben és egyáltalán nem dobált — a Btkv. 168. szakasza szerint minősülő 5 évi börtönnel büntetendő hatóság elleni erőszak bűntettében követték el, kötelessége volt a rendőrségnek a tömeget erőszak alkalmazásával is szétoszlatni. E szétoszlatás — mely közben valaki a tömegből lőtt; — bár kardlappal történt, azért az még sem volt annyira véres kimenetelű, mert testi sérülés miatt senki nem panaszkodott. Igaz, igy ez bizonyíték volna arra is, liogy a hatóság elleni eröszakot elkövető tömegben jelen volt, tehát a bűnben is tettes. Szalay József dr helyettes-főkapitány úrnak a jelenléte és ottani eljárása inkább mérséklői eg hatott a különben indokolt rendőri támadásra, és neki köszönhető, hogy az sokkal hevesebb nem volt. Temesváry Géza dr alkapitány ur ellen nem fakadtam ki, mert arra okom nem volt. Eljárása — amint magam meggyőződtem — mindenben törvényszerű volt. Én magam minden esetre sajnálom, hogy a rendörségnek az erőszak terére kellet lépnie, de ki kell jelentenem, hogy ha a rendszerint dologtalan, munkakerülő emberekből és soha sem tisztességes munkásokból összeverődő ilyen erőszakoskodó tömeggel szemben találja magát a rendőrség, épen a tisztességes polgárok és munkások, közérdekében kötelességéhez képest máskor is erőszakot fog használni. Szeged, 1912 junius 12. Somogyi Szilveszter dr főkapitány. Pillangókisasszonyok. — Történet az éjszaka leányairól. — (Saját tudósitónktól.) Az éjszaka (kósza pillangóiról, ia ikömnyüvérü, csókos ajtku leányokról regél ez az írás. 'Mindenki ismeri őket, aki lézengett már az éjszakában, (az utcán. Hirtelen ölibéd toppan és a karod is átfonj a, ha akarod . . . Kacagó, vidáman futkosó leányok, olyanok, minit pirosan, pislogó lámpásai a csöndes éjszakániák. Testet-laliket marcangoló szenvedést, mélybevágó ráncot takar be a festék, laimi ott szineskedlik az arcukon. Az elmúlt éjszaka lis künn kószáltak az utcákon, minit azelőtt és minit holnap ... Az •éjszaka azonban az élet kizökkent ia rendes kerékvágásból. Népgyűlés volt, meg tüntető fölvonulás, rendŐrattak — szóval egész más képe volt (az utcának, mint a közönséges napokon. Rendőrőrjáratok cirkáltak iaz utcán, még lovasak is. Az úgynevezett „mozgó őrszemek" éjszákánkiint elvégzik rendes sétájukat, de ezt más alkalommal nem veszik olyan szigorúan. Sétálnak és békében hagyják az éjszakai járókelőiket. Még iaizokat a kósza pillangókat is. Az elmúlt éjszaka azonban minden másképen törtónt. A rendőrök szigorú arccal cirkáltak és sokkal többen, mint az rendesen szokás. Tüntetőket, kerestek, meg akarták (akadályozni ia kőzápor — és rendőrattak megújulását. De fölösleges volt a nagy óvóintézkedés, semmi sem történt. Hogy még is történjék valami, szemmel kisérték az éjszaka leányait, iá kis pillangókat . . . Amelylik leány igazolta magát, (erre írásos alkalmat ad a rendőrség), azt tovább engedték. Szállj, szállj, sn'hanva szállj ... A rögtönzött razzián akadtak olyanok is, akik, izé, a rendőrök fölszólitására adósok maradtak a válasz felmutatásával. Erre pedig az történt, hogy a hoppon csipett hölgyeket közrefogták és bekísérték a rendőrségre. Ez ia, hoppon csipás és bekisérés összesen négyszer történt meg éjjel két órától reggel félötig. Szakáll József dr rendőrkapitány volt az ügyeletes tiszt. Minduntalan fölzavarták a rendőrök, hajtották az éjszakai pillangókat, —• Honnan hozzák ezeket a leányokat? — kérdezte a rendőrkapitány, aki előtt pedig vajmi dolog kelt meglepetést. — Az utcán találtuk őket, nem igazolták magukat, A rendőrkapitány szobájába sorra vonultak föl az utca szomorú nézésű leányai. Megknporodtak, mint ázott tollú madarak. Mindegyik sírt, könyörgött: engedjék vissza, az utcára . . . A paragrafusok betűit azonban nem áztatják föl ia könnyek és a négy leány nem látja viszont az utcát, csak néhány nap múlva. Addig a rendőrség fogházában látják őket vendégül — a törvény nevében. Katona a lombok között vagy: Éjjei a Stefánián vagy: A rendőr cigarettája. (Saját tudósitónktól.) Kedden éjjel, hajnal tájban a hold halvány ábrázata csöndesen úszkált a Tiszán. A színes hajnali tüneménynek bámulója is akadt, aki órák hosszat őgyelgett a parton, a Tisza partján. Fütyörészett, dúdolgatott a 'Stefánia-sétány éjjeli látogatója, akinek kard is csörrent iaz oldalán. Könnyű kitalálni, hegy miféle ember volt a hold ábrázatának fütyörésző és kardcsörtető kísérője: rendőr. Avagy, pardon, bocsánatot kérünk a rendőri krónikától, „mozgó őrszem" volt a .Stefánia-sétány kirendelt publikuma. És .amint az őrszem mozgott, sőt izigett, valami vibráló fütty .csiklandozta a dobhártyáját. Ez a sétány kellős közepén történt, a kioszk, vagy inkább ia városi hivatalnokok tanyájának a környékén. A mozgó őrszem hirtelen beszüntette laz össamozgását és megállt. És fülelt és kalimpált a szive, ott a kék zubbony alatt, A magasból valami nyávogásszerü hanghulláim ömlött feléje. Majd hirtelen különös csiesergés ütötte -meg ta fülés. — Ejnye, — érdeklődött önmagától a. derék, rendőr — ugyan miféle madár e"f Éls a. rendőr bámult föl a lombok felé, miiként a fák koronája iaz égboltozatra. És a mozgó őrszem, — óh Gyulai Pál, óh, Pókamé • sonan.it nem hall, nem lát. Ellenben kipattant belőle egy ötlet, amely néhány méternyire ibevilágiif'Otita az egeit és ia földet. Gyufát gyújtott a rend éber őre. Amint az égő gyufaszálat az orra fölé tartotta, a fán, a lombok (között óvatosan guggoló alakot pislantott meg. A gyufa lángja kialudt. — Hé, tki vagy, mi vagy! — kiáltott a rendőr a sötétségbe. És még néhányszor kiabált, .amig végre derengeni kezdett a világosság. A szürkület megfejtette az éjszakai rejtélyességet: a lombok i mögül kilátszott •egy baka. színes kontúrja.. }A baka 'Ott guggolt :a fa tetején, arcátt betakarta levelekkel. — Ugye, katona — érdé|clődött meglepetten a rendőr, — miit. keres maára a fa tetején? A katona erre csiripelni kezdett. Már ahogy egy baka képes csiripelni. — Ne óbégasson inán, -4 rivallt rá az őrszem, a mozgó, — takarodjék lé,(a fárul. A katona .azonban csak azért sem.reagált •a rendőr takar odújára. 1 — Mi a fenét keres odafönn! — diskurált tovább ia rendőr és pompás flegmával rágyújtott egy cigarettára, A baka. pedig fönn ia magasban ravaszul hunyorgatott és rákiáltott á rendőrre: — Komám, ad jók nekem iis egy bigaretflit. •A már türelmetlen renidfer gondolkozott egy pillanatig .és aztán rászólt a bakára: — Jó, jó, csak gyere le már onnan. És most igen érdekes jelemet történt, A baka kibujt a lombok köziilL belekapaszkodott a fa törzsébe és macskaügyességgel lekúszott a fáról. Amikor a földire ért, a rendőr megfogta a kezét. ) — A digareitlit, a eigaretlití — kiáltotta a baka. j A rendőr, Matkovics József, megkinálha cigarettával. Gyanúsnak tün/t fel ia katona viselkedése. A szeme zavaros/fényben ragyogott, tétován bámészkodott, /az egyenruhája szakadozott és piszkos volt, {A rendőr, akii / J