Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-11 / 133. szám

1912 III. évfolyam, 133. szám Kedd, junius II Ifcponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, cs Korona-utca 15. szám c=> Ssdapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., ca Városház-utca 3. szám •=• ELŐFIZETCSI AR SZEGEDEN egész évre . K 24'— félévre . . . R 12' negyedévre . K 6*— egy hónapra K 2' Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKÉN: egész évre R 28'— félévre . . . K 14'— negyedévre. R V— egy hónapra K 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. TELEFON-SZÁM: Szerkesztősei 305 Kiadóhivatal 830 Interurbán 305 Budapesti szerkesztőseg telelon-száma 128—17 A nemzethez! — Az országgyűlési nemzeti munkapárt mani­fesztuma. — Hazánk bölcseséggel visszavívott alkot­mányát a megátalkodott obstrukciók gya­lázatos Végromlás felé sodorták. A képvi­selőház, melyet egy-egy maroknyi duhaj töredék immár szinte állandóan tehetet­lenségre kárhoztatott, nevetséges pipogya cinkosa volna a Nemzet ellenségeinek, ha még tovább is tűrné a legtudatlanabb és legléhább parlamenti elemek örökös ga­rázdálkodásait. Nekünk, a többségi pártnak kötelessé­günkké vált, hogy ezt tovább ne tűrjük. Férfiak, magyarok vagyunk — nem is türjük tovább! A haza szeretetéből, alapvető törvé­nyeink szelleméből és hosszú, békességes tűrésünk megcsúfolásain érzett felháboro­dásunkból mentett erővel végre megkezd: tük a nyilt, férfias parlamenti harcot a ma­gyar képviselőház rákfenéje, a folytonos, otromba obstrukció ellen.. E harcban győzni fogunk, mert győz­nünk kell. Az alkotmány, a nemzet jövendő békéje, becsülete, biztossága parancsolja ezt. A Nemzet hozzánk fordult bizalmával, mikor az obstrukciók segítségével ura­lomra kapott szerencsétlen kormányzat el­lentétbe kergette a koronával s kihívta el­lene az egész civilizált világ súlyos ellen­szenvét. Joggal támaszkodunk e bizalomra most is, mikor elkerülhetetlenné vált har­cunk, nem kormány- és nem pártérdekért, de egyedül és kizárólag a nemzeti munka lehetőségeért s igy magáért a Nemzetért folyik. Ne rettentsék el a Nemzetet a harc muló nehézségei és keservei! Ne a duhajság utolsó erőfeszítései: a néplázitás, a képvi­selőházi siphangversenyak izetlensége és mind e zenebonákban megtébolyodottak merényletei. A haza védelmére feltétlenül szüksé­gessé vált véderőreformot már is megal­kottuk. Helyreállítottuk ezzel a monarchia nagybatalmi erejének teljességét, melynek hiján Magyarország nem állhatna fenn. Vele jár e reformmal, a nép rendkívüli hasznára, a katonai szolgálati időnek két évre leszállítása is. Befejeztük még egyéb fontos, közér­dekű nemzeti munkáinkat is. Megalkottuk a törvényeket, amelyek alapján a kultúrá­nak uj erősségei épülnek: tudományegye­tem Debrecenben és Pozsonyban. Gondos­kodtunk az állami tisztviselők családi pót­lékáról. És .megszilárdítjuk a képviselő­ház gyöngéknek bizonyult házszabályait ugyanazokkal a bölcs rendelkezésekkel, melyeket eredetileg épen azok alkottak meg, akik ma, kormányzati multjukhoz következetlenül, megint visszasülyedték az obstrukció fertőjébe. Hátra van még legnagyobb feladatunk: a választói jog teljesen demokratikus, de e mellett nemzeti reformja. A reform, me­lyet tervezünk, demokratikusabb és nemze­tibb, mint amelyet az obstrukcióra egye­sült kisebbség akar. Az ő általános titkos jelszavaik nem őszintéik. Ne téveszszenek •meg egyetlen józaneszü polgárt se! Te­kintsen kiki az uj koalició több, mint két­színű összetételére. Származhatik-e az el­lentétes szélsőségek ezen egyvelegéből bármi jó a nemzeti és a népszabadság ügyére? A képviselőházban egyelőre még foly­ton ismétlődő sajnos jelenetek az ország­rontó obstrukció végvonaglásai. Az erő­szakoskodás most is az obstrukció részén van. A Ház elnöke és pártunk, mint több­Alku. Irta: TRISTAN BERNARD. (A jelenet egy vendéglőben játszódik le, a vásárcsarnok közeliéiben.) Huméche: Egy kis gyümölcsöt? Nolu: Nem, köszönöm, nem kérek. Huméche: Hát akkor fekete kávét? Nolu: Nemi kérek, köszönöm, nem iszom sdlia, Huméche: Egy pohárka likőrt! Kirsch-et, ouracao-t, vagy egy korty pezsgőt? Nolu: Egy picike kis pohár cognae felének ia negyedét. Épen csak egy gyüszünyiilt, hogy kivételesen áthágjiann a szabályt Ez magá­nál egy gyüszü! Hiszen csordulásig teleön­itötte... Huméche No, csak igya ki, nem hál meg tőle. Nolu: Az is igaz; oly pompá9 déjeuner-t fizetett, hogy elcsúszik utána.. .(Csend. Nolu, aki .azért jött, hogy megvegye Huméche kékfestő-üzletét :s aki iaz egész déjeuner .alatt arról beszélt, miilyen helyte­len ia kormány gyarmati politikája, hogyan szerzi be a tiszta, hamisítatlan asztali bort s melyik a legkellemesebb családi 'tengeri fürdő Normainidiában, végre rászánja miagát, hogy megpedzi az ügyet.) Nolu: No és mikor leszek kékfestő? Huméche: Amlikor önnek tetszik. Ez esak öntől függ. Nolu: Hohó! Az bizony nem áll. Az üzlet az öné s igy elsősorban öntől függ. Huméche (hörpint egyet a eognacból): Ne­kem eszeanágábam se vdlt még visszavonulni. De ha kedve van az üzletet megvenni, én haj­landó vagyok eladni önnek. Nolu: Oh, én semmik épen se akarom há­borgatni 'a terveit s nem akarom önit arra kényszeríteni, hogy visszavonuljon azon lidő előtt, amelyet kitűzött magának. Huméche: Ha azt .mondom, hogy nem akartam visszavonulni, ez csak azt- jelenti, liogy nem most rögtön. De, ngy számitattam, hogy egy-két év múlva átadom az üzletet a feleségem unokaöccsének, a Crépier-finnak. .Sajnos, azonban, az a gyerek nem .akar meg­Ikamolyodná, s igy okosabb, ha túladok .az üz­letein. Nolu (az ablak felé tartja, a eognacot s né­zegeti): Hazudnám, ha azt mondanám, íhogy a.z üzlet nem volna kedvemre. (Let esdi a po­hárkát.) De az is igaz, liógy nem töröm ma­gam utána. A bankban nemsokára javítani fogják a fizetésemet. (Lassan iszik.) Viszont arra is .gondoltaim, hogy Iba önállósítom ma­gam, többet szerezhetek >s pénzemet nagyobb kamatra helyezhetem el. Huméche (újra teletölM Noilu poharát, lalki későn nyul feléje tiltakozó kézmozdulattal.: Hiisz akkor mi arra vagyunk teremtve, hogy megértsük egymást. Csak a vételár kérdését Ibelil most .már tisztázni. Nolu: No, azzal könnyen és gyorsan vé­gezhetünk. (Határozottan.) Mennyit .kér az üzletért,? Huméche (nyájasan): Mennyit igér érte? Nolu: Engedjen ímeg. Ön az eladó. Ön job­ban 'tudja, mint ón, mennyit ér az üzlete. Önnek kell az árat megállapitaniia. Huméche (végtelen óvatossággal tiz csepp cognacdt önt a poharába,): Nem ugy van a dolog... XJjra kijelentem, hogy eszem ágában se vallt az .üzletet eladni. Az völt a .tervem, hogy a feleségem unokaöccse vezesse tovább. De mivel alkalom kínálkozott, megváltoztat­tam a 'tervemet. Most csak azt kell tudnom, az alkalom csábitó-e. Tuidnom kell, mennyit 'hajlandó az üzletért fizetni. Nolu (mintha valami megcsípte volna a lá­bát, lehajol s vakarni kezd): Még hia .eltérve ia szokásoktól, rá is szánnám magam, liogy ajánlatot tegyek, föltétlenül tudnom kell, mennyire tartja az üzletét, hogy'Mssam, nem tüllmagas-e az ár ós egyáltalában gonddlha­tcik-e arra jelenlegi anyagi viszonyaiul mel­lett, hogy megvehetem. (Hirtelen elszánt­sággal ): Én szeretek üzleti ügyekben simán eljárni. Minek .a 'szófecsérlés. Ön ismeri az üzletét. Mondja meg, mennyit ér. Ha adhatok érte annyit, megadom. Ha nem, visszamegyek a bankomba s ezzel vége... Huméche (miin'tha fejfájás gyötörné, két ujját a halántékára szorítja): Sokkal egysze­rűbb, h.a megmondja, milyen összeget szánt a vételre. Nolu: Hohó! Nem addig .a'! Ez aiz összeg nem fedi szükségképen az ön üzletének érté­lkét. Ez világos, mint a kétszerkettő négy. Nem illethetünk semmire, amig meg nem mondja, mennyire becsüli az üzletét; akkor aztán látni fogom, annyi-e vagy több, mint amennyiit én adhatok. Huméche (akinek még erősebben kezd fájni a fejie, hátradől a székén, behunyja a .szemét s fájidalinasan felsóhajt): Azt tudom — kö­rülbelül, — hogy mennyit ér az üzlet én ne-

Next

/
Thumbnails
Contents