Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-11 / 133. szám

2 ség mindössze is nem tűri többé az erőszakoskodást, hanem megtorolja. De a megtorlás eszközeit, melyeket alkalmazunk, egytől-egyig törvényeinkből és házszabályainkból merítjük. Ha ezeket a törvény- és házszabályszerü eszközöket ezelőtt nem alkalmaztuk, az csak olyan kímélet volt a kisebbséggel szemben, melylyel az újra meg újra visszaélt. A rendszerré vált visszaélés, a szertelenségbe vitt obstrukció kiméletre többé nem tarthat igényt. Ez, ma még foiyó, de mielőbb teljes diadallal befejezendő parlamenti harcunk lényege és igazsága. Legközelebbi célja pedig a parlamenti béke és munka. Ezt a célt másként elérni, mint harccal, lehetetlennek bizonyult. Harcunk tehát a Nemzet életéért, alkotmányáért és jövendőjeért folyik. Készek vagyunk e küzdelemben a legteljesebb önfeláldozásra is, de sem parlamenti, sem utcai duhajok elől meghátrálni nem fogunk. Megmentjük az ősi magyar nemzetet s megkezdjük az uj nagy munkás Magyarország továbbépítését. Az egész müveit világ szeme rajtunk van. Becsületes mérésünk már is visszaadta rokonszenvét s ismét bizik Magyarország jövőjében, történelmi hivatásában. Bizzék benne a nemzet is! És erősítsen bizalmával bennünket, akik, mint egész férfiak, mikor a Nemzet életéről van szó, nem állottunk meg félúton. Éljen a király! Éljen a haza! Az országgyűlési nemzeti munkapárt. DÉLMíAGYALRÖRSZÁG Szegedi Kiss János, az egyetem uj rektora. (Saját tudó silónktól.) Gyönyörű és megérdemelt karriert futott meg egy szegedi származású, Szegedeu általánosain ismert férfiú. Kiss János doktorról van szó, az európai nevű tudósról, akit a budapesti Tudományegyetem rektorává választott. A szombati választásról röviden mi is megemlékeztünk. Budapesti tudósítónk a választásról ezeket a részleteket jelenti: Rektorválasztók voltak: a hittudományi karon: Breznay Béla, Mihályi! Ákos, Lakonics József és Kraoskó Mihály; a joyi karon: Földes Béla, Sághy Gyula, Doleschall Alfréd és Metter Antal; az orvosi karon: Ajtai K. Sándor, Pertik Ottó, Bársony János és Grósz Emil; a bölcsészeti karon: Hegedűs István, Asbóth Oszkár, Mágócsi-Dieiz Sándor és Kövesligethy Radó nyilvános rendes tanárok. Az egybegyűltek rögtön megejtették a szavazást és rektornak Kiss János dr pápai prelátus, a hittudományi kar nyilvános rendes tanárát választották meg. Az ülésből Lukcsics József dr hittudományi kari dékán vezetésével küldöttség ment Kiss János dr-hoz, aki az üdvözlő szavakra kijelentette, hogy a rektori méltóságra való megválasztását örömmel és hálával fogadja. Kiss János dr Szegeden született 1859-ben iparos szülőktől, Középisíkoláit szülőföldén és Temesváron, a teológiát Temesváron és a budapesti egyetemen végezte, ugyanitt 1883-ban hittudományi doktorrá avatták. Másfélévi káplánkodás után 1882-ben Temesváron a dogmatika és bölcselet tanárává lett s ugyanott egyúttal papnevelőintézeti tanulmányi felügyelő volt s később a Szent Imréről nevezett ünevelőt és az egyházmegyei nyomdát is igazgatta. A bölcselettudomány müvelését és terjesztését elsőrendű hivatásának tekintette s e végből 1886-ban megalapította a Bölcseleti Folyóiratot, melyet huszonegy éven át szerkesztett és kiadott, 1889-ben a Szent István-Társulat igazgatójává választották s ezt a tisztséget kilenc'éven át viselte. 1891-ben a budapesti .egyetem hittudományi karán a bölcselettudomány magántanárává képesítették s ennek a karnak első magántanára 1912 junius 11. volt. Ugyanott 1898-ban nyilvános rendkívüli, majd 1904-ben rendes tanára lett s két izben viselte kar dékáni, s szintén kétizben prodékáni hivatalát. 1890-ben megalapította a Hittudományi folyóiratot s ezt azóta immár huszonharmadik évfolyamban szerkeszti és kiadja. 1893-ban a bölcselettudomány művelésére megalapította az Apuinói Szent Tamás-Társaságot s ennek mai napig ügyvezető alelnöke. A katolikusok nemzetközi tudományos kongresszusának kezdettől fogva, 1888-tól tagja s bölcseleti szakosztályának alelnöke volt Párisban, Brüsszelben, a svájci Fribourgban és Münchenben, s -e helyeken előadásokkal és eszmecserékkel élénk részt vett, mindenütt nagy gondot fordítva arra, hogy Magyarország önállóságát feltüntesse. A budapesti egyetemet az aberdeeni és louvaini egyetemek jubileumán ő képviselte. A katolikus autonómiát szervező kongresszuson mint választott tag előadásaival és hozzászólásaival buzgón munkálkodott. A római pápa 1894-ben titkos kamarásává, majd 1902-ben házi prelátusává nevezte ki. Irodalmi működése elsősorban bölcseleti és hittudományi tárgyakra, a papjelöltek képzésére terjedt ki s ebbeli dolgozatainak szintere főkép két folyóirata. Főbb müvei Uigouri szent Alfonz erkölcsrendszerét, az okság fogalmát és az oksági elvet s isten természetrendi megismerését tárgyalják. A bölcseleti és hittudomány magyar ínüsaaviat megállapította. Rövid esztétikát irt „A szépről és a szépmüvószetekről" ckmmel. Szerkesztett és kiadott két ifjúsági imakönyvet. Sziklay János dr-ral együtt szerkesztette „A katolikus Magyarország" cimü nagy diszmüvet. Gerely Józseffel megírta s mint disamüvet kiadta „Jézus életét". Magyarra átdolgozta Katschthaler János bíboros érsek hadköteles „Katolikus ágazatos hittanát". Ezenkívül számos szentbeszéde, valamint bittudományi és társadalomtudományi kiadványa forog közkézen, igy Melcber több kiváló munkája lelkipásztorok részére s Dion atya „Jézus Krisztus"-a ugy is mint illusztrált nagy diszmü s mint egyszerű kiadvány. Kiss János dr mindenképen szegedinek vallja magát. "Amikor csak teheti, eljön szülővárosába. A mult hetekben volt itt legutóbb és hatalmas beszédet mondott az eszperantó nyelv érdekében. lkam, de azzal nem vagyok tisztában, (mennyit ér iá vevőnek. Nolu: Miivel nem vagyok kékfestő, az üzletét még hozzávetőleg se tudom megbecsülni. Huméche: Bocsánatot kérek, ön ebben különb szakértő, mint én. Hisz a bankja üzletek vételével s eladásával is foglalkozik. Nolu: A bank igen, de én a jelzálog-oisziálybiam vagyok. Ami aiz üzletek értékét illeti, abban olyan 'vagyok, mint egy háromhónapos csecsemő. Nem tudom, az őri üzlete tiz frankot érre, vagy egy milliót. Szabja meg az árát s aztán majd meg fogunk alkudni. Huméche: No, várjon csak! (Gondolkodik.) A teremtésitf Még megöl a kutya! Nolu: Mi? Huméche: Semmit. Már beletörődtem. Mindent megpróbáltam már, likába. Nolu: Pedig egyszerű az orvosság. Nyugalom kell önnek. Vonuljon vissza az üzlettől. Szabja meg a vételárat, s megszabadul miniden gyötrő gondtól. Huméche: Jó, jó, szépen beszól. De olyan hirtelen jött ea az egész 'dolog s olyan készületlenül talált... Nolu: Három napi ideje volt a gondolkodásra, Huméche: Azt hiszi, van valami haszna az ölyan gondolkodásnak, melynek nincs semmiféle alapja? Ha nincs valami határozott ajánlat? Nolu: Azt Ihliszi, lehet ajánlatot tenni, ha nincs a kezünkben határozott becslés? Huméche: Hiszen nem ismeri az üzletemet. Nolu: Nem ugy, mint ön ... IEZ bizalmi kérdés. Mi mind a kélten becsületes emberek vagyunk és bízunk egymásban. Nem akarom én önit becsapni. Huméche: Ez a szándék távoli áll tőlem is. Nolu: Mire való hát az a sok huzavona? Nem sokkal egyszerűbb, ha ön egész kereken igy szól: „Kedves uram, az .üzletnek e.nyuyii meg ennyi aiz ára. Gondolja meg, ád-e érte ennyit?" Huméche: S lén még jobban megköninyitem a dolgot. Azt mondom: „Kedves uram, szabja ímeg az árát ön maga." Nézze csak, összebonyolítjuk az egész ügyet. (Mondjon egy számot ... akármit... csiak ngy találomra... Nolu: Egy számot... jó! (Megsimogatja Huméche kutyáját.) Mindig bámultam ezt a szép állatot! Huméche: Valódi eoilley. Nolu: Látom. Ezeket a kutyákat igen nehéz fölnevelni. Huméche: A mult évben két >iilyen kutyáin pusztult el. Ez bárom éves. Nem talál még egy ilyet Párisban. Nolu: Elhiszem önnek. Huméche: No, vegye meg a kékfestőmet s megkapja ezt is ráadásul. (Erőltetett kedéilyeskedéssel): No, ki ad többet érte: egy kékfestő-üzlet, meg regy pompás szellindek. Nolu: Mennyi a kikiáltási ár? Huméche (ugy tesz, mintha nem hallaná): Senki többet? (Néma csend. Nolu jól tudja, hogyan lehet kiszáinitiani az üzlet értékét, összeadják a. három utolsó év jövedelmét s középszámitássa! megállapítják. De tekintetbe veszi azt, hogy Hnméche-nek kivételesen kedvező éve volt, mert legveszedelmesebb konkurrense, Beugnoud, csődbe jiutott.) Nolu: Tulajdonképen ki hozta szóba először ezt az ügyet? Huméche: Én... De mindig hangoztattam, hogy nem vagyok ráutalva az eladásra s nem is járok utána. Hallottam, liogy ön önállósitan'i akarja magát. S tudattam önnél, hogy kedvező ajánlatra el tudnám határozni magam ... Nolu (.kissé száraz udvariassággal): Bocsásson meg, ha egy kicsit sürgetem. De számit ás ba vettem más üzleteket, is és holnapra fellelletet (ígértem. Szeretnék önnel ma tisztába jönni. Huméche: Én is. A feleségem dühös, bogy eladom az üzletet. Ha ina meg .nem kötjük a vételt, nem tudom, holnap lehet-e még belőle valami. Nolu: No, holnapig csak nem ejti cl ia tervét? Huméche: Nem, ha megígéri, liogy holnap ajánlatot tesz. Nolu: Nem, én adok önnek huszonnégy órát, hogy gondolja meg, mennyit kérjen. Huméche: Gondolkodni fogok azon, hogy szabhatok-e árat, ha nincs előttem ajánlat. Nolu: Várni fogom önt Bruleux-nél. Legyen vendégem dójeuner-re. Jól lehet enni ott is. BrUleux — place des Vlictoires — el ne felejtse. Huméche: Köszönöm. Tehát a viszontlátásra holnap délben. Hozzon ajánlatot! Nolu: El ne mulassza az árat megállapítani. (Fölkelnek s meleg kézszorítással elbúcsúznak.)