Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-01 / 126. szám

2 heti, ha nem szívleli meg a mult tanulság-alt és nem itéli meg tisztán és helyesen a jelen helyzetet. A nemzeti munkapártot a koalíció hutása szülte meg és a koalició ellen való gyűlölet és ellenszenv életének legfőbb táplálója. A pártnak megszűnik minden létalapja, ha a koalició politikájához és gondolatköréhez bármily közeledést mutat. Annyit határozottan mondhatunk és ezt jegyezzék meg alaposan, hogy a párt el van ejtve abban a pillanatban, amelyben a koalícióval csak szóba is áll. A képviselőház ülése. — Unalmas véderővita. — (Saját tudósitónktól.) A képviselőházban a "véderővita mai folytatása három ellenzéki szónokot fogyasztott el, holott mind a hárman megpróbálták a beszédjüket obstrukciós hosszúságúvá kiterjeszteni. Sümegi Vilmos, Horváth Mihály és Bikády Antal beszélték ki az ülést, valamennyien a vitának már számtalanszor végigcsépel t témáit variálták .állandó figyelmetlenség között s az elnöknek siiriiu kellett csengetni a folyosón tanyázó képviselőkre, hogy tanácskozásra képes számban legyenek 'a teremben. Állandó unalom között érkezett az üilés a két órához, amikor n jegyzőkönyv hitelesítésével véget ért. Az ülósrő lez a tudósiitásnnk szól: A képviselőházban pénteken folytatták a véderőjavaslat tárgyalását, világosabban mondva, a vitázó obstrukciót. Az ülés negyed tizenegy órakor kezdődött. Tisza István gróf elnökölt, aki egy-két pere alatt megtette elnöki bejelentéseit, amelyek (után a Ház rátért a véderőjavaslat tárgyalásának folytatására. (A kormány tagjai a Házban.) A kormány részéről Lukács László miniszterelnök, Székely Ferenc igazságügyminiszter, Hazai Samu honvédelmi miniszter és Beöthy László kereskedelmi miniszter volt jelen az •ilés'm. Lukács negyedóráig hallgatta Sümegi DÉLMAOYARORSZÁQ Vilmos beszédét, aztán kiment a teremből, mert a béketárgyalásokról tettek jelentést néki. Az ellenzék most azon igyekszik, hogy a véderőjavaslat ellen fölsorakoztassa mindazokat a baloldali képviselőket, akik még nem beszéltek, hogy igy beszédekkel gátolja meg az általános vita berekesztését mindaddig, amig el nem dől, hogy a kormány bókét köt-e vagy sem az ellenzék egyezsége alapján? A pénteki napra Sümegi Vilmos után Bikády Antal, Horváth Mihály és Ostffy Lajos állott készenlétben. (Sümegi beszéde.) Az első szónok Sümegi Vilmos volt, aki beszédében felölelte az aktuális politika minden nagy kérdését. A munkapárt is érdeklődéssel hallgatta fejtegetéseit, amelyeket csak itt-ott szakított meg egy közbeszólás. A munkapárt politikusainak bűne — mondotta Sümegi — hogy a hadsereg magyar része még most se magyar. Aztán a haditengerészet uj hajóiról szólt, mikor a jobboldalról Auffenbergre célozva kiáltozni kezdték: — Móric, Móric! — Ha önöktől függne — kiáltotta Sümegi Önök most még a hadihajókat is Móricnak keresztelnék. Én Kossuth Lajosról nevezném el. — Hiszen ön Kossuth-szakállt is visel! — jegyezte meg Vermes Zoltán. — Igen, én Kossuth-szakállt viselek — felelte Sümegi — önnek pedig módjában van Ferenc József-sza kálit viselni. Sümegi beszédét a szélsőbaloldal megéljenezte és megtapsolta. (Horváth és a militarizmus.) Utána negyed tizenkét órakor a Kossuthpárti Horváth Mihály beszélt, aki a militarizmus túltengését veszedelmes jelenségnek tartja. A munkapárti képviselők választási programbeszédeiből bizonyítja, liogy az uj többség a katonai téren is neilizeti engedményeket követelt és igért, első sorban a kilences bizottság programjának a végrehajtását. De erre semmi remény, legkevésbé arra, hogy a magyar elmert és zászlót megvalósítsák. Székely Ferenc igazságügyminiszter a fejét rázza. Horváth Mihály: Az igazságiigyminiszter ugy tiltakozik, de tartok tőle, hogy a magyar címerből és zászlóból mégse lesz semmi! Székely Ferenc igazságiigyminiszter: Válla; lom érte a felelősséget! Horváth Mihály ezután a javaslat pénzügyi 1912 junius 1. oldalával foglalkozott s azt bizonyította, hogy a rengeteg katonai terhek sorvasztólag hatnak az iország belső fejlődésére, ujabb meg ujabb adónemeket szülnek s esetleg felbontják az ország pénzügyi egyensúlyát is. (Bikády Antal beszéde.) Bikády Antal a következő szónok. Pirulással lehet csak arról beszélni, hogy a közös hadseregtől száműzve van a magyar szó és gondolat, a magyar cimer és a magyar zászló. A közös hadsereg mai helyzete nem" egyeztethető össze a nemzeti gondolattal. A javaslatot mai formájában nem lehet jóhiszeműen elfogadni. Tisza István gróf: Nincs joga senkinek a jóhiszeműségét kétségbevonni. A kijelentésért rendreutasítom. Bikády ezután a javaslat pénzügyi terheivel foglalkozik, majd határozati javaslatot terjeszt be, amely szerint a véderő a honvédség keretén belül felterjesztessék. (Helyeslés a baloldalon.) Azután a jegyzőkönyvet hitelesítették, majd az ülés a holnapi ülés napirendjének megállapítása ntán negyedháromkor véget ért. Városi felsőkereskedelmi iskola. — Megalakul az igazgató-tanács. — (Saját tudósitónktól.) A mult havi rendes közgyűlésen tudvalevően kimondotta Szeged város törvényhatósági bizottsága, hogy szeptembertől kezdődőleg községi kereskedelmi iskolát állit föl. Ez a határozat megfelelt az általános közóhajnak, mert Szegeden régóta érezték már egy második kereskedelmi iskola hiányát. A Délmagyarország is többször rámutatott már arra, hogy az állami felső kereskedelmi iskola nem képes befogadni a jelentkező diákokat és bizony minden esztendőben előfordul az, liogy a beiratkozáskor Szegedre vándorló diákok nagyrésze kénytelen idegen városba menni. Hogy ez mekkora veszteség a városra, azt akkor érthetjük meg legjobban, ha azt vesszük számítás alapjául, hogy az uj iskolába csak száz diák fog járni. Száz diák legkevesebb százezer koronát hagy itt Szegeden, ami mindenesetre tekintélyes összeget jelent és csöppet sem jelentéktelen támogatás a kereskedőknek és iparosoknak. Ezek a szempontok vezették a város közgyűlését, amikor elhatározta, hogy fölállítja nemcsak hogy nem palástolja, hanem minden kínálkozó alkalmat felhasznál arra, hogy kimutassa, fitogtassa, dicsekedjék vele. Igy a junius 20. és az októberi tragikus napok után a svájci testőrgárda és a német ezredek sebesültjeit ápolja igazi nemes szívre valló odaadással, szeretéttel. A megpróbáltatás nehéz napjai közelebb hozzák egymáshoz a két ellenfélt. Mme Dubarry vagyonát, ékszereit, mindenét felajánlja a szerencsétlen királynőnek. „Ezek a derék emberek (a sebesült katonák t. i.) csak azon siránkoznak, hogy Felségedért meg nem halhattak ... Amivél különben velem és minden igaz royalistával vannak egy nézeten... Oh! mily örömmel áldoznám én is fel életemet Felségedért ós a francia monarchia szent ügyéért... Addig is azonban, amig véremmel pecsételhetném meg a •királyné graciozus és felkent személyéhez való őszinte ragaszkodásomat, kérve-kérem, tekintené magáénak házamat, vagyonomat, mindenemet ós rendelkezzék velem... E zord - időkben mennyi mindenre lehet szüksége Felségednek!..." 1792-ben Dubarry asszony Párába megy és jó barátja, De Cossé Brissac herceg vendégszerető palotájában tölt egynéhány napot... És a szép grófnő tragédiája itt kezdődik tulaj donképen... Párisi tartózkodása alatt ugyanis rablók törnek be a kastélyába, ós ellopják milliókat érő drágaköveit, ékszereit; vandáli dühök-: ben fenekestül felforgatják a gyönyörű nyári lakot; bútorokat törnek össze, szobrokat, remek vázákat semmisítenek meg és pardont nem kap az, ami kezük ügyébe kerül. Dubarry asszony Lucienne-be siet •OS ;cL rettenetes pusztulás láttára erőt vesz rajta a kétségbeesés: sir, zokog, tómból, majd szokatlan erélylyel tettre határozza él magát, ügyetlen, végzetes, asszonyi tettre egyszóval. Plakátokat ragasztat a nyári lak falaira és a lakot körülvevő kerítésre: „Milliókat érő kincseket loptak el. Aki a rablók nyomára vezet, fejedelmi jutalomban részesül. Bővebbet a kastély úrnőjénél." Ezzel Dubarry asszony megpecsételte sorsát; oktalan cselekedetével ugyanis a luceninerí kastélyra irányitá nemcsak a párisi apaohe-ok, hanem >a rémuralom áldozatokra éhes, embervérre szomajs pribékjeinek figyelmét is. Mindazonáltal a kegyes gondviselés még mindig alkalmat nyújt remek és örökké vidor alkotásának a menekülésre: Mme Dubarry minden veszély nélkül épen négyszer kelhet át a csatornán Angliába menendő, Londonba, t. i., hogy az ékszertolvajokat ott is nyomoztassa. Mindannyiszor néhány hetet tölt az angoll fővárosban és elég dőre, elég könnyelmű, liogy iá rémuralom teljében, Fouquier ós Sansou urak garázdálkodásának idején visszatérjen hazájába. A lue.ienne-i nyái-i lakot ezalatt egy fekete alak kerülgeti: Zaanora az, a néger fiu. Mme Dubarry egykori kegyéltje, túlzó jakobinus most, a lucienne-i „suns culotte-ok" egyik legtevékenyebb és legkegyetlenebb tagja. Mint a prédára éhes fenevad, arcánál is sötétebb szándékkal szivében őgyeleg volt úrnője, jótevője háza körül. Szegény Dubarry! még ki sem pihenhette magát kedvelt fészkében, régi nagyságának tündérbajiékában, a gonosz lélek máris megérzi jövetelét és fut, fut, meg sem áll, mig Párisba nem érkezik és a forradalmi törvényszéknek prédául nem dobja keresztanyját, majdnem édesanyját. Egy szép őszi estén (szeptember 22-én) aztán vad tekintetű poroszlók veszik körül a nyári lakot... Mme Dubarry arra ébred, hogy fogoly; a francia köztársaság foglya a szabadság és testvériség szent nevében ... A mogorva poroszlók a Saimt-Pélagie börtönbe hurcolják remegő áldozatukat... És Dubarry asszony ugyanabba a zárkába kerül, amelyet néhai ellenfele, a boldogtalan Mária Antónia könnyei áztattak, szenvedései avattak a. monarchia szentélyévé... Csaknem 11 hét telik el, mig birái elé kerülhet ... Tizenegy hosszú hét a rideg, fűtetlen, magános cellában!... A rettenetes gyötrelmek, a szivét marcangoló halálfélelem, a kishitűség — mert a megpróbáltatás nehéz napjaiban Dubarry asszonyból újra csak Bécu Janka lett, — egészségét annyira megrendítették, hogy sápadt arcával, beesett szemeivel, melyekből az élet tüze teljesen kialudt már, inkább egy hazajáró lélek, inkább egy élettelen skelett volt az, aki. 1793. dec.